Mottó:
Jött a tehén, aranyos fényt sugárzott,
s ujjaimmal nyúltam roppant szeméhez,
hogy megérintsem a szent tisztaságot.
(Ramon del Valle-Inclán)
s ujjaimmal nyúltam roppant szeméhez,
hogy megérintsem a szent tisztaságot.
(Ramon del Valle-Inclán)
A szent, vagyis szanszkritül pavitra, voltaképpen tisztát, megtisztítót jelent. A tehén minden produktumának – beleértve a trágyát és a vizeletet is – tisztító, fertőtlenítő hatást tulajdonítanak. Ennek a szentségnek egy másik vetülete az anyaság őstípusa. A hinduk hét anyáról tudnak: a szülőanya, a dada, a guru felesége, a király felesége, a bráhmana felesége, a földanya és a tehén.
A tehén szimbolizálja az anyaságot annyiban, hogy mindent tőle kapunk – másfelől pedig az anyát, mint őstípust jelképezi. A hindu vallás egyik szertartásában az anyaság három jelképéhez fohászkodnak: Gangesz anyához, India anyához és a tehén anyához. Kinek-kinek egyéni vallásos érzülete határozza meg a tehénhez fűződő kapcsolatának intenzitását.
A gyakorlati gondolkodású ember a tehénnel kapcsolatban – ösztönösen – húsra, tejre, bőrre gondol. Ez azonban idegen a hindu gondolkodástól. Eszükbe sem jutna, még az éhhalál küszöbén sem, hogy lemészárolják jószágaikat. Senki sem tenné ezt az anyjával!
De vegyünk egy közelebbi példát! Az európaiak nem tekintik ugyan szentnek a kutyát, mégis nagy becsben tartják. A kutya gyakran semmi hasznot nem hajt, ennek ellenére jó barátot látnak benne, és senki nem gondol arra, hogy ehető, hogy levágja.
Éppen így nem jut eszükbe a hinduknak megölni a tehenet, amely számukra az anyával egyenlő. Ezzel szemben a nyugati világban iparszerűen, hatalmas vágóhidak pusztítják a teheneket, ami a hindu gondolkodás szerint súlyos visszahatásokkal (karma) jár: az erőszak erőszakot szül.
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése