Ünnepi ebéd volt a hétvégén. Dorka lányom névnapját ünnepeltük meg, ami farsang lévén nem lehetett volna teljes fánk nélkül.Kívánsága szerint, borsólevest (ragulevest), töltött csirkét és csörögefánkot készítettem.
Az ilyen családi ünnepeket az teszi számomra különlegessé, hogy mindig van bennük valami plusz.
Ne gondoljatok itt csak a látható dolgokra.
Sokkal többre gondolok...
Megidézek minden szerettemet, élőt, holtat. Felajánlást teszek, nekik is főzök, ők is velem, velünk vannak ilyenkor.
Ez fontos nekem. Amit nem adtam meg, mert nem állt módomban, vagy lelkileg még éretlen voltam, azt így kompenzálom.
Mert a szeretet lelki táplálás, a nevében is benne van, a szer együttlétet jelent, mely egy tápláló energia.
Ez a fajta SZER-ETET az a plusz, ami belengi az ünnepi asztal környékét.
Valami különös, földi illat is lengett a levegőben...
Elárulom ennek is a titkát.
A csörögefánkhoz kínált meleg kajszibarack lekvárba reszeltem egy kis narancshéjat. Ümmm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése