"HEART is Thy Name, Oh Lord!"
Néha elárasztanak érzések...
Mint általában a nagyon érzékeny emberek, én is magamhoz vonzok válaszokat, amik belső nyugalmat adnak. VÁLASZOKAT!
Az ego halála a szív megnyílásával kezdődik.
https://www.youtube.com/watch?v=j1EWX2_uAJs
Namaste
csütörtök, december 10, 2015
csütörtök, december 03, 2015
Vigília
Emlékezem...
Gyermekkoromban családunkban a születésnapokat az adott nap előtti estén köszöntöttük egy kis édességgel és valami hasznos, de vágyott ajándékkal, mint könyv, új cipő, ruhanemű.
Ezután a legközelebbi hétvégén sütötte édesanyám, majd később sütöttük együtt az ünnepi tortát.
Minden testvéremnek más volt a kedvenc tortája, így mindig másfélét készítettünk.
Én szeptemberben születtem, ezért mogyorós csokit kaptam köszöntéskor és mogyorótorta került az ünnepi asztalra. Máig a kedvenceim.
Később új családba kerültem, ahol nem ismerték ezt a szokást, de én nem feledkeztem meg róla, szüleimmel és testvéreimmel megtartottuk ezt a régi hagyományt. Mi a születésnapokat megelőző estén felhívjuk és köszöntjük egymást.
Ez a kereszténységben gyökerező vigília hagyománya, mikor az ünnepek előestéjén az emberek virrasztottak, zsolozsmáztak és mi más lenne földi születésünk, ha nem egy nagyon nagy ünnep...
A Biblia szerint Jézus december 25-én született Betlehemben, mi pedig 24-én, szenteste ünnepeljük. Összejövünk a karácsonyfa körül a szeretet nevében, és ez este van a katolikus karácsony ünnepének első miséje, az éjféli mise.
szombat, november 28, 2015
Az első hó öröme
Ma reggel mielőtt elmentem vásárolni, kimentem felfüggeszteni madáreleséget az etetőre, hogy a kis kékcinkéknek kedvezzek. Az évek során megfigyeltem, hogy ők szeretnek leginkább függeszkedve csipegetni. Ahogy kiléptem az udvarra, éreztem havas eső esik.
Hm..."a kutya nem eszi meg a telet" szokták mondani, ha későn fordul téliesre az idő.
Márpedig megint kicsit késve érkezett.
Emlékezem, míg nagyanyám élt, a halottak napjára nevelt krizantémjait mindig "felöltöztette" fagy ellen, idén pedig még a muskátlijaim és a krizantémjaim is, míg ma rá nem hullt a hó, szépen virultak.
Gyermeki örömmel fogadom mindig az első hóesést.
Mintha a mennyek tisztasága borítaná be ilyenkor rövid ideig a földet, hogy aztán ismét besározódjék.
Az első hónál felhívjuk egymást édesanyámmal és nővéremmel, hogy ezt elújságoljuk egymásnak. Nekünk ez hír...
Hm..."a kutya nem eszi meg a telet" szokták mondani, ha későn fordul téliesre az idő.
Márpedig megint kicsit késve érkezett.
Emlékezem, míg nagyanyám élt, a halottak napjára nevelt krizantémjait mindig "felöltöztette" fagy ellen, idén pedig még a muskátlijaim és a krizantémjaim is, míg ma rá nem hullt a hó, szépen virultak.
Gyermeki örömmel fogadom mindig az első hóesést.
Mintha a mennyek tisztasága borítaná be ilyenkor rövid ideig a földet, hogy aztán ismét besározódjék.
Az első hónál felhívjuk egymást édesanyámmal és nővéremmel, hogy ezt elújságoljuk egymásnak. Nekünk ez hír...
Fotó:Bozsó Krisztián
péntek, november 27, 2015
csütörtök, november 26, 2015
Győzelem
Életünkben minden helyzet feletti győzelem, önmagunkon való győzelem.
Mindez annak tükrében igaz, hogy a problémát, helyzetet saját elménk teremtette.
Namaste
Mindez annak tükrében igaz, hogy a problémát, helyzetet saját elménk teremtette.
Namaste
kedd, november 24, 2015
Jó kérdés
"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk." Müller Péter
De valójában van viszonyunk, keressük a kapcsolatot Önmagunkkal?! Hiányzik a ma emberének az Istenélmény? Vagy megelégszünk a személyiségünk valóságában való léttel?
![]() |
Michelangelo Buonarroti: Ádám teremtése, Sixtus-kápolna, részlet |
Namaste
hétfő, november 16, 2015
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.
Kányádi Sándor
péntek, november 13, 2015
Vannak vidékek
Kányádi Sándor
...vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)