Egy nagyon hétköznapi meditációmról
Holnap már dolgozni megyek, így vasárnap délelőtt ide, vagy oda, nem hagyom későbbre a karácsonyi ünnepi asztalneműk vasalását. Miközben szépen simítom az egyik hófehér damaszt abroszt megállapítom, hogy eléggé elvékonyodott már az anyaga.
Hm... Még örökségbe kaptam őket. Harminchárom éve használom, benne dédómamám monogramja, amit még ükómamám hímeztetett.
Kellene már újat vennem. Hány éves is lehet? Számolok magamban, ómamám 1898-ban született, ezeket pedig még az ő nagyanyja vette a lánya stafírungjába!
Usque 150 éves! Micsoda elszakíthatatlan, láthatatlan kapcsolódás köztem és az ősanyáim között...
Hálatelt szívvel, mosolyogva vasalok tovább.
Mikor eggyé olvadsz a cselekvéssel, mikor eltűnik a külvilág, mikor csak magadra, bensődre figyelsz megjelenik a buddhi, a figyelő. Tudatosítod felbukkanó gondolataidat, érzéseidet, belső folyamataidat, így elérheted a békét, ami mindig tőled függ, benned van.
Nekem ezt most a hála érzése adta, mellyel kapcsolódom anyáimhoz, az Ősanyához, nőiségemhez, nővéreimhez, női szerepkörömhöz...
Kívánom, hogy akár a leghétköznapibb cselekvésed közepette találd meg a belső békét, a boldogságot, hogy az elmédben lévő örökké zakatoló gondolatokat el tudd hagyni és ezáltal megnyugvást lelj!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok sikerekben gazdag, elégedettségben teljes, békés, boldog új esztendőt Mindnyájatoknak!
Namaste,
Hasznos lehet elolvasni:http://buddhizmus.hu/hu/a-buddhista-ut#node-175
"Kívánom, hogy akár a leghétköznapibb cselekvésed közepette találd meg a belső békét, a boldogságot, hogy az elmédben lévő örökké zakatoló gondolatokat el tudd hagyni és ezáltal megnyugvást lelj!" - Így legyen!
VálaszTörlés