vasárnap, szeptember 09, 2018

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.


Naplegenda


"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda


Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.
A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*


Naplegenda:
* Tejút



szombat, szeptember 01, 2018

Nőiség és a rózsa


Mottó: ...igen, a rózsa illatával, ...


Jó pár éve annak, hogy tudatosan használom a rózsa esszenciáit. Használok rózsavizet, olajat, teát tisztálkodószereket, - tusfürdő, hintőpor, desodor - és parfümöt is választottam már azért, mert  kiéreztem belőle a finom rózsaillatot. Például Givenchytől, vagy Chloétól. 
Valamint a rózsakvarc volt az egyik első kristályom a mára már sok közül. Emlékszem egy nagy tál telis-tele volt csodálatos kövekkel és választásom éppen a rózsakvarcra esett, akkor még nem ismerve, tapasztalva a kristályok jótékony erejét.

A rózsáról Feller Adrienne:
A rózsa varázslata, egyedisége és semmihez nem fogható természete inspirált bennünket: a bársonyos, érzékeny levelek és a rózsa ereje, melyet törékenysége mellett is sugároz a világba. A rózsából kinyert illóolaj, az illóolajok közül a legmagasabb frekvenciával rendelkező olaj. Erőteljesen sejtstimuláló, anti aeging hatása már évezredeken át bizonyított.
A rózsa illóolaja és a dinamizáló rózsakvarc bársonyossá, ragyogóvá és fénnyel telivé varázsolja a bőrt, a rózsa ereje megtámogatja a nőiességet, fokozza a világ és magunk iránti érzékenységünket és erősíti az önbizalmunkat. A rózsa megnyit minket a szeretetre, elsősorban önmagunk felé vezet és arra tanít minket, hogy teljes szívvel át tudjuk ölelni magunkat.

A Kristályakadémia tanítása a "leglágyabb" kvarcról, a rózsakvarcról: 
A szív csakra gyógyítója, a feltétel nélküli szeretet, a szerelem és a béke köve. Erősíti a szívet, tüdőt, szabályozza a vérkeringést, javítja a szövetek vérellátását, eltávolítja a testfolyadékokból a szennyezőanyagokat, frissíti a szervezetet. Fokozza a termékenységet, oldja az érzelmi ridegséget.
Megnyugtatja az idegeket, nyugodt alvást biztosít, csökkenti a szédülést, semlegesíti a káros földsugárzásokat.
Finom rezgéseivel segít a harag, félelem, agresszió megszüntetésében, segít befogadni a szeretet érzését, megtalálni a szeretet útját. Vigaszt nyújt, lelki egyensúlyt ad szerelmi bánat esetén.
Használjuk marokkőként, ékszerként, elixírként. 
A vele való meditáció során  növekszik az önelfogadás, felszabadulnak elnyomott negatív érzések, helyébe szeretet energia áramlik.
Arcunkat masszírozva vele, vitalitást, lágyságot kap bőrünk.

A napokban kezdtem begyűjteni a rózsaszirmokat a kertemben lévő rózsáról, ami még édesanyám udvarából való.  
Ha már próbáltatok virágszirmot gyűjteni, biztosan éreztétek azt az érzést, mikor nem kell tépni, hanem a virág "adja" a szirmát. Így szedem én is.  A kis magházat sem hagyom ott, mert az tele van C vitaminnal. Szárítom, aztán majd felhasználom.

Már érlelődött bennem az írás a rózsáról, azonban máig váratott magára.
A napokban elém került ez a cikk, mely egy hathatós természetes segítség lehet a változókorban lévő nő-véreimnek. 

DE!  Mint olvashattátok, nem csak változókorú nőknek javasolt a rózsakúra.

Jó tudatosítani, ...igen, a rózsa illatával...

Juhász Ferenc verse:

Még a konyhában is használom. Bulgáriából hozott rózsalekvárral töltöttem a palacsintákat.

vasárnap, augusztus 26, 2018

Egyensúly és flow

Ez reggel történt, mikor kitártam az ablakokat a reggeli szellőztetéshez. Lépteket és valami motyogás szerűt hallottam, hát kinéztem, hogy ki lehet az. Egy középkorú férfi volt. Mire elénk ért, tisztán hallottam, hogy énekel: ...thank you so match..., majd kezeivel imitáló mozdulatokat tett, mintha gitárt pengetne, majd énekelve kocogott tovább. 
Gyakran látok itt, az erdőszélén futókat, kocogókat. Van aki nyögve, szenvedve, van aki fújtatva, van aki fülében hallgatóval és van aki csendben fut. Semmin nem lepődök meg, mert tudom a lélek fejezi ki magát. A reggeli kocogónál is így volt, ha talán nem is volt teljesen tudatos, de engedte áradni, kifejeződni a lelkét. 
A hivatalban, vagy ki tudja, ezt, még otthon sem engedheti meg magának. Itt flowban, áramlásban volt. Az egó érezhetően félreállt, a lélek pedig szabadon úszott...


                   


Oly sokat futottam én is itt. Csendben. Emlékszem számoltam magamban. Mindig százig... ? 
Az ember a terheit akarja lerakni minden egyes lépéssel. Még akkor is így van ez, mikor "csak" azért futunk, hogy fittek, egészségesek maradjunk.

Aztán jött a jóga az életembe. Először jött a Shakti, majd a kundalíni, aztán a nyolc ágú jóga. A jóga, mint lélekfilozófia fontos számomra, de fizikailag is sokat kaptam a hatha jógától. 
A hatha jóga lényege a tudatosság, a prána, az életerő tudatos áramoltatása a különböző testgyakorlatok által, s hogy mindez alatt az elme elcsendesül. Nincs zaklatottság, elhallgat az egó.

"A finomabb mindig erőteljesebb, mint az, ami nála durvább." Szvámi Véda

Így van ez. Így élek a Shaktival.  Már sokkal kevesebbet ászanázok,  több a pránikus gyakorlat az életemben. A kundalíni jóga kifinomult, magasrendű jóga. Ehhez nem kell a testet mozgatni.
Finoman, mint a méz áramlik, kúszik fölfelé az energia.

"Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." - írja Szvámi Véda A hatha jóga filozófiája című könyvében.*

Nem kell ezt összetéveszteni a kundalíni jóga irányzattal, ahol testi, energetikai tisztító gyakorlatokat, úgynevezett kriyákat végeznek. Az, - akárcsak a hatha jóga - segítség ahhoz, hogy a testi energiamezők megtisztuljanak, hogy aztán a Shakti elinduljon a fő nádi csatornában a gerinc mentén.


Szorongó gyermek voltam. Azt mondják a lelkileg érzékeny gyermekekre jellemző ez, és nem is igazán tudni a szorongás okát. 
De mégis valahol az ok a lélekben keresendő. Amint ki tud fejeződni a lélek, ahogy meg tud nyilvánulni, a szorongás oldódik. A kifejeződéshez nem kellenek művészi alkotások. Elég néha a tánc, a zene, vagy akár csak ezek nézése, hallgatása és a lélek már is kiemelkedik a hétköznapok taposómalmából. Utazás, szörfözés, repülés, hegymászás, séta a természetben, kertészkedés, közben zenehallgatás, éneklés, dúdolás. Írás, festés, társasjáték, kötés, horgolás, varrás, főzés, takarítás, barkácsolás, közben dúdolás, éneklés. Akár néha imitálva a dobolást, vagy gitárpengetést, s hogy mások mit gondolnak?!... Én mit gondolok magamról. Én, hogy érzem magam a bőrömben, a test börtönében! Csak én tudom, hogy mi a jó nekem! 
És az már komoly eredmény a lélek fejlődésében, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a jó a lelkünknek. 




A mai világban erőteljesen a férfias energiáknak adunk teret. A nők sokszor családfenntartók lettek, vagy egyszerűen "csak" a munkájukban és az otthon való helytálláshoz férfias kitartásra van szükségük. Aztán van, hogy a konditeremben, sportban a "még egy lapáttal tegyél rá" ösztönzés hatására nyomjuk el női energiánkat. Túlzottan kifelé élünk, erőből döntünk, nincs elcsendesedés, nem hallgatunk intuíciónkra, hogy mit, mikor érdemes csinálni, abbahagyni, elkezdeni stb. 
Közben a nők a havivérzéssel, a gyermekkihordással, szüléssel veszítenek a már egyébként is elnyomott, lecsökkent női energiájukból. Egyre akaratosabbak, irányítóak, pedig a földi duális világban a nő az, aki inkább kell, hogy képviselje a korsó, a befogadó szerepét. 
Mondják, hogy jön a világban ismét a matrialchátus, a nőké lesz a vezető szerep. 
Megkövetem minden nő-véremet mikor ezt leírom, - miben lesz ez más, ha a nők nem kellően nőiesek, lágyak, befogadók? Ha épp úgy, mint a férfiak egóból, erőből, a racionális elme segítségével hoznak döntéseket, nem figyelve a szellem befogadására, a magasabb én hangjára. 

Megjegyzem a férfiak is változnak. Esetenként nőiesebbek, lágyabbak tudnak lenni mint egy-egy nő. Szóval ne gondoljuk, hogy amikor a világrend változásáról beszélünk, arról, hogy a női energiák erősödnek, több teret nyernek, akkor ott nincs helyük a férfiaknak!

A legfontosabbnak találom a két energia közti kiegyensúlyozottságot. Legyünk mi nők kellően lágyak, befogadóak, de ugyanakkor legyünk kellően határozottak és célratörők. A kötelezően elvégzendő munkánk mellett adjunk teret, időt lelkünk megnyilvánulásának.
A férfiak legyenek határozottak, céltudatosak, de ugyanakkor adjanak teret belső nőiségüknek, hallgassanak intuíciójukra, mely segíti őket terveik időszerű megvalósításában. A napi feladataik elvégzése mellett adjanak időt, teret maguknak megélni lelkiségüket. Akárcsak egy kocogás közben gitár pengetést imitálva....
Legyünk áramlásban! https://www.youtube.com/watch?v=cCG4iu-iEJQ




szombat, augusztus 25, 2018

Somogyvámoson

Anakronisztikus volt látni a dombról a két fehér ökör húzta szekeret, ahogy lassan, komótosan haladtak a völgyben. Volt ebben a képben számomra valami időtlenség...



Somogyvámoson voltam egy jógatáborban, a  Rádhé Resortban, a Krisna völgy mellett. 
Itt, mintha megállt volna az idő. Valóban érezhető békesség és csend honolt az egész tájon.

A szabad órákban az üdülőhely medencéje mellett napoztam. A vízben rendszerint az itt nyaraló tizenéves fiúk és apáik pólóztak. Közben semmi a másutt megszokott agresszió, anyázás, semmi durvaság.  Volt konfliktus helyzet, mert egy fiú szó nélkül beállt erősíteni az egyik csapatot, és gólt szereztek ez idő alatt. Békésen megbeszélték a dolgokat. 
Krisnások.

De vajon mitől mások, mitől ilyen békések?  
Pedig ők is ennek a társadalomnak a tagjai, köztünk élnek. Csak egy kicsit másként...

Nos, a magyarázat az elme uralása.

Így ír erről a Kriya jóga mestere:

"...Alakítsd át az elmédet meditáción és imán keresztül, ezzel életed is átalakul.

Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett. Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. Az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik. 

Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."

Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik..."      Paramahamsa Prajnanananda            

Namaste                                                                          

hétfő, július 30, 2018

Az Öreg Tanyacsárdában

Szombat délutánra nem terveztem semmi egyebet, mint egy jó pihenést. Hajtós ez a július, érzem, hogy fáradt vagyok, több a munka, mint amit még szívesen végzek.
Aztán változott a program. A férjem megkért, menjek el vele Kecskemétre az édesanyjához a kórházba, visszafelé pedig bemennénk az Öreg Tanyacsárdába Lajosmizsére egy vacsorára.
Hogy is mondhattam volna nemet. Tudom, hogy nehéz belenézni a halál szemébe.

A kórházban hófehér, szinte ropogós ágyneműben feküdt a mama. Bármikor érkeztünk, így volt.
Jó látni, hogy megadják az elmenni készülő méltóságát.
Mosollyal köszöntött a mama, mikor meglátott bennünket.
Míg férjemmel kommunikáltak, kicsit elléptem az ágytól.
Már múlt héten is láttam, hogy egy fali tartóban a Példabeszédek könyve. Gondoltam megnézem, milyen üzenete van számomra, mert minden szellemi könyv üzen. Tudjátok, a vonzás törvénye.
Felütöttem.

- Pálnak a népek apostolának látomása van. Az Úr azt kéri tőle, menjen hirdesse a hitet. Ő maga mellé veszi a fiatal, általa megtérített görög-zsidó Timóteuszt és Szalonikiből elindulnak missziójukkal a makedóniai Filippibe, ahol aztán később megalakul az első keresztény gyülekezet.
Nem vallásról van itt szó, hanem hitről, bizonyságról...
Saulusból lett Paulus.*

Elköszöntünk.

Hazafelé beugrottunk az utunkba eső Oázisba, vettünk sok-sok szép évelő virágot, hogy az elfoglaltságaim miatt elhanyagolt kertemet megszépítsem. Nem számít a kánikula, a telihold  befogadó energiája segíti a virágaim megfoganását.
Ezután Lajosmizse felé vettük az irányt.

A Öreg Tanyacsárdához érkezve csodálatos látvány fogadott. Mindenütt gyönyörűen zöldellő, virágzó növények, az elmaradhatatlan piros muskátlik, óriás begóniák. Az asztalokon hófehér élővirág csokrok a vázákban.

Piros-fehér-zöld.

Szeretjük ezt a tradicionális, magyar éttermet. Remek a konyhája, udvarias, gyors a kiszolgálás.
Az étlapon való rövid keresgélés után rendeltem: Bessenyei Feri bácsi kedvenc túrós csuszáját kértem egy deci jóféle Irsaival és mentes vízzel. Valahogy itt most nem mondtam, hogy szalonnapörc nélkül hozzák.
Amíg vártuk a vacsorát, az idős korára egy közeli kunsági tanyára visszavonult színész óriásunkról, Bessenyeiről beszélgettünk. Egy vele készült interjúról, ahol élete mikéntjéről, öregségéről, visszavonultságáról beszélt. Ebben elmondta, hogy tanyája mellett ugyan felesége kérésére építettek egy kápolnát, de Ő nem jár oda. Neki nincs szüksége külsőségekre hitének erősítéséhez.

Hús-vér templom.

TAT TVAM ASI  (तत्त्वमसि)

Meghozták a vacsoráinkat. Az enyém egy egész serpenyő kemencében átforrósított, kicsit ropogósra sütött csusza, megszórva kisült szalonna darabkákkal, mellé egy tálkában a tejföl.
Szedtem belőle. Közben még Bessenyeiről beszélgettünk. Arról, hogy egy történetével milyen  finoman érzékeltette  a  változó világot. Elmesélte, hogy először még nagyon fiatalon kapta meg Otelló szerepét. Hatalmas sikere lett. Minden este vastaps. Majd idős korára ismét megkapta a karaktert, mikorra tele volt már egy férfi összes élettapasztalatával, átéléssekkel. Biztos volt a sikerében. Azonban a várva várt siker elmaradt. A közönség esténként Jágónak tapsolt.
Estéről-estére magányosan gyötrődve ült az öltözőjében, mindig feltéve magának a kérdést: mit nem csináltam jól? Mivel nem végzett színiakadémiát, az Ő diplomáját a közönség tapsa adta.
Miután bevallotta gyötrődését az öltöztetőjének, az, a segítségére sietett.
A közönség annak tapsol akivel azonosul.

Jágóké lett a világ, - mondta keserűen a művész.

Közben üres lett a serpenyőm. Szépen, akkurátusan kiszedtem és megettem a csuszát az utolsó falatig. A desszertnek gondolt tejespitének már egy csepp hely sem maradt.
Tudjátok, nem voltam ennyire éhes, de valahogy ez a magyaros, paraszti környezet a gyermekkoromat idézte vissza.
Az elénk tálalt ételt illett az utolsó falatig megenni. Ez egy tisztelet volt a szüleink fáradságos munkája iránt, mert a kétkezi munkájuk volt az irántunk való szeretetük egyik legbiztosabb jele...


Magot vető paraszt

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/05/edesanyam.html

szerda, július 18, 2018

Ízisz fátyla

Felébredtem.

A nyitott ablakon keresztül hallom a kastélyparkból a rigók énekét, a gerlék burukkolását, egészen közel egy fakopács kopogtat és valahol messze egy varjú károg. Kár, kár, kár...

Bizony kár bent a szobában lenni ilyen szép reggelen. Gyors mosakodás után kimegyek a szabadba jógázni.
Körbeölel a zöld. Nyugszik az elme, gyógyul a lélek. 

A jóga végeztével sétára indulok a parkban. Óriás fák, kidőlt, korhadó rönkök, mellettük illatozó nyáriorgonák, óriás virágú fehér bugáshortenziák. A keskeny ösvényen járva látom bennük egyszerre az elmúlást és a megújulást. A növényvilág jól mutatja, hogy ez milyen természetes.  Az úton többször is mellém szegődve apró, kék színű boglárkalepkék járják táncukat. 

Megmászva a dombot a kastélyromhoz érkezem. Megkerülve azt, meglátok egy több száz éves hatalmas, örökzöld tiszafa sövényt. 

A tiszafa a halhatatlanság fája. 

A pillanat alatt bevillan, hogy még valahol az álom és ébrenlét határán megjelent anyám. 
Nem úgy láttam, ahogy általában emlékezem , ahogy magam elé idézem a már öreg, hófehér hajú anyámat. Nem. Most a gyönyörű, örökifjú arcát láttam. 

Fellibbent Ízisz fátyla. 
Tudatta, hogy velünk van a legkisebb és mondhatom legkedvesebb unokájának, Dorkának nagy napján. 

Csak hallgatom a csend hangjait. A külső csendben a lépteim neszét, a madarak énekét, belül az éber  figyelőt.
Érzem a flow-t, az áramlást, ahogy jönnek a gondolatok. Írnom kell. Visszasietek a villába, gyors jegyzetet készítek a táskámban mindig ott lévő füzetecskébe.

Lassan ébredeznek a többiek.

Dóri és Andris ma délután megerősítik hűségesküjüket, - amit múlt héten fogadtak örökre egymásnak, - lent a kastélyparkban a patak mellett, az odvas platánnál. Annál, amit egy villámcsapás mentett meg a pusztulástól.





vasárnap, július 08, 2018

Flora

Napok óta törtem a fejemet, hogy mi legyen egy pici, utolsó ajándék anyától a még hajadon lányának.
Aztán megjött az ihlet. Legyen az egy finom, láthatatlan ölelés gyönyörű lányomnak!

"Gucci Flora By Gucci Gorgeous Gardénia" 



Még egy pici igazító öltés, aztán már csak az utolsó simítások, a vasalás maradt az eddig ruhatartóban meglapulni kénytelen menyasszonyi ruhán.

- De nagyon vigyázz anyu, nehogy valami baja essen a ruhámnak! - mondta Dóri az itthoni főpróba után, majd hazament.

Ezeknek a szavaknak a súlya alatt vasaltam a tüllel és könnyű muszlinnal fedett nehéz taft szoknyát, és a tüll fátylat.

Minden szépen előkészítve várt a nagy napra.
A fehérnemű mellé tettem a becsomagolt Florát. A kísérőkártyán csak pár sor:

 "A mosoly a legszebb dolog, amit viselhetsz." Szeretettel ölellek: anyu







Flora a virágok, a tavasz, a megújulás, a tánc, a vidámság, a termékenység istennője kísérje utadat! 

hétfő, július 02, 2018

Casablanca

Július 2. van. Mária ünnepünk ez a nap Sarlós Boldogasszony napja, akinek áldása kíséri az aratókat. Valamikor e nap után kezdték az aratást, akkor, amikor még az asszonyok sarlóval arattak, a férfiak pedig két kezükkel kötötték a kévéket.
Az egyház ezen a napon a Visitatiót ünnepli, mikor a már Jézussal áldott Mária meglátogatta a tőle  messze élő, szintén áldott állapotban lévő koros nőrokonát Erzsébetet.

Támasz, odaadás, áldozat, hit, a szeretet gyakorlása. Ez Mária üzenete...

De merünk-e támaszt kérni magunknak? Eszünkbe jut-e felsőbb erőkhöz, vagy bárkihez is fordulni segítségért sorsunk jobbá fordításáért? Van-e elég hitünk? Kitartóak vagyunk-e?

Mária vizitációja Erzsébetnél 

Csak nem rég jöttünk haza férjemmel Marokkóból, ahol sokszor éreztem magam egy időutazáson, ahogy láttam az Ourika völgyében lévő berber falvakat, a sarlóval arató asszonyokat és férfiakat, az Atlaszon átutazva a kecskepásztor lánykákat, Marrákes és Fez medináját, a szamaragoló teherhordókat, és ahogy hallottam naponta többször is a müezzin imára hívó énekét.

Bibliai tájak.

Utazásunk Ramadán ideje alatt volt. Ramadán a vallásos muszlimok nagy testi, lelki tisztulási időszaka, lényeges elemei a vallásos elmélyülés, a böjtölés, a jótékonykodás és az esti közösségi étkezések.
A nagy városokban érezhető volt egyfajta visszafogottság. Alig volt turista, a helyiek pedig csak naplemente után oldódtak. Agadírba érkezésünkkor láttuk, hogy a családok, barátok este kimentek piknikezni az óceán partra az egész napos böjt után.
Ebben a melegben egész nap étlen-szomjan, embert próbáló vállalás. Az embert kitartóvá teszi az ilyen.

Casablancában voltunk, mikor az égen végre egy hónap után ismét megjelent a Hold vékony sarlója és ezzel véget ért a Ramadán. Az emberek a sok imától, rituálétól, böjttől megtisztulva, megkönnyebbülve szépen öltözötten ünnepeltek. Ezrek korzóztak a főutcában és még többen az óceán parton. Őszintén megvallom bármennyire is szerettem volna lemenni a partra közéjük, valami visszatartott. Így aztán egy rövid, a tömegben tett séta után a szállodai szobánk teraszáról bámultam a tájat. Hallgattam az óceán dübörgését, néztem a párafelhőbe burkolt, parton özönlő tömeget, a lassan besötétülő égbolton megjelenő holdsarlót és a ragyogó Vénuszt.

Az újhold megújít...

A körutazás végén már ismét Agadírban voltunk, szállásunk az óceán parton. Itt is ünnepi volt a hangulat, parti sétányon mindenütt tamtam dobok szóltak, az emberek, különösen a nők, kislányok gyönyörű hosszú ruhákba öltözve sétáltak. Európai öltözékünkben meg-megnéztek bennünket, a nőkkel kedvesen  mosolyogtunk egymásra.

Marokkóról ezután a magukat Atlantiszi leszármazottaknak tartó nomád berberek, a Ramadán kapcsán a kitartás, a dobok hangjai, az óceán felett megjelenő Hold keskeny sarlójának varázslatos látványa, "Herkules Oszlopai" az Atlasz csodálatosan változó tájai és egy Marrákesben történt, már visszatérő látomásom élnek majd emlékezetemben.
Valamint az óceán hullámait nézve való tudatosodásom, miszerint a hullámok, legyenek bármekkorák is, végül mind elsimulnak...  
Casablancában az óceánparton 


Fotó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarl%C3%B3s_Boldogasszony