Egy-s-Ég

A Csöndben vagyok.

Csak lélekzem...

Lelkemben a semmihez sem hasonlítható Teljesség.

Elbűvölő az éj sötétje.

A csillagokon, mint megannyi égi kapun, 

A menny ragyog rám keresztül.

Édesapámhoz

Látom, ahogy ott könyökölsz komor diófa íróasztalod mögött. Látom, ahogy hosszú ujjaiddal babrálsz, majd felnézel, rám mosolyogsz azzal a keserédes mosolyoddal.
Hívlak, elkészült az ebéd. Ma a Te tiszteletedre.
Felállsz, együtt kimegyünk és leülünk az ünnepi asztalhoz, ahol testvéreim és édesanyám már várnak.
Nézem, ahogy a cseresznyepaprikát belenyomod a tányérodban lévő halászlébe és vörösboros poharadat koccintásra emelve, egyenként a szemünkbe nézel...


Ma már tudom, hogy az áthatóan kék szemeddel ilyenkor egyenesen a lelkünkbe néztél.
Ismerlek, hiszen a lélekrészed vagyok...

                                                        Mintha csak Őt látnám
                          


A halhatatlanság világában, ebben a másik dimenzióban, sokszor megöleljük egymást.
Igen, ma is a névnapodon, József napon.

Édesapám!
Teremtőd tartson meg örökké ott ahol vagy a Fényben, a SZERETET birodalmában.


Om, Shanti

Bocsánatkérés?!

Te mit tennél, ha felszólítanának, hogy kérj bocsánatot? Mi jutna először eszedbe?
Nekem a tekintélyelvűség,- "Én több vagyok mint te, szerintem rosszat tettél. Tedd jóvá egy bocsánatkéréssel!"
De, mond! Egy hirtelen cselekedetet meg nem történtté tehetünk a bocsánatkérés hatására? Vagy csak a hiúságnak (egÓ) tesz jót ez a pár szó? Arra nem gondol a felszólító, hogy a rossznak vélt cselekedet a maga idejében megalapozott volt a cselekvést végző személy részéről?

Nos, nem hiszek ebben a régi energiás Világban!

Szófiám is belül azt súgta, mit súgta, szinte kiáltotta: a szeretet megbocsátó! 
Mélyen ebben a Világban hiszek.

                             Elvárás az, ha valamit meghatározok mikor, miként történjen.

                          Az elengedés ezzel szemben szabad teret ad a történéseknek. Szerintem....