Emlékezem...
Gyermekkoromban családunkban a születésnapokat az adott nap előtti estén köszöntöttük egy kis édességgel és valami hasznos, de vágyott ajándékkal, mint könyv, új cipő, ruhanemű.
Ezután a legközelebbi hétvégén sütötte édesanyám, majd később sütöttük együtt az ünnepi tortát.
Minden testvéremnek más volt a kedvenc tortája, így mindig másfélét készítettünk.
Én szeptemberben születtem, ezért mogyorós csokit kaptam köszöntéskor és mogyorótorta került az ünnepi asztalra. Máig a kedvenceim.
Később új családba kerültem, ahol nem ismerték ezt a szokást, de én nem feledkeztem meg róla, szüleimmel és testvéreimmel megtartottuk ezt a régi hagyományt. Mi a születésnapokat megelőző estén felhívjuk és köszöntjük egymást.
Ez a kereszténységben gyökerező vigília hagyománya, mikor az ünnepek előestéjén az emberek virrasztottak, zsolozsmáztak és mi más lenne földi születésünk, ha nem egy nagyon nagy ünnep...
Hogy a vigília máig is él, éppen karácsonykor érhető tetten.
A Biblia szerint Jézus december 25-én született Betlehemben, mi pedig 24-én, szenteste ünnepeljük. Összejövünk a karácsonyfa körül a szeretet nevében, és ez este van a katolikus karácsony ünnepének első miséje, az éjféli mise.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése