hétfő, február 08, 2016

Újhold

Ma újhold lesz, és ez egyben a buddhista Újév*, valamint a kínai asztrológia szerint a mai nappal kezdődik a Majom éve.

Az újhold energiája az új kezdeteket, az új esélyeket támogatja.
Az újhold mindig azt a kérdést teszi fel nekünk, miben akarunk megújulni, mi az amiben készen állunk valami újra. 
Ha január 1-én ezt nem fogalmaztuk meg magunkban, most és minden hónap újholdján ezt megtehetjük, de a mai nap energetikailag erre különösen jó, mert az újhold a Vízöntőben a szellem szabadságát szimbolizálja.


Erősítsük meg megfogalmazott terveinket egy halványzöld gyertya meggyújtásával, mely a rügyezést, növekedést szimbolizálja. 
Ahányszor felnézünk az égre és látjuk a növekvő Holdat tudatosíthatjuk, hogy vele együtt növekszik tervünk, kívánságunk teljesülése.

Ma, talán éppen a belső vezetéstől fakadóan egy zöld színű málát tettem a karomra. 


Namaste

* Az év első napja

Forrás:http://www.angyalmuhely.hu/cikkek/2016/02/05/ujhold-uj-kezdet-2016-02-08-1



szombat, február 06, 2016

Újévi üzenet

A forrás vizében ültem én.

Láttam, amint a kopasz platánfa hólepte ágára
Egy fekete varjú érkezett
Vele szemben, ott a magasban
Egy kivilágított ablak volt,
A varjú ennek párkányára rebbent,
S csőrével, mint valami titkos kódot,
Melyet csak kevesen értenek
Kop-kop-kop! - csak kopogott.

Bentről válasz nem érkezett...

A felszálló pára fátylat vont szememre,
Pedig a Forrás maga voltam Én.

péntek, január 29, 2016

A nyugalom jógája





A jóginak ismernie kell két jelképet: a lótuszét, ami a vízben nő, szirmait mégsem érinti víz; és a Napét, ami örökké és mindenkire egyformán süt, mégis fent, a távolban marad, érintetlenül a világ változásaitól. Ezek a nyugalom jógájának jelképei, amelyek a tökéletességhez vezetnek."
                                                   Szvámi Ráma
"A lélek, mely az érzékek világában mozog, ugyanakkor harmóniában tartja az érzékeket... nyugalomra lel a csendességben."     
                                                Bhagavad Gítá


Namaste

szombat, január 23, 2016

Kontroll nélkül V

            
"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. 
Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho

Nincs két hete, hogy napokig hallgattam az alábbi mantrát. 
Mikor fiam először hallotta, csak ennyit mondott, - anyukám ünneplőbe öltöztetted a szíved? 
Mostanra már tudom, hogy az édesanyámét is... 


A Szív Szútrából* való idézet:
"...a Transcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transcendens Fölismerés kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá! 

Íly módon kell egy bódhiszattvának** tanítania a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát, ó Sáriputra."


"Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi svaha"

Ezt Szív, vagy Kapu Mantrának is nevezik.
Buddhista mantra, a Szív Szútra végén található.

Jelentése szanszkritból szabad fordításban:
A Kapun túl teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha áldj meg engem! 
(A szívemen keresztül elérem a megvilágosodást, Buddha áldj meg engem!)


Namaste

csütörtök, január 21, 2016

Elment Boldogasszony havában...

Meghittségben ültünk egymás mellett. Csak néztem törékeny lényét a szép, ünneplős pulóverében.
-Tudod, olyan fázós vagyok és ez jó meleg, miért tartogassam... - mondta.
Néztük a  kézimunka szép mintáját. Elhatároztam, hogy én is megkötöm. 
Simára fordított, fordítottra sima, ez a kedvenc mintám a rizs és kezdtem papírra vetni a leszámolt szemeket....
-Várjál csak, hozok be fonalat csinálj próbakötést - és már "szaladt" is.
Csak ültünk egymás mellett. Én kötögettem, néha megemeltem könnyű karját, hogy leszámoljam a mintát és közben beszélgettünk, csak Isten tudja már, hogy miről.
De nem is az volt a lényeg. Hol van a beszéd attól, amit az ember a JELENLÉTével mond el...

Aztán egy napsütéses januári napon, ebéd előtt még felhívta a szintén 9o éves barátnőjét, majd letette a telefont és hahhh... Abban a pillanatban a Nap képében Krisztus pille könnyű lelkét magához emelte.
Nem tudott nem a Fénybe menni...

Azon a napon érte szólt a déli harangszó. Nem csak Bólyon és Dunafalván, hanem Délvidéken és Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben, Burgenlandban és még azon is túl a Schwarzwaldban, a Duna forrásvidékénél, ahonnan őseink származnak.

Ha azt kérdezed mit éreztem a hír hallatán? 
Csendesen zokogtam. A könnyektől lélekben könnyebb.

Nehéz szavakba foglalni mi van bennem. Egy részt van egy nagy űr. Fizikai síkon. 
Más részt viszont állandóan érzem jelenlétét, nincs az az érzésem, hogy elvesztettem. Abban a belső Csendben ami bennem van, folyamatos adás-vételben vagyok vele, látom magam előtt mosolyát, hallom hangját, érzem szerető ölelését.
Mély hálát érzek iránta és érzem, hogy a köteléket mely köztünk van, elszakíthatatlan.
Csak az élet véges, a lélek örökké él.
  
Valahol azt olvastam, hogy az a jó szülő-gyermek kapcsolat, ahol a szülő feltétel nélkül ad, a gyermek pedig hálásan elfogad.
De tudjátok, ha egy gyermek igazán, lelki értelemben is felnő, akkor már ő is tud adni, a lelki jelenlétével, a hálájával.

A Nagy Rendező finoman rendezett.

Milyen érdekes a sors. Azt gondoltam (egoÓÓÓÓÓÓÓÓÓ) azért megyek jógaoktatónak, hogy felszabaduló időmet hasznosan eltöltsem. Micsoda illúzió volt ez. 
A Rendező amikor a jóga ösvényére terelt pontosan tudta mit kapok a jóga és filozófiája által.
Hogy megértem azt a lelki kifinomultságot, azt az érzékszerveken túli érzékelőt aki Én Vagyok és ez, majd édesanyám halálakor átsegít a ránk váró lelki nehézségeken!


Nővérem viselte évek óta édesanyám gondját. Most, miután egy-két nap alatt a hivatalos formaságokat elintéztük éreztem, hogy nagyon nehéz Őt magára hagynom a temetés előtt, az üres szülői házban...
Együtt kerestük a vigaszt. Megbeszéltük, hogy ezután tudatosan belül kell megélnünk az együttlétet édesanyánkkal.

Még azon a  napon  lelki vigaszként az alábbi sorokat kaptuk egy r.k. hittanító és kántor barátnőnktől: 

Ne sírj, mert szeretsz engem

"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem." (Szent Ágoston)


szerda, január 06, 2016

Vízkereszt

Ma van Vízkereszt napja, a keresztény egyház jeles ünnepe, az Epiphania Domini, az Úr megjelenése elnevezésű ünnep.
Az ortodox egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését.
Miután a római egyház egy pogány ünnephez, Mithras napisten születéséhez kötötte dec. 25-ét Jézus Krisztus világra jöttét, az Epiphania új jelentést kapott.


Nyugaton ez lett a háromkirályok napja, majd ehhez a naphoz kötötték Jézus Jordánban való megkeresztelésének napját és a kánai mennyegzőt. A kánai mennyegzőn történ Jézus Krisztus első csodatétele, istenségének megnyilvánulása, mikor is a vizet borrá változtatta.
A vízkereszt azért is kiemelt ünnep a katolikusok életében mert ekkor kezdődnek a házszentelések. A házszentelés szertartása során a pap  szenteltvízzel meghinti a házakat, megáldja a benne lakókat, dolgozókat, majd az ajtó szemöldökfájára felírja az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit.


Forrás:
Foto:

vasárnap, január 03, 2016

Belső Béke

Egy nagyon hétköznapi meditációmról

Holnap már dolgozni megyek, így vasárnap délelőtt ide, vagy oda, nem hagyom későbbre a karácsonyi ünnepi asztalneműk vasalását. Miközben szépen simítom az egyik hófehér damaszt abroszt megállapítom, hogy eléggé elvékonyodott már az anyaga.  
Hm... Még örökségbe kaptam őket. Harminchárom éve használom, benne dédómamám monogramja, amit még ükómamám hímeztetett. 
Kellene már újat vennem. Hány éves is lehet? Számolok magamban, ómamám 1898-ban született, ezeket pedig még az ő nagyanyja vette a lánya stafírungjába! 
Usque 150 éves!  Micsoda elszakíthatatlan, láthatatlan kapcsolódás köztem és az ősanyáim között... 

Hálatelt szívvel, mosolyogva vasalok tovább.

Mikor eggyé olvadsz a cselekvéssel, mikor eltűnik a külvilág, mikor csak magadra, bensődre figyelsz megjelenik a buddhi, a figyelő. Tudatosítod felbukkanó gondolataidat, érzéseidet, belső folyamataidat, így elérheted a békét, ami mindig tőled függ, benned van. 
Nekem ezt most a hála érzése adta, mellyel kapcsolódom anyáimhoz, az Ősanyához, nőiségemhez, nővéreimhez, női szerepkörömhöz... 

Kívánom, hogy akár a leghétköznapibb cselekvésed közepette találd meg a belső békét, a boldogságot, hogy az elmédben lévő örökké zakatoló gondolatokat el tudd hagyni és ezáltal megnyugvást lelj!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok sikerekben gazdag, elégedettségben teljes, békés, boldog új esztendőt Mindnyájatoknak!

Namaste,

vasárnap, december 27, 2015

" ...menekült voltam és ti befogadtatok."

Egy Ramana Maharshi gondolat jut eszembe: Az ima nem a szavak általi. Az ima a szívből jövő, a Szívvel való eggyé olvadás. Egy kegyelmi állapot.

"Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az 1500 körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését mutatja be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető Szent Józsefre vagy szamárháton ülő Máriára! Az alkotót egyáltalán nem zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan, szárazföldön bejárható, mert ő úgy képzelte, hogy a Szent Család egy kisebb vitorlás hajón, egy egyszerű bárkán utazik hazafelé. Szívderítő látvány a fedélzeten szundikáló Szent József, a talán imádkozó Mária, az árbockosárhoz felmászó angyalok és a hajókötélbe kapaszkodó Jézus, aki kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre mutat. A tenger nyugodt, a szél sem fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent Család tagjain kívül egyetlen ember sincs a hajón, nincsenek utasok, nincsenek matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor kié ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy saját hajót vett, amivel aztán évek múlva hazatérhetett családjával? Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán egy hajós vagy hajóval többször utazó személy lehetett, aki feltehetően azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az onnan való hazatérés hátterében az isteni gondviselés áll. A kis Jézus, Mária és József angyalok kíséretében oda utaznak, ahová a gondviselés vezeti őket.
A világsajtó képei villannak be az elmúlt hónapokból. Az egyiken egy katonai járőrhajó személyzete menti a tengeren lélekvesztővel átkelni akarókat. Egy másikon szögesdróttal körülvett menekülttáborban sorsukat tétlenül váró emberek. Egy harmadikon kamionra felkapaszkodó emberek, akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn takaróval letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert nem tudtak elmenekülni a háború elől. Szívszorító látvány. Bárcsak mindenki el tudna menekülni az életét fenyegető veszély elől! Bárcsak minden hazáját elhagyóra úgy tekintene mindenki, mint menekültre, és nem mint potyautasra, a szociális háló haszonélvezőjére vagy illegális bevándorlóra! Napjainkban Szent Józsefnek embercsempészeket kellene lefizetnie, hogy betonfalak alatti titkos alagutakon és átvágott szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal. Egykor nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert életüket veszély fenyegette. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egy távoli földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva visszatérhettek saját hazájukba. Bárcsak napjaink menekültjei is biztonságos helyre találnának! Bárcsak jószándékú befogadókra találnának! Bárcsak biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke volna mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját! Bárcsak mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené a vándorlók és menekültek befogadását! Bárcsak az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok és a betegek mellett a menekültekben is felismernénk Krisztus arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek és vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és ti befogadtatok.  

Imádság: 

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető utat a fiataloknak! Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott családjáról. Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minden család otthonra leljen és békében éljen!"
© Horváth István Sándor

Ámen

Foto: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1482