"...elissza nedveim a láz."

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
  De képzeli, hát szertelen." József Attila
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm


Azzal az eltökéltséggel másztam ki reggel az ágyból, hogy minden betegségemet hagyom a zuhanyfülke lefolyójában eltünni. 
Csak folyattam magamra a vizet. A rádióban Coldplay szólt, szerintem nekem. :) Fönt tudják, hogy szeretem a csillagos eget.

Holisztikusan gondolkodó emberként dőreség volna azt hinnem, hogy betegségem csak az influenzának tudható be. Különösen, hogy ebben az évben másodszor küzdök ugyanazokkal a tünetekkel, mint láz, nátha, száraz köhögés. Persze, tudom, tudom... a családom és még a fél ország is ilyen tünetektől szenved. Elmennek patikába, vesznek -------- töröltem a gyógyszerek nevét, hiszen a média más reklámtól sem hangos.  
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor én gyógyszertári asszisztensként végeztem ('8o) nem lehetett reklámozni gyógyszert, etikátlan volt, hiszen az GYÓGYSZER. Mára mindez üzletté vált.

Péntek délután megálljt parancsoltam magamnak. 

Ha túlpörgünk, kibillenünk harmóniánkból, aztán jön egy korlátozó helyzet, ami segít, hogy ismét középpontunkba találjunk. Ilyen a Rend, a Kozmosz törvénye. Minél kibillentebb vagy, annál erősebbek és gyakoribbak a megálljt parancsoló tünetek.
A felismerés fél gyógyulás. 
Mérleg jegyben születtem. Különösen fontos számomra az egyensúly, a harmónia.
Lemondtam a jógaórákat, és nem mentem el táncórára sem. A több hónapja várt, e hétvégén megrendezett kristálybörzét is kihagytam. Péntek délután bebújtam a meleg ágyba és hétfőn reggel csak, ha nagyon muszáj fogok kimászni belőle.
Gyógyszer? Nem, nem és nem! Gyógyulásomért bevetek minden ismeretemet az alternatív gyógymódok közül. 
Türkiz az egyik legerősebb gyógyító kristály, jól hat a blokkolt torok- és szívközpontra. (zöldeskék)
Orrkenőcsöt használok, melyben lévő mentaolaj  a torokcsakrát, az eukaliptuszolaj a szív- és a harmadik szem csakrát stimulálja.
Az ayurvéda tisztító gyakorlata a Dzsala néti, a sós vizes orröblítés. Kötelezően követi a Kapálabáthi pránajáma, melynek jelentése: fényeskoponya, utalva hatására.
Nyelvkaparót használok minden nap, de most különösen fontos. (Kapha eltávolítása)

Az ayurvéda szerint a telet és a tavaszt a  kapha (föld-víz) minőség uralja. Ezeket az elemeket; melyek plusz kilók, tél végi szöveti ödémásodás, nátha, megfázás formájában eluralhatnak bennünket; hogy kiegyenlítsük, tüzes, fanyar ízekre van szükségünk. Mi sem jobb, mint egy forró fürdő után bebújni az ágyba és forró, gyömbéres, mézes teát szürcsölni. 
Villámként érkezett az ötlet nagyanyáink praktikájából. Száraz köhögésnél disznózsír a mellkasra, lila hagyma, szalonnával  -csak módjával!-  a gyomorba.
Ilyenkor fogyasszunk kevesebb tejterméket, búzát, édes ízt (méz lehet), több csírát, fűszert (bors, kurkuma,gyömbér) kölest, kukoricát, árpát.

Mint írtam a felismerés fél gyógyulás. Máris jobban vagyok. 

Torokfájás? Már csak alig. 
A nátha? Jöjjön ki, ami mélyen lerakódva ott lapult. 
A kínzó száraz köhögés? Alább hagyott, ahogy szerető gondoskodással magam felé fordultam. 
Míg feküdtem, volt épp elég időm meditálni azon, hogy mi billentett ki. 
A megszokott kis nyugis mindennapjaimból; 7-kor kelés, 8- 16-munka, utána lazítás, lábam a kandalló párkányán, vagy jó időben kert, stb.; nos, most 7-kor kelés, 8-16 munka, jógaoktatások, nordik walking, tánc.  Aztán még itt volt a húsvét és háziasszonyi teendői. 
Mint említettem a tél és télutó kapha minőség. Ezalatt a természet is begubózik, pihen. Akkor vagyunk vele harmóniában, ha mi is többet pihenünk, erőt gyűjtünk.
Ha túlhajszoljuk magunkat, mínusz keletkezik a szívtérben. A száraz köhögés a táplálás hiányára utalt. Szó sincs arról, hogy ne szeretném magamat! De, mégis többet vállaltam, mint kellett volna, nem hagytam elegendő időt magamnak töltekezni, erőt gyűjteni.

Az ayurvéda szerint vata alkat vagyok, akinek kényes pontja a váll! 
Hát? Alább a vállalásokkal!

Remélem tanultok az esetemből. Még a szíveteknek kedves elfoglaltságokkal SE terheljétek túl magatokat!

Namaste, Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=uzO3upcQKR4

http://www.jogapont.hu/blog/0000000335/melleslegjobbjoga-/

http://www.jogastudio.hu/az_orrmosas_vizzel_oktatoink_cikkei

http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/80-pranajama-legzgyakorlatok.html

http://lexikon.katolikus.hu/K/kozmosz.html

Tavasz; emlékek, gondolatok

A gólya A GÓLYA

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.

Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.

Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.

És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.

Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenként megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -

Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.

Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -

Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.

Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.

És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1-10.

Petőfi Sándor verse A gólya, az egyik legkedvesebb versem.

Ezek a gyönyörű strófák gyermekkoromat idézik s mint Petőfinek, nekem is egyik kedvenc madaram a gólya.

Csak kérdezem, vajon gondolkodtál-e már azon, hogy a népszáj szerint miért éppen a gólya hozza a kisbabát?

Egyszer, egy  kirándulásunk alkalmával, gólyákkal teli ingoványos rét mellett mentünk el. Ennyi gólyát még életemben nem láttam! Ez Erdélyben történt és tudjátok-e, hogy Erdélyország más néven Tündérország.

Ekkor jött egy sugallatom: a gólyák színei. 

Piros az élet, 

Fehér a lélek, 

Fekete a  föld,
Mely szemfödél lesz.

Gyermekkoromban ilyentájt testvéreimmel felhúztuk Világjáró hétmérföldes csizmáinkat és elindultunk fogadni a tavaszt és vele a gólyamadarakat. A Világot ekkor még  a Duna, az Öreg-Duna, a fokok és kis erek szabdalta, erdők határolta szigeti táj jelentette. 

Nekünk nem is hiányzott a nagyvilág, hiszen mi itt voltunk Otthon.

Ma is szívesen látogatok haza és, ha nem is a hétmérföldes csizmában, de felkeresem a régmúltat felidéző helyeket. 

Pityuval, Katával elmegyünk gombászni, akárcsak gyerekkorunkban. Ők pontosan tudják, hol, mikor, melyik fűzfa oldalán terem a kihagyhatatlan, semmilyen más gombához sem hasonlítható gévagomba. 

Élvezem a réten sárgálló boglárkákat, a napsütéses kéklő eget a rajta cikázó fecskékkel, a finom tavasz illatot és a szél borzolta fűzfás Duna partot.
Kötődés...

A tavasz és a keresztény világ legnagyobb ünnepe, húsvét közeleg. Nagyhét van. 

Idén legidősebb testvérem, Árpi és felesége látogatnak el hozzánk.

Ritka vendégek. Különös gonddal készülök. 

Fejemben már összeállt az ünnepi menü, be is szereztem már a hozzávalókat.

Tudatosítottam a  bevásárló körutamon, hogy nem rohanok, miért is állok sorban, mi az, amiért türelmesen várakozom, hogy kiszolgáljanak.

Tudom, a szeretet az az erő, amiből merítek, így minden szépen és jól  sikerül.

A húsvét az odaadás ünnepe. 

Ne feledkezzünk meg Jézus utolsó szavairól: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."

Kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek együtt  szeretteitekkel!
Legyen köztetek Krisztusi szeretet!

Legyen a napsütéstől, a friss tavaszi széltől, vidámságtól üdítő, a gyermekek kacajától pedig hangos a húsvét ünnepe!

És még egy apró kis vallomás. Nem feledkeztem meg belsőgyermekemről sem.      
A fészekben lapul majd Lilinek is egy kis csokinyuszi.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_349c.html

Egy-s-Ég

A Csöndben vagyok.

Csak lélekzem...

Lelkemben a semmihez sem hasonlítható Teljesség.

Elbűvölő az éj sötétje.

A csillagokon, mint megannyi égi kapun, 

A menny ragyog rám keresztül.

Édesapámhoz

Látom, ahogy ott könyökölsz komor diófa íróasztalod mögött. Látom, ahogy hosszú ujjaiddal babrálsz, majd felnézel, rám mosolyogsz azzal a keserédes mosolyoddal.
Hívlak, elkészült az ebéd. Ma a Te tiszteletedre.
Felállsz, együtt kimegyünk és leülünk az ünnepi asztalhoz, ahol testvéreim és édesanyám már várnak.
Nézem, ahogy a cseresznyepaprikát belenyomod a tányérodban lévő halászlébe és vörösboros poharadat koccintásra emelve, egyenként a szemünkbe nézel...


Ma már tudom, hogy az áthatóan kék szemeddel ilyenkor egyenesen a lelkünkbe néztél.
Ismerlek, hiszen a lélekrészed vagyok...

                                                        Mintha csak Őt látnám
                          


A halhatatlanság világában, ebben a másik dimenzióban, sokszor megöleljük egymást.
Igen, ma is a névnapodon, József napon.

Édesapám!
Teremtőd tartson meg örökké ott ahol vagy a Fényben, a SZERETET birodalmában.


Om, Shanti

Bocsánatkérés?!

Te mit tennél, ha felszólítanának, hogy kérj bocsánatot? Mi jutna először eszedbe?
Nekem a tekintélyelvűség,- "Én több vagyok mint te, szerintem rosszat tettél. Tedd jóvá egy bocsánatkéréssel!"
De, mond! Egy hirtelen cselekedetet meg nem történtté tehetünk a bocsánatkérés hatására? Vagy csak a hiúságnak (egÓ) tesz jót ez a pár szó? Arra nem gondol a felszólító, hogy a rossznak vélt cselekedet a maga idejében megalapozott volt a cselekvést végző személy részéről?

Nos, nem hiszek ebben a régi energiás Világban!

Szófiám is belül azt súgta, mit súgta, szinte kiáltotta: a szeretet megbocsátó! 
Mélyen ebben a Világban hiszek.

                             Elvárás az, ha valamit meghatározok mikor, miként történjen.

                          Az elengedés ezzel szemben szabad teret ad a történéseknek. Szerintem....

Hagymaleves

A meghűléses, hideg téli napokon nincs is jobb, mint hazaérve munkából egy finom, forró levessel átmelegíteni a testet.

Kifejezetten jótékony hatású az egyszerűen és gyorsan  elkészíthető hagymaleves.
Már az ókori egyiptomiak által is termesztett növény serkentően hat az emésztésre, segít megelőzni a keringési rendellenességeket, valamint enyhíti a megfázás tüneteit. Sok vizsgált növényből a fokhagyma és a vöröshagyma bizonyult a legerősebb baktériumölőnek. A vöröshagyma illóolaja nyákoldó hatású, légúti betegségeknél, orrdugulásnál kiválóan helyettesítheti, vagy támogathatja a gyógyszeres kezelést.

Mostanában többször is készítettem könnyű vacsorának, ebben a köhögős időszakban.
Ayurvédikus szempontból a tél kapha minőségét (nyálkás, nedves, nehéz) nagyon is jól ellensúlyozza.

Minap is vásároltam egy nagy póréhagymát, majd az otthoni készletből fogtam 2 vöröshagymát, 1 lilahagymát, 5-6 nagyobb gerezd fokhagymát.
Egy fazékban közepes hőfokon megolvasztottam kb. 5dkg vajat (csak óvatosan, mert a vaj könnyen megég!) majd a vékony csíkokra (póréhagymát karikákra) vágott  hagymát megdinszteltem rajta. Hagytam, hogy kicsit piruljon, a benne lévő cukor kicsit karamellizálódjon. Ekkor felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte. Sóztam, majd a fokhagymát  is beletéve (passzírozva) forraltam, amíg jó puha, szinte pépes lett a hagyma.
Ekkor felöntöttem vízzel 2-2.5 liter mennyiségre, megborsoztam és ismét felforraltam.
Közben egy kis jénaiban két evőkanál lisztet elkevertem kb.1 dl főzőtejszínnel, tettem egy merőkanál forró levest hozzá, majd behabartam vele a ételt.
Egy serpenyőben melegítettem 5 dkg vajat és azon zsemleszínűre pirítottam kb. két maroknyi kenyérkockát. Szárított kenyérkocka mindig van itthon, mert a száraz kenyeret így hasznosítom, de lehet használni friss kenyér- vagy zsemlekockát. Ennél is vigyázni kell, hogy egy közepes hőfokot használjunk, mert a vaj és a kenyérdarabkák is könnyen megégnek.
Még pirítottam tökmagot csak önmagában.
Tálaláskor az asztalra tettem egy-egy tálkában a pirított kenyeret, reszelt parmezán sajtot, juhtúrót és a tökmagot. Így ki-ki ízlése szerint tehetett a levesbe betétet.
Én, a tányér aljába tettem egy evőkanálnyi juhtúrót, rámerítettem a  forró levest, majd kenyérkockát, reszelt sajtot és tökmagot szórtam bele.
Ahogy a fiam mondaná, pommmpás volt.

Hozzávalók:
kb.1/2 kg hagyma
10dkg vaj
só, bors
2 evőkanál liszt
1 dl főzőtejszín
kb. 2 l víz
kenyérkocka
tökmag
juhtúró
parmezán sajt

Fotó: http://izeselet.hu/receptek/almas-hagymaleves/
Forrás:http://www.vital.hu/themes/health/onion1.htm

Lili

Mottó: 

"A gyerek minden, ami elhagyott, védtelen és ugyanakkor Istenien hatalmas." Carl Gustav Jung

Alig pár éve történt, hogy egyszer megjelent álmomban. Igazán törékeny kis lélek volt. Csak ennyit mondott: "Lili vagyok". Valami finom gyengédség lengte be ezt a találkozást. Magamhoz öleltem és megígértem neki, hogy soha nem hagyom magára. 

C. G. Jung azt mondja, hogy az álomban kapott szellemi üzeneteket ébredés után tisztán értjük és ezeknek gyógyító erejük van...

Mikor felébredtem, azonnal az álmom jutott eszembe. Tudtam, éreztem, hogy Lili az én belső gyermekem, egykori gyermeki énem. Hát, hogy is hagyhatnám magára!!

Sok felnőttben sír, segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Ha valaki gyermekkorában nem kapott kellő biztatást, támogatást, felnőttként tudattalanul is várja, hogy valaki megfogja a kezét és segítse. Sok esetben segítség gyanánt valamilyen pótcselekvést választ, mint például a dohányzást, túlzott evést, -ivást.

Lelkünk mélyén örökké azt a szeretetet, odafigyelést, törődést keressük, amit nem kaptunk meg gyermekként. Gyakran azért nem, mert dolgoztak szüleink. Sokat, értünk...

Felnövünk, testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkor teljesítetlenül maradt vágyai, érzései megkötik lelkünket. Nem tudunk igazi önmagunk lenni.

Sok esetben előfordul, hogy a szeretet kinyilvánítása félrecsúszik. A sors és az élet fájdalmai miatt, a lelki hiány miatt sebeket ejtünk éppen saját gyermekeinken. 

Ez alól senki sem kivétel.

Persze ettől még később, lélekben gyógyultan nagyon elfogadó, szeretetteljes és odaadó felnőtté válhatunk. Kijavíthatjuk hibáinkat.

De ki is az a belső gyermek? 

Egy lélekrészünk, az az énünk akik gyermekként voltunk.  Minden, amit akkor tapasztaltunk, megéltünk, az bennünk él.

Ez az ártatlan, tiszta gyermeki énünk adja a kreativitásunkat, játékosságunkat, spontaneitásunkat. 

A belső gyermek az, aki képes játszani, alkotni, örülni, szeretni, szomorkodni, érezni. Ő az, aki összeköt bennünket spirituális lényünkkel.

Ha ez a gyermek elégedett, boldog, energiánk szabadon szárnyal, békében élünk. Nincsenek problémáink, csak megoldandó feladatok.

Azonban a sebzett belső gyermek által hajlamosak vagyunk elfojtani érzéseinket. Addig, amíg a belső gyermek nincs meggyógyítva, összezavarja belső életünket. Hatására újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el. Mikor konfliktusba kerülünk, a gyermeki én félelme, sértettsége, dacossága irányítja viselkedésünket.  

Ezért fontos a belső gyermek gyógyítása.

Ne gondold, hogy ez csak drága tanfolyamokon végezhető. 

Ha úgy érzed, hogy a lelked kiált, vonulj el pár órára magányodba. Menj vissza ez idő alatt a múltba és éld át a régi eseményeket. Figyeld mi okozott fájdalmat, hol érzed a testedben ennek a nyomait. Testünk egyértelműen jelez.

Ha kell könnyezz, légy dühös, bocsáss meg, akár magadnak, vagy másnak. Ezzel szépen elengeded a régi energiákat.  

Esténként lefekvés után lélekben beszélgess el vele. Kérdezd meg mi fáj neki, mi okoz örömöt. Öleld magadhoz. Kérdezd meg a nemét, ezáltal magyarázatot kaphatsz férfiként lányos, vagy nőként fiús szokásaidra...

Vagy képzeletben rakj egy hatalmas máglyát egy kedvelt helyeden, például folyó, tenger vagy tó parton. Ülj le elé és lélegezd ki, öntsd ki, vagy pakold ki magadból a fájdalmas élményeket. Képzeld el, hogy elégeted ezeket a lángokban. Majd, mikor elégett minden rossz érzés, képzeletben a szeretet rózsaszínű lángját tedd a szívedbe. 

Az is megoldás lehet, hogy leírod a fájdalmas élményedet, majd elégeted, így engeded el a régi mintát.

Induljunk el az úton! Csak biztatni tudlak. Gyerünk, gyakoroljunk, gyógyuljunk!

Olvass témába vágó cikkeket, oldalakat! A segítség megérkezik. 

A spiritualitás útján járók ismerik Matri Vani bölcsességét:  

"Az igazság maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az igazságot megkeresni."

Mert, amit keresel, az is keres téged...

Segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Forrás:

http://www.divali.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=35

 https://www.facebook.com/FaceFMRadio/photos/a.170635152987479.51613.166677890049872/519793238071667/?type=1&theater

Az ünnepi ebéd illata

Ünnepi ebéd volt a hétvégén. Dorka lányom névnapját  ünnepeltük meg, ami farsang lévén nem lehetett volna teljes fánk nélkül.
Kívánsága szerint, borsólevest (ragulevest), töltött csirkét és csörögefánkot készítettem.

Az ilyen családi ünnepeket az teszi számomra különlegessé, hogy mindig van bennük valami plusz.
Ne gondoljatok itt csak a látható dolgokra.
Sokkal többre gondolok...

Megidézek minden szerettemet, élőt, holtat. Felajánlást teszek, nekik is főzök, ők is velem, velünk vannak ilyenkor.
Ez fontos nekem. Amit nem adtam meg, mert nem állt módomban, vagy lelkileg még éretlen voltam, azt így kompenzálom.
Mert a szeretet lelki táplálás, a nevében is benne van, a szer együttlétet jelent, mely egy  tápláló energia.

Ez a fajta SZER-ETET az a plusz, ami belengi az ünnepi asztal környékét.


Valami különös, földi illat is lengett a levegőben...
Elárulom ennek is a titkát.
A csörögefánkhoz kínált meleg kajszibarack lekvárba  reszeltem egy kis narancshéjat. Ümmm...