Frici

-Szóval minden OK, gyógyul, járok gyógytornára, - írta fiam érdeklődésemre,  hogy van sérült lába. - És te hogy vagy? Minden gut? -  Igen szerencsére. - válaszoltam. - Naa, de jó! Amilyen bénán zárult a múlt év, most azért csak jobban indul.🙏🏻🥰 -

Tényleg pocsékul alakultak a dolgok az év vége felé. Betegség miatt elmaradt, és  elcsúsztatott utazás,  elmaradt, vagy hiányosan megült családi, szülinapi, névnapi összejövetelek. Az annyira várt karácsonyi ünnepi együttlét is felemásra sikerült, a január elsejei már megszokott születésnapi parti pedig elmaradt. Valóban volt mindannyiunkban  egy hiányérzet ez miatt. Mert különösen télen,  a begubózás idején kell a szerettekkel együtt töltött idő, a jó ízű beszélgetések, nevetések, az örömteli (vagy éppen nem az) pillanatok  megosztása egymással. A közös kártyázások, társasozások, az ajándékozás öröme az adott és kapott dolgok iránt, kell a vele járó ölelések melegsége. Ezek mind a szeretetnyelv részei és teljesebbé teszik az életünket, bennünket. Nem! Nem elég tudni, hogy lélekben együtt vagyunk, meg kell élni azt! Különben lélekvesztetté válunk, annak minden negatív következményével, mint például a betegségek, depresszió, függőségek. Ha nem is tudunk róla, de bizony ezek ezt is jelzik!  Erre oda kell figyelni!

Frici

Az úgy  történt, hogy Fricit nem ki-, hanem bedobták. Mégpedig egy felsőpakonyi ház udvarába. Épp cicát kerestem, mert szeptemberben hosszabb ideig beteg voltam, pocsékul éreztem magam, és valahogy jött az  ötlet, hogy majd egy játékos, dorombolós cica kihoz ebből a cseppet sem jó fizikai és lelki állapotból.  

A fb-on láttam meg a fotóját.  Aztán kiderült, hogy fiú cica és ezzel el is vetettem a befogadás ötletét. Aranyos volt a pofija, fehér - tarka cirmos, pont, amilyent szerettem volna, de nem akartam kandúrt.

- Anyu a Szörpi is fiú, - mondta lányom Dorka, - úgyis ivartalanítani fogod, akkor nem mindegy? - Végül is mindegy és még a műtét is egyszerűbb. Oké elmegyek érte - határoztam el. 

Egy október végi napsütéses délutánon kiszaladtam érte a közeli Felsőpakonyba. 

Így lett egy belső hangtól vezérelve cicám. 

Ha értetek már cuki  cicát, ő az első pillanattól az volt. Még az állatorvosi rendelőben is mindenkit elbűvölt kedvességével. 

- Na és mi legyen a neve, - kérdezte a férjem. 

Csendben ücsörögtem a szobában, amikor  beugrott a név - Frici. Ennél találóbb nevet nem is adhattunk volna neki, mert ő olyan nagyon "Fricis". 

Pár nap után, mikor már megszokott nálunk kiengedtem az udvarra. Pillanatok alatt fent volt kertünk egyetlen fáján, és onnan leste a fára és a madáretetőre szálldosó madarakat. Kergette a faleveleket, bogarakat. A lakásban versenyt futott le s föl. Imádta a biliárdot, focit, néha benézett a tv mögé, ha eltűnt a golyó, vagy a focilabda. Igazi elevenség volt. 

Aztán pár hét múlva hirtelen túl nyugodt lett. Csak feküdt a fotelben, vagy a padlón. Rájöttünk Frici beteg. Irány az állatorvos. Fricinek nagyon magas, több mint 41C°-os láza volt. Vírus, - mondták a vérvétel eredménye alapján, - FIP azaz macska koronavírus. Mindennaposak voltunk Fricivel a rendelőben. Megkapta az injekciókat, kicsit jobban lett, majd ismét visszaesett. Láz, étvágytalanság, bágyadtság. Nagyon szomorú voltam miatta, mert nem volt remény a gyógyulásra. Aztán a doktornő mondta, hogy van egy alapítvány, a Bundás Barát, akik külföldről be tudják szerezni a nálunk nem kapható, nem hivatalos gyógyszert. Felhívtam őket.  Képzeljétek el, van még csoda! Átvállalták  Frici cica teljes, több százezer forintba kerülő gyógykezelését. Megmondták melyik rendelőbe, melyik nap, hány órára vigyem Fricit. (Semmi 2-3 órás várakozás, hogy sorra kerüljünk.) Megvizsgálták alaposan, majd vért vettek tőle.  Az eredményből  kiderült, Frici egy enyhébb koronavírus fertőzést kapott.  A Bundás Barát Alapítványtól Judit beszerezte külföldről a gyógyszereket, leadta a rendelőben, ahol aztán elláttak a 84 napos kúrához való szerekkel, és tanácsokkal. A kezelés megkezdésétől alig pár napra már sokkal jobban lett Frici. Január elején vittem vissza  kontrollra. A vérkép szerint jól van. Talán elég lesz a 42 napos kúra. Közben a segítő alapítványtól Judit folyamatosan érdeklődött, hogy hogy van a cica, eszik - e jól, van-e elég gyógyszerünk. Egy pillanatra sem éreztem, hogy magamra lettem volna hagyva a beteg cicámmal. Mára már Frici megint egy élénk, játékos, fára mászós cica. 

Kimondhatatlanul hálás vagyok a Bundás Barát alapítvány alapítóinak, dolgozóinak, az alapítványt támogató minden embernek, hogy segítségükkel Frici meggyógyult. Mert hiszem, hogy a pár nap múlva következő kontroll ezt mutatja majd. 

Az adóm 1%-ával eddig is valamilyen állatmenhelyet támogattam. Az idei évtől mély hálával szívemben ezt a Bundás Barátnak utalom. 

Bundás Barát Alapítvány adószáma: 18620029-1-13

Ha gondolod, utald te is nekik.