2022. szeptember 28., szerda

Szelídgesztenye

Közel egy éve történt, mikor Kranjska Goran jártunk.
Megérkezésünk után sétáltunk egy nagyot a városkában. A séta során szedtem és markomban fogtam pár lehullt gesztenyét. Ez kihagyhatatlan. Ez kell, mert hozzátartozik az ősz érzéséhez. Az a finom, semmihez sem hasonlítható bársonyosság.
Valahol a patak mentén grillfüst illatot éreztünk. Éhesek voltunk, mentünk az orrunk után.  Átkeltünk egy kis hídon. Az illat a sípálya alján lévő hüttébe vezetett, amit ott valószínűleg persze nem így hívnak. Beültünk, s a kezemben lévő gesztenyéket az asztalra tettem. Jött a pincér felvette a rendelést, ami mi más is lett volna, mint tea, sör, és grilltál. Csevap, kolbász, frissensült, frissen sült krumpli, ajvár, káposztasaláta. Mielőtt elment volna a pincérsrác, benyúlt a farzsebébe és mosolyogva elővett egy gesztenyét.
Sokszor szavak nélkül is értjük egymást.

A gesztenye emlékeimben Bólyhoz köt. Anyám volt utcájában védett gesztenyesor van, s ómamám volt utcájának  közepén is egy hatalmas gesztenyefa magasodik. A szelídgesztenye szeretete is ide köt. Pécsváradi rokonlátogatásai során tántim mindig hozott szelídgesztenyét, majd azt szertartásosan bevagdosta, megspriccelte vízzel és a sparhelten megsütötte.
Ezért nincs is olyan ősz, tél, hogy ezt kihagynám. Olyan jó fogni a markomban séta közben a hidegben,  és bontogatni, majszolni. 
A gyász nagyon hosszú és mély folyamat. Igazából, csak ma láttam rá, hogy mennyire fáj anyám elvesztése. Margit halálával az a világ tűnik el életemből. Az az áldott burok, amit anyáim léte jelentett. Mikor már csak ő volt, Ő jelentette ezt a burkot. És bizony súlya volt a burok megszakadásának.
Mégis, milyen áldottak voltunk és vagyunk, hogy életünk részei voltak. Nagyon nagy  hálát érzek irántuk.
Mára, köszönhető az ájurvédikus kezeléseknek, sokkal jobban vagyok. Nem olyan könnyű a gyermeki lélekrészünk gyógyítása. Sok gyengédséget igényel. Akárcsak önmagunktól, önmagunk felé. 
Ezért hajoltam le és vettem fel örömmel az utcán tegnap a kis gesztenyefa alatt fekvő három lehullt nem szelídgesztenyét... 



Namaste