Hogy mit is főzzek az mindig nagy kérdés, pláne ebben a kánikulában. Legyen egyszerű, ízletes, ne tartson sokáig az elkészítése az amúgy is őrült nyári melegben.
Megnéztem miből gazdálkodhatok. Volt a fagyasztóban vad és gomba, zöldség a hűtőben. Egytálétel mellett döntöttem. Ha vasárnap este megjövünk a strandról jól fog esni a savanykás, tárkonyos vadragú-leves.
Bedobáltam a vadhúst kis vízzel, sóval a kuktába főni, közben megpucoltam és feldaraboltam a szokásos zöldségeket, erdei gombát.
Szeretem a kuktát használni, mert meggyorsítja a főzést.
Egy órát főztem a húst, majd kinyitva beledobáltam a többi hozzávalót és felöntöttem. Jó sok tárkonnyal megszórtam, kicsit még sóztam és borsoztam. A habarást, citromos savanyítást majd evés előtt végzem.
Az éjszaka égszakadás volt, strandolás elnapolva. Laza vasárnap délelőtt, főzni már nem kell. Nincs kedvem a hol borús, hol a hirtelen napsütéstől pokolian fülledt kertbe menni. Ülök a Tv előtt és nézem az Ízvilágot, ahol a zalai ízekkel ismertetnek.
Mindjárt 12 óra. Megmelegítem a levest, elvégzem az utolsó mozzanatokat, behabarom, savanyítom egy kis citrommal.
Terítek, majd hívom férjemet, jöjjön ebédelni. Leülünk az asztalhoz. Mikor már kanalazunk veszem észre, hogy a háttérben magyar nóta szól.
Milyen jó, hogy elfelejtettük kikapcsolni a TV-t és épp délben ültünk asztalhoz! A nótaszó gyerekkorunk vasárnapjait idézte meg. Mikor még nótaszó mellett ebédeltünk, mikor még mások mellett, édesapám nagy kedvence, Kovács Apollónia énekelt a rádióban és ízesítette meg gyönyörű énekével a családok vasárnapi ebédjét.
Elmondhatom, hogy a mai ebédünk különösen ízletesre sikeredett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése