hétfő, november 19, 2018

Felelősségvállalás


Igen, látom és tapasztalom, hogy van egy fiatal nagyon spirituális nemzedék, aki felelősséget vállal minden teremtéséért. Lássuk csak a legutóbbi tapasztalatomat.


Beiratkoztam egy, a város másik felén lévő festőkurzusra, ahová P+R közlekedek.

Péntek kora délután. A 3-as metrón végig zsúfoltság, de a végállomáshoz közeledve, megfogyatkozik a tömeg. Ekkor leül mellém egy fiatal, fekete srác. Megjelenése, öltözete egyszerű, rendezett: dzseki, farmer, tornacipő, rövidre vágott fekete haj. Nincs más nála csak egy mobil. Azt bámulja.
Semmi rendkívüli.
Vagyis... Nagyon is rendkívüli. Ahogy rápillantok a kijelzőjére, a Srí Yantrát látom rajta.


Srí Yantra

Mi ez, ha nem felelősségvállalás önmagunkért, a sorsunkért! Magasabb erőkhöz fordulni sorsunk jobbá fordulásáért. Hinni a harmónia erejében, hinni abban, hogy a Teremtő egyaránt szeret mindnyájunkat, hinni, hogy bőség van...
Hinni a teremtő lélek erejében...

Srí Yantráról:https://szinekesszavakblog.wordpress.com/2016/07/03/a-sri-yantra-rejtelye/

Yantrákról:http://www.yantra-home.hu/?p=97

vasárnap, november 11, 2018

Maitréja - szerető kedvesség

Minden gyermek egy jobb élet ígérete — lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére. " - HUBERT H. HUMPHREY

11:11:11

A 11:11 mester szám. Egy üzenet, hogy jó úton járunk, hogy készen állunk a dualitásból az EGYsÉGbe lépni. A mai nap, 2018. november 11. háromszoros 11 és éppen ma kezdtem ismét egy szívemhez nagyon közel álló témáról írni.


Szelíden nógattam már egy ideje fiamat, Róbertet, hogy fogadjon el tőlem egy hangtálas masszázst. 
- Anya, tudod, én nem hiszek ilyenekben, de most szombaton átmegyek, - mondta.
Nem is próbáltam magyarázni lelki, szellemi, fizikai hatásairól, a hangtálazás alatt megtörténő elvesztett lélekrészeink befogadásáról, a mentális gátjaink lebontásáról, a szinapszis szintű hatásról, ahogy a rezgések segítik az ingerület átvitelt egyik sejtről a másikra, - mert ha akar úgyis utána olvas, - hanem örültem, hogy eljön.

Maitréja


Kezdem a hangtálazást. Ahogy kell, ahogy az őseink mondták: nyitott szívvel.
A kar a szív meghosszabbítása.
Szeretettel, harmóniával, éber tudatosságommal kezdem elhelyezni a tálakat.
Kint madárcsicsergés, napsütés, idebent is finom rezgések.
A folyamat vége felé tartok, a szívtál a torokcsakránál. Már csak lehelet finoman zengetem a tálakat a teljes ellazulásért, amikor egyszer csak - hammm, - mondja Robi és úgy csinál, mintha be akarna kapni.


Ha láttatok igaz, szívből jövő kacagást, hát itt az volt. A könnyeink potyogtak, úgy nevettünk.
Megfordultam a szobában, felnéztem a falra édesanyám portréjára és csak annyit mondtam Robinak, - most velünk van a mama. 
Mert tudjátok, ha valaki, akkor Ő aztán tudott huncut lenni, vele lehetett könnyekig nevetni. Nem, mintha olyan könnyű lett volna az élete, hanem, mert Ő tudott valamit, élt benne egy nevető Buddha.  


Maitréja

 Indigók


Csak pár napja, hogy leültem egy blogot írni az új kor gyermekeiről, mégis, valami egészen más született meg a kezeim közt Örökségem címmel. 
Aztán megint nekifogtam és szinte készen is voltam, de más dolgom végett abbahagytam az írást. Szokásomtól eltérően rányomtam a mentés gombra, hogy biztosan megmaradjon. Ekkor olyan történt, ami, mióta  írok, még soha. Törlődött a bejegyzésem...
Szóval először nem íródott meg, másodszor pedig az egész bejegyzésem eltűnt. Pedig nem kis energiát fektettem bele. Megnézettem Dóri férjével, Andrissal, - IT szakember - a gépet, nem bújt-e el valahová az írásom, de nem! Egyszerűen törlődött. Bántott a dolog.

Jó-jó, de nézzük csak, mit üzen ez az eset. Talán csak rossz volt a koncepció. 
Nem Carolina Hehenkamp, Lee Carroll - Jan Tobler könyvéből gyűjtött ismereteket kell megosztanom, hanem a saját tapasztalataimat. Ugyanis vannak, hiszen a 70-es, 80-as évektől születő  első indigók az én gyermekeim korosztálya. Sőt, úgynevezett elő-indigó két testvérem is, így van bőven tapasztalatom ez ügyben.
Egyrészt a nővérem részéről tanított elfogadás, együttérzés, és a feltétel nélküli szeretet, másrészt idősebb bátyám részéről a régi elavult nézetek, tekintélyelvűség el nem fogadása, rombolása.
Egész lényével utasította el a komcsi idők korlátozásait. Hullámos, hosszú, szőke haj, ártatlan kék szemek, trapéz farmer, rikító pólók, bulizás, motorozás, szabadság-, utazási vágy, ami a Vasfüggöny mögül erősen korlátozott volt, s mind ehhez egy szigorú, tekintélyelvet valló apa, aki nem tűrt semmi rebelliót! Még ha utóbb ki is derült, hogy ez a gyermekei a védelmét szolgálta.


 

Igen, Árpi nagyon hasonlóan működött, ahogy a mai indigók. Korán érett, babaként nagyon hamar kezdett járni, beszélni. Nagyon eleven és értelmes volt, de az iskolában írási és olvasási nehézségei voltak. A gimnáziumot abba hagyta, - micsoda skandalum volt ez, - és elment szakmát tanulni, ahol szorgalmáért, nyíltszívűségéért megbecsülték.
Sokszor, jelentős eseménynél észrevettem, hogy kimondatlan gondolataim, kérésem, szerető érzésem megérkezett hozzá. A köztünk élő telepátiát úgy is hívhatnám, új dimenziós messenger.

Az indigók nagyon intuitívak. Önvizsgálatra és felelősségre szólítanak fel, mert minden kivetítésünket tükörként azonnal visszadobják. Olyan helyzetet képesek teremteni, amiből megértjük, mit éreznek egy-egy szituációban, mi az, amit rájuk vetítettünk a saját bensőnkből. Ez akkor a legkellemetlenebb számunkra, amikor negatív dolgokat vetítünk ki, mert ekkor szembesülni kell saját sötét oldalunkkal.
Ugyanakkor  játékosak, szeretőek, szeretetre szeretettel válaszolnak. Így tanítanak bennünket az egymás iránti tiszteletre.

Jan Toblertől:

Amint megtanuljuk, hogyan tiszteljük őket, ... azt is megtanuljuk, hogyan tiszteljük és neveljük azt a belső gyermeket, amely mindannyiunkban megtalálható. Játszani hívnak! ... Nekünk kell időt teremteni. Ez nem automatikusan illet meg bennünket! Ha az élet olyan komollyá válik, hogy nem tudunk játszani, nevetni, a kutyánkkal belefutni a pocsolyába, minden ellen megvédelmező erődítményt létrehozni magunkban, akkor elvesztünk.

Lee Carrolltól:

... azt mondják róluk, különösek... Fiatal esetlenségük keveredése az öregek bölcsességével szeretni való... Olyan energiát képviselnek, amit látnunk kell, ahhoz, hogy elhiggyük, - kissé olyan ez, mintha a legdivatosabb öltözetet öltenénk magunkra, felső ajkunkba gyűrűt tetetnénk, és nagyapáink és sámánok társaságában harsány rap hallgatása közben jól éreznénk magunkat!

Indigó gyermek




A dimenzióváltás bizonyítékairól, az indigó és kristály gyermekekről:

szombat, november 10, 2018

Privát hívó

Este 8 óra, épp, hogy csak hazaértem a festőiskolából, leültem vacsorázni, mikor megszólalt a vonalas telefon.
- Te vedd fel, - mondta a férjem, - téged szoktak keresni.
Ránéztem a telefon kijelzőjére, hogy lássam ki hív ilyenkor.
Privát hívó.
Feltettem magamnak a kérdést, - felvegyem? Ki az, aki ilyenkor ismeretlenül hív?

- A mentőszolgálattól vagyok... Közbevágtam, - bocsásson meg, de most nem alkalmas a hívás. Most érkeztem haza, éppen vacsorázom. De önt adták meg értesítési címnek, és már mondta is a hármas közúti balesetet. Bordatörés, tüdőlebeny sérülés, intenzív osztály, a lánya Dóra...

Súlyos szavak az anyai fülnek.
Valahol belül egy erős kontroll, - nem lehet, ez nem történhet velünk, a mi gyermekünkkel.
Hol történt mindez? -kérdezem. Az Üllői úton - mondja a telefonáló.
Figyelem magamat, ahogy az adott pillanatban józanul mérlegelek, ahogy a szívem majd ki ugrik a helyéről, de mégis nem vesztem el a lélekjelenlétemet, mert tudom, hogy a gyermekeim körültekintőek, velük ilyen nem történhet!

Úgy döntök leteszem a telefont, ha igaz, a hír úgyis visszahívnak majd, de nekem minden pillanat illúzióban tartás pokol. Hívom Dórit mobilon.
- Szia anny, - szól a telefonba.
Majdnem zokogok. Elmesélem miért hívom ismét, hiszen délután egy csomót beszélgettünk.

- Anya jól vagyok, itt van  Robi is, Andris is, épp a webshopot csináljuk. Nyugodj meg, ne izgulj, semmi bajom, - mondja, majd elköszönünk.

Döntöttünk. Megszüntetjük a vonalas telefon előfizetést. Ez már több volt, mint zaklatás.