Új Jeruzsálem

Új Jeruzsálem nem Izrael egy városának neve, hanem a béke korának metaforája a Földön.                                                                                                 

A totemről

"Nem vót énnekem semmi sürgős dógom  az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább.."                                                                                                                                                                      Regős Bendegúz                                                                                                                                         

Valahol a gyermekkoromban kezdődik a történet. Falun voltam kis gyermek, ahol természetes, hogy az ember állatokkal él együtt. Ez nálunk úgy alakult, hogy a háziállatok sokféleségéhez, - vadászkutyák, (hajtók, apportírozók, kotorékebek), macskák, baromfiak, nyulak, disznók, tehén és  ló, - olykor  társultak vadállatok is. 

Apám, aki erdész és vadász volt, sokszor okozott nekünk meglepetést valamilyen vadállattal. 

Emlékszem, hozott haza kicsi rókákat, akiknek kilőtték a szüleit, még el is neveztük őket: Zsuzsi, Farkas és Farkatlan. Elég sokáig éltek nálunk bezárva az utolsó disznóólban, mikor is az egyikük kiszökött és szomszédunk baromfiudvarát megdézsmálta. Na, ezután már szabadon engedte őket apám, mert biztos volt abban, hogy elég életösztön van bennük a megmaradáshoz.  

Majd emlékszem, egyszer az iskolából hazaérkezve a konyhánkban egy peckesen lépkedő gólya fogadott. Aztán meg egyszer a nagy játszásból beszaladva a fürdőszobába a WC-re ültem, s csak ott ülve vettem észre az ajtó melletti, mögötti sarokban megbúvó kis baglyot. Guvadt szemeitől majd frászt kaptam, de ugye a dolgomat el kellett végeznem, így aztán maradtam és csak félve bámultuk egymást.

Voltak kikeltetett kis fácánjaink.  A lucerna vágások során előfordult, hogy az ott fészkelő fácánszülő az utolsó utáni pillanatig ült a tojásain védve azokat a kombájntól. Ilyen költés alatt lévő tojásokat hozott haza melegen tartva édesapa, majd tette azokat édesanyám a kotló tyúkok alá. A kikelt kis fácánok mikor már repülni tudtak, először csak a kis kerítésükre, majd egyre messzebb és egyre magasabbra merészkedtek. 

Esténként jellegzetes hívó füttyszóval vissza-vissza csaltuk őket. Jöttek is. Egy ideig. 

Megjelentek a kert végi kerítésen, fákon, de már szabadok voltak.

A mai napig egy-egy fácán, ha a szülői házunk közelében fészkel s halljuk nővéremmel az esti szalajtó hangját, néma egyetértéssel nézünk egymásra. Érezzük, hogy innen ered, itt vannak a gyökerei.

Félénk gyermek voltam. Nem, mintha valaki is ijesztgetett volna,(egyébként igen, a fiú testvéreim) hanem mert a félénkség egyfajta lelki érzékenység. 

Féltem a kakasunktól, aki mintha csak ezt tudta volna, talált alkalmat arra, hogy megkergethessen. Mikor tojásért kellet hátramennem a tyúkokhoz, már előre féltem. Emlékszem egyszer, ahogy lélekveszve menekültem! Visítva futottam előle, majd ugrottam fel az udvar közepén fekvő kivágott diófa  hatalmas rönkjére. 

Megszabadulva éreztem magamat, de ő felugrott utánam, én onnan le, futottam egyenesen az istállónkba, ahol addigra már nagy szerencsémre se ló, se tehén nem volt s vártam a szabadulást, hogy ő elmenjen, vagy valaki jöjjön erre a házból. Néha elég sokat időztem ott...

Aztán emlékszem, hogy iskolába menet az út mentén a Szabó Marica nagypapájáék háza előtt pulykák legeltek. Rettenetesen rútnak, félelmetesnek találtam őket, különösen a kakasokat. Csúfoltuk is őket, - szebb a páva, mint a pulyka taknyos orrú rút-rút-rút, - kiabáltuk, mire azok felborzolták tollaikat és rut-rut-rut kiáltva futottak felénk. Szerencsére  egy mély árok választott el tőlük.

Aztán egyszer haza kellett mennem az iskolából napközben, mert elfelejtettem elvinni valamit, nevezetesen az ellenőrzőmet, hogy aláírattam-e a beírást. 

A rövidebb úton, a kertek alatt futottam hazáig, így az út menti pulykákat ugyan kikerültem, de a baromfiudvar megkerülhetetlen volt. Minden bátorságomat összeszedve, bottal a kezemben, elszántan léptem az udvarba. Jött is rögtön a kakas, persze ez már nem az a kakas volt, évek teltek el közben, de mégis valahonnan ez is tudta, hogy engem lehet zargatni! Na, de elővettem ám a botot, mert a szünet az iskolában hamar véget ért, s nekem addigra ott kellett lenni az ellenőrzővel, nem várhattam, hogy valaki kimentsen! 

Szóval tudjátok, ezen a napon megküzdöttem egy félelmemmel és legyőztem azt!

Apánknak elég nagy erdőkerülete volt, amit kényelmesen a kétkerekű homokfutójával, a laptikával járt be.

Gyönyörű paripája volt, a Sára. Néha, mikor kihozta az istállóból az féktelenül viselkedett. Ágaskodott, prüszkölt, nyerített, alig bírta apám visszafogni a szárral. A szabadság iránti vágyát, a benne lévő felgyülemlett erőt mutatta meg. Apám tudta uralni. 

Egyszer, miután Sára megnyugodott, apu rá szeretett volna ültetni. De én már futottam is! Sáritól nem féltem, hanem egyenesen rettegtem! Be a legbelső szobába, ott is a zárt oldalú íróasztal alá, ahova Sára biztos nem tud utánam jönni, mert bizony apu kockacukorral néha még a nyárikonyha lépcsőjén is felcsalta.

Telt-múlt az idő, lassan leküzdöttem a lótól való félelmemet. Először csak mertem etetni a tenyeremből őket, aztán olykor fel is ültem rájuk egy-egy kirándulás alkalmából.

Majd úgy adódott, hogy a közelünkben lévő lovardás valamiért viszonzásként felajánlotta, hogy menjünk csak bátran a lovasiskolájába, amit kamasz lányom nagyon jó néven is vett. Elkísértem egy alkalommal, hogy kipróbáljam a lóval való viszonyomat. Elővezettek egy öreg, már őszülő fehér kancát, mondták, erre nyugodtan felülhetek, nagyon nyugodt állat, magától járja a köröket, csak tartani kell a gyeplőt és meg kell ülni. Felültem a lóra. Szépen lassan elindult. Mentünk pár tankört, szépen egyenesen ültem rajta, fogtam a gyeplőt. De csak fogtam, nem tartottam! 

Megérezte az irányítatlanságot, az én határozatlanságomat, és amikor legközelebb a karám kijáratához értünk, ő elindult velem kifelé és egyszerűen elkezdett a fűben legelni...

Tudjátok! Ha nem uralunk egy helyzetet, uralja majd más helyettünk, aki viszont tudja, hogy mit akar!

Máig nagy tanítás maradt ez számomra.

Ha most azt kérdezed, hogy ennek az elbeszélésnek mi köze a totemekhez azt kell mondjam, nagyon is sok!

A törvény, mely szerint: "ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent" mutatja, hogy a fizikai és szellemi, a látható és a láthatatlan világ kapcsolatban állnak egymással. Bizonyos archetipikus erőket szólítanak meg bennünk a totemek. Nem csak állatok, hanem növények, természeti tárgyak, kristályok, totemoszlopok is!

Hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, meg kell ismernünk, értenünk a természet nyelvét, hogy a szellemvilág általuk megjelenő üzenetét megértsük.

A sámánok, a tudók szerint, a félelem állatalakban jelenik meg az ember életében. Ezek a kísértő totemek fontos tanításokat adnak. Csak akkor múlik el az irántuk érzett félelem, ha erejüket, hatalmukat át tudták adni, ha megtanultunk szembenézni félelmünkkel. 

A totemszellem támadással ellenőrzi ezt.

A lóval, éppen egy fehér lóval, mint totemmel való viszonyom egy álmom során tudatosult. Itt írok erről.: https://magyarkamargit.blogspot.com/2013/12/a-teljesseg-keresese.html

Az archetípusokról és totemekről itt olvashatsz tőlem:

https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/03/a-matyasmadar-totem.html

A gólyáról, mint totememről:
https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/04/a-madarak-uzenete.html

Annyi év után eszembe jutott megnézni vajon milyen erőket adhat át a kakas totem.

A kakas a nyugati asztrológiában a bátorságot, az erkölcsösséget, pontosságot, szorgalmat, hazafiságot és elpusztíthatatlanságot jelképezi. Fényhozó állat.

Az őszinteséget, az igazságot jelképezi. Segít démonaink leküzdésében, melyek megakadályoznak abban, hogy erőnk teljességében legyünk, hogy bőségben, gazdagságban, életörömben legyen részünk. A kakas a férfias aktív részünkhöz szól. A tűz erejével és ötleteink megvalósításához szükséges erővel ajándékoz meg.

Ha a kakas kukorékol, felébreszt álmunkból, szólít ébredjünk öntudatra, tanulmányozzuk önmagunkat, és foglalkozzunk azzal, ami számunkra fontos.

A kakas a Nap városából, és más világokból hoz üzenetet.

Arra szólít, hogy ügyeinket legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint intézzük. Ne riadjunk vissza az összeütközésektől, bátran álljunk ki az érdekeinkért.

Ezeket az erőket elolvasva érzem és tudom, nem lett volna baj, ha még gyermekkoromban pár évig ott legyeskedik körülöttem egy kakas, de  biztonsággal mondhatom, hogy mára  sok tudását, erejét megszereztem. 

És, hogy ne csak a félelmet keltő totemeimről írjak, legyen szó az egyik legkedvesebb állatomról a macskáról:

Misztikum, mágia, függetlenség. 

A macska a női részünkkel van összeköttetésben, megmutatja, hogyan viszonyulunk saját női energiánkhoz. Legyünk intuitívak, hallgassunk sugallatunkra, hangolódjunk rá, érezzük  energiáját,  hogy megértsük a macska üzenetét.

Akinek macska a toteme, számíthat arra, hogy életében a misztérium és mágia erőre kap.

A macska kitűnő lélekvezető, simulékonyan mozog világok között és időkön keresztül. Védencének antennákat ad a természetfeletti területek felfogásához. 

Akit a macska vezet, arra az éberséget, intelligens talpraesettséget, ellazultságot, valamint a saját út követésébe vetett bizalmat, az ösztönös belső vezetésben való feltétlen hitet ruházza át. Segít, hogyan boldogulhatunk jobban az életben, hogyan törődhetünk jobban magunkkal, hogyan legyünk szabadok és függetlenek.

Elhozza a Nap erejét, az öntudatot. Ösztönöz, hogy szakítsunk időt magunkra, hogy töltődjünk az örök forrás fényében, magyarán, néha csak létezzünk, lustálkodjunk. Nem kell minden külső eseménnyel foglalkoznunk, ezer oka lehet annak, hogy egy dolog olyan, amilyen. 

Segít energetikai mezőnk tisztán tartásában, a sötét erők elűzésében.

A szabályokkal és elvárásokkal szemben vadul és zabolátlanul lép fel, ha éppen úgy tartja kedve. 

Törvényei nem e világból valók. Megvan a maga stílusa, hűsége, lojalitása, barátsága, amit kifejezésre juttat.

A macska  rendelkezik hetedik érzékkel, érzékeli a föld és ég között létező dolgokat. Így jövőbe lát, észleli a démonokat, szellemeket. Mezőjét mindig tisztán tartja, állandóan tisztálkodik. Területét megjelöli, megvédi.

Megerősítései: "Szabadon és függetlenül követem lelkem útját." "Szabad vagyok, szabad, örökre szabad!"

Forrás: Ted Andrews: az állatok szimbolikája; Jeanne Ruland: Az állatok ereje végig kíséri életünket

Az intuicióról

"Az intuitív erőket születéskor kapja a lélek. Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk. Ez még nem avilág vége, mert meg lehet őket tisztítani. Némi beavatkozással, csiszolással és gyakorlattal lényeglátó erőink újra eredeti állapotukba kerülnek."

"Az intuíció a női psziché kincse. Jövőbelátó eszköz, olyan, mint a kristálygömb, amelyen át rejtélyes belső látásunkkal nézhetünk. Olyan, mint a bölcs öreg asszony, aki mindig velünk van."

"Mivel tápláljuk intuíciónkat megfelelően, hogy környezetünk kifürkészésébe segítségünkre legyen? Élettel kell táplálnunk azáltal, hogy hallgatunk rá."

"A kert meditációs gyakorlat, annak meglátása, hogy mikor kell valaminek meghalnia. A kertben érzékelhető az érés és az elhalás ideje. A kertben az ember a nagy, ősi természet lélegzésével együtt, s nem annak ellenében él.

E meditáció révén felismerjük az Élet/Halál/Élet ciklus természetesség. Megbarátkozunk a Természeti Asszony életadó és halállal bíró természetével, s örökre megszeretjük. Ebben a folyamatban a vadon ciklusaihoz igazodunk. Képessé válunk az energiafelvételre és az élet megerősítésére, s megtanulunk félreállni a halál útjából." 

Clarissa Pincola Estés: Farkasokkal futó asszonyok

                

   Képek:Holly Sierra

Az elméről

Mottó: Bizonyos gondolatok olyanok, mint az imádság. Vannak pillanatok, amelyekben - akármilyen a testtartásunk - a lélek térdre borul.  Victor Hugo

"Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik.

Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."

Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett, Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik."   Paramahamsa Prajnanananda

"Bárcsak megtölthetnék egy vizes üveget a csend Gangesz vízével, és elküldhetném neked, hogy belenézz és megtudd, milyen a csend! De attól tartok, lehetetlen, mert a vizes edény, amelyben a gangeszi csend folyik, amelyben a himalájai csend fakad, amelyben az óceáni csend honol, az a vizes edény, a teljesség borának kelyhe csak benned található. Te vagy az, amit az ősi risik szómával töltött Kalasának hívnak, akit a béke fénye tölt el, az a szívet, elmét, érzekszerveket hűsítő fényes holdsugár, mely mindenkit lecsendesít.” (Szvámi Véda)

Virágvasárnap

Aura-Soma* - sárga-zöld szín - Getsemáné kert - a sors iróniája

S, hogy mi a sors iróniája?

A jóság szembetalálkozása a galádsággal, a hűség az árulással, a nagylelkűség a szűkmarkúsággal, és sorolhatnám még az ellentétpárokat, a dualitást. 

Nem könnyű szembenézni az árnyékkal... 

Jézus az, aki mégis megmutatta, hogy van megbocsátás. Szív általi. 

Álmomban egy embert hurcoltak a kereszthez, ahol a fejénél fogva karóba húzták.
Nem keresztre feszítették!, mint egykor Megváltónkat, hanem a fejénél fogva...

A végső jelenetnél iszonyodva elfordítottam a fejemet.

A bennem élő tanú,  a buddhi észlelése.

A fej az egó, minden szenvedés okozója. A fej nem képes megbocsátásra, az elme csak zakatol és zakatol.

Lassan megtanuljuk a leckét.

Virágvasárnap közeleg. A keresztény világ legnagyobb ünnepköre veszi ezzel kezdetét, aminek csúcspontja húsvét vasárnap, a feltámadás, az újjászületés ünnepe, a szeretet általi Megváltónk, Krisztus megszületése.

Piero della Francesca: Jézus Kisztus feltámadása

Őseink szertartásokkal fogadták a tavaszt, az újjászületést. A Földanya újraéledését Nagyboldogasszonnyal, Máriával kötötték össze.
Ilyen volt például a meggyfavirágzás ünnepe, ami ma tulajdonképpen a keresztény virágvasárnap.

Jó tanulnunk az őseinktől. 

Szertartásainkat végezzük a Hétboldogasszony ünnepeken,** valamint januárban, mely őseink szerint Boldogasszony hava, minden kedden, mely Boldogasszony napja, minden szerdán, minden holdtöltekor, 9 órakor.
A kilences szám, nagyon  erős  szakrális szám. 

Milyen legyen a szertartás? Gyújtsunk tüzet, adjunk, tegyünk felajánlást, ki, hogy érzi. Mindenesetre erős KÉPzelettel végezzük. Lássuk lelki szemeinkkel a végeredményt, érezzük azt megvalósultnak.

Teremtésünk legyen mindig építőjellegű, és szeretetteljes, legyen az akár önmagunkért, családunkért, hazánkért, a Földért, a Világért.

Elárulom nektek egy titkomat. 

Az idei újjászületés, a tavasz legnagyobb örömhíre számomra az volt, hogy nyár végén fiú unokám születik.
A lányomék teremtése...

Valahol ezt olvastam: "A gyermeket először bele kell szeretgetni ebbe a világba, utána pedig bele kell egyengetni."

Lelkemből ezen leszek!

*https://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130403/aura-soma/
**https://lurkovilag.hu/index.php?c=29

Dob - SZER*da

Ébredezek.
Tudatomban az álmom. Próbálom lefordítani az ott történteket a hétköznapi tudatosságom számára.
Többé-kevésbé sikerül.
Hosszan, mélyen  belégzek. Megfigyelem ahogy a prána feltölti a testemet, majd lassan kilélegzek.
A csendben megfogalmazatlanul is ott a mantrám, a szer, mely az egységhez, a Teremtőhöz vezet.

So - Ham.  A lélegző, lélekző mantra. Én az vagy-ok!

Átgondolom a napi teendőimet, (ami később borul kicsit a rám törő íráskényszer miatt), majd felkelve szélesre tárom az ablakokat.
A keleti oldalon kinézek. Ragyog a Nap. Belenézek egy pillanatra, majd anjali mudrába összezárom a tenyeremet.
Az anjali -, vagy namaste mudra ráirányítja figyelmünket arra, hogy minden emberi cselekvésnek összhangban kell lennie az Univerzum törvényeivel, kifejezi minden ember egyenlőségét és
egyben tiszteleg a mindenkiben élő Istennek.
Lehunyom a szememet és zengetek.

Om
Bhur Bhuva Svaha
Tat Savitur Varenyam
Bhargo Devasya Dímahi
Dhiyo Yo Nah Prachodayat

Om, Shanti, Shanti, Shanti

Mind három világot (szellem, lélek, fizikai) beragyogó Legfelsőbb Fény világosítsa meg tudatunkat, és vezesse értelmünket az erényesség útjára!

Béke, béke, béke.


Csendben vagyok. Hallgatom a mantra belső zengését.
Figyelem a külső visszhangot.
Egy galamb hangos búgása a közelben.
Kinyitom a szememet, hogy ismét a Napba nézzek. Egy balkáni gerle repül be a képbe...


Szerda van, a hét közepe. A gyerek mondóka dallama kúszik a fülembe:
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda.
https://gyerekdalokesmondokak.hu/cickom-cickom



http://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/vasvary-toth-tibor-magyar-ostorteneti-etimologiai-szotar

* "szer" az egyik legősibb magyar kifejezés. Így hívták az ország (a Kárpát-medence) közepét.
Ma Ópusztaszer. Itt kötöttek az ősmagyarok szerződést... tartották az első országgyűlést. A szó benne van a szeretet, a gyógyszer és sok más szavunkban is. A szeretetnek ez az alapja (a "szer"-  középpont, egy-s-ég**), mint ahogy mindennek a szeretet az alapja. Ez árulja el a magyar lélek igazi és legbensőségesebb arculatát. Ez a csodaszer.
** saját megjegyzésem

Dob-Szer-Da: https://www.scribd.com/document/342352235/Szinia-dob-szer-da-pd

Namaste

Saucsa Tशौच, tisztaság

   Tán egy lennék a szél fútta porral,
Mely nem tudni honnan jön és hová tart?
     Vagy egy vagyok a Lélekzettel,
 Mely még a porszemnek is életet ad?
        A keresés útja, s az élmény,
           Néha cseppet sem édes.
                De lelkem éhes,
                       Éhes...

Ezért, minden keresésem, szádhanám, (szanszkrit  साधन) rendszeres spirituális gyakorlásom, mert a válasz, az egység megélése itt van, mégis valami várat a Legfelsőbb kegyére.

Erdélyben, Székelyföldön jártam. Ide töltekezni jár az ember. Itt még lelkiség van...

Tiszta, nyílt tekintet, beszéd, mely mögött tiszta gondolat és lélek áll.

Nem csak vendéglátóinkra, a háziakra gondolok, akik bármilyen kis kérésünket ízesen a "tisszta szííívesen", vagy a "tisszta szeretettel" válasszal nyugtázták.

Sok tapasztalattal a hátam mögött látom, tudom, hogy az efféle szellemi, lelki tisztasághoz mennyi öntudat, önbizalom, önértékelés, MAGabiztosság kell. 

A gondolat, az érzés, a szó és a cselekedet egysége hatalmas erő, mert nincs mögötte elfojtás. 

Semmi köntörfalazás!

Talán a szent hegyeik, talán az Őrzők, melyek a sok bajban velük maradtak, a hitükben való elszántságuk, vagy egységük az Éggel, melyet ősi szokás szerint kékre festett házaik, lobogójuk is kifejez, tartotta meg Őket?

Erdély, Homoródkéményfalva

A Jóga Ösvényén járva találkozunk a jámával,* a szabályozásokkal, és a nijamával* az ajánlott, követendő dolgokkal.

A nijama első pontja a saucsa, a külső, belső tisztaság, mely közül a belső tisztaság - a szív és az elme tisztasága - a fontosabb. Egyszerűség a gondolat, a szó és a tett területén.

Az elme tisztítása a légzéssel, a légző gyakorlatokkal, meditációval történik. 

Nem misztifikálnám a dolgot. Ha észrevesszük, hogy gondolataink negatív irányt vesznek, figyelmünket irányítsuk a légzésünkre. Figyeljük a ki- és a belégzésünket, a légzésünk hangját. 

Ez, az akár csak pillanatokig tartó meditáció segít a rálátásunkra, a belső bölcsességünkkel (buddhi) való kapcsolatra, a dolgok megértésére.

Persze előbb még el kell jutni addig, hogy egyáltalán észrevegyük azt, ha rossz vágányon járunk...

Ha már a tisztaságnál tartunk... Azért fontosabb a belső, azaz az elme és a szív tisztasága, mert ami történik az elmében, az megtörténik a lélekben és fizikai szinten is.

Ezt úgy kell érteni, hogy a finom energetikai szintektől haladunk a durva anyagi felé. 

A belső tisztaság vezet az anyagi, külső tisztasághoz.
Persze nem lebecsülendőek a fizikai szintű tisztítások, a tisztító kúrák, magukba foglalva a böjtöket,** hashajtásokat, hánytatásokat, alapos szaunázást, a tudatos mindenkori tisztító mosakodást, beleértve akár, még a fogmosást is.

A tiszta beszédünket, tisztánhallásunkat, tisztánlátásunkat támogatja a kék szín. Használjunk szép kristályokat, mint például a beszédünket támogató  halvány kék kalcedon, a "szónokok köve", vagy a sötétebb kék szodalit, mely segít kimondani az igazságunkat. Viseljünk a tisztánlátásunkat támogató lápisz lazurit.
De tehetünk a nyakunkba akár egy szép kék sálat, vagy lakásunkat díszíthetjük a kék bármilyen árnyalatát viselő díszekkel. 

Most, hogy Erdélyben jártam, azokon a tiszta energetikájú helyeken, mint Hargita, Csíksomlyói kegytemplom, ahol nagyon is tudatosan, befogadón időztem, lélekeztem, érezhető volt egy jelentős rezgés emelkedésem. 

Már ismerős volt a fizikai rosszullét, a tisztulás jelei, hát csak hagytam menni a dolgokat...

Namaste

*https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-n%C3%A9gy-j%C3%B3ga%C3%BAt/r%C3%A1dzsa-j%C3%B3ga

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/02/asztro-bojt.html
    https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/a-bojtolesrol.html

A küzdelem

Mottó: "Az ÚR - Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!"  Madách Imre: Az ember tragédiája

Ez az ember tragédiája... a küzdelem.

Michelangelo: Ádám teremtése Sixstus-kápolna

A most változóban lévő világkép, amit ránk tettek a századok, ezredek, hogy küzdeni kell, ez egy a férfi erő uralta éra, hitrendszer szüleménye. Ilyen  volt a tudatosság.

Pedig megváltónk, a nyugati világ avatára, Jézus Krisztus közel 2000 éve arra tanít, hogy éljünk szerető szívvel. Biztat, legyenek isteni erényeink, mint a hit, remény, szeretet a Szent Lélek ereje által. 

A Teremtő tökéletesnek, EGYnek, androgünnek teremtette az Embert.  

A paradicsomi állapotból, az Istentől való eltávolodás, a sötétség, az egó fátyla miatt lett az egy-s-ég-ből két-s-ég. De Éva nem Ádám oldalbordája! Nem kevésbé fontos a teremtésben, mint párja!

Mióta világ a világ volt ying és yang, univerzumunkban lett Hold és Nap, a Földön  bibe és porzó, nő és férfi...

Rádhá és Krisna

A férfi energia túlsúlya okozta és okozza, a női energia csökkenését világunkban. 

Megszenvedi az egész világ. 

Nézzük nagyban. Északi és déli hemiszféra... Észak a férfi energia. Uralkodik, kizsákmányol,  elnyom. (Kivételt képez Közép-Európa szíve!)

Dél a női energia... Látjuk Afrikát, Indiát, Dél-Amerikát.

Nincs egyensúly, hanem alá - fölé rendelődés van.
Mondják, hogy a Föld a dualitások mezeje, itt ez a lecke, ennek a megtapasztalása. 

Az egyéni tudat, az ÉN vagy-ok korát éljük. Felelősségünk van. Eljött az idő kilépni az elme uralmából, a dualitás energiájából és határozott döntéssel a szív, a lélek rezdüléseire hangolódni, vele egységben élni.

Egyénen belül kell megfogalmaznunk, hogy milyen világot akarunk teremteni.

A jógafilozófia is azt mondja a Teremtő maga a szeretet, a béke, a boldogság, a bölcsesség, a bőség, a harmónia. A szeretet odaadás, tisztelet a természet és minden teremtett lény iránt. 

Ha nagyobb teret adunk a nőies energiáknak, a léleknek, harmóniában, szeretetben és bőségben élhetünk.  

A női nyugtató, tápláló energia minden erőfeszítés kioldásában ott van. Minden születendő teremtője, befogadó.

A női erő gyengédség általi, van benne elengedés- hátralépés képesség, harmónia, lágyság, szépség, tisztaság, odaadás, változékonyság, együttérzés, gyengédség, csend általi határozottság, -bátorság, intuíció, békesség, alázat, önzetlenség.

Nincs benne küzdelem, csak megengedés, táplálás... SZER-ETET.

Fedezzük fel a női energiát magunkban viseljünk akár női, vagy férfi  álruhát, keressük környezetünkben. Ismerkedjünk, ízlelgessük attribútumait...

Namaste