Ismerőseim
között egyre több a gluténérzékeny, ezért pár napja mikor találkoztam ezzel a recepttel megosztottam a fb. oldalon, mert azt gondolom nem olyan egyszerű gluténmentes finom
süteményt készíteni.
Ennek apropóján feltettem MAGomnak a kérdést: miért növekszik
napjainkban a gluténérzékenyek száma,
mikor a gabona - benne a glutén, azaz a sikér (ami két fehérje) - az emberiség
alap tápláléka ősidők óta?
Emlékszem, még gyerekként láttam otthon és nagyanyáméknál, hogy a lisztesdobozban benne volt egy merítőkanál és egy kis szita, mert sütés, főzés előtt mindig átszitálták a lisztet. Ez nem csak azt szolgálta, hogy kiszűrjék vele az esetleges durvábban maradt részeket, hanem így megszellőztetve a lisztet, a sikér oxigénhez jutott és ettől könnyű, lyukacsos szerkezetű lett a sütemény. A kelt tésztákat is, - mint pl. kenyér, kalács - ezért kell sokáig dagasztani, hogy levegősödjön, akkor nem lesz sűrű, nehéz, ha kisült.
Még arra is emlékszem, hogy az iskolában azt tanultuk, hogy a magyar búza beltartalmi értéke nagyon nagy a benne lévő magas sikér, azaz glutén tartalom miatt. Máig szállítják külföldre, hogy keverjék az ott termett gyengébb minőséggel.
Ha a gluténérzékenységet spirituális, azaz lelki szempontból nézzük, - és
miért is ne, hiszen mindnyájan fizikai testben élő lelkek vagyunk, - a gabonák közül a búza a szívcsakra növénye.
Az Újszövetségben Krisztus jelképe. „Ha a búzaszem
nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.”
Krisztus MAGa a feltétel nélküli szeretet, annak hirdetője. A kalász Mária jelképe, mert a
kalász hordozza a búzaszemet, a magot. A
kegyelem jelképe is, melyet a Szentlélek (önMAGunk) áraszt RÁnk.
Ezért a búza eledelünk minden ínségben. Lelki ínségben is!
Nem egyre ridegebb a világ?
Ha
valaki gluténérzékeny, fel kellene tenni MAGában ezt a kérdést: kit nem tudok feltétel
nélküli odaadással szeretni?
Talán éppen önMAGomat?!
És végül a recept az említett édességhez:
1 csésze mandula liszt
1/2 csésze gluténmentes liszt
1 és 1/2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só (amit én soknak találok, talán jobb vele óvatosan bánni, és ha igényli a süti akkor lehet tenni még bele)
2 evőkanál mák (nem őrölt)
2/3 csésze cukor (én porcukrot használnék)
2 evőkanál egészen lágy vaj
2 evőkanál olívaolaj, vagy olvasztott kókuszolaj
1 csésze mandula paszta (kb.200g)
1/2 teáskanál mandulakivonat
1/2 csésze teljes tej
1/4 csésze szeletelt mandula
Egy tálban keverjük össze a lisztet, sót, sütőport, mákot, és egy másikban a cukrot, vajat, olajat, mandula pasztát. Keverjük pár percig, majd jöhet egyenként a tojás, mindig jól elkeverve. Öntsük bele a mandulakivonatot és a tejet. Keverjük simára, majd lassú fordulat mellett adjuk hozzá a lisztes keveréket. Jól keverjük össze, majd öntsük sütőformába.
A sütőformát kenjük ki hideg vajjal és lisztezzük meg. Ha beleöntöttük a masszát, simítsuk el és a tetejét szórjuk meg az aprított mandulával.
Előmelegített sütőben 180 C fokon süssük 50-60 percig. Akkor kész, ha megszúrjuk egy fapálcikával és az nem marad ragacsos.
Kb. 10 percig hagyjuk hűlni a formában, majd kiboríthatjuk egy tálcára.
Ha teljesen kihűlt, akkor szeleteljük.
A hozzávalókat bioboltokból beszerezhetjük.
Lehet normál liszttel is csinálni, de egyértelmű, hogy abban az esetben gluténérzékenyek nem fogyaszthatják.
Egy jó meleg tea mellé csodálatos lehet. Egyik hétvégén én is kipróbálom.
Jó étvágyat hozzá!
Az eredeti recept:
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése