"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.
Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho
A fővárosban lakom, mégis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy aránylag messze a nagyváros zajától egy erdő mellett van a házunk és az ehhez közeleső munkahelyem.
Gyakran megesik, hogy gyalog megyek munkába, de leginkább munkából haza.
Az erdőn keresztül.
Így van ez ma is.
A téli hó már elolvadt. A még csupasz barna fák, bokrok között, a tölgyes még őszi rőtvörös avarjában lépkedek. Itt - ott nagyobb foltokban a borostyán smaragdzöldje felfutott a fákra, 10- 20 fát befut és a talajon is 20 -30 lépésnyi körben azok körül elterül.
Gondolataim itt sokszor apámhoz vezetnek. Most is velem van. A borostyán zöldje, az avar őzvöröse, a folyton figyelő mááátyáás-t kiáltó szajkó megidézik.
Megidézik, mert erdész és vadászként ezeket a színeket viselte.
Nézem az út melletti avarban elterülő borostyán alkotta kört.
Letérek a megszokott útról...
Megállok az egyik nagy tölgyfa tövénél. Nekidöntöm a hátamat.
Csak lélegzem...
LÉLEKZEM
Namaste

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése