Az utóbbi időben feltűnően sokszor megkívántam és ettem is mákot. Tettem palacsintába, ettem pitében, tettem metélt tésztára, szórtam kölesre, és ma rizstésztára, mert arra gondoltam mind a kettő keletről származik, nem fognak összeveszni.
Intuíciómra hallgatva, elolvastam a mák jótékony hatásait. A táplálkozástudomány szerint az egyik legegészségesebb táplálék. Magas a fehérje, zsír és szénhidráttartalma. Fontos az ásványi anyag tartalma, cink, réz, mangán, foszfor, kálcium, kálium, magnézium és amitől fekete, az a vas. Olaja jó csontritkulás ellen, a benne lévő foszfor hatékonyan segíti a kalcium beépülését a csontokba, táplálja a hajat, bőrt, B1-,B2-, B3-, B6-, vitaminokat tartalmaz.
Egyébként a mák gyógynövény, talán még ma is használják tinktúráját a patikákban, fájdalom csillapító, kedély javító, görcsoldó, hasmenés elleni hatása miatt. (Mikor én még gyógyszertárban dolgoztam, - annak már több mint húsz éve - használtuk.)
A mákgubóból állítják elő az egyik legerősebb fájdalomcsillapító alapanyagot, a morfiumot.
A magyar Kabay János forradalmasította a morfium előállítását. Találmányával a száraz gubóból is kinyerhető az addig csak zöld gubóból nyerhető gyógyszeralapanyag.
Szóval, a mai vacsorám nem fehér virágú mákból készült mákos rizstészta volt, mézzel. Nagyon ízletes volt.
Mikor őröltem a mákot, apai nagyapám jutott az eszembe. Nem sok emlékem van róla, de most magam előtt láttam magas, szikár alakját, ahogy a mákgubóval teli nagy kosarat udvarunkon a ház mellé leteszi. Láttam lábán az elől zárt fekete bőrpapucsot, hosszú sötét nadrágját, világos hosszú ujjú ingét, elébe kötött sötétkék, hosszú kötényét. Így öltöztek munkába abban az időben a falusi parasztemberek. Leültünk vele és testvéreimmel a kosár köré és vágtuk fel a mákgubókat. Emlékszem, arra a hangra, ahogy a kés metszette a száraz gubót és az illata is itt van az orromban.
Hogy szerettem a tenyerembe önteni azokat az apró mákszemecskéket! És, ha szép egészségesek, nagy, kék szeműek voltak, (nem volt benne apró rózsaszínű kukac) akkor azok sokszor a számban landoltak.
Aztán a mákot édesanyám átmosta. Az egészséges mák leült a víz aljára, a meddő szemek, a kukackák úsztak a vízen, azokat szépen leöntötte, majd egy nagy fehér vászonterítőre kiterítette egy asztalra a napon. Mikor megszáradt, vászonzsákba tette és a spájzban várta sorsát.
S, hogy mi volt a mák sorsa?Hát a hétköznapi sorsa a tészta, vagy nudli volt, hétvégi a kelt kalács, lakodalmas sorsa a rétes, legnagyobb ünnepi sorsa pedig a karácsonyi és húsvéti bejgli volt.
És, hogy mi ebből az egész történetből a végső tanulság?
Hallgatnom kell az intuíciómra. Talán valami hiányt jelez a mák utáni éhségem. Nem árt elmennem egy csontsűrűség mérésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése