A mák sorsa

Az utóbbi időben feltűnően sokszor megkívántam és ettem is mákot. Tettem palacsintába, ettem pitében, tettem metélt tésztára, szórtam kölesre, és ma rizstésztára, mert arra gondoltam mind a kettő keletről származik, nem fognak összeveszni. 

Intuíciómra hallgatva, elolvastam a mák jótékony hatásait.  A táplálkozástudomány szerint az egyik legegészségesebb táplálék. Magas a fehérje, zsír és szénhidráttartalma. Fontos az ásványi anyag tartalma, cink, réz, mangán, foszfor, kálcium, kálium, magnézium és amitől fekete, az a vas.  Olaja jó csontritkulás ellen, a benne lévő foszfor hatékonyan segíti a kalcium beépülését a csontokba, táplálja a hajat, bőrt, B1-,B2-, B3-, B6-, vitaminokat tartalmaz. 

Egyébként a mák gyógynövény, talán még ma is használják tinktúráját a patikákban, fájdalom csillapító, kedély javító, görcsoldó, hasmenés elleni hatása miatt. (Mikor én még gyógyszertárban dolgoztam, - annak már több mint húsz éve - használtuk.) 

A mákgubóból állítják elő az egyik legerősebb fájdalomcsillapító alapanyagot, a morfiumot. 

A magyar Kabay János forradalmasította a morfium előállítását. Találmányával a száraz gubóból is kinyerhető az addig csak zöld gubóból nyerhető gyógyszeralapanyag. 

Megjegyzem, hogy csak a fehér virágú mák minősül drognak.

Szóval, a mai vacsorám nem fehér virágú mákból készült mákos rizstészta volt, mézzel. Nagyon ízletes volt.

Mikor őröltem a mákot, apai nagyapám jutott az eszembe. Nem sok emlékem van róla, de most  magam előtt láttam magas, szikár alakját, ahogy a mákgubóval teli nagy kosarat udvarunkon a ház mellé leteszi. Láttam lábán az elől zárt fekete bőrpapucsot, hosszú sötét nadrágját, világos hosszú ujjú ingét, elébe kötött sötétkék, hosszú kötényét. Így öltöztek munkába abban az időben a falusi parasztemberek. Leültünk vele és testvéreimmel a kosár köré és vágtuk fel a mákgubókat. Emlékszem, arra a hangra, ahogy a kés metszette a száraz gubót és az illata is itt van az orromban. 

Hogy szerettem a tenyerembe önteni azokat az apró mákszemecskéket! És, ha szép egészségesek, nagy, kék szeműek voltak, (nem volt benne apró rózsaszínű kukac) akkor azok sokszor a számban landoltak. 

Aztán a mákot édesanyám átmosta. Az egészséges mák leült a víz aljára, a meddő szemek, a kukackák úsztak a vízen, azokat szépen leöntötte, majd egy nagy fehér vászonterítőre kiterítette egy asztalra a napon. Mikor megszáradt, vászonzsákba tette és a spájzban várta sorsát. 

S, hogy mi volt a mák sorsa?Hát a hétköznapi sorsa a  tészta, vagy nudli volt, hétvégi a kelt kalács, lakodalmas sorsa a rétes, legnagyobb ünnepi sorsa pedig a karácsonyi és húsvéti bejgli volt.

És, hogy mi ebből az egész történetből a végső tanulság? 

Hallgatnom kell az intuíciómra. Talán valami hiányt  jelez a mák utáni éhségem. Nem árt elmennem egy csontsűrűség mérésre...