Vízöntőkor

Pihenek, munka után hazaérve. Átfutnak rajtam a napi események. Óhatatlanul eszembe jutnak a migránsok, hiszen hallani róluk a médiában és a közbeszédben. Mondanak mindenfélét.
De, az együttérzés oldaláról nézve, egy vers jut eszembe a csodálatos, zseni József Attilától;

       
 Hazám

..."Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

...S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!....

...Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,...

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm

Volt már példa, több is történelmünkben, hogy hazát elhagyni kényszerült számos magyar, egyszerűen a megélhetése végett.

Például csak alig pár éve, a svájci hitelesek, és azok akik azért kényszerültek elhagyni szülőföldünket, mert valami percemberkék kivágatták az almafákat, szőlőültetvényeket, levágattak, marhákat, teheneket, megszabták hány tojást tojhatnak a tyúkok, és lassan azt is, hogy hol, mikor kukorékoljanak a kakasok. Most például, még egy jó hónapig előbb kell nekik ébreszteni, aztán alhatnak ők is tovább egy órával.

Hm... szinte nincs család, akit ne érintett volna valamilyen mértékben mindez.

Akik nekivágnak a nagyvilágnak új, jobb életet remélnek. Egyszerűen csak élhető életet akarnak, mert az aszály, és még ki tudja mi miatt élhetetlen lett szülőföldjük, ahonnan most "kitántorogni" kényszerülnek, és nem hiszem, hogy mindezt könnyedén teszik. 

Ha most azt kérdezed miért lett a blog címe "Vízöntőkor"?

Egy új kor hajnalán vagyunk. Egy 26000 éves ciklus (1 Nap év) végén és egy új elején. 

Miről is szól a Vízöntőkor. Az érzelmekről, melyek áramlanak akár a víz. A tudatosodásról, az ébredésről, a felelősségvállalásról. Hogy egyre több ember tudja, érzi gondolatainak teremtő hatalmát. Arról, hogy egyre többen vagyunk akik átvesszük, érezzük a másik ember érzéseit. Tudatosul bennünk, hogy bármi történik a Földön, az Univerzumban, az bennünk is történik.
Az Upanishadok, az óind bölcselet azt mondja, "Tat tvam asi" "Az a Te művészeted (műved)". Azok vagyunk amit gondolunk magunkról. Mi vagyunk a végső Én és Te mindenben, nemcsak Én Az, Te is Az. Az isteni mindenkiben ott van, a másik tudata is isteni.

Nem kell egy tragédia közelében lennünk, elég, ha látjuk, vagy hallunk a szenvedésről, áramlik hozzánk az elszenvedők fájdalma. Persze az öröm is, de őszintén, melyik média beszél a szép és nemes dolgokról?

Együttérzőbbek lettünk. Már nem csak a személyes dolgok érintik meg lelkünket, érzelmi testünket, hanem kitágulva tudatunk, finom érzékelésünk által megérezzük mások érzéseit.

Ez a kor erről szól. Hogy észrevegyük mindennel és mindenkivel egyek vagyunk. Az Ő boldogsága az enyém is, bennem is a boldogság húrjait rezegteti, és az Ő fájdalma az enyém is, bennem is a fájdalom húrjait rezegteti meg.

Legyünk együttérzők a menekültekkel. Mit értek ez alatt?  Egyszerűen küldjünk szeretetet nekik.

Miután a szeretetet térben és időben végtelenül küldhetjük, én küldöm egyben minden magyar embernek is, aki valaha nyomorúsága végett el kellett hagyja szülőföldünket. 

Hálát adok a Teremtőnek, hogy fedél van a fejem felett, meleg ágyban kelhetek, hogy ehetek, ha megéhezem, befűthetek, ha fázom és kívánom ezt az alap jólétet minden embernek!

Namaste