Roráté*

"Harmatozzatok egek onnan felülről..." 

Schäffer Erzsébet: Hajnali rorátéim

Hová lettek azok a hajnalok? Ki keltett, finoman rázogatva minket az ágyból? Hogyan hagytuk oda a meleg dunyhát a vaksötét szobában? Mosdottunk a jeges lavórban, kapkodva szedtük hideg göncünket, nem adott még meleget a sparhelt. De valaki nálunk is korábban kelt. Pattogva égett a gyújtós a kihűlt platni alatt, s ebben a pattogásban benne volt a forró reggeli tej ígérete, az olajban sült pirítósé... Ha majd hazaérünk... Hogyhogy nem bántuk akkoriban, hogy a pirítós nehéz szaga betölti a konyhát...

Nyikorgott a kiskapu, a sötétben meg a ködben nem láttunk a szomszéd házig se, legfeljebb nagykendős öregasszony-árnyakat, azokat is majd csak a templom felé vivő kaptatón, ahol lehagytuk őket halk csókolommal, hogy együtt érjünk a tótlikiakkal, meg a Hanfland felől jövőkkel a templom elé.

Szuttyogott a latyak magas szárú cipőink talpa alatt, vagy törtük a tócsák szemére fagyott hófehér szemfödelet, s hányszor ropogott a hajnali hó a lábunk nyomán szikrázón, fehéren. Hogyan volt, hogy gyerekkorunkban, gyakorta már adventkor előreküldte szakadó dunyháit az ég...

Akkor már várakoztunk. Ki tudja, hogyan fogalmazta meg a gyerekszív azokon a decemberi hajnalokon, hogy mire vágyik, míg tapossa egyik reggelt a másik után.

-Az egy tett, hogy eljöttök a rorátéra. Azt nem mindenki teszi meg, látjátok... Hogy felkel hajnalban, ruhát ölt, s elmegy a templomba. Ahhoz ember kell, s akarat, gyerekeim...-

Azt mondta a papunk, aki tanár volt, apadhatatlan kút a bölcsessége, de akit botorul elhagytam, s csak a betegágyához találtam vissza. Sokára. Nagyon sokára.

Talán meg se fogalmaztuk, hogy várakozunk. Mégis, tele voltunk vágyakozással. Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás titkát, de ezt akkor még nem értettük. Nem is kutattuk. Csak éreztük, hogy van valami a karácsony körül, ami túlmutat bejglin és szaloncukron, de még a hajas babámon és a testvérem kis teherautóján is messzebbről üzen valamit. Ha még meglenne az öreg Jokl, a falunk tehénpásztora, az talán tudná, hol van az a messze. Az öreg, így mesélték, minden áldott évben, karácsony napján megmosdott, megáldozott és este hat órakor kiállt a főtérre. Ott keresztet vetett és horpadt trombitáján elfújta a Stille Nachtot. Az asszonyok ekkor a parazsas vasalókba tömjént szórtak, s végigfüstölték az istállókat, a pincét, a gazdaságot. S a várva várt karácsony estén megkezdődhetett az ünnep.

Így volt. Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, amikor egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek.

Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár. Ebben az "azonnal mindent akarok" korban szinte illetlen mondani, hogy én úton lenni például, lassú vonatokon, sokáig szeretek. Talán, mert már tudom, a megérkezéshez idő kell. Nem véletlen, hogy csak a mesék boszorkányainak és tündéreinek kiváltsága: "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok..." Rajtuk kívül a régiek gyalogoltak, lóra ültek, szekérre, batárra, tengerjáró hajóra, s utaztak hetekig... S az utazás hosszú ideje alatt szárnyat bontott bennük a vágy: -de jó lesz már megérkezni! Megölelni végre a rég nem látottakat...!

Ezért nem indultak útnak áldás nélkül.

Böjt után az első falat, hóban, metsző hidegben gyaloglónak a meleg szoba, szomjas vándornak a pohár víz...

A szerelemben is a leggazdagabban hullámzó érzelmek a beteljesedés előtti hosszú várakozás érzelmei.

Meg kell tanulnunk vágyakozni...

Bécs városában voltam két hete, vasárnap. A házigazdák illatos, forró punccsal kínáltak, és meggyújtották a koszorún az első gyertyát...

Advent ideje van. Az ember elcsöndesül, magába néz, ha van rá alkalma, fűszeres forralt bort kortyol, süteményt süt, beteget, barátot látogat. 

A fogyasztó az áruk földíszített szentélyeiben vásárol, tolong, ajándékot halmoz ajándékra. 

És milyen a karácsony üzenete... Még ebben az izzadságos igyekezetben is meg-megcsillan néha bennünk a vágyakozás.

Valami méltóra. Hogy pakkok és plázák reménytelen, izgatott hatalmán túl, végre eljussunk a karácsony belső békéjéig.

De ehhez oda kell hagynunk magunkból egy darabot. Nem könnyű. Oda kell hagynunk magunkból valamit, hogy végre megtanuljunk vágyakozni az után, ami már rég a miénk.

Én gyerekkorom hajnali rorátéira.

Ott ülök télikabátban, kiscsizmásan... Két copfom között nézem, ahogy öreg papunk csak áll görnyedten, és nem fárad el újra és újra elújságolni a karácsony hírét: Örömet mondok. Nagy örömet néktek...

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Rorate

Ha a volna ott nem volna..

Mottó advent harmadik vasárnapjára:

"Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné!" 

/Móra Ferenc/

Luca nap

 Forrás: fonóasszony

NYC

Az USA soha nem vonzott. Az a szentimentális, rózsaszínű álomvilág, amit a filmek sugallnak. Ahol például a milliárdos gazdag család, befogadja  drogos anya nem nevelte fekete srácot, (Szív bajnokai, Oscar díj Sandra Bullock) ami egyébként egy valós New York-i történet. Vagy,  ahol figyelemfelkeltésből pinkfutást  (mellrákos nők támogatása) szerveznek. Vagy Alzheimer futónapokat tartanak...  Olyan mesterkéltnek tűnt nekem ez az egész, pedig valójában az együttérzést sugallják. Mert a legújabb kutatások szerint az erős fizikai megterhelés csökkenti a főleg idősebb korosztályt érintő betegség kockázatát.

És innen, olyan túlzónak tűnt az az ünnepi agyondíszítettség, ami egyébként elkápráztatóan szép, és olyan szívet melengető. Itthon frusztrálónak érzem, hogy egyes üzletek zsúfolásig vannak töltve olcsó műanyag díszekkel és party kellékekkel, azt a hitet keltve, hogy az életünk ilyesmiktől lesz happy. 

Ott tényleg elhihető, megélhető, hogy a világ csupa jókedv és öröm. Mint ahogy a Manhattani tündérmesében mondja Celeste: Manhattan fantasztikusan, mesésen szép!

A Deltával rövid két óra alatt  a Floridai nyárból megérkeztünk a New York-i  őszbe. 

A stewardess-ek megjelenése teljesen természetes volt. Egyszerű szürke egyenruhában végtelenül kedvesen, közvetlenül viselkedtek. Ezt csak azért említem meg, mert az eddigi tapasztalataim szerint inkább távolságtartóan viselkednek az utaskísérők.

A JFK reptérről transzferrel egy óra alatt értünk Brooklynba, a Coney Islanden foglalt szállásunkra. Norbi, szállásadónk még akkor, késő délután autóval megmutatta a környéket. Minden fontos dolog, éttermek, üzletek, Subway párperces sétával elérhetőek voltak. 

Korán tértünk aludni, hogy másnap pihenten vágjunk neki Manhattani városnézésünknek. 

Egy közeli  IHOP-ban (kihangsúlyozza, hogy farm fresh) reggeliztünk. Hagyományos ham and eggs menüt kértünk, mellé  rösztit,  kolbászt, juharsziruppal, friss áfonyával megszórt pancakes-t (palacsinta) és  teát szolgáltak fel. 

Innen irány az öt percre lévő Subway. A meglepetés az, hogy sok vonalon, mint itt Coney Islanden is, a New York-i metró magasvasút. Csak  kicsivel a Brooklyn híd előtt és utána a belvárosban megy a föld alá.

Már előző este megnéztük hogy az innen induló Q metróvonal  elvisz a 34-th Ave-re, Manhattan szívébe. 

Menetközben figyeltem az utazóközönséget. Etnikailag nagyon vegyes volt, lévén szó egy brooklyni vonalról. Az emberek előzékenyek, türelmesek, segítőkészek egymással, nincs lökdösődés  le- és felszálláskor. Az átlag nagyon egyszerűen öltözik. 

Sokan füveznek, messziről érezni a marihuana szagát. Itt ez legális. Több üzletet is láttam a  szállásunk közelében "... Leaves" felirattal.

50 perc alatt értünk a belvárosba. 

Brooklyn hídon, Subway-ről Manhattan

A Herald Square-en a Macy's-nél jöttünk fel. A látványtól ami fogadott, (Herald Towers, Heralds Square Park, Macy's, Empire State Building) kicsit tátva is maradt a szánk. 

Macy's 

Első utunk az 1930 - 1931-ben épült Empire State Buildinghez vezetett. Szinte várakozás nélkül vettük meg a jegyeket, majd mentünk az Observatoryhoz. Nagyon szerencsések voltunk, mert szép időnk volt, és így fantasztikus volt a 86. nyitott szintről majd a zárt 102.-ről New York-ot 360°-ban felülről látni. A Brooklyn hídat, a Central  Parkot,  Chrysler Buildinget,  a Szabadság-szobrot, Manhattan felhőkarcolóit... Elképesztő volt! De maga az épület is! Ahogy mentünk az első lifttel a 80.-ig a menyezetre vetítve korhűen láthattuk, ahogy a fejünk felett épül a torony. És, ahogy  kiállítással tisztelegnek a világ leghíresebb épületének, amely a legeslegtöbbet szerepel filmekben, és az emberek életében is az egész világon.

Empire State, New York állam beceneve, és az épület 1970-ig a világ legmagasabb épülete volt. Akkor építették a WTC-t ami megelőzte. Lerombolásuk után, amíg nem épült meg az új, a One WTC, ismét NYC legmagasabb épülete volt.

Ezután az ámulat után beűltünk egy Starbucksbe kávéra és sütire, majd elsétáltunk a közeli Bryant Parkba, ahol színes karácsonyi vásár, koripálya, és körhinta is van, amire nem csak  gyerekek ülnek fel. 

Lehet itt kapni hamburgereket, "crab cone"-t ami egy sajtkrémes rákkehely, habcukros-, (marshmallow) likőrös forrócsokit, egyéb italokat, sült gesztenyét, (egyetlen rossz sem volt köztük) egyéb apró ajándékokat, mint sapka, kesztyű, sál, karácsonyi dísztárgyak, csecsebecsék. Hasonlóan a mi adventi vásárunkhoz.

Bár hideg idő volt, néha szemerkélt az eső, mégis elhatároztuk, hogy megvárjuk itt Midtownban, amíg besötétedik. Bementünk a 34-th Ave, Broodway sarkán lévő Macy's-be, ami Amerika legnagyobb áruháza. Nem vásárolni, csak körbenézni, mert négy napunk volt csupán New Yorkra, és nagyon sok mindent szerettünk volna még látni. 

Bent fel is melegedtünk, aztán irány a Broodwayn a Times Square felé. 

A Broodwayn

Már sötétedett. Az épületek, a terek, fák, gyakorlatilag minden egyszeriben arany fényárban úszott. A Broodwayn sétálva mutatványosok show műsora, nagy brandek üzletei láthatók, pont, mint egyéb nagyvárosokban. A Times Square-re érve, a Paramount Building épülete, és a Hard Rock Cafe fogadott. Körben a felhőkarcolók oldalán hatalmas, színes neonreklámok villogtak. A Red Steps zsúfolásig volt fotózó emberekkel.  Különleges hangulata volt ennek a nyüzsgő térnek, így következő nap délutánján is útbaejtettük. Akkor a forgatagban  a fotósoknak pózolva feltűnt Grincs, Superman és Catwoman. 

Times Square, Catwoman

Egyébként a Times Square a New York Times-ról kapta a nevét, melynek irodaháza 1904-ben költözött ide. 

Második napon a Central Parknál kezdtünk. Útba ejtettük a közeli Carnegie Hall épületét. Végigböngésztük a műsorlistát, de nem láttunk  magyar szereplőt. Pedig számosan felléptek már a híres falak között, például Kocsis Zoltán, Marton Éva, Rost Andrea, és Sebő Ferenc  is. 

A Centrál Parkba lépve őszi színkavalkád és csendes nyugalom fogadott. A sétálók, kocogók között játszadozó mókusok futkostak. A Central Park a világ leghíresebb, és az egyik legszebb parkja, ezért is láttunk a csónakázó tó mellett boldog párokat, akik esküvői fotóikat készíttették itt a nagy napon.

Central Park

                                          

A Harlem felé sétálva, zeneszót hallottunk. Egy korcsolyapálya volt. Át voltunk fázva, így jól jött, hogy megálljunk és igyunk egy jó forró teát. 

A parkból a Rockefeller Center felé indultunk. A 5-th Ave-n találhatóak a világ csúcskategóriás üzletei, mint például Luis Vuitton, Gucci, Prada, Rolex, Swarovski, Lindt.

Luis Vuitton Building

       

Ez a világ legdrágább kereskedelmi negyede. 

Hasonló, mint a párizsi Champs-Élysées, csak ott paloták, itt pedig felhőkarcolók övezik a sugárutat. 

New York egyébként elég sok mindenben büszkelkedik a világ "leg.." jelzővel.

A Rockefeller Center előtt már állt Amerika karácsonyfája. Be volt állványozva a díszítéshez, így csak  a több mint 3 millió kristályból álló  Swarovski  csúcsot láthattuk. 

A nyilvános karácsonyfa-állítás szokása 1933-ban kezdődött, és mára az ünnepi időszak legfontosabb látványossága New York-ban. A fénygyújtási szertartást közvetítik az egész világon és milliók keresik fel a fát személyesen. 

Előtte csodálatos fényekkel díszített  tér, és hangulatos koripálya van.  Szemben a sugárút másik felén a kivilágított Saks Fifth Ave nagyáruház áll. 

Innen sétáltunk a Broadway felé, majd időztünk még a Times Square- en.

Harmadik napunkat Alsó Manhattanben töltöttük. A 9/11 emlékműhöz és a One WTC-hez mentünk.  

9/11 emlékmű

One WTC

Ezután a Wall Streeten végigsétálva megcsodáltuk az azt határoló híres épületeket.  

Beaver Building

Trump Building, Beaver Building, Federal  Hall, aminek lépcsőjén áll George Washington szobra. Az Egyesült Államok alapító atyja 1789-ben itt tette le hivatali esküjét. 

Az utca végétől lesétáltunk a Hudson folyó partjára. Bementünk a híres Fultonba, vettünk egy - egy szendvicset, majd kiűltünk a teraszra, és innen bámultuk a szemben fekvő Brooklynt, a Brooklyn hidat, Manhattan hidat, és a vizi forgalmat. A pihenő után továbbsétáltunk Chinatown-ba, ami itt egy nagyon népszerű turista célpont, köszönhető népszerű éttermeinek, piacának és üzleteinek. Utólag őszintén bevallom, hogy ez igazán kihagyható lett volna egy négy napos NewYork-i bakancslistából.  

Utolsó napra maradt a Coney Island-en lévő New York Aquarium.  

Már csak egy fél szabad napunk maradt. Délután  csomagolnunk kellett, mert itt három órával indulás előtt kint kell lenni a reptéren. 

Lementünk enni a Nathan's Famous-ba, majd továbbsétáltunk a közeli vidámpark területén fekvő akváriumba. Kár lett volna kihagyni. 

Coney Island, Vidámpark

Aquarium

Késő délután a transzfer kivitt bennünket New Jerseybe a Newark reptérre, ahol a Lufthansaval 20:20 - kor elindultunk haza. 

Életreszóló élményekkel gazdagodva érkeztünk haza.