hétfő, február 20, 2017

Kontroll nélkül VII


"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho



A fővárosban lakom, mégis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy aránylag messze a nagyváros zajától egy erdő mellett van a házunk és az ehhez közeleső munkahelyem. 
Gyakran megesik, hogy gyalog megyek munkába, de leginkább munkából haza. 
Az erdőn keresztül. 
Így van ez ma is. 
A  téli hó már elolvadt. A még  csupasz barna fák, bokrok között, a tölgyes még őszi rőtvörös avarjában lépkedek.  Itt - ott nagyobb foltokban a borostyán smaragdzöldje felfutott a fákra, 10- 20 fát befut és a talajon is 20 -30 lépésnyi körben azok körül elterül. 
Gondolataim itt sokszor apámhoz vezetnek. Most is velem van.  A borostyán zöldje, az avar őzvöröse, a folyton figyelő mááátyáás-t kiáltó szajkó megidézik. 
Megidézik, mert erdész és vadászként ezeket a színeket  viselte. 




Nézem az út melletti avarban elterülő borostyán alkotta kört. 
Letérek a megszokott útról... 

Megállok az egyik nagy tölgyfa tövénél. Nekidöntöm a hátamat.  
Csak lélegzem... 

LÉLEKZEM


Namaste

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése