"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.
Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho
Közben nézelődök. Egy "nagypocakos", roma kismama érkezik férjével, időpontot kér a nőgyógyászatra.
-Legközelebb július 5-ére tudok adni,-hangzik a válasz.
-De én akkora már kivagyok írva, lehet megszülök! - mondja.
-Jó, akkor jöjjön június 28-án.
-Na, talán addig kibírom, mert 30-ára vagyok kiírva.
Csak hallgatom a párbeszédet, érzem ezt az elképesztő lélektelenséget.
Felállok, a recepciós pulthoz lépek, és megkérem a kisasszonyt, hogy találjon már valami megoldást.
A válasza, hogy Ő csak egy recepciós. Mire én azt mondtam neki, hogy van telefon a keze ügyében, hívja fel a nőgyógyászt.
Hívott a doktornő, bementem a rendelőbe. Szokásos rutin, éves üzemorvosi vizsgálat, kedélyes pár szó után ismét a folyosón vagyok. Mielőtt lelépek a lépcsőn megfordulok, hogy lássam a nőgyógyászra várókat. Ott ül a kismama. Mosolyogva csak mutatom a felemelt hüvelykujjamat.
Ők visszamosolyognak.
Ugyanitt...
Hófehér eü.ruhában lépkedett a fiatalember. Belépett a recepcióhoz, leguggolt, keresett valamit. Végig kedves mosoly volt az arcán.
Már az elmúlt alkalommal is elámultam a Bátorságán, amikor láttam, ahogy a lépcsőhöz érve megfontoltan elindult lefelé. Ma, mikorra én végeztem, Ő már az utcán parkoló autómnál állt. Cigizett, miközben mosolyogva egy fiatal lánnyal beszélgetett. Aztán eloltotta a cigijét, tapogatva nyúlt a letámasztott fehér botjáért és mosollyal az arcán elindul vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése