Együnk csírákat

Tavaszra kimerülnek a vitaminraktáraink. Mikorra immunrendszerünknek a legnagyobb szüksége lenne  támogatásra a vásárolható gyümölcsök, zöldségek nem tartalmazzák már a számunkra megfelelő vitamin és ásványi anyag mennyiséget. A távoli vidékekről érkező primőrök sem nyújtanak igazán jó megoldást, mert sok esetben félig éretten szedik őket, tápértékük nem megfelelő.

A természetben ilyenkor ayurvédikus szempontból  kapha (földes, vizes) energiák dominálnak. Serken az élet,  növekszik a növények víztartalma, csírázásnak a magvak, rügyezésnek indulnak a növények. A föld is sáros, a levegő főleg reggel és este nyirkos, nedves. A téllel mi is elnehezedtünk, láthatóan szervezetünk is ödémásodott, salakanyagok halmozódtak fel, hajlamosak vagyunk hurutosodásra köhögés, nátha formájában.

Ekkor jön el a csírák fogyasztásának ideje.

A legjobb megoldás, hiszen organikus azaz élő, koncentrált táplálékot fogyaszthatunk általuk. Fanyar, kesernyés, összehúzó ízük jól kiegyenlíti a kapha  minőséget. Segítenek kiürülni a testi mérgeket az amát, magával vonva a lelki mérgek (pl. harag, félelem) elengedését.

A csírák jó hatással vannak immunrendszerünk erősítésére, a tápanyagok felszívódására, beépülésére. Magas az energia, tápanyag, enzim, C- és B12 vitamin tartalmuk. Az utóbbi különös figyelmet érdemel a vegetariánusok és vegánok esetében.  A vérképzésünkhöz nélkülözhetetlen B12 vitamint (Cyanocobalamin)  állati eledelen  kívül természetes módon csírákkal tudjuk bejuttatni a szervezetünkbe.

A csíráknak alacsony a kalória tartalma, viszont gazdagok folsavban, vasban, rostban, vitaminokban, fitokemikáliákban*

Csíráztathatunk otthon.** A jól megmosott, lehetőleg biogazdálkodásból vásárolt magvakat először jól meg kell mosni, majd áztatni kell, azután jön a csíráztatás. 

Ha napfényen csíráztatunk a C vitamin, ha sötétben akkor a B2 vitamin mennyisége lesz  több a csírában.

Meggyengült immunrendszerrel, így kismamák, idősek, kicsi gyermekek ne fogyasszák nyersen fertőzésveszély miatt. Ilyen esetben a főzés végén tegyék az ételbe (főzelékek, csőben sültek, levesek), így megpárolva fogyasszák.

Két csírát emelek ki a sok közül otthon csíráztatásra: 

Búzacsíra

A búzacsíra csökkenti a koleszterinszintet, óv a daganatos betegségek kialakulásától. A legtöbb vitamint, ásványi anyagot ez tartalmazza. Tisztítja a májat, erősíti az idegrendszert (B vitaminok), segíti az emésztést, hurutoldó, ami  különösen hasznos a már említett kapha nyálkásító hatása miatt.

Napraforgó csíra

A fogyókúrázók kedvenc csírája a jódtartalmú, vízhajtó-, méregtelenítő hatású kellemes ízű napraforgó csíra. Zsírban oldódó A,E,D és vízben oldódó C,B vitaminokat (B3,niacin!) tartalmaz. Ásványi és nyomelem tartalma (foszfor, kalcium,vas, fluor, cink, kálium, vas, jód, magnézium, mangán, réz) nagyon figyelemre méltó. Tartalmazza az összes aminosavat és magas a fehérjetartalma. Rosttartalma támogatja a bélflórát és a perisztaltikát.

Namaste,

*http://gyogyszernelkul.com/tag/fitokemikaliak/

 **http://antalvali.com/hirek/csiraztatas-lepesrol-lepesre-tanacsok-otthonra.ht

  Forrás:http://www.fitt.info/component/k2/item/3579-cs%C3%ADra-men%C3%BC

A madarak "üzenete"

A hétvégén  utaztam haza Dunafalvára. Lassan hajtottam, hogy élvezzem a csodálatosan kitavaszodott tájat, az út menti zöldellő gabonaföldeket, jegenyéket, fűzeket s a már virágzó vackorfákat. A belvizes területeken  bíbicek, dankasirályok repkedtek. Már Tassnál jártam, ahol nagy meglepetésemre két darupár lépkedett felségesen egy nagyobb belvizes területen. Eddig csak vonulni láttam darvakat, ezért amennyire lehetett lassítottam, hogy megcsodáljam őket.

Aztán láttam áthajtva az 51-es út menti településeken, hogy fészkeikbe visszaérkeztek kedvenc madaraim a gólyák. Ott kelepeltek a magasban. Hol párosan voltak, hol pedig csak egyedül a tojáson ülő. Már falva közelében jártam, mikor a töltés oldalában egészen közel hozzám egy gólya magányosan, méltósággal lépkedett.  Szedegette a rovarokat, hogy - gondolom -  a már költő társáról is gondoskodjon. Aztán mikor délután mentem Bajára, megint találkoztam vele.

A madarak spirituális szempontból összekötő kapcsok az Ég és a Föld között. 

Mindig  Fényt és üzenetet hoznak. Az ember érzi, mikor ezek az állatok "megszólítják".

Nos, utána néztem milyen üzenettel bírnak a gólyák.

" Gólya

Áldás, termékenység, szülői szeretet, gazdagság, jólét, a megőrzött szabadság.

Az új születésének legősibb és egyik legerőteljesebb szimbóluma. Fekete, fehér és vörös színeivel a három alakban (a szűz - fehér, a termékeny nő - vörös, a matróna - fekete) megjelenő ősi teremtő istennő, a „nagy anya” képviselője. A görög mitológiában Hérának, a rómaiban Junónak, az otthon, gyerekek és családi hűség istennőjének szent madara.

Vízparti területekhez kötődése miatt a tündérbirodalomba vezető átjáróval is kapcsolatba hozzák.

Az ember életében bekövetkező új születésének a szimbóluma, akinek a gólya megjelenik, az illető élete valamilyen formában megújul, örömöt és reményt érezhet. Ugyanakkor – látszólagos ellentmondásként – mozdulatlanságot, örökölt tulajdont és örökölt hatalmat is képvisel. A felkészülés mozdulatlansága és a változás dinamikája egyesül benne. A Nap madaraként régi ismereteket hoz vissza, gondoskodik a tudatmező kiszélesítéséről, segít az isteni hatalom és a múltbeli generációk tudásának továbbadásában.

A gólya segít megérteni az érzelmeket, élménnyé tenni a szülés folyamatát. Emellett a belső egyensúly, a kiegyenlítődés és meditáció jelképe, fejlődést, megfontoltságot, tisztaságot és gyógyulást jelent. (Többek között, mert a bűn ősminőségét is jelentő kígyó az egyik zsákmányállata.) Költöző madárként évről - évre visszatér ugyanabba a fészekbe, így a világok közötti vándorlást, utazást, távoli tájak (partok) felfedezését is mutatja.

Ősi táncokra, ceremóniákra, rituálékra utal, amelyek javítják, erősítik az emberi kapcsolatokat, tiszteletet és figyelmet adnak, egy-egy csoporton belül pedig megfelelő érintkezési formát biztosítanak. A gólya összhangba hoz bennünket környezetünkkel. Megtanítja, hogy szavak helyett mozgás és tánc segítségével miként indíthatjuk be a termékenységet, kreativitást az élet bármely területén. Ellesheti tőle az ember, hogy a legtökéletesebb eredmény érdekében hová kell koncentrálnia a mozdulatokat, hol esik ki a ritmusból, akadályozva a fejlődést.

A gólyával kapcsolatban ajánlott kérdések: Elég figyelmet szentelsz-e a benned élő gyermeknek? Aktuálisan szükséged van-e arra, hogy visszatérj a gyökereidhez? Miért van erre szükség? Megvan-e a kapcsolatod a családi gyökerekkel, elfogadod, vagy megtagadod azokat? Elég időt fordítasz-e arra, hogy ápold azokat a dolgokat, amelyeket Te hoztál létre? Egyensúlyban van-e életedben az aktivitás és passzivitás. Hagysz-e elég időt magadnak a felkészülésre, vagy az eredményeket hajszolod? Akkor is beszélsz, amikor egyszerűbb és hatékonyabb lenne más úton kifejezni gondolataidat, érzelmeidet?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája"

Forrás:http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html

Zorba és Buddha egyesítése

"Keleten az emberek megvetették a testet, megvetették az anyagot; az anyagot illúziónak, májának nevezték, mert az valójában nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Ugyanabból van, amiből az álmok is. A keleti emberek megtagadták a világot, és ez az oka annak, hogy a kelet szegény, beteg és éhes maradt.  

Az emberiség egyik fele elfogadta a belső világot, de elutasította a külsőt, a másik fele pedig az anyagi világot fogadta el, és a belsőt utasította el. Mindkettő csupán egy fél, és nincs olyan ember aki félként elégedett lehetne.  

Teljesnek kell lenned: gazdagnak testben és tudományban; gazdagnak meditációban és tudatban.
Szerintem csakis egy teljes ember lehet szent ember. Én Zorbát és Buddhát akarom egyesíteni. Zorba egyedül üres. Táncából hiányzik az örökkévaló minősége, pusztán pillanatnyi élvezet az egész. Hamar belefárad. Ha nincsenek a kozmoszból feléd áradó, kiapadhatatlan forrásaid, ha nem válsz valóban élővé, akkor nem tudsz teljessé válni.

   Az én  hozzájárulásom az emberiség számára a teljes ember."  Osho

Az Úton

Mostanában többször találkoztam éppen ezoterikus tanításokban azzal a nézőponttal, hogy az út a fontos, az úton járás, nem pedig a cél, mondván, hogy egy- egy célt elérve, mindig újabb és újabb célokat tűzünk ki, amitől hajszolttá válik az életünk. 

Meg nem fogalmazva, de belül éreztem, hogy ezzel nem tudok azonosulni. 

Aztán tegnap, húsvét hétfőn bekapcsoltam a TV-t  "Az Út, amelynek lelke van"című műsor ment a Dunán. A magyar zarándokutat, Mária kegyhelyeinket összekötő útvonalat mutatták be. 

A film megmutatja milyen szép országban élünk, bemutatja hagyományainkat, gyökereinket, legendáinkat megszólítva napjaink útkeresőit, hogy merre induljanak el, milyen lelkiséggel haladjanak az úton, megfogalmazza az úton járás alapgondolatát: a nyitottságot.

És még valami fontosra rámutat. Mégpedig, hogy az Úton járónak kell, hogy legyen egy végső célja, mert az út lehet szép, de cél nélkül mit sem ér. A cél pedig a kitárt kapu elérése,  a nyitott kapun való belépés, legyen ez fizikai és, vagy szellemi értelemben való megérkezés.

A kereső az Úton a nyitottságán, a kitárt szívén  keresztül elérkezhet Önmagához, vagy, és találkozhat Istennel. 

Kelet illata nélkül mit sem ér a Nyugat virága*

Azt írja Szvámi Ráma az Élet a Himalája mestereivel című művének egyik utolsó fejezetében: A mai ember tudja, hogy miként egyen, beszéljen, ruházkodjon és éljen a társadalomban, azt is tudja, hogy miként készítse fel a várandós anyát hogy biztonságban szülhessen, és fájdalommentessé tegye a vajúdást.  Azokat a technikákat azonban még mindig nem tanulta meg, amelyek segítségével tudatosan és boldogan hagyhatná el a testét. Amikor haldoklik, szerencsétlennek érzi magát és fizikai fájdalmak gyötrik. Modern társadalmunk, noha technikailag magasan fejlett, még mindig  nem ismeri az élet és a halál titkait....A jóga vallásoktól és kultúráktól független irodalmát és gyakorlatait tudományosan is igazolni kellene és aztán használni, hogy megkönnyítsék a haldokló és szenvedő ember életét... A modern ember sok mindent megtanul, ami biztosítja a világban való sikerét, de senki sem adja át azt a tudást, ami megszabadítaná a halálfélelemtől. Az ember számára alapvető, hogy megtalálja a halál megnyugtató módját.

Igazán édesanyám halálakor érintett meg a földi elmúlás. 

Beléptem  a szobájába. Mozdulatlan  teste, mintha csak aludt volna. Letérdeltem mellé, kissé megemeltem a szinte még meleg kezét és megcsókoltam.

Fogtuk nővéremmel drága, már lélektelen testét és készítettük utolsó földi útjára. 

Felöltöztettük, szépen megfésültük, gyöngédebb mozdulatokkal mint valaha.

Nem, nem sírtam. Csupa szeretetteljes, hálatelt  gondolat és érzés áramlott át eközben rajtam. Micsoda szentséget tartottunk a kezeink között! A nekünk életet adót!

Beszélgettem vele a halálról, hiszen 90 évesen ez bármikor érkezhetett.  Kérdezte tőlem, mi vár rá, mi történik majd vele. Azt mondtam -elmész a szeretteidhez, szüleidhez, testvéredhez, meg Máriához és Krisztushoz. Úgy ahogy álmodban is találkozol velük.
És mi is tartjuk a kapcsolatot. Tudod a telepátia, ahogy néha pont akkor hívtalak mikor rám gondoltál.

Az átmenetében napokig tartottam a tudatommal Őt.
A kapcsolat azóta is él. Lélekben sokszor találkozunk, gondolatban megölelem, kifejezem szeretetemet és hálámat. Tudom, hogy megérkezik hozzá ez a finom energia.

És valóban meg kell érteni, hogy a halál csak egy másik dimenzió, egy másik létállapot.  A tudatunk, énünk örökké létezik, tehát nem anyagi dolog, hiszen csak az anyag természetében van a pusztulás. 

Namaste

* Ezt a csodálatos mondatot Szvámi Rámától kölcsönöztem, mely mondatot mottóként használta   könyvének a már említett fejezetében.

Barcelóna, Jézus és virágvasárnap

Barcelóna tényleg elbűvölően szép város. Csodálatosak a  terei, parkjai, szökőkútjai, szecessziós házai, Gaudi mesevilágba illő épületei, az olimpiai hegye, amit libegővel a tengerpartról érdemes megközelíteni, mert a látvány pazar. Remek a város tömegközlekedése, mosolygósak, kedvesek az emberek. Égbetörő a Sagrada Família, magyarul a Szent Család-templom, a mandarinfáktól illatos az elegáns és széles Grácia, rajta a Casa Battlóval, valamint márkás üzleteivel, kávézóival, ahol hihetetlenül finom a forrócsoki és a La Pastesseriákkal, ahol ellenállhatatlanul mosolyognak ránk például a fehércsokiba mártott pálmalevelek, és málnalekvárral bevont csokis sütiszeletek.

Mégis ahogy visszagondolok, minduntalan egy egészen másfajta élmény csal mosolyt az arcomra. 

Az eset a Citadella parkban történt, ahol a parkban lévő iskola kisdiákjai futkostak.
Mialatt sétáltunk föl a diadalív, az Arc de Triomf felé, hozzánk futott pár kisgyerek, lehettek olyan 8-9 évesek. 

Hola! - Hola! - üdvözöltük egymást.
Egy  gyűrött füzet volt az egyik kislány kezében. Abból olvasta: -Do you speak english?
-A little bit- válaszoltam. Egymásra néztek a talán nem várt válasz miatt a yes, vagy no helyett, de folytatta.
-Where are you from?
-I'm from Hungary.
"Könyvelte" a válaszomat.
-Can you help me?
- What in?
Megint egymásra néztek, nevetgéltek.
-What is your favourite football team?- kérdezte.
Nem vagyok egy nagy foci rajongó, de mit is válaszolhattam volna mást, mint.... F.C. Barcelona.

Ilyen osztatlan sikert régen nem arattam válaszommal. Egyként visítottak és ugrottak föl örömükben a levegőbe. A kislány még gyorsan beikszelte a füzetbe az eredményt és már futottak is a többiek felé.

Csodálattal adózom a tanár néni előtt, akinek inspiráló  módszere nagyszerű az öntudatra neveléshez és az angol nyelvtanulás fontosságának tudatosításához.


Hamar elszállt ez a pár nap. Hazafelé a gépből csodáltam a francia - olasz partvonalat, majd az Alpok, később a Triglav hófödte csúcsait. Szép volt látni a tengeren a narancsló naplementét.
Olyan idilli volt minden. Ég és Föld között voltam...

De kiestem a jelenből... Hirtelen mély szomorúság költözött a szívembe. Eszembe jutott, hogy ez az első olyan utam mikor hazaérkezve már nem hívhatom fel az édesanyámat, hogy "szia mamám, szerencsésen megérkeztünk"...



Még csak annyi, a Sagrada  Família halál kapuján a bűvös négyzet számainak összege megegyezett azzal a számmal ahányadik sorban űltünk a  Barcelóna felé tartó gépen.

Ma virágvasárnap van, vagy másként  az Úr szenvedésének vasárnapja. Ez Jézus Jeruzsálemi bevonulásának napja, a nagyhét kezdete. A katolikus egyház e napon emlékezik meg a passióról. Hitét fejezi ki, hogy a bevonulás kezdete annak az esemény sorozatnak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával beteljesedik, megvalósítva az emberek számára a megváltást  s amely elhozza nekünk az örök lét reményét.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindnyájatoknak!

Forrás:http://www.magyarkurir.hu/hirek/viragvasarnap-nagyhet-unnepelyes-megnyitasa
Foto:http://mathtimeline.weebly.com/magic-squares.html

Édes méreg?

Érkezik húsvét ünnepe. A sonka, a tojás mellett sok édesség is kerül az asztalokra és a nyuszifészkekbe. :) :)

Ne csak csokival fejezzük ki szeretetünket gyermekeink, unokáink  iránt. Legyen ajándék egy mozgásra késztető dolog, amivel kicsábíthatjuk őket a természetbe. Ha az időjárás engedi, menjünk közösen kirándulni, vagy játsszunk együtt a kertben.
Ismeritek a Ho'oponopono szlogenjét:"Gyermekeink nem hallgatnak ránk, hanem megfigyelnek minket."

Talán nem árt tudni:
1. A patriarchák korában* a méz volt a fő édesítőszer. Ezt virágból méhek készítik, ezért kozmikus energiákkal van tele.
2. Nagy Sándor idején megjelent a nádcukor. Ezt a növény szárából nyerik, ezért egyaránt tartalmaz kozmikus és földi energiákat. Ez a cukor nyomelemekben gazdag.
3. Napóleon korában megjelent a cukorrépából nyert cukor, melyet a növény gyökeréből vonnak ki, emiatt ez csupán földi energiákat tartalmaz.

A répacukor a gondolkodást földhözragadttá teszi, mint ahogy a virágból származó méz kozmikus magasságokba emeli. A természetes szénhidrátok az ember önállóságát (értsd; szellemi) fejlesztik. A finomított cukor ezzel szemben az egoizmust fokozza, önzővé tesz.

A cukorrépa cukortartalma: 18%, a finomított cukoré 95%!

Namaste

Forrás: http://www.napfenyes.hu/eletmod-gyogyitas/taplalkozas/cukor-edes-mereg

*https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1tri%C3%A1rka

Tavasz

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag még soha nem látta a virágot. A mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit sem lehet garantálni.

Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé;  a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. 

De most tesz egy próbát. Összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik, kínlódás a talajjal, kövekkel, sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a Nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná hová? és miért?

Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom és ezért nekivág az útnak.

Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Namaste