2016. március 20., vasárnap

Barcelóna, Jézus és virágvasárnap

Barcelóna tényleg elbűvölően szép város. Csodálatosak a  terei, parkjai, szökőkútjai, szecessziós házai, Gaudi mesevilágba illő épületei, az olimpiai hegye, amit libegővel a tengerpartról érdemes megközelíteni, mert a látvány pazar. Remek a város tömegközlekedése, mosolygósak, kedvesek az emberek. Égbetörő a Sagrada Família, magyarul a Szent Család-templom, a mandarinfáktól illatos az elegáns és széles Grácia, rajta a Casa Battlóval, valamint márkás üzleteivel, kávézóival, ahol hihetetlenül finom a forrócsoki és a La Pastesseriákkal, ahol ellenállhatatlanul mosolyognak ránk például a fehércsokiba mártott pálmalevelek, és málnalekvárral bevont csokis sütiszeletek.

Mégis ahogy visszagondolok, minduntalan egy egészen másfajta élmény csal mosolyt az arcomra. 
Az eset a Citadella parkban történt, ahol a parkban lévő iskola kisdiákjai futkostak.
Mialatt sétáltunk föl a diadalív, az Arc de Triomf felé, hozzánk futott pár kisgyerek, lehettek olyan 8-9 évesek. 
Hola! Hola! - üdvözöltük egymást.
Egy  gyűrött füzet volt az egyik kislány kezében. Abból olvasta: -Do you speak english?
-A little bit- válaszoltam. Egymásra néztek a talán nem várt válasz miatt a yes, vagy no helyett, de folytatta.
-Where are you from?
-I'm from Hungary.
"Könyvelte" a válaszomat.
-Can you help me?
- What in?
Megint egymásra néztek, nevetgéltek.
-What is your favourite football team?- kérdezte.
Nem vagyok egy nagy foci rajongó, de mit is válaszolhattam volna mást, mint.... F.C.Barcelona.

Ilyen osztatlan sikert régen nem arattam válaszommal. Egyként visítottak és ugrottak föl örömükben a levegőbe. A kislány még gyorsan beikszelte a füzetbe az eredményt és már futottak is a többiek felé.

Csodálattal adózom a tanár néni előtt, akinek inspiráló  módszere nagyszerű az öntudatra neveléshez és az angol nyelv tanulás fontosságának tudatosításához.


Hamar elszállt ez a pár nap. Hazafelé a gépből csodáltam a francia - olasz partvonalat, majd az Alpok, később a Triglav hófödte csúcsait. Szép volt látni a tengeren a narancsló naplementét.
Olyan idilli volt minden. Ég és Föld között voltam...

De kiestem a jelenből... Hirtelen mély szomorúság költözött a szívembe. Eszembe jutott, hogy ez az első olyan utam mikor hazaérkezve már nem hívhatom fel az édesanyámat, hogy "szia mamám, szerencsésen megérkeztünk"...



Még csak annyi, a Sagrada  Família halál kapuján a bűvös négyzet számainak összege megegyezett azzal a számmal ahányadik sorban űltünk a  Barcelóna felé tartó gépen.


Ma virágvasárnap van, vagy másként  az Úr szenvedésének vasárnapja. Ez Jézus Jeruzsálemi bevonulásának napja, a nagyhét kezdete. A katolikus egyház e napon emlékezik meg a passióról. Hitét fejezi ki, hogy a bevonulás kezdete annak az esemény sorozatnak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával beteljesedik, megvalósítva az emberek számára a megváltást  s amely elhozza nekünk az örök lét reményét.


Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindnyájatoknak!

Forrás:http://www.magyarkurir.hu/hirek/viragvasarnap-nagyhet-unnepelyes-megnyitasa
Foto:http://mathtimeline.weebly.com/magic-squares.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése