2016. szeptember 16., péntek

A bejárati ajtónk

Mottó: Ahogy fent úgy lent, ahogy kint, úgy bent." Hermész Triszmegisztosz

Az ezotéria világában a külvilág nem csak tükör, hanem egy hasonlat is,
ahol egyidejűség, mai közkedvelt szóval szinkronicitás van.
Ezért érdemes ezzel foglalkozni.


























Miért fontos a bejárat a feng-shuiban?
Ha a bejárati ajtó és a hozzá vezető út szabad, tiszta és jó állapotban van,
akkor az energia és a jólét szabadon áramolhat, javulást hozva ezzel az élet minden területére. 
A főbejárat szimbolikus helye az életünkbe belépő új lehetőségeknek.


Nézzük, milyen akadályok merülhetnek fel az ajtók állapotának megfelelően:

Ha az ajtó akad, súrolja, karcolja a padlót: frusztráció, blokkolt energia.

Nehezen nyílik: frusztráció, blokkolt energia, problémák a karrierrel.

Nehezen csukódik: fizetési nehézségek, nehezen teljesíthető feladatok.

Nyikorog: problémák, félelmek, aggodalmak.

Nem illeszkedik a keretbe: kiegyensúlyozatlan élet.

Sérült ajtó, ablak: elhaló életenergia.

Laza, vagy rozoga ajtó: bizonytalanság az életben.

Laza kilincs: nehezen tartjuk a kezünkben a dolgainkat.

Magától kinyílik vagy becsukódik: labilis élet.

Pereg, mállik a festék: elhaló, nyomasztó életenergia.


Forrás: feng shui

Olvasnivaló:
http://www.diarra.hu/Bodnar_Erika-Szinia-A_Magyar_Haz_MagikusTitka.pdf
http://naturagyogynoveny.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=naturagyogynoveny&oldalkod=feng_shui_

2016. szeptember 15., csütörtök

Az erkölcsi mérce

Sok jelentős, üzenet értékű álmom volt már. Amiről most írok az apánk halála után a szülői házunkban játszódik. 
A nyári konyhában beszélgetek nővéremmel (a témája most nem lényeges), egyszer csak megjelenik a hófehér hajú apánk és a konyha ablakába letesz egy érett, piros paradicsomot. Ránk néz, majd csak ennyit mond: mindent méltósággal...

Az Élet bizony sokszor megpróbál. Méltatlan helyzetek elé állít, amikor belül érezzük, hogy itt valami nincs rendben. Lehet ez egy meg nem tartott ígéret, egy megkerülés, és még sorolhatnám... Ilyen esetekben érezhetünk haragot, dühöt, sértettséget, de ez mit sem segít a belső elégedetlenség érzésünkön. Kereshetjük a magyarázatot az ok-okozat törvényében, hogy valamivel "kiérdemeltük" azt a viselkedést, de ez is mit sem segít belső nyugalmunk helyreállításán.

Egy dolog ami helyrebillent. A méltóságunk tudata. Az Önmagunk értékében való hitünk...

A méltánytalan viselkedést úgy lehet elfogadni, hogy az ember feldolgozza, megemészti, megérti és tudatosítja, hogy az ő erkölcsi mércéje nem egyezik a vele szemben méltánytalanságot elkövetőével. Egyszerűen CSAK látni kell, hogy a saját erkölcsi mércénk magasabb, magasabbra tettük a lécet és azt nem mindenki tudja megugrani...Sőt! A lécet még a szüleink tették magasra, mert tőlük hozzuk az értékrendünket. Ahogy Popper Péter írja valahol: mindenkinek van egy törvénye (dharma), nem tudunk másként cselekedni. 
Aztán ott van még a vonzás törvénye, minél tisztességesebb valaki, bevonzza a tisztességtelent. Mert ahol fény van, ott árnyék is van...az árnyék pedig akkor tűnik el, ha fénybe borítjuk. Magyarán, cseppet sem azonosulva vele, elfogadjuk, hogy a másik eltévedt egy túl sötét erdőben...

Amikor ezek a felismerések megtörténnek, az ember mellől lemorzsolódnak a  méltatlan kapcsolatok.

A dolgok megemésztéséhez, a tisztánlátáshoz (transzformáció, átalakítás, szilárd anyagból energia) szükség van a tűzre. Szellemi tűzre.
 A jóga és az ayurvéda egy több ezer éves tapasztalati rendszer. A jóga lélektudomány,  az ayurvéda élettudomány. 
Nem hit rendszer. Megtapasztalhatod jótékony hatásait akkor is, ha nem hiszel sem istenben, sem hazában.
Alább két írásom szól a tűz elem fontosságáról, és arról, hogy miként állíthatjuk a tüzet szellemünk szolgálatába. 
A harmadikban apám néma tanításáról is van szó. Arról, hogy a méltóságteljes cselekvés, -magatartás, -megjelenés tiszteletet ébreszt, ami visszahat az egyénre, a cselekedetei értékét, jelentőségét növelve a személy önérzetét, önbizalmát növeli.
A tapasztalat mondatja velem...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/03/az-ot-elem-jogaban.html
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/08/par-nap-otthon.html

Namaste

2016. szeptember 12., hétfő

India mottója



                                                          Csak az igazság győzedelmeskedik

Tegnapelőtt igényeltem meg az indiai utamhoz a vízumot. 
A születési dátumhoz érkezve beírtam: szeptember 25, majd az érkezéshez: Delhi, szeptember 25. 
Szilvi akkor lépett mellém, meglátta és csak annyit kérdezett: ekkor van a születésnapod?
Igen,- volt a válaszom.
Ilyenek a véletlenek...

Valami napok óta ült a lelkemen, valami megfogalmazatlan szeptemberi szomorúság és amíg valami megfogalmazatlan, nem tudatos, az ember nem tud magán segíteni.  

Munka után az erdőn keresztül sétálva indultam haza. Megérkezett ma a vízumom, gondoltam a séta közben kicsit rendezem az utazás körüli gondolataimat.  
Télen, még valamikor közel édesanyám halála után fogalmazódott meg bennem az Indiába utazás gondolata, s most, hogy kezemben a vízum, elgondolkodom azon, vajon miért éppen a születésnapomra esik Delhibe érkezésem napja? Mit üzen ez nekem? Hiszen nem azért döntöttem az indiai utazás mellett, mert a Békét ott keresem, és nem is azért, hogy találok majd ott egy gurut, aki utat mutat nekem. 
Tudom a békémet magamban teremtem meg és Szatgurum sok évvel ezelőtt megszólított, vezetve vagyok.  De  mégis! Elgondolkodtató, hogy a sors úgy hozta, hogy épp Vrindávanba megyek, Krsna szülőhelyére, hiszen Krsnában a Legfelsőbbet a Szatgurunkat tisztelhetjük... 

Még be sem léptem az erdőbe, eszembe villant a napok óta tartó szomorúságom oka. Az idei születésnapomon  már nem hallhatom édesanyám köszöntő szavait... 

Mókusok futkosnak az avarban, egész közel hozzám. Kizökkentenek, percekig nézem játékosságukat.

Továbblépek... 
Asóka, India híres királyának sorai jutnak eszembe, amit napközben olvastam a neten, miközben Indiáról tudakozódtam.

" Az egyetlen győzelem, amit érdemes elérni, önmagunk legyőzése."

Így aztán otthagyom a szomorúságomat  és csak hallgatom lépteim zaját a lehullott, száradó avarban.

A telefonom cseng. A férjem hív - hol vagy?
- Mindjárt otthon vagyok, csak egy kicsit túl mentem. Olyan sűrű lett nyár végére ez az erdő, hogy eltévedtem, de már kifelé tartok...
Hazaérkezve virágözön fogad. Orchideák és egy kis szobarózsa... 
Mert Mária is vagyok? - kérdezem hirtelen, hiszen épp ma szeptember 12-e van Szűz Mária neve napja, s védőszentem után második keresztnevem Mária, valamint apám mindig így szólított: Márika.
- Arra gondoltam, hogy nem leszel itthon a születésnapodon és én nem tudlak majd felköszönteni, ezért vettem ma a virágokat - mondja férjem.
Csak mosolygok, olyan váratlanul ér a dolog. Érzem itt vannak velünk a szüleim... 
Lelkünkben összerezgünk...  

2016. szeptember 5., hétfő

Minden Akadályok Elhárítója

Ganesha Chaturthi

" Az ember testi értelemben törékeny és esendő. De van egy hatalmas fegyvere a teremtésben, amit az elefánt fej szimbolizál. Mivel Indiában ez a leghatalmasabb állat, ezért a feje az emberi értelemre utaló jel.
Egyik lábát felhúzva tartja, ami a transzcendenciára, a lelki-szellemi megvilágosodás lehetőségére utal. A másik a földön nyugszik, ezzel jelezve a fölvállalt kötelességet és sorsot (dharma). Körülötte ételek, melyek az érzéktárgyak szimbólumai és egy meghunyászkodó patkány, a világi élvezetvágy megszelídítésének formája. Más ábrázolásokon, sokszor magán ezen a patkányon lovagol, de ugyanezzel a jelentéstartalommal. A hatalmas elefántfülek, a tanulás szimbólumai, mert a leghitelesebb tanulási forma, a megvilágosodott mesterek odaadó hallgatása. A hatalmas fej a visszatükröződés (manana), a reflexió, az ok és okozat törvényének megértése. Az eredeti lelki információ fénytörést szenvedve, prizmákon, bizonyos finom-fizikai szűrőkön át lép be az anyagi világba, nehezen legyőzhető illúziót teremtve. Ezért az ormány az emberi értelem, a megkülönböztető képesség szimbóluma. Erő és finomság, durva és finomfizikai tudás, hiszen ugyanaz az ormány képes egy fát kitépni gyökerestül, vagy fölvenni a porból egy leesett gombostűt.
A hatalmas pocak képes megemészteni a boldogságot és a boldogtalanságot egyaránt. Nem zavarják már az ellentétpárok, egyik törött agyara a szenvedés, a másik ép agyara a boldogság ismeretének szimbóluma. 
Kuvéra a gazdagság és bőség félistene meghívta egy alkalommal Ganesát vacsorára. Hihetetlen kitartással fölfalta az egész vendégsereg számára készített ételt, s majd miután ez elfogyott elkezdte megenni az étkezés tárgyi kellékeit. Végül apja, Siva lépett közbe, s megkínálta egy tál általa készített sült rizzsel, s ettől Ganésa étvágya lecsillapodott. A jógikus mese lényege az, hogy az ember nem elégülhet ki vágyainak szüntelen beteljesítésével, sőt azok inkább az őrületig fokozódnak. A megoldás  az Isteni Sivától kapott rizs, melyet már alaposan megsütöttek, azaz olyan legyőzött, megemésztett vágyak szimbóluma, mely többé már nem tud kicsírázni. Az út tehát, saját vágyaink megfékezésén keresztül vezet. Az ember soha nem lehet boldog, csupán önző, anyagi érzékei kielégítése által.
Ganésának négy karja van, ezek a tudat négy rétegét, az elmét (manasz), az értelmet (buddhi), a hamis egót (ahamkára) és a tudattalan vagy mély elmét (csitta) szimbolizálják. Az egyik kezében kis bárdot tart, a testi vágyak legyőzésének eszközét. A másikban összetekert kötelet, a kitartó istenkereső ember kimentésének szimbóluma. A harmadik kezében rizsgombócot (modaka) tart, mely lelki keresésének jutalmát jelenti. Végül a negyedik kezében egy lótuszvirág (padma) látható, a sikeres, végső önmegvalósítás szimbólumaként.
Ganésa tehát a Brahmanhoz való visszatérés lehetséges útját magyarázza el a felsorolt képírási tartalmak kibonthatósága által."

Forrás: Bakos Attila; Kőtörő fű
Foto: Pinterest
Még Ganésáról:
                               http://bhaktikutir.hu/ganesha-chaturthi/

2016. szeptember 1., csütörtök

EgoÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Újhold van. Használjuk az energiáját megújulásunkra. Kérdés, hogy látjuk-e miben, hol kell megújulnunk?
Tudatunk meghatároz.
Miért akarunk bárkit, bármit is háttérbe szorítani? Álljunk csak szerényen mindenki és minden mellé.
Ezt az ősi bölcsességet olvastam valahol: A túlzott hiúság  rútság.



Namaste