A hajóátvételéhez leadjuk a
papírokat, várjuk a becsekkolást, hogy a fullasztó marinai levegőtől
szabaduljunk és még délután
kifuthassunk, hogy a tengeri levegő és a szél felfrissítsen, de ez még órákig
várat magára. Yacht Week van. A világ minden részéről érkező fiatalokkal van
tele a kikötő. Megszokott dolog mindenki netezik, telefonál, valahol máshol
van. Hófehér yachtjaikon az utaslistának megfelelően spanyol, német,
norvég, svéd, olasz, amcsi lobogók. Horvát skippereiken piros egyen póló. Az ég felhőtlenül kék, szikrázó a napsütés. Hihetetlen
színes a kép.
Vajon látják a pillanat
szépségét?
Végre 6 óra körül elkapjuk a kikötői személyzet egy tagját, aki átadja a
hajót. Egy hétre miénk a yacht. Felkötjük a magyar lobogót, majd lassan
kihajózunk a kikötőből és a Kaštelai-öbölben
vitorlát bontunk. A rövid fürdőzés és a vitorlák ellenőrzése után vidáman hajózunk vissza a kikötőbe készen az
adriai, tengeri utunkra.
Az első, aránylag szélcsendes napunk végén, délután
négykor szerencsésen kikötünk az Adriai tenger egyik szigetének Soltának gyöngyszemén, Maslenicán.
Ember tervez, Isten végez… Éjjel
lecsapott a Bóra s miután megtapasztaljuk,
különösen a kezdők, hogy milyen kevés az emberi erő és akarat a természet
erőivel szemben, az útvonalunkat újratervezzük.
Korcsula kimarad, a bisevói Kék-barlang kimarad, de a kedvenceim Palmezsán,
Hvár, Milna a bracsi öblök védettségük, közelségük miatt bekerülnek a programba.
Míg mi lányok az öblökben napozunk,
a fiúk kihajóznak és órákig élvezik a szél uralását a dagadó vitorlákban.
A tengerek, óceánok, vizek a Föld
érzelmi teste. A nagy szél okozta viharok, hullámok analógok az érzelmek
felkavarodásával. Hagyom magamban, körülöttem ezt a tisztulást, sohasem fojtom
el gyógyszerrel. Mindig bízom magamban, hogy ura vagyok a helyzetnek, hogy nem
csapnak át a fejem felett a hullámok. Csak figyelem a felbukkanó helyzeteket,
érzelmeket…
Most is így van. Így vagyok képes
arra, hogy anyaként és üzletasszonyként az otthonról érkező szinte sokkoló
híreket feldolgozzam. Itt a tenger közepén lássam, hogy a kétségbeesés nem segít, viszont a remény,
a bizakodás, hogy minden jóra fordul nagy segítségemre, segítségünkre van.
Innen tisztán látjuk a családi- testvéri
összefogást, a szeretetet mely erőt ad és megnyugtat…
Ahogy a szelek királya Bóreász
kezdi zsákjába gyűjteni a szeleket a tenger békésebb arcát mutatja, megszelídül. Az otthonról érkező hírek is már megnyugtatóbbak. Igazi
harmóniámat a természet szépsége adja vissza. Képes vagyok a jelenben lenni.
Sem a múlt, sem a jövő nem foglalkoztat. Nézzük a milnai éjszaka csillagos
egét, ragyog a Göncöl, mutatom a kevésbé ismert csillagképeket: látod,
az ott a Hattyú, a Corona Borealis, a Delfin. Másnap yachtunk mellett felbukkanak
az Adria delfinjei, óriási örömöt csalva szívembe. "Mintha" csak este
megidéztem volna őket. Bámulom, mikor, hol bukkannak fel finom hullámmozgásukkal,
hol párosan, hol egyenként, vagy csoportban.
Az élménygazdag hét után szerencsésen, épségben kötünk ki Marina Kaštelában.
Esti programként férjemmel egy rövid időutazást teszünk Kaštela
Gomilicában. Megnézzük a tengeri sziklára épített több száz éves kis védelmi
erődöt és várat, majd tovább sétálunk a városka sikátoraiba. A fő térre érkezve
folklór estbe botlunk, melynek címe:
Mandolina & Tamburin.
Épp kezdődik. Leülünk egy-egy székre és csak hallgatjuk,
nézzük a csodát.
Potyognak a könnyeim. Anyám van jelen. Látom
Őt, ahogy pengeti kis gyöngyházbetétes mandolinját és énekel. És velünk vannak férjem
apai felmenői a horvát ősök. Ők ropják hozzá a táncot...
Reggel a marina recepciója mellett ülve várom
indulásunkat. Nézelődök. Kilenc óra, de már hőség van és nagy nyüzsgés. A
közeli reptérről transzferbuszokkal új
hajósok jönnek. Mi régiek megyünk. Egy takarítónő gumikesztyűs kezével hajlong az
itt-ott eldobott csikkekért s miközben elszalad mellette egy fiatal srác,
kedélyesen, délies nagyhangon üdvözlik egymást. Pólójának hátán a marina
logója, aláírva „Catch me if you can”. Érzem, hogy ebben semmiféle kajánság
nincs, sokkal inkább utal arra a
temérdek, tűző napon elvégzendő feladatra amit értünk végeznek, hogy mindegyikünk
jól érezze magát…Utólagosan elszáll minden türelmetlenségem, amit eddig valaha
is éreztem a becsekkolások során és helyére beköltözik a hála…
Namaste
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése