Keralában, Isten országában

Lassan leküzdöm a jetlag-et. A 4 és fél óra eltérés Kerala és Budapest között egyáltalán nem jelentett problémát odaérkezésünkkor, de hazaérkezve erősen megéreztem.
Talán a lélek teszi, kicsit még ott maradt Indiában.

India szavakkal, képekkel nem kifejezhetően csodás. 

Pontosan ahogy a reklámok mondják. India hihetetlenül csodás.

S, hogy mit hoztam Indiából magammal? Ízeket, illatokat, színeket, hangulatot. 

A munnari piac színeit, a maszalák és friss egzotikus gyümölcsök ízeit, a teaültetvények, esőerdők, rizsföldek zöldjeit, a lagúnákon hajózás nyugalmát, a tenger mellett töltött napok hajnalainak  hangjait, nap- és holdkelték valamint a naplementék látványát, a frangepáni és más gyönyörű "neve nincs" virágok illatát, Marari La Plage személyzetének kedvességét, az időnként kobraként lecsapó olajzöld tenger dübörgését, a benne játszó delfinek élményét, az egyszerű falusi halászok csendes, kommunikatív mosolyát, és nem mellesleg vezetőink Gergő és Loka finom, nyugodt egyéniségének tapasztalatát.

Hoztam azonban kézzelfoghatóbb dolgokat is az ájurvéda hazájából. Illatos fűszereket, mint a szerecsendió, szegfűszeg, bors, vanília, valamint a fűszerek királyát, a sáfrányt, amit én sokkal inkább a fűszerek királynőjének mondanék, hiszen egy virág bibéjéről van szó, így többszörösen is női minőségeket hordoz magában. 

Évezredek óta használják... Keleten a fűszerek (a bennük található antioxidánsok, nyomelemek stb.) gyógyszerek. Az ételek magukban hordják az egészséget.  

Sáfránnyal lehet fűszerezni leveseket, tej- és rizsételeket. Finoman, szinte csak leheletnyi mennyiségekkel.
Az ájurvéda tridosikus fűszernek tartja, egyensúlyba hozza a dósákat, mert édes, csípős, keserű (váta, pitta, kapha) ugyanakkor szattvikus.  Az ájurvéda szerint javítja emésztést, tisztítja a légzőszerveket, ereket, nyirokrendszert, májat, vesét, nyugtatóan hat a szívre és az idegrendszerre.

Étvágycsökkenő. Serkenti az agysejtek tevékenységét, az endorfin kiválasztást, jótékony hangulatjavító, afrodiziákum. 

Igazi rasayana* fűszer.

Buddha távozása óta, a lámák, a szerzetesek, a szádhuk** sáfránnyal festett ruhát viselnek, ami szimbolizálja a szattvát, a lelki energiák magas szintű koncentráltságát.

Nem mellesleg megjegyzik, hogy szép lesz tőle a bőr.

Az indiai nők bőre ragyogásának is ez az egyik titka. A másik az olaj. Igen a sáfrány és az olaj használata az, amitől olyan ragyogó és sima az indiai nők arca. 

A szállásunkon a Marari La Plage-on  ájurvédikus kezeléseket is igénybe vehettünk. 

Éltünk a lehetőségekkel. Az egyik csodálatosan látványos kezelés éppen arcmasszázs volt, pakolással. Persze, hogy tartalmazott sáfrányt.

Próbáljátok ki a fűszerek királynőjének hidratáló, anti-aging, fényvédő, gyulladáscsökkentő hatását. 

Legyen az én karácsonyi ajándékom nőtársaimnak egy pár recept, amelyek ajánlottak pakolásként, lemosóként. 

1 evőkanál nyers tejbe áztassunk 2-3 szál sáfrányt, keverjünk hozzá 1 evőkanál szantálfa port. Masszírozzuk pár percig az előzőleg megtisztított arcbőrön, nyakon. 20 perc után mossuk le. Ragyogó, sima lesz a bőr.

Pattanásos bőrre kevés tejben 3-4 szál sáfrányt kell áztatni pár óráig, majd felvinni az arcra, nyakra. Tartós használata lágyítja, fehéríti a bőrt, megszünteti a pattanások keletkezését.

Olajban, (olíva, szezám, kókusz, mandula, napraforgó) vagy ghíben áztatott sáfránnyal masszírozott arcbőr keringése javul, a zsírsavaktól táplált, sáfránytól ragyogó lesz a bőr.

1 ek. organikus, termelői mézben  áztassunk pár óráig 2-3 szál sáfrányt, masszírozzuk  a bőrbe, majd 5-10 perc után mossuk le. A mézben található antioxidánsok segítenek az érett bőr sötét foltjaitól megszabadulni. Ez a pakolás fokozza a bőr hidratáltságát, a sáfránnyal együtt ragyogóvá teszi a bőrt. 

Közben érdemes meditálni a méz és a sáfrány éterikus csodáján...

Hetente 2-3 -szor használhatók ezek a kezelések. Ne feledjük, hogy ezek bevált, több ezer éves szépségápolási tanácsok.

Van még egy meglepetésem számotokra. Egy indiai maszala recept.

Legkedvesebb maszalám a bindi vagy okra maszala, de az okra beszerzése nem olyan egyszerű, úgyhogy én cukkíniből készítem. 

Felaprítom a kb. 25 dkg zsenge saláta cukkínit kisujjnyi darabokra és azt olajon, vagy vajon, (ghín) roppanósra átsütöm, majd félreteszem egy tálkába. Ha kell, teszek még olajat (ghít) a serpenyőbe. 

Ebben üvegesre dinsztelek egy apróra vágott hagymát, teszek bele 1-2 zúzott fokhagymát és egy hüvelykujjnyi reszelt gyömbért, chilli szeletkéket, (opcionális!) pírítom, amíg a fokhagyma illata jól érződik. Ekkor beleteszem a hámozott, apróra vágott, kimagozott 2-3 paradicsomot, sózom. Ha kell öntök hozzá vizet és főzöm amíg mártás nem lesz.  Dobok bele 8-10 szem kesudiót, teszek bele 1/4 teáskanál kurkumát, 1 evőkanál garam masala fűszerkeveréket. Mehet még egy kis koriander és, vagy curry. 

Elfőzöm a levét.  Öntök hozzá tejszínt, forralok rajta egyet, majd botmixerrel elaprítom benne a kesudiót. Mivel most télen savanyú a paradicsom, én tettem bele egy kis barnacukrot, csak éppen, hogy elvegye a túlzott savasságot.

Ha ízletes a maszalánk, beledobom a félretett cukkínit, összemelegítem és már tálalható is a finom, illatos és tápláló, magas tápértékű basmati rizzsel. 

Akkor igazán jó, ha szaftos, jól érezhetően vajas, ezért a végén dobhatunk bele nyugodtan egy darabka vajat.

Ha valaki hússal szeretné, a csirkefalatokat süsse meg, majd a végén adja hozzá a kész maszalához, forralja össze és tálalja. 

Kerala képekben:

A képekért hálás köszönetem Medvegy Gergőnek, a jógatábor vezetőjének, a Selfness YOGA alapítójának.

*http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=748:rasayana-a-megfiatalodas-mveszete&catid=49:ayurveda-altalaban&Itemid=166
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1dhu

Multidimenzionális nemzedék

Mottó: Jól csak a szívével lát az ember

- ...és mondd Margitka, szerinted, hol van az elfogadás és az önfeladás között a határvonal egy párkapcsolatban? - kérdezte az egyik kedves nő-vérem. Elmeséltem egy két helyzetet, ami amolyan példabeszéd volt. Mint egykor nagyanyám tette: a gyufával nem szabad játszani, mert egyszer ez, meg ez véletlenül felgyújtotta a ..., vigyázz a kutyát ne engedd az arcodhoz, ha játszotok, mert véletlenül belekap az arcodba és örök sebet hagy, mint ennek, vagy annak...

Talán csak ez a szó nem hangzott el: Tudatosság!

A tudatosság egyfajta éberséget jelent. Amikor tudatosak vagyunk egy helyzetre, látjuk, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem vállalt lélekfeladatunkat teljesítjük be.

A szívünkkel látunk tisztán. Ekkor éberek, ego mentesek vagyunk. Nem véletlenül az éber őz, a gazella a szívcsakra állata.

És igen! Szabad akarat van. Mindig lehet, kell döntést hozni életünk, sorsunk felől. Ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, változtassunk. Magunkon! A gondolkodásunkon. Fogalmazzuk meg, mi az ami nekünk fontos és jó! Használjuk az elhatározás erejét, a szankalpa saktit: meg fogom tenni, felkészült vagyok rá, hogy megtegyem, kitartó vagyok, szabad akaratomból meg tudom tenni.

Így lehet, kell a karmát, a sorsot megváltoztatni.

Nem egy perc alatt... Mert még nem vagyunk olyan, - ahogy  őseink mondták, - magasak, magosak, mágusok.

Ahogy növekszik a tudatosság, emelkedik a föld rezgésszintje, úgy lesznek újabb és újabb érzékszerveinken túli tapasztalásaink, a szubtilis, finomabb részeink által.

Különösen igaz ez a fiatalabb korosztályra. Az idősebb korosztály még nagyon anyagban van, három dimenzió létezik számukra.

Valahogy úgy kell elképzelni a magasabb dimenziókban való létezést, mint például a telepátiát. Gondoltunk valamit és az megtörténik, gondoltunk valakire és találkozunk vele, vagy felhív éppen akkor.

Ez a finom érzékelésünkből adódik. Ugyancsak így hallhatunk, láthatunk, érezhetünk. 

A még alig pár hetes unokám Levente sokat sírt. A babáknak hozzá kell szokni a földi léthez. Meg kell tanulni a testüknek megemészteni az anyatejet, sok ismeretlen inger éri az idegrendszerüket, amihez lassan szoknak hozzá.

Szóval Levente sokat sírt és néha megkértek a szülei, hogy menjek dajkálni, hogy éjjel tudjanak kicsit pihenni. Ringattam, énekeltem neki, de néha ez mit sem használt...

Esténként mikor lefekszem, elcsendesedek, befelé figyelek. Lehet ezt meditációnak is nevezni.

Ebben a csendben hallottam párszor Levente keserves sírását. Majd később, mikor elmúlt két hónapos, már jól ismertük egymást, már ismerősen nézett a szemembe. Ha dajkáltam és énekeltem neki, olykor mosolygott és le nem vette rólam a tekintetét. Egyik este, a csendemben megérkezett Levente, az energiája. Egyszerűen csak odabújt hozzám...

Most, hogy elkezdődött nála a fogzás, tudatosan zöld fényt képzelek köré, ami gyógyító energia.

Talán van aki ezeket a dolgokat, tapasztalásokat furcsának, akár hihetetlennek tartja.

De a világ multidimenzionális! A mai indigó- , kristály-, és szivárványgyerekek többet tapasztalnak a világból. Ők látnak. A lelkükkel a lelkünket. Pontosan érzik érzéseinket, kimondatlan gondolatainkat. És sokszor átveszik mindezt. Tükröznek.

Legyünk velük őszinték, mondjuk el, ha gondjaink vannak, hiszen ők azt megérzik, és frusztráltak lesznek ettől. Magyarázzuk el, mit miért csináljanak, vagy ne csináljanak. Legyen velük egy nagyon őszinte kommunikációnk.

És játsszunk velük sokat, a bennünk élő gyermekért...

Namaste

A csillaggyerekekről:
https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/10/a-harmadik-erezred-gyermekei.html
https://csillaggyermekek.eoldal.hu/cikkek/indigo-kristaly-es-szivarvany-gyerekek.html

Finomtestünkről:
https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/05/az-ekszer-varos.html

A létről
https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/06/a-megismerhetetlen-fele.html

A lágy kenyér

Ez az írás, most csak látszólag rólam szól...

Felújítás után, közben vagyunk a fakereskedésünk irodájában. Elvállaltam a takarítást, mondván időmből kitelik. Nem mintha nem hívhattunk volna valakit, hiszen otthon mindig volt egy mrs. Liptonom, - csak azért nem írom Mabelt, mert ugyan ő a takarító a Csengetett Mylord-ban, de ő rendkívül elesett és az én segítségem nagyon is életrevaló, olyan mrs. Lipton alkat,- aki ez idő tájt csak ritkán jár hozzánk, mert most lányomnak van nagyobb szűksége rá.  

Ezúton is kifejezem hálánkat Magdinak, aki közel 20 éve támasza családunknak.

Szóval, senkit nem akartunk hívni takarítani a sok irat és más egyéb okok miatt, így ma délelőtt dolgozóba mentem. Előbb megetettem az állatokat, a cane corsónkat, Lizyt és Mimikét, a cicát. Nem is cica ő, hanem egy vadmacska! A játék hevében egy pillanat alatt szétharapta és karmolta a kezemet. 

Vagy fél éve, mióta nem dolgozom, most láthattam, hogy a teritoriális harcokban hogy megedződött. 

Szóval a takarítás. Ablak pucolás, csempe tisztítás, felmosás, festék pöttyök vakarása, hiszen tudjátok...

Közben a Rádió 1-en zene szólt a telefonomon. Dél körül Dóri hívott, hogy a Bonjourban van, hozzon-e valamit.

Hozott egy indiai csájt, egy vajas croissant, és egy málnás tortaszeletet. Miután elment, leültem pihenni, enni, majd ment a munka tovább. Aztán egyszer csak egy nagyobb huzat becsapta az ajtót. Általában ugye ez nem olyan nagy gond. De, erre az ajtóra csak a festése után kerül majd fel a rendes kilincs. Szóval belül nem volt kilincs! Gondolkodtam... Telefon kint szól a másik helyiségben, semmi eszköz, amivel megoldhatnám a helyzetet. Mérlegeltem. Bárhogy is lesz, legkésőbb reggel rám találnak. De ahogy ismerem a fiamat, jön rövidesen. Mindig a munkán jár az esze. Vasárnap is gyakran látjuk az autóját a telep előtt. Körbenéz, leltároz, az állatokat rendezi, stb. 

De, ha mégsem jönne, éhes nem vagyok, megfagyni nem fogok, mondjuk melegem sem lesz, az is biztos. 

Folytattam a takarítást. Közben járt az agyam. Eszembe jutott, hogy ugyan kicsi az ablak, de azon épp kiférhetek. Igen ám, de oda fel kell jutnom. Próbáltam a lépkedőről amiről takarítottam, de az alacsony volt, nem volt elég erőm felhúzni magamat. Aztán eszembe jutott, hogy a hűtőről ki tudok mászni. Az ablak alá toltam, arról kimásztam a hátsó tetőre, onnan a targoncára és már a földön is voltam. Előrementem, leültem az irodában. Sírtam. Emlékek jöttek a mélyből. El  kellett engednem a helyzetet. 

Pontosan láttam magamat végig a szituban. Semmi kétségbeesés, vagy ilyenek. 

Ezt hívják úgy: LÉLEKjelenlét.

Felhívtam a fiamat, elmeséltem mi történt. - Jajj, anya! Kimentettünk volna, mert éppen most indulunk Szilvivel oda...

Még együtt voltunk ott egy ideig, majd hazamentek és én is hazajöttem. 

Egyedül vagyok itthon, a férjem szicíliai motortúráról van úton hazafelé.

Lefürödtem, majd készültem vacsorázni. Reggel vettem friss, ropogós fehér kenyeret, finom muskotályos szőlőt, őszibarackot. Ezt kívántam enni. Lágy, vajas kenyér gyümölccsel. Olyan régen ettem ilyent. Vágtam a férjemnek vett fehér kenyérből, megmostam a gyümölcsöket, szépen az asztalra tettem és leültem vacsorázni. 

Ahogy ettem ezt az egyszerű, paraszti ételt, messze repültem térben és időben. 

Egyre nehezebben csúsztak a falatok a torkomon. 

-Tudjátok! Ilyenkor, és ezért szoktak a pohárhoz nyúlni az emberek! Amikor nehezen csúszik le valami a torkukon! Mikor már nem tudják lenyelni ami történik velük!

Nem, én nem nyúltam pohárhoz! Ezt csak megemlítem, hogy tudjátok, hogy a lelkileg gyengébb emberek ezért nyúlnak sokszor pohár után...

Súlyos könnyek az arcomon. Engedtem őket. A mátrixban semmi sem történik véletlenül.
Tudatosnak kell lenni az érzéseinket illetően!

Lélekben ott voltam az apámmal 2005-ben, mikor, - ahogy Ő mesélt róla, -  a "kádbetegsége" volt. 

Az úgy történt, hogy már vagy 25 éve egyedül élt, soha nem történt vele olyan, amit nem tudott volna kezelni. Erős volt szellemileg, lelkileg és fizikailag is. De 2005 őszén, egyik este beült a fürdőkádba és mikor ki akart onnan jönni, nem tudott. Nem volt rá képes! 

Másnap dél körül az ebédet kiszállító gondozó szólt a polgármesternek, hogy Józsi bácsi nem nyitott ajtót, pedig nem jelezte, hogy elmegy valahová. 

Rátörték az ajtót. Mentőt hívtak. Addigra a testvéreim is leértek Bajáról. Pisti testvérem a karjaiban vitte a mentőhöz. Azt mesélte, hogy az addigra halálosan kimerült, átfagyott apám azt mondogatta neki - fiam még nem halok meg, még nem halok meg. Látott Ő mindent. A félelmet a gyermeke szemében, hogy elveszíti az apját.

Még egy évet élt ezután az eset után. A következő év tavaszán, mikor egyszer  meglátogattam, külön kérése volt, - kislányom én a saját ágyamban szeretnék meghalni. 

A nővérem volt az, aki ezt megadta neki. Bezárta Baján a "Mentatár" ajtaját, nem törődött azzal, hogy mi lesz, ha nem lesz bevétele, ő haldokló apja mellett töltötte az utolsó heteket.

Aztán 2008. Bólyba repített az emlékezés. A 87 éves tántim mellé, aki bement a fürdőszobájába, majd a rossz kilincs a kezében maradt, és nem tudott kimenni onnan. Másnap reggel a szomszéd Györgyi látta, hogy Emma néninél még nincs felhúzva a roló, gond lehet, hát betörtek hozzá. 

Neki nem voltak gyermekei, (ha csak nem mi négyen, a húga gyermekei), mert vallásháborút hirdetett az édesanyja, így nem mehetett hozzá 8 vagy 9 évig Sanyi bácsihoz, későbbi férjéhez, mert az református volt. Közben elszálltak az évek, idősek lettek a gyerekvállaláshoz.

Emma tántinak nővérem és anyám viselte gondját a haláláig, ami ezután az eset után kb. fél évvel következett be.

Édesanyám nem maradt egyedül, a nővérem lehúzta a gyógynövény üzletének a rolóját, és utolsó évét, éveit vele töltötte.

A legnagyobb hálám ezért Neki szól.

Ne hagyjátok egyedül a szüleiteket! A társadalom szerveződése tehet róla, úgy alakította, hogy külön élnek a generációk. Ritka a nagycsalád, ahol három, akár négy generáció együtt él. Pedig ez egy szükséges jó. Valahogy vissza kellene ezt csinálni. Persze nem könnyű a városokban, a panelekben. De a falvakban sem, ahol nincs munka, a fiatalok elhagyni kényszerülnek szülőhelyüket, otthonaikat.

Nem rólam szól ez az írás! Bízom Teremtőmben! Ő tudja, mit kell még megtapasztalnom ebben az életben, mielőtt magához szólít.

De ti, fiatalok és korosabbak, ne hagyjátok magára az idős szüleiteket!

Szeressétek magatokhoz Őket! Bármily' módon!

Szuper étel

Ma egy szuper ételt, granolát készítettem. Vajon megsütöttem a zabpelyhet, -korpát, tettem bele szezámmagot, chia magot, szórtam bele kókuszreszeléket, pici sót, vanília őrleményt, fahéjat és együtt átforrósítottam az egészet. Ezek voltak itthon hozzá. Az elmaradhatatlan pirított mogyorót, aszalványokat, mint például a mazsola, áfonya utóbb keverem bele.

Fotó:https://www.viblance.com/mi-is-az-a-granola-mirol-ismerheted-fel-az-igazan-jo-granolat/

                                     

A mézet tudatosan hagytam ki. Az Ayurvéda, magyarul az Élet Tudománya, minden orvoslás anyja, mely  körülbelül 5000 éves tapasztalati tudással rendelkezik, azt javasolja, hogy a mézet ne melegítsük 60 C° fölé, mert nagyon nehezen eltávolítható salakot (ama) képez a testben. Ez a salak elzárja a szöveti csatornákat (strotas) és ezzel a sült méz elrontja az egyébként szuper, szattvikus, megfiatalító (rasayana) táplálékunkat.

Reggelente, mikor kedvem tartja, ezt fogyasztom egy kis görög joghurtba keverve. A mézet ekkor csorgatom hozzá. Készíthetek ebből mascarponés, joghurtos, gyümölcsös pohárdesszertet is.

A kiadós eső, szél, lehűlés visszavonhatatlanul meghozta az őszt.

Az évszakváltások megkívánják testünk salaktalanítását, így ez a szeptember is.

Pár napig javasolt csak meleg, kásás ételek fogyasztása. Lehet barnarizs, vagy egyéb gabonakása.

Talán a legjobb a kicseri, ez a könnyen emészthető, minden testtípusú embernek ajánlott ayurvédikus étel, aminek számtalan receptje megtalálható a világhálón.

Aztán jöhetnek könnyű zöldség-  és -krémlevesek, majd visszatérhetünk a megszokott kosztra. 

A tüdő után a bőrünk a legnagyobb méregtelenítő felületünk, ezért nem árt egy jó bőrradír sem a testünknek.

Talán az őszi évszakváltás van ránk a legkellemetlenebb hatással. Erős szelek lehűlést, csapadékot hoznak, egyre kevesebb a napsütés, a  föld az esőtől egyre nehezebbé, ragacsosabbá, az időjárás  nyálkássá válik és ezek a minőségek törvényszerűen bennünk is megjelennek.

Fogyasszunk főtt, sült meleg ételeket, használjunk  melegítő fűszereket, mint például erős paprika, bors, csombor, gyömbér, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, babér. Ezek közt van, ami jó baktérium és vírusölő hatással bír, sőt immunerősítő is.

Gyújtsunk tüzet magunk körül, (akárcsak egy mécsest) ami melegséget ad lelkileg is.

Védjük a kihűléstől leginkább a lábunkat, nyakunkat, fejünket.

A borongós időjárás, az egyre hosszabb, sötét esték sokszor lehangolóak.

Kell, hogy tudatosítsunk életünkben öröm pillanatokat.

Például az év, az évszak, vagy az adott nap legszebb pillanatát. Mert kell, hogy legyenek ilyenek.

Ezek az életünk öröm forrásai.

Ez a "gyakorlat", az öröm pillanat tudatosítása, arra is megtaníthat, hogy ne másoktól várjuk, hogy örömöt szerezzen nekünk, hanem találjuk azt meg mi magunk.

Lehet ez egy nyári naplemente emléke, az őszi színes táj, gyermekünk arca, saját tükörképünk látványa, kedvesünk mosolya, vagy csak egy gondolatban való találkozás vele.

Egy séta közben látott madárraj, azok csivitelése, kedvenc állatunk üdvözlése, egy nyíló virág látványa és még mennyi szép pillanat lehet és van életünkben ami mellett csak úgy elmegyünk, nem tudatosítva azokat.

Aztán, miért is ne lehetne ez egy triviális dolog, mint egy jó étel élménye, mikor kimerülten, farkaséhesen végre előttünk az étel.

Jut is eszembe a mai cukkinikrémleves a pirított, teljes kiőrlésű lenmagos zsemlével, amit főztem.

Ajánlom magamat! :) Olvassátok el ezeket a régebbi írásaimat!

https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/09/to-folott-suttogo-szel.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/09/teazas-kicsit-maskent.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/nem-csak-bojti-idoszak-miatt-jutott.html

Ő IS TEN

Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon.  A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.

- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba. 

Elszenderedtem,  ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.

Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.

Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba. 

Kárpótol az mindent...

Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem  nagymama. 

Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban. 

Na! Minden kész. 

Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.

Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.

Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek. 

Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott. 

Egy dallam kúszott a fülembe.

Tente baba tente,

Aludj kis Levente.

Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.

Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás. 

Ten te. 

Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.

Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom  ennek igazát.

Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind  Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!

Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.

A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni. 

A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy  Öregisten. A hun  szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.

Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.   

          

Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.

Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.

Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.

Igazán  csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.

Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.

Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.

* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/

** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat.  Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.

Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.

Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket

"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."

Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."

*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:

Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."

 Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Korán reggel keltem, siettem még a nagy meleg előtt rendbe tenni a kertet. Elhanyagolt volt, de annyi benti takarítás, rámolás várt rám az utóbbi hetekben, hogy nem volt időm kertészkedésre. Esténként reggelente meglocsoltuk a növényeket és ennyi. Szerencsére a virágok kontroll nélküliek, tudják a programjukat, nyílnak mikor ideje van. 

Ma kihúzgáltam a gyomokat, levágtam az elnyílt, száraz virágokat, fellazítottam a talajt. 

Most jó érzés a kertre nézni. Rend van kint és bent.

Míg én itt gubbasztottam a kertben, gondolataim olykor messze jártak, térben és időben.  

Elgondoltam a hónap történéseit, ami kicsit utazásoktól besűrűsödött. Míg férjem az Alpokban motorozik, én elutazom, meglátogatom Bólyon, majd Baján a testvéreimet, így nem hagyom ki az épp akkor zajló Bajai Halfőző Fesztivált, aztán pár napot jógatáborban leszek, majd irány Dalmácia. 

Jól megérdemelt pihenéssel hamar eltelik a július. 

Aztán gondolataim  máshová vittek, jövőből kicsit a múltba. Talán a gondolat, hogy a növények mennyire autentikusak, kontroll nélküliek, juttatták eszembe a történetet. 

Nyár volt, a Gyömrői Tófürdő bárjában iszogattunk, beszélgettünk hármasban  férjemmel és egy barátunkkal, majd gondoltunk egyet és átsétáltunk vacsorázni a közeli kerthelyiségbe, ahol igazi magyaros hangulat volt. A hatalmas nyárfák árnyékában lévő étteremben a magyaros ételek mellé, - fatányéros, pörköltek, pecsenyék és sült kolbászok - élő zene szólt. Cigánybanda muzsikált, - egy nagybőgős, két hegedűs, kontra és prím, valamint egy cimbalmos.  Húzták, ahogy illik.

A fiúk jóízűen lakomáztak. Egy belső kontroll hatására én csak szerényen. 

A zene úgy szólt és szállt, a hangulat olyan volt, mint egykoron otthon a falusi lakodalmakban, ahol  jókat ettünk, ittunk, reggelik roptuk, szinte megállás nélkül. Kényszert éreztem felpattanni és táncolni erre a szép zenére. De a kontroll hatására ülve maradtam, csak lábaimmal jártam a taktust, mert azt muszáj volt...!

Ekkor a mellettünk lévő asztaltól, az evést félbehagyva felállt egy roma nő és elkezdett táncolni. Egyedül. Nem foglalkozott konvenciókkal. 

Vagyis, inkább nagyon is engedett szokásaiknak, a vérének! 

Ő ÉLT! Minden kontroll nélkül...! Majd visszaült az asztalához és jóízűen folytatta vacsoráját.

Renoválás

Az idei nyár meghozta a várt, de kissé már halogatott nagy lakásfestést. Félve indultunk neki a munkálatoknak, mert ez totálisan kimozdítja az embert a komfort zónájából.

Ismerem a dolgok paralel természetét így tudtam, hogy ez renoválás lesz kívül és belül.
Tudatosan készültem erre. Hagyom megtörténni, feljönni a dolgokat, csak figyelem ezeket.
Az elcsomagolás során előkerülő tárgyak, helyeikről elmozdított bútorok, a falakról letépkedett tapéta szépen apránként hoz fel eltemetett emlékeket.
25 éve élünk itt, mennyi történés egy család életében.
Mégis  a legjelentősebb emlék ami most feljött, az egy születésnapommal és egy születéssel kapcsolatos, ennél régebbi történet. Talán azért is került fókuszba éppen ez, mert családunkban gyermekáldás várható. Az alább leírt eset után egy évvel született lányom, Dóra augusztusra várja babájukat.

2012 -t írtunk. Lee Carroll magyarországi előadására, melyet éppen a születésnapomon tartott, különleges módon lettem invitálva. Mikor tavasszal elküldtem az érdeklődő emailt, az háromszor ment el ugyanabban a pillanatban. Ettől minden kétségem elszállt azt illetően, hogy van e dolgom az általa közvetített energiákkal, tudatossággal, így hát befizettem a nem kevés 33.300,-Ft -ot.

A kora ősszel megrendezett két napos előadáson érdekes emberekkel ismerkedtem, ezoterikus körökből való (Reiki, kristálygyógyászat) ismerősökkel találkoztam. Rendkívüli spirituális élményem volt az a két nap. Itt találkoztam Györggyel, aki az előadás egyik szünetében kedvesen megszólított, - beszél ön magyarul? -  mosolyogva válaszoltam neki, - igen, szinte csak magyarul beszélek.
Látó volt.  Sokat köszönhetek annak a találkozásnak, mert  adott egy finom terelést.
Jól emlékszem akkori megjegyzésére, hogy csak azért kérdezte, hogy magyar vagyok-e, mert latin betűket, írást látott az aurámban. Pár év eltelte után elkezdtem rendszeresen írni.  Beszélgetéseink,  visszatekintve, egy utat vetítettek elém.

Azon a hétvégén egyedül voltam itthon. Férjem és  gyermekeim vitorlázni voltak az Adrián. Emlékszem, volt abból némi nézeteltérés, hogy a megszokottól eltérően nem tartok a családdal, barátokkal, de az én programom jóval előbb szerveződött, ekkor már régen befizettem és lélekben elköteleződtem az előadás mellett, így nem tartottam velük.
Az előadások után későn este érkeztem haza. A születésnapomon bekapcsoltam a számítógépet, hogy tudjak a családomról, valamint fogadjam szeretteimtől, barátaimtól várt születésnapi köszöntéseket.
Már előző nap estéjén volt bennem valami megfogalmazatlan mély szomorúság. Emlékszem, ahogy zuhanyozás közben patakzottak a könnyeim. Aztán a legelső nagyon kedves köszöntés; jól tudom egy spanyol, szomorkás hangulatú szám Shakirától, amit a nyár végén Görögországból hazaérkezett lányom görög barátjától kaptam; felszakította a sebet, mely gyógyulatlanul bennem élt.
Az esemény 33 évvel ezelőtt kezdődött, kontinensünk nagy katasztrófájával, a Csernobili Atomerőmű robbanásával.
Kicsi fiammal a csodálatos május elsejei napsütésben egy játszótéren homokoztunk.
Éppen csak pár hetes várandós voltam, nem tudtunk még a robbanásról. Akkora sugárterhelést kaptam, hogy amit én még elviseltem, a kis magzatom nem tudott. A vetélést az azonnali kórházi kezelés megállította, de a kis lélek nem kért a rossz földi körülményekből. Ugyan kihordtam, de ő visszafordult, meghalt még a megszületése előtt.
Az anyai fájdalmat, hogy elveszítettem egy gyermekemet, akkor nem éltem meg.
A kisfiammal, a családommal való törődés, a korai munkába állás elterelte, elnyomta a figyelmemet.
Tabu téma volt a családban...
Emlékszem a menekülésre, mikor kérdezték az óvodában, boltban, utcán az ismerősök, hogy hol van a babám...
Szóval egy emberöltő múltán sirattam el, gyászoltam el meghalt kislányomat, és eltelt még 7 év, hogy könnyek nélkül beszélni tudok róla, ekként, hogy most leírom.

Egy női körben, ahol a születés, szülés, anyaság volt téma, ennek nagy tudója Bernád Ilona nem is olyan régen azt mondta nekem: tudatosítsd, hogy neked három gyermeked van, csak egyikük a mennyben!

Ezzel  a mostani oldódással nem csak bennem oldódnak fájdalmak. Elengedődik férjemből és fiamból, sőt az események után egy évre született lányomból is.
A családi seb gyógyul. Mert ilyen a lélek természete.

Hálával gondolok sokszor arra a srácra, aki igazi gyógyítóként küldte nekem azt a dalt.

Új Jeruzsálem

Új Jeruzsálem nem Izrael egy városának neve, hanem a béke korának metaforája a Földön.