"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.
Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho
A fővárosban lakom, mégis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy aránylag messze a nagyváros zajától egy erdő mellett van a lakásom és az ehhez közeleső munkahelyem, így gyakran megesik, hogy gyalog megyek munkába, de leginkább munkából haza, az erdőn keresztül. Így van ez ma is. A téli hó már elolvadt. A még csupasz barna fák, bokrok között, a tölgyes még őszi rőtvörös avarjában lépkedek. Itt - ott nagyobb foltokban a borostyán smaragdzöldje felfutott a fákra, 10- 20 fát befut és a talajon is 20 -30 lépésnyi körben azok körül elterül.
Gondolataim itt sokszor apámhoz vezetnek. Most is velem van. A borostyán zöldje, az avar őzvöröse, a folyton figyelő mááátyáás-t kiáltó szajkó megidézik. Megidézik, mert erdész és vadászként ezeket a színeket viselte.
Nézem az út melletti avarban elterülő borostyán alkotta kört, letérek a megszokott útról...
Megállok az egyik nagy tölgyfa tövénél. Nekidöntöm a hátamat. Csak lélegzem...
LÉLEKZEM.
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése