![]() |
Elihu Vedder: Plejádok, |
Olyan jó volt látni, tudni, hogy van, létezik, hogy tudatom így vetíti ki létét a világban.
Ez a lemúriai nő sajátja.
A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit.
Többször éberségemben meghatódott vagyok. Saját magamtól. Attól Aki Vagyok. Tudod az egón túlitól.
A nőiességről.
Ha, a szépség önmagáért van..
Namaste
Napközben kaptam egy üzenetet, hogy rendelt könyvemet, "A lemúriai nő"-t átvehetem a közeli pick-pack ponton.
Érdekes ez a multidimenzionalitás. A lemúriai nő üzent érkezéséről.
Miért gondolom?
Eszembe jutnak gyermekkorom estéi. Anyámmal felültünk apám hintójának ülésére az udvarunkon, s onnan kémleltük koromsötétben az eget.
Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).
![]() |
Csillagösvény Dunafalva felett |
Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).
Valamit tudhatott égi eredetéről, természetéről. Az a telepátia, mellyel néha csengetés nélkül úgy vettük fel a telefont, hogy a vonalban már ott volt a másik. Az a nőiesség, szeretet, odaadás, táplálás, bölcsesség, ami az övé volt. A mindig segíteni tudás, az elesettek meglátása, az együttérzés foka.
Most már látom Őt tisztán.
Látom karmáját, amiben élt, és ami lelkileg felemelte.
Szóval, Csillaganya a lemúriai nő anyja álmomban jelentkezett.
Kryon azt tanítja, ha elakadsz az életedben, tedd fel a kérdést, "mit kell tudnom az adott helyzetben", aztán csak csendben várj. Intuíciónk, ez a finom női energia tudja a dolgát, elvezet a válaszhoz.
Ahhoz, hogy kellően intuitívak legyünk, harmóniában, flowban kell lennünk. Birtokában kell lenni a nektárnak, az amritnak, a sómának, ami maga a hűvös, női holdenergia.
Ez a lemúriai nő sajátja.
Van, hogy könnyebbnek látom a világot és van, hogy nehezebben mennek a dolgok.
A tudatosságon van a fő hangsúly.
Sokat dolgozom magamon. Valaki azt mondta erre, - azt mondod dolgozol magadon, a dolgozás szóhoz a nehézség fogalma társul.
A munka nem mindig kell, hogy nehéz legyen. Egyszerűen csak valakinek el kell végezni. Az tudja, aki tudatos. A tudatosság egy teret nyit. Lelkileg könnyebbé teszi azt, ami a nem tudatos embernek nehéz. Persze neki sem olyan könnyű, de az eltávolodás, a rálátás segít.
Hogy értsd. Például, mikor az emberi létből már kifelé menő korú szerettedet beszélgetésetek során sírni látod a gyermeki énje sérülése miatt, mert még nem gyógyult be az a seb, amit gyermekként elszenvedett. Mert a szabadnak születettet elválasztották a számára egyetlen szeretet forrását jelentő anyjától, mert nem látja még most sem, az adott helyzetek pozitív miértjeit.
Itt kell a tudatosság, ami teret nyit a sérült emberben, majd lassan beleáramlik tudatába az elengedés, megbocsátás gyógyító energiája.
A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit.
Ramana Maharsi olyan egyszerűen fogalmazott a kérdésre, - Hogyan bánjunk másokkal? - Nincsenek mások.
Egyek vagyunk.
Egyek vagyunk.
TAT TVAM ASI
Többször éberségemben meghatódott vagyok. Saját magamtól. Attól Aki Vagyok. Tudod az egón túlitól.
Igen, az könnyekig megható..
A nőiességről.
Akkor vagyunk szépek, amikor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azt, amit egyrészt hoztunk lelkünkben, és azt, amit kaptunk apáinktól és anyáinktól örökül.
Van, hogy könnyű az elfogadás, van hogy nehezebb. Egy "Démétert", talán még boldoggá is tesz kerekedő csípője, anyaságának látványossága, míg egy "Afrodité" ilyent nehezebben fogad el.
Korral változunk, bölcsebbek is leszünk. Elfogadjuk, hogy a szépség egyfajta harmónia, a belső kisugárzása. A szépség önmagáért a szépségért van. Esztétikum, mely pezsdítően hat ránk, környezetünkre.
Ha, a szépség önmagáért van..
De, ha nem saját, belső megelégedésünket szolgálja a szépség, ha más előtt akarunk csillogni, ha kifelé tetszelgünk, akkor az egó fátyla porral hint be, s eltakarja igazi ragyogásunkat.
Túlzott hiúság, rútság.
Ha bizonytalanok vagyunk önmagunkban, ha önbizalom kell, kérdezzük meg Csillaganyát, - mit kell tudnom az adott helyzetben?
Ő majd felel. A Csendben.
Fotó: Bakó Csaba