 |
| Fotó: Nicholas Tinelli, Nepál |
A hinduk vallásuk alapjául szolgáló elvet szanátana dharmának, (örök rend, vagy örök törvény) nevezik. A dharma hitelességre való törekvés, az élet összhangba hozása olyan magasabb rendű elvekkel, igazságokkal, cselekvésekkel, melyek szeretethez, boldogsághoz, jobb újjászületéshez, vagy akár móksához, a születés és halál örök körforgásából való megszabaduláshoz vezetnek.
Aki a dharmája szerint él, az jól él. Életében elégedettség, anyagi bőség van, ami egyáltalán nem jelenti a nyugati világ mértéktelen, egoista, felhalmozó gazdagságát.
Az elért anyagi javakkal ki tudja elégíteni vágyait, melyek uraltak. Az emberi vágyak ugyanis határtalanok. Ez különösen igaz a nőkre, egyszerűen azért, mert ilyen a női lélek felépítése.
Aztán kielégülve vágyainktól, meglátva és elfogadva egy magasabb rendezői elvet, a szellemiek szerint, a mulandó értékektől megszabadult lélekkel éljük az életünket.
Ez egy védikus életút.
Aki nem követi a dharma útját, számtalan akadály gördül az útjába.
A kérdés az lehet, hogy miként találjunk rá saját dharmánkra?
Mi "nyugati" emberek nagyon elszakadtunk a természettől. Mértéket, és értéket vesztettünk Nincs olyan lelki vezetőnk, gurunk, aki akár napi szinten jó tanácsadónk, vezetőnk lehetne.
Vagy mégis?
Olvasva a Bennünk élő isteneket, válaszokat találunk.
Jung szerint meg kell találni a bennünk élő gyermeket. Meg kell keresni, befelé kell menni magunkba. Vissza kell menni a gyermekkorunkba. Mit szerettünk csinálni? Mi volt az, ami örömmel töltötte el azt a gyermeket? Mi adott neki enyhülést, megnyugvást, békét, ha bármi érte a világban?
Jean Shinona:
... az istenek ismerete csak egy eszköz arra, hogy hitelesek lehessünk, értéke abban rejlik, hogy azt tudjuk mondani: "Ez fontos nekem" és ez alapján cselekszünk is.
...nem kell ismerned a mítoszodat (archetipus), az a fontos, hogy éld meg.
Hogyan?
A következő párbeszédben Joseph Cambell mítoszkutató elmondja nekünk:
- Hogyan ismerheti meg valaki saját mítoszát? - ... Cambell maga is egy kérdéssel válaszolt:
- Hol érzi ön a legnagyobb harmóniában magát, és mi az ön számára a legnagyobb boldogság?
- Nem tudom, nem vagyok biztos benne.
- Találja meg - mondta Cambell. - És kövesse azt!
" A harmónia nem más, mint a jó úton haladni, olyan munkát végezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes értékrendünkkel is, ráadásul még tehetségünk is van hozzá. Harmónia az, amikor együtt vagyunk partnerünkkel, barátainkkal, (vagy éppen egyedül), vagy együtt vagyunk állatokkal, vagy a természettel, egy bizonyos városban élünk, vagy vidéken, és amikor az az érzésünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, ha nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól mentes, öntudatlan sponteneitás, mint a kitörő nevetés, és az előtörő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit összeér, ahol a belső archetipikus és a külső élet egymás kifejeződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz... Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármennyire átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteninek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenhol jelen van."
Forrás: Jean Shinona: Bennünk élő istenek
*https://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s)
**https://www.symbolonintezet.hu/szimbologia-a-tankerek/
Namaste
