Már egész kis gyermekként szerettem olvasni. Alsós voltam, mikor már kiolvastam a hazafiságra nevelő Egri csillagokat, nagy szeretettel olvastam Fekete István ifjúsági regényeit, melyek a magyar tájat, növény- és állatvilágot ismertették, a Verne könyvek nyitottak a nagyvilág felé, Kittenberger és Széchenyi afrikai vadász élményei pedig (a vér nem válik vízzé) apám világába vittek. Középiskolásként is sokkal jobban érdekeltek a regények, mint a tanulás. De vajon nem volt-e a tanulásnak egy nagyon is fontos része, hogy magamba szívtam érzéseket, gondolatokat, eseményeket?! Mosollyal arcomon írom, hogy én bizony fontosabbnak tartottam, mint például a matekot vagy a fizikát.
Sosem rettentem el a vastag, több kötetes regényektől. Egyszer meg is jegyezte egy erdélyi, székely ismerősöm (akik tudvalevőn nagy góbék), látva a vastag könyvet kezemben, hogy - de jó egészségnek tetszik örvendeni!
Aztán egy-két éve alább maradt az olvasási láz. Amit addig kintről gyűjtöttem, kezdtem belül helyrerakni. Sokkal inkább lefoglalt az önmagamra figyelés. Befelé fordultam, kezdtem mellőzni az addig kedvelt hangos baráti társaságokat. Nem mondom, hogy ez nem ért sokakat váratlanul, de ez nem valaki ellen történt, hanem csakis valakiért. Mégpedig ez a valaki egyes-egyedül ÉN voltam.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy minap, mikor kis falumban otthon jártam, elkísértem nővéremet munkába a könyvtárba, ahol megjelent egy idegen fiatalember, aki a szegedi Művészeti Kapocs Alapítványtól jött.
A szó rövidesen egy könyvre terelődött, melyet a kezében tartott.
- Gion Nándor - mondta.
- Ő ugye délvidéki író? - kérdeztem.
- Igen. - volt a válasz és kiderült, hogy Ő maga is délvidéki, zentai születésű, de, ha nem mondja is látszott, hogy földink, mert akárcsak apánk, Ő is a bácskai emberek jellemvonásait viselte.
Valamiért üzenetértékűnek tartottam ezt a találkozást a könyvvel.
Címe: A kárókatonák még nem jöttek vissza
Címe: A kárókatonák még nem jöttek vissza
Így hát miután hazajöttem, neten elolvastam. Ifjúsági regény, mindösszesen 110 oldal.
De a mondanivalója...!
Tudjátok azt olvastam valahol, hogy az állatok azért vannak a Földön, hogy az embereket tanítsák, adjanak egy részt magukból. A madarak fényt* hoznak.
Gion könyvének elolvasása, ebbéli hitemet csak megerősítette.
Ennek oka a regény mondanivalója, az elolvasás után érzett szellemi és lelki rokonság, az ereinkben folyó és folyt bácskai vér, a mindkettőnkben élő természet iránti egyértelmű tisztelet és szeretet.
Igen! Olyan Földet kell teremtenünk, ahol ottmaradnak a kárókatonák, és nemcsak átvonulnak felettünk, hanem lejönnek közénk a magasból a darvak**!
Fel kell emelkednünk hozzájuk...talán Ők lesznek azok, az új kor gyermekei...
*A Yotengritből a táltosaink által fennmaradt ősvallásunkból a kárókatonákról, népünk totemállatainak egyikéről:
"...így indula el Isten új
létre az iGÉ-ből.
«De nagyot aludtam!» szóla, és látta, hogy új világra ébredt, új, összevissza
világra.
Rendezé ennek okáért csillagok járását, tüzek, vizek háborgását. A Nap
pedig, nem akarván a világkörön neki mért úton maradni, megszökött és
alámerült az egek tengerében. TENGRIT, az Első Isten, YOTENGRIT ujjából
újhodott istenség karakatona képében utána bukott és csőrében visszahozta.
A Nap ficánkolt és TENGRIT csőréből kisikolván az ég tüzei felé menekült.
TENGRIT ekkor kara-ölü képében ragadta el. Visszaváltozván, csillagokból
szekeret készíte és arra nyűgözé a Napot. Ő maga pedig szarvassá
változván hazavontatta és visszahelyezte az égre.
TENGRIT, ÉG-IsTENŐs-ünk azóta is készenlétben tarja szekerét, a Göncöl-t.
Eleink nyelvén ez Napszekeret jelent."
** A magyarságnak mindig fontos volt a daru. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.
A japán mitológiában az 1000 évig élő daru a becsület, a hűség és a béke jelképe. Ez a fenséges madár egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli, nem meglepő hát, hogy a családi értékek szimbólumává emelték. A japánok úgy tartják, aki megházasodás előtt hajtogat 1000 papírdarut, békés és boldog házaséletre számíthat.
A daru a taoista halhatatlanok szent madara.
A daru a kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a yanggal áll kapcsolatban. A daru a tűz és a fém szubsztanciájával táplálkozik, ezért 7. életévében ún. „kisebb változások” mennek végbe rajta, 16. évében pedig „nagyobb változások”. A változások majd csak a 160. életévében fejeződnek be, ekkor a daru teste fehér lesz és tiszta, kiáltása felhatol az égbe. Különösen hosszú életűnek tartják. A fehér daru ezeréves korában kékké változik, és újabb ezer év múltán feketévé. Úgy vélték, hogy a fehér darvak a tánc mesterei, a feketék pedig rendkívül érzékenyek a zenére. Wikipédia
Elovasását javaslom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése