Ria Ria Hungária

Csak figyelem, ahogy egy finom belső, eddig nem ismert izgalommal készülődök.

Délután a bevásárlókosárba a szokásos dolgok mellé bekerül  csipsz,  pattogatni való kukorica, gyümölcs sör. Az utóbbi leginkább is nekem.

Délután 6-kor Magyarország-Portugália Eb  foci meccs.

Már tudom élvezni a magyar futballt, szurkolok értük, nekik...

Nagyon megérdemelt 3:3 döntetlen az eredmény.

Meccs után még beszélgetünk. Örülünk Gera és Dzsudzsi nagyszerűségének, megmosolyogjuk a hisztiző Ronaldót, elismerve fantasztikus gólját.

Ünnepi hangulat mindenütt...

Hajnalban felébredek, alig múlt 3 óra, ez szanszkritül a brahmamuhurta. Szent időszak, ilyenkor a legszattvikusabb, legbékésebb az elme, a közös tudatmező.

Csak figyelem a prána finom áramlását, hatásait. Figyelem a belső történéseket, felbukkanó gondolatokat, a hangokat, a megjelenő Teremtőmnek való odaadás érzésemet.

Nyitott ablakaimon keresztül behallatszik az erdőből az itt-ott megszólaló halk madárcsicsergés, majd ahogy pitymallik, egyre erősebb a trillázásuk.

Figyelem a Csendet. Valami érdekes zsongást vélek hallani.

Mi lehet ez? Az erdő fölött a város felől jön.

Felkelek, kinézek az ablakon.

Nincs sötétség.
A szinte még teljes Hold visszatükrözi a Nap ragyogását....  csillagok pislákolnak.

Minden érzékemmel figyelek...

Jól hallom! Zsong a város!...

Már vélem is hallani az ünneplő szurkolók Ria Ria Hungária skandálásának hullámzását, és a városban ébredező, vagy még nem is alvó emberek köszöntését:                                                           Szer-vusz-tok, szer-vusz-tok, szer-vusz-tok!