Lili

Mottó: 

"A gyerek minden, ami elhagyott, védtelen és ugyanakkor Istenien hatalmas." Carl Gustav Jung

Alig pár éve történt, hogy egyszer megjelent álmomban. Igazán törékeny kis lélek volt. Csak ennyit mondott: "Lili vagyok". Valami finom gyengédség lengte be ezt a találkozást. Magamhoz öleltem és megígértem neki, hogy soha nem hagyom magára. 

C. G. Jung azt mondja, hogy az álomban kapott szellemi üzeneteket ébredés után tisztán értjük és ezeknek gyógyító erejük van...

Mikor felébredtem, azonnal az álmom jutott eszembe. Tudtam, éreztem, hogy Lili az én belső gyermekem, egykori gyermeki énem. Hát, hogy is hagyhatnám magára!!

Sok felnőttben sír, segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Ha valaki gyermekkorában nem kapott kellő biztatást, támogatást, felnőttként tudattalanul is várja, hogy valaki megfogja a kezét és segítse. Sok esetben segítség gyanánt valamilyen pótcselekvést választ, mint például a dohányzást, túlzott evést, -ivást.

Lelkünk mélyén örökké azt a szeretetet, odafigyelést, törődést keressük, amit nem kaptunk meg gyermekként. Gyakran azért nem, mert dolgoztak szüleink. Sokat, értünk...

Felnövünk, testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkor teljesítetlenül maradt vágyai, érzései megkötik lelkünket. Nem tudunk igazi önmagunk lenni.

Sok esetben előfordul, hogy a szeretet kinyilvánítása félrecsúszik. A sors és az élet fájdalmai miatt, a lelki hiány miatt sebeket ejtünk éppen saját gyermekeinken. 

Ez alól senki sem kivétel.

Persze ettől még később, lélekben gyógyultan nagyon elfogadó, szeretetteljes és odaadó felnőtté válhatunk. Kijavíthatjuk hibáinkat.

De ki is az a belső gyermek? 

Egy lélekrészünk, az az énünk akik gyermekként voltunk.  Minden, amit akkor tapasztaltunk, megéltünk, az bennünk él.

Ez az ártatlan, tiszta gyermeki énünk adja a kreativitásunkat, játékosságunkat, spontaneitásunkat. 

A belső gyermek az, aki képes játszani, alkotni, örülni, szeretni, szomorkodni, érezni. Ő az, aki összeköt bennünket spirituális lényünkkel.

Ha ez a gyermek elégedett, boldog, energiánk szabadon szárnyal, békében élünk. Nincsenek problémáink, csak megoldandó feladatok.

Azonban a sebzett belső gyermek által hajlamosak vagyunk elfojtani érzéseinket. Addig, amíg a belső gyermek nincs meggyógyítva, összezavarja belső életünket. Hatására újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el. Mikor konfliktusba kerülünk, a gyermeki én félelme, sértettsége, dacossága irányítja viselkedésünket.  

Ezért fontos a belső gyermek gyógyítása.

Ne gondold, hogy ez csak drága tanfolyamokon végezhető. 

Ha úgy érzed, hogy a lelked kiált, vonulj el pár órára magányodba. Menj vissza ez idő alatt a múltba és éld át a régi eseményeket. Figyeld mi okozott fájdalmat, hol érzed a testedben ennek a nyomait. Testünk egyértelműen jelez.

Ha kell könnyezz, légy dühös, bocsáss meg, akár magadnak, vagy másnak. Ezzel szépen elengeded a régi energiákat.  

Esténként lefekvés után lélekben beszélgess el vele. Kérdezd meg mi fáj neki, mi okoz örömöt. Öleld magadhoz. Kérdezd meg a nemét, ezáltal magyarázatot kaphatsz férfiként lányos, vagy nőként fiús szokásaidra...

Vagy képzeletben rakj egy hatalmas máglyát egy kedvelt helyeden, például folyó, tenger vagy tó parton. Ülj le elé és lélegezd ki, öntsd ki, vagy pakold ki magadból a fájdalmas élményeket. Képzeld el, hogy elégeted ezeket a lángokban. Majd, mikor elégett minden rossz érzés, képzeletben a szeretet rózsaszínű lángját tedd a szívedbe. 

Az is megoldás lehet, hogy leírod a fájdalmas élményedet, majd elégeted, így engeded el a régi mintát.

Induljunk el az úton! Csak biztatni tudlak. Gyerünk, gyakoroljunk, gyógyuljunk!

Olvass témába vágó cikkeket, oldalakat! A segítség megérkezik. 

A spiritualitás útján járók ismerik Matri Vani bölcsességét:  

"Az igazság maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az igazságot megkeresni."

Mert, amit keresel, az is keres téged...

Segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Forrás:

http://www.divali.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=35

 https://www.facebook.com/FaceFMRadio/photos/a.170635152987479.51613.166677890049872/519793238071667/?type=1&theater

Az ünnepi ebéd illata

Ünnepi ebéd volt a hétvégén. Dorka lányom névnapját  ünnepeltük meg, ami farsang lévén nem lehetett volna teljes fánk nélkül.
Kívánsága szerint, borsólevest (ragulevest), töltött csirkét és csörögefánkot készítettem.

Az ilyen családi ünnepeket az teszi számomra különlegessé, hogy mindig van bennük valami plusz.
Ne gondoljatok itt csak a látható dolgokra.
Sokkal többre gondolok...

Megidézek minden szerettemet, élőt, holtat. Felajánlást teszek, nekik is főzök, ők is velem, velünk vannak ilyenkor.
Ez fontos nekem. Amit nem adtam meg, mert nem állt módomban, vagy lelkileg még éretlen voltam, azt így kompenzálom.
Mert a szeretet lelki táplálás, a nevében is benne van, a szer együttlétet jelent, mely egy  tápláló energia.

Ez a fajta SZER-ETET az a plusz, ami belengi az ünnepi asztal környékét.


Valami különös, földi illat is lengett a levegőben...
Elárulom ennek is a titkát.
A csörögefánkhoz kínált meleg kajszibarack lekvárba  reszeltem egy kis narancshéjat. Ümmm...

Számít a jelenlétem

"Számít a jelenlétem"


Legyen ez a megerősítés egy hónapig a mantrád! Írd ki a monitorodra, a tükrödre, a hűtőre egy szép hűtőmágnessel, az ágyad szélére, az autódba és még ahová a fantáziád engedi! Írd sárga papírra, vagy használj sárga tollat! Viselj sárga ruhát, húzz fel sárga ágyneműt, tegyél sárga törölközőt!
Ha meglátod a mantrádat, mond ki hangosan, vagy magadban! Ha a sárga szint látod akkor is.

Aztán, csak figyeld, hogy változik körülötted a világ! (Például, ha van valaki a környezetedben, aki "átnéz" rajtad, ha valaki nem köszön, ha nincs kellő önbizalmad, stb.)

Mert hidd el! Számít a jelenléted.

Nélküled kevesebb lenne a Világ, valamit a TE létezésed ad hozzá.

Ne hagyatkozz képzeleteddel feltétlenül, csak a fizikai testedre! Még ha nem is tapasztaltad, nem is hallottál róla, a létezésed sokkal több ettől.

Om, Shanti

https://iytyogatherapy.com/product/poster-five-koshas

Kéretlen hívás

Ajánlom magamat!

Télen többször, napközben is itthon vagyok. Főzök, rendezgetek, olvasok, készülök a jógaóráimra. Elég sokszor megszólal a telefon. Többször, mint szeretném.
Tudjátok a szokásos,  "Várjuk önt és kedves párját diagnosztikai szűrésre." vagy, "Nyert egy 30 ezer forintos üdülési beutalót."
-Na, jó! Ha Ti ilyen kéretlenül kedvesek vagytok, én is az leszek!- gondoltam magamban.

Csengett a telefon, már mosolyogtam is magamban, felvettem, dallamcsengő vagy 10 mp, majd egy hölgy:
-Ön és kedves párja nyert egy sorsjegyet...tüttürütü..tüttürü.. Szünet.
Gyorsan közbevágtam:
 -Köszönöm kedvességét. Most nem aktuális a dolog, viszont szeretném az alkalmat kihasználni és meghívni önt egy jógaórára, itt Pestlőrincen a Nemes Fitnessben.
-Ó, de kedves, köszönöm, de én onnan messze, Kiskunhalason lakom.
-Hát az tényleg innen messze van.

Egy jót nevettünk, majd elköszöntünk egymástól.

A dühről

Mottó: 

"Az Énbe visszatért cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés" Fichte

"Jól érzed magad, utána pedig rosszul, ezek a hangulatok belőled fakadnak, belőled bújnak elő. Senki nem felelős értük rajtad kívül, mert te gondozod őket. Senki nem dühít fel, senki nem tehet boldoggá sem. Saját magadból leszel boldog, saját magadtól leszel dühös is. Ha másra alapozod a hangulatod és az utóbbit nem látod meg, mindig csak reakciója leszel a saját életednek. A saját életed fölötti uralom akkor jön el, amikor felismered, minden amit tapasztalsz, érzel, azt saját magaddal „csinálod”. Bármi történjen, feltétel nélkül, teljes mértékben felelős vagy érte. Ez kezdetben nem túl kellemes érzés, mert ha másokra tudtad hárítani a felelősséget, jól érezted magad, mert nem te voltál a rossz.
Sokan szeretnék a másikat megváltoztatni, csinálni vele valamit, „hogy ne legyen szemtelen”. Lehetetlen küldetés, mert nem a másik szemtelensége zavar téged, hanem az az érzelmi reakció, ahogy dühös leszel. Nem is rá, nem is magadra vagy feszült, csak egyszerűen kibújt a dühös virág belőled. Ha a másikban keresed a magyarázatot, akkor már az első lépést elvétetted, mert kifelé haladsz és egyre távolodsz a magjaidtól. Túlhaladsz a saját virágodon, de a magok mélyen lent vannak a földben. Miért viselkedik szemtelenül a másik? Ahhoz neked semmi közöd, csak jogot formáltál a dühöddel a másikra és kisajátítottad. Nem a tiéd az ő szemtelensége, a tiéd a düh amit érzel és mivel meg kell magyarázni, ezért használod a másik szemtelenségét magyarázatul. A másik a saját jogán létezik, ezért hiába érted meg, nem tudsz vele semmit csinálni, mert nincs jogod hozzá...."

Forrás: http://tudatosan.hu/ontudatlan-szokasok/

A karmáról

Este hazaérkeztem a jógaóráról, férjem a nappaliban tévézett, (biliárd masters cup ) leültem mellé kényelmes fotelomba. Beszélgettünk kicsit, majd átkapcsolta a tévét. Az M1-en, éppen arról adtak hírt, hogy migránsokat fogtak a déli határunkon. Némelyike kettő és fél éve van úton, keresve új, jobb életet. Most menhelyre kerültek, meleg ételt, fekhelyet, orvosi ellátást kaptak.
Férjemmel szótlanul egymásra néztünk. Mindkettőnk szemében a mély együttérzés...  Mi itt a meleg lakásban, lábam a kandalló párkányán, narancs illat a levegőben...
Tudatosan, ritkán hallgatok híreket, épp oly tudatosan, amilyen tudatosan ott, a negatív hírekkel aggodalmat, félelmet, rossz érzést keltenek az emberekben.
Élek a magam világában. Itt többnyire béke és szeretet uralkodik. Ha ez kibillen is, csak rövid időről van szó.
Majd mentem mosakodni és ahogy a zuhanyrózsából folyt a víz, kezdtek folyni a könnyeim.
Előttem a kép, az elcsigázott emberek, éhesek, betegek, ágyuk a puszta föld, takarójuk a csillagos ég...
Már tudom, hogy nem szabad elfojtani az érzéseimet. Sírok.
De, mint oly sokszor, most is Szófia segít. Megszólal, belül tisztán hallom a hangját: KARMA!
Együttérzés (elfogadás)! Elengedés! Egyensúly!
Könnyeim elapadnak. Igen, ez az ő karmájuk, döbbenek rá.

A jógafilozófia fontos fogalma a karma. Életünk sok történésére ez adja a magyarázatot.
A karma az ok-okozat törvénye, mely szerint minden cselekedetünk, egy annak megfelelő következménnyel jár, akár tudatosan, vagy akaratlanul is hajtottuk végre.
Tehát minden ami a Világban történik, az egy következmény!

Om, Shanti

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma

A derűről

Szvámi Ráma a múlt század egyik legnagyobb szellemi tanítója aki gyerekkorától a Himalájában nevelkedett. Fiatal éveiben jóga tudományt és -filozófiát tanulmányozott a Himalája tradicionális kolostoraiban.
Felsőfokú tanulmányait Indiában, majd  Angliában, Oxfordban végezte.
A Himalájából egy elvonulása után, azzal az elhatározással tért vissza, hogy azzal fogja szolgálni az emberiséget, hogy a Kelet tanításait, elhozza a nyugati világ számára. Ugyanis szvámi az, aki az emberiség szolgálatának szenteli az életét.
Róla szól ez a rövid történet.
Szvámi Ráma még fiatal tanítványként megkért egy, a Himalájában élő szvámit, hogy adjon neki egy mantrát. A mester napokig várakoztatta, majd a türelmetlenül sürgető tanítványának a következőket mondta: "Kapsz tőlem egy mantrát, de ígérd meg, hogy mindig észben tartod majd."
Ezután levitte a szent Gangesz folyó partjára, ahol sok bölcs végezte szellemi gyakorlatait és beavatásait.
Itt, Szvámi Ráma mesterének megígérte, hogy nem felejti el a mantrát és mert a szvámi kételkedett benne, még számtalanszor elismételte ígéretét.
Ekkor így szólt az öreg szvámi: "Bárhol élsz is, élj derűsen. Ez a mantrád. Emlékezz rá fiam, hogy a derűt te magad teremted meg. Csupán emberi erőfeszítést igényel. Magadban kell derűt teremtened. Emlékezz erre a mantrára."
Szvámi Ráma emlékiratában azt írja, hogy minden élethelyzetében sikerrel alkalmazta a mantrát. Hozzáteszi, hogy a szvámi szellemi receptje a legjobb gyógyító mind közül- az öngyógyítás valódi kulcsa.

A derűsség egy pozitív életszemlélet.
A derűs ember, -szerintem- nem keseredik el, minden  kellemetlen, rossz helyzetből remélni vél és éppen ezért talál is kiutat.
Egy, a természetből vett hasonlattal élve a derűs ember, ha felhős az ég, arra gondol,- tudom, a felhők felett mindig kék az ég, bármikor jöhet egy szél ami elfújja őket és akkor ismét ragyog rám a Nap.
Lássuk azért be, hogy nem is olyan könnyű ilyen lelkülettel élni.

Om, Shanti

Sufnudli

"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát  csináljunk valami jót. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. 

Nagyképűen hangzik ugye? 

Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk- gondolom én."                                                                                                                                               Polcz Alaine

Ma már nem gyakran kezdünk otthon tésztagyúrásba. Különösen, ha kicsit plusz munkás is a dolog, mint a krumplifőzése, hámozása, törése. Mennyivel könnyebb levenni az üzlet polcáról a csomagolt, félkész gnocchit.

Ezt az egyszerű ételt, -ahogy mi hívtuk sufnudli,-  mézzel, mákkal és savanykás szilvalekvárral tettem az asztalra egy könnyű vacsorának. A férjem szerint, -aki nem áll tésztabarát hírében- jót teremtettem.

Mint mondta, gyerekkorában evett ilyent utoljára!!!

Hm..talán én is. De egy dologban biztos vagyok. Hogy édesanyám konyhájában, még gyermekként segédkeztem a kis nudlik készítésében. Ezt a sváb eredetű ételt gyakran készítette négy gyermekének. Elnevezése (a Schupf lökést, taszítást jelent) a készítés közbeni kézmozdulatra utal, ahogy az elvágott tésztácskát egy mozdulattal a lisztes deszkán ellökjük, eltaszítjuk.

Tálalni lehet még vajon pirított morzsával, tejföllel, de finom lehet egy gombás szósszal. Legközelebb azzal készítem. Amolyan olaszos gnocchi feltéttel. Fokhagymát, kis erős paprikát olívaolajon megpirítok, bele a gombát, borsozom, sózom, párolom. Felöntöm húslevessel, forralom, majd a tejszint beleöntve készre főzöm. Ezt öntöm a tésztára.

Kapcsolódva a fenti gondolathoz, örömöt okozott, hogy a téli, ráérősebb időmet egy kis konyhai alkotással töltöttem, valami jót teremtettem. :) :)

Maradt egy kis adósságom, mégpedig az én elkészítési módom.(2 fő részére)

3 szép nagy krumplit (az 1. kép) héjjában puhára főztem, kb 3/4 óra. Még forrón meghámoztam és átnyomtam krumplinyomón a gyúródeszkára. Megsóztam, 2 tojás sárgájával és annyi sima liszttel amennyit a krumpli felvett, hogy a tészta finom lágy maradjon, összedolgoztam a deszkán.

Ezután ketté osztottam a begyúrt tésztát, majd előbb az egyiket rúddá sodortam. Jól megliszteztem alatta a munkalapot, majd késsel rudacskákká vagdostam.  Vágás után rögtön arrább is löktem a nudlit, így meg is kapta végleges sufnudli formáját.(2. kép) A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Közben vizet forraltam, kis sót tettem bele és a kész nudlikat finoman belecsúsztattam. Mikor feljöttek a víz tetejére, (ez alig pár perc, hiszen főtt krumpli van a tésztában) szűrőkanállal kiszedtem és tálba szedtem. A kifőzést is két részletben ajánlott elvégezni.

Ezután csak a tálalás maradt hátra. Mint említettem, ez alkalommal mákkal, mézzel, lekvárral került az asztalunkra.

P.S.: Most, utólag jut eszembe, hogy a tavaszi, zsenge borsós zöldségleves, vagy egy szárazbableves betétje is lehet ez, mint burgonyagombóc. Hm.. érdemes kipróbálni.