Vissza a természethez

Nem régen még az udvaron élveztem a napsütést, majd egyik pillanatról a másikra be kellett menekülnöm a viharos szél elől. Fentről a szobából figyelem, ahogy süvít, tombolva tépi az erdő fáit, azok pedig hajlongva nyögnek alatta. Az erdőből kiérve forgószéllé alakul, emeli a port magasba, majd, mint Isten a kegyét vesztett embert, visszahullajtja azt ismét a földre. Dühöngve cibálja az emberek haját, ruháját, akik miatta sétájukat menekülőre vették.

Gondolatom is száguld a széllel, már egészen máshol járok. Eszembe jut mai álmom, melyben Emike eltévedt. Még ocsúdás közben fogalmazódik meg bennem, állapítom meg, hogy Emike nem is eltévedt, hanem  a lelkét vesztette el. 

Annyira eltávolodott belső lényétől -, a vadóctól, aki egykor gyerekként gondtalanul 

bújó-fogócskázott, az erdőben a srácokkal bunkert épített, haverokkal lógott, biciklizett, robogózott, akinek kibontott szőke haját borzolta-,  kacagását fújta a szél -, hogy kis anyukaként megfáradt lett, szinte depresszióba esett. 

Senki sem értette, mi történt vele, hiszen megvolt mindene. Jó férj, luxus lakás, -autó, -utazások, télen síelés, nyáron tengerpart, év közben világvárosok, nagy baráti társaság, partik...

Mindegy is, hogy ki Emike, mert ő, bennünk nőkben sokunkban ott él. 

Nekünk nőknek nem szabad elveszíteni lélekben a kapcsolatot a Földdel, a Földanyával, hiszen minden szívdobbanásunk, minden teremtésünk egy vele.

 De nem csak a nőknek, mindnyájunknak vissza kell találni a természethez!

Teremtett világunkat áthatja a szellemi. A formaszellemek az isteni terv végrehajtói itt a Földön, 

kapcsok a szellemi és fizikai lét között. Ők alkotják körülöttünk az érzéki világot.

Ki ne hallott volna már manókról, faunokról, tündérekről, koboldokról, sellőkről, elfekről, sőt akinek fejlett az éterikus látása, már láthatta is őket -, sokszor épp a gyerekek ezek -, egy másik dimenzióban. 

Azért lényeges tudni létezésükről, hálával lenni irántuk, mert világunkat segítik teremteni, értünk vannak itt a Földön. Érzéseink, és belső képeink által kommunikálhatunk velük. 

Leginkább, azért írok most erről a témáról, mert életünket sok tekintetben megbénította egy vírus.

Tudnunk kell, hogy minden kivágott fával a fa formaszelleme, egy faun, aki irányítja a gyökerek a törzs, a lombozat kialakulását, homeless, hajléktalan lesz. Láthatjuk mivé válik egy hajléktalan...

Nos, az elementálok, ha nem tudják elvégezni feladatukat, ártó erőkké válnak. 

Ezek a földelementálok környezetünkben, mint vírusok, bacillusok, paraziták jelennek meg. 

Külsőleg földrengéseket okozhatnak, a vízelementálok árvizeket, a levegő szellemei szélviharokat, a tűzé pedig tűzvészeket okoznak. Ezek egyben mind tükrei is az emberek negatív érzéseinek.

Ne gondoljátok, hogy olyan jó a fantáziám, hogy mindezt csak én találtam ki...

Nagy a felelőssége mindnyájunknak.
A természetben járva rájuk kell hangolódni. Meglátni minden fűszálban, virágban, madárban, rovarban azt azt erőt, mely a maga intelligenciájával az egész-s-ég-es Földért cselekszik.

Talán érdemes elolvasni Wass Albert; tavak és erdők könyvét.


Egy régebbi írásom a lélek és a természet kapcsolatának fontosságáról: https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/06/jolletunk-titka.html

A képek Holly Sierra festményei.

Namaste

A hagyaték

Tegnap történt. Férjem  megérkezett a munkából, kezében egy nagy szatyor gyümölccsel. 

 - Nem kellett volna venned, van még itthon, - mondtam, mire ő -, nem vettem, kaptuk. Egy vevő jött lambériáért, majd kivett a csomagtartóból egy rekesz banánt és egy rekesz narancsot a fatelep dolgozóinak. Azt osztották szét a lányok.

Merő jószándékból hozta.

A nehéz idők megpróbálják az embert. Direkt és indirekt módon. Van aki így-úgy áldozata lesz az eseményeknek és van akik fölékerekednek. Van aki beteg lesz, ezért van aki retteg, és van aki megszólja a maszkot nem viselőket, és van, aki a maszkot viselőket... 

Senkit meg nem ítélve, sőt nagyon is tudatosan, együttérezve viszonyulok az eseményekhez. Csak, ha muszáj, hagyom el az otthonomat. 

Tisztán látom, hol uralkodik pánik, "félek, de dolgozni kell", és hol van az "ez az őrület is elmúlik" higgadtsága.

Hogy mitől vagyok nyugodt, elfogadó, miért "merek" félelem és maszk nélkül menni emberek közé?

A legőszintébb magyarázatot Wass Albert; Hagyaték című regényének bevezetőjéből értheted meg, mely a hitről, a hit erejéről szól.

Egy részlet ebből:

"Cserkészgyerek voltam, 1921 nyarán, megmart a kurtakígyó. Háromszor is belém fecskendezte a mérgét, mert, nem tudtam kikecmeregni a tüskés kökénybokorból, ahova ügyetlenül aláfittyentem a meredek vízmosás pereméről. Mikor a fiúk végül is kihúztak onnan, úgy fájt a lábam, hogy azt hittem, vége a világnak. Kékült is gyorsan. Sztána felett táboroztunk a "Lügetes" szélén, Kalotaszeg csücskében. Mire nagy kínlódással fölvittek a fiúk a meredek hegyoldalból a tisztásra, ahol a sátraink állottak ügyes félkörben a kövekkel megjelölt tábortűz helye körül, már emlékezetem is elmaradt valahol, mert csak arra emlékszem vissza, hogy a tűz égette lábamat, a torkomat félelem szorította és nagy messzeségben feltűnt cserkészvezetőnk megdöbbent arca. Hogy mi történt ezután, azt csak másoktól tudtam  meg rendre.

   Először is elvittek hevenyészett hordágyon Sztánára, Kós Károlyhoz, aki a házán dolgozott volt épp akkor.

 - Orvoshoz kell vigyük, de gyorsan! - mondta cserkészvezetőnk, de Kós Károly rám nézett s megrázta a fejét.

  - Arra már nincs idő - mondta, s odakiáltott a szolgalegényhez -, nyergeld meg a Hollót, de gyorsan ám!

   Aztán felkötöztek engem a kis hegyilóra, s már vittek is kantáron vezetve a lovat, nem le a völgybe, ahogy illett volna, hanem neki a hegynek. Fekete hegynek nevezik a sztánaiak a hegyet, ahova vittek. Alighanem azért, mert szénégetők lakoztak odafönt. Egy Boldizsár nevezetű vénemberhez vittek, akit csodatévőnek nevezett volt a nép.

... Mindössze arra emlékszem... egy öregember fölém hajolt és megkérdezte:

  - Mit tudsz Istenről gyerek?

 S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:

  - Ő teremté a világot...!

  - Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad -, felelte az ismeretlen szakállas vénember, s megtoldotta egy  második kérdéssel: - Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?

Azt mondják akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé. Kék voltam, mint az érett szilva s szemem is lezárult. De úgy rémlik még ma is, mintha roppant messzeségből hallottam volna az öregember hangját, ahogy mondta:

  - Az Úr se teremtett ilyesmit. De az emberek buták s nem hiszik el, amikor mondom. Na. Amit Isten teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted, 'sze tán Isten gyermeke vagy. Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belőlük a hőség s rendben leszel, mielőtt hármat szól a fürj...

Hogy szólott-e hármat vagy nem, azt nem tudhatom. De amikor fölnyitottam a szememet, ott feküdtem egy csergepokrócon, bükkerdő mélyén, szénégetők félfödele alatt s a bükkök lombja közül úgy csillogott alá az égbolt friss kékje, mintha angyalok sikálták volna fényesre.

 Így valahogy történt.

  

  Telt az idő... Amikor nagynéném bemutatott neki, Károly bácsi reám emelte nagy csontos mutatóujját.

 - Hát te vagy az, he? Akit a vén csodatevő ott fent a hegyen kigyógyított a kígyómarásból? ...

   Aztán nagy hangosan, ízesen kiszínezve, kóskárolyosan, elmondta a többieknek mindazt, amiről én magam is csak ködösen tudtam valamit: hogy miképpen vittek föl annak idején a "Holló" hátára kötözve, félholtan, csodatévő Boldizsár kunyhójához. 

Még annak a nyárnak a vége felé, mielőtt nekiindultam volna az egyetemi életnek, hátizsákkal a hátamon fölkerestem a kalotaszegi hegyeket. Források mellett, erdők tisztásain töltöttem az éjszakákat könnyű ponyva alatt. Birkapásztorok, fadöntők, szénégetők tüzénél üldögélve hallgattam a hegyi emberek lassú beszédét, míg végül is megleltem öreg Boldizsárt, a csodatévőt, szénégető kemencéi mellett.

  Megmondtam, hogy ki vagyok, de nem emlékezett reám. A cserkészekre se emlékezett. De Kós Károlyra igen.

 - Derék ember őkelme - mondta bólogatva - derék ember... Mikor aztán előjöttem azzal, hogy azért vagyok ott, mert ő mentette meg az életemet, csak rám bámult kis kék szemeivel a bozontos szemöldökök alól.

 - Én? Én, úrfi, magamtól nem vagyok jó semmire. Vén, iskolázatlan szénégető vagyok, semmi egyéb. Mindössze eszköz az Úr kezében, mint enyimben az a balta ott, vagy ez a fakanál. Én nem mentettem meg soha senkit semmitől. Az Úr végezte azt. Ő tartotta meg magát is, ha igaz, amit mond. Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk...

   Mentem, mert mennem kellett. De ahogy mentem, valamit vittem magammal. Valamit, ami rátelepedett a lelkemre azon az éjszakán, ott a bükkerdő közepén, a kicsi tűz mellett...

Dharma* - धर्म - Rend

Fotó: Nicholas Tinelli, Nepál

A hinduk vallásuk alapjául szolgáló elvet szanátana dharmának, (örök rend, vagy örök törvény) nevezik. A dharma hitelességre való törekvés, az élet összhangba hozása olyan magasabb rendű elvekkel, igazságokkal, cselekvésekkel, melyek szeretethez, boldogsághoz, jobb újjászületéshez, vagy akár  móksához, a születés és halál örök körforgásából való megszabaduláshoz vezetnek. 

Aki a dharmája szerint él, az jól él. Életében elégedettség, anyagi bőség van, ami egyáltalán nem jelenti a nyugati világ mértéktelen, egoista, felhalmozó gazdagságát. 

Az elért anyagi javakkal ki tudja elégíteni vágyait, melyek uraltak. Az emberi vágyak ugyanis határtalanok. Ez különösen igaz a nőkre, egyszerűen azért, mert ilyen a női lélek felépítése.

Aztán kielégülve vágyainktól, meglátva és elfogadva egy magasabb rendezői elvet, a szellemiek szerint, a mulandó értékektől megszabadult lélekkel éljük az életünket.

Ez egy védikus életút.

Aki nem követi a dharma útját, számtalan akadály gördül az útjába. 

A kérdés az lehet, hogy miként találjunk rá saját dharmánkra?

Mi "nyugati" emberek nagyon elszakadtunk a természettől. Mértéket, és értéket vesztettünk Nincs olyan lelki vezetőnk, gurunk, aki akár napi szinten jó tanácsadónk, vezetőnk lehetne. 

Vagy mégis? 

Olvasva a Bennünk élő isteneket, válaszokat találunk. 

Jung szerint meg kell találni a bennünk élő gyermeket. Meg kell keresni, befelé kell menni magunkba. Vissza kell menni a gyermekkorunkba. Mit szerettünk csinálni? Mi volt az, ami örömmel töltötte el azt a gyermeket? Mi adott neki enyhülést, megnyugvást, békét, ha bármi érte a világban?

Jean Shinona:

... az istenek ismerete csak egy eszköz arra, hogy hitelesek lehessünk, értéke abban rejlik, hogy azt tudjuk mondani: "Ez fontos nekem" és ez alapján cselekszünk is.

...nem kell ismerned a mítoszodat (archetipus), az a fontos, hogy éld meg.

Hogyan?

A következő párbeszédben Joseph  Cambell  mítoszkutató elmondja nekünk:

- Hogyan ismerheti meg valaki saját mítoszát? - ... Cambell maga is egy kérdéssel válaszolt:

- Hol érzi ön a legnagyobb harmóniában magát, és mi az ön számára a legnagyobb boldogság?

- Nem tudom, nem vagyok biztos benne.

- Találja meg - mondta Cambell. - És kövesse azt!

" A harmónia nem más, mint a jó úton haladni, olyan munkát végezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes értékrendünkkel is, ráadásul még tehetségünk is van hozzá. Harmónia az, amikor együtt vagyunk partnerünkkel, barátainkkal, (vagy éppen egyedül), vagy együtt vagyunk állatokkal, vagy a természettel, egy bizonyos városban élünk, vagy vidéken, és amikor az az érzésünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, ha nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól mentes, öntudatlan sponteneitás, mint a kitörő nevetés, és az előtörő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit összeér, ahol a belső archetipikus és a külső élet egymás kifejeződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz... Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármennyire átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteninek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenhol jelen van."

Forrás: Jean Shinona: Bennünk élő istenek

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s)
**https://www.symbolonintezet.hu/szimbologia-a-tankerek/

Namaste

Fél-elem és egy-s-ég

Arra ébredek, hogy köhögnöm kell. Szárazon. Öntudatlan, ösztönös első gondolatom, érzésem a félelem. De valaki belülről látja mindezt. Ez csak az elme játéka! A FÉL-ELEM, most erősebben itt van a közös tudatmezőben.

 A LÁTÓ a pillanat töredékrésze alatt megszólal: ERŐS, EGÉSZ-S-ÉGes VAGYOK!

Egy mély lélekzet, SZO-HAM. Érzem, hallom a mantrámat.  Az vagyok én.  

Öntudatomnál vagyok. Felülök. Csak egy korty víz és már minden rendben.

A hála, s az együttérzés gondolatával merülök vissza  a tudattalanba.

Kertmeditáció

Figyelem a kerítésünkre szállt szajkót. Többször körbekémlel, - igen óvatos madár, - majd leszáll a madárfürdetőbe. Előbb iszik, aztán fürdik. Közben le-lerázza magáról a vízcseppeket. Láthatóan élvezi amit csinál. Valamit észlel és huss, már tova is száll az erdőbe.
Kicsit később megint hallom a víz csobogását, szárnycsapkodást. Vigyázva kilesek a télikertből. Egy feketerigó.
Ha elrepül, megyek, kimosom, teszek bele friss vizet, - határozom el, - mert ez még a téli hó, s benne még az őszi elhalt levelek. Aztán kicserélem elől is az itató vizét, amihez inkább csak a macskák  járnak.

Jutalmam egy újabb kis jövevény, egy széncinke. Hosszasan fürdőzik. Az ő öröme az enyém is.  Gyermekien, mosolyogva bámulom. Belefeledkezem a pillanatba. Kis idő elteltével leszáll kedvenc madaram a balkáni gerle. A téli etetéskor kihullt, s azóta kihajtott gabonaszemeket szedegeti. Fent a villanydróton sorára vár egy örvös galamb.
A júdásfára egy szajkó száll. Letör egy ágat, s viszi magával. Fészket épít.
A következő érkező egy kis cinege. Csőre teli apró tollakkal. Ő csak megpihenni jött. Már repül  is gyorsan leendő fészke felé...

Visszavonhatatlanul itt a tavasz.

ÉBRED A VILÁG.

Namaste

Kryontól

Gyűljünk össze, és küldjünk pozitív gondolatenergiát a bolygónak és az emberiségnek.
Az új energiával sokkal többet teremthetsz, többet, mint eddig bármikor. Kryon

https://www.youtube.com/watch?v=y_PsyBsQ6iU

A kapun túl

Úgy tartják az álom átjáró más világokba.  Ekkor a lélek elhagyva a fizikai testet (de egy ezüst fényköteggel megtartva a kapcsolatot,) eljuthat ezekre a helyekre, találkozhat más létezőkkel, emberekkel.

Soha ilyen szeretetteli érzéssel nem öleltem édesapámat, mint ebben a rövidke álmomban, ahol Ő kijött a családi házunkból, majd kilépett a kapun és csak ott állt. Én is kiléptem, odamentem hozzá, és valami megmondhatatlan, felé soha meg nem élt, édes szeretettel pusziltam meg arcát. 

Felébredtem. Percekig az álom hatása alatt voltam. 

A múlt átírható,... lélekben nincs idő. 

Az álom pontos üzenetére azonban csak este lettem tudatos, amikor elcsendesedve a nap dolgain merengtem, s eszembe jutott Wichmann Tamás*. Valahonnan a tudatomban megjelent a Szív Szútra mantrája:

OM GATE GATE PARAGATE PARASZAMGATE BODI SZOHA

A Szív Szútrából:

... a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét... 

Om gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá

Ez a buddhista Szív, vagy Kapu mantra. 

Jelentése szabad fordításban: 

A kapun túl (a szívemen keresztül) teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha, áldj meg engem!

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

Álmomban apám kiment a házból, ami a testet jelenti, (meghalt) majd kilépett, átment a kapun.
A szíven át  találkoztunk, a lélek birodalmában. Nem most először...

*Régen nem hallottam erről a nagyszerű emberről, legendáról Wichmann Tamásról**, aki a Nemzeti Színházban rendezett Év Sportolója Gálán  MÚOSZ - MOB - életműdíjat kapott.

Nem régen, a róla készült dokumentumfilm (Magyar lapát) bemutatóján beszélt nyílt őszinteséggel gyógyíthatatlan betegségéről és a várt, fájdalmaitól megváltó halálról.

- Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség... Nincs mennyország, túlvilág, annyit kaptunk a sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, kellett tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. - válaszolta a riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e a túlvilágban, van-e remény, megnyugvás, hogy odaát valami egészen más várja.

Igazán elgondolkodtatóvá tett a cikk, miután elolvastam.  Ez az egykor jóképű, őserőtől duzzadó, hihetetlen teljesítményekre képes ember, - s mert sikerei a Dunához volt köthető, - különösen kedves volt nekem.

Egy Ikon volt számomra.

Azon töprengtem, vajon nem volt nagyanyja, aki, mikor még kisfiú volt, este összezárta volna a tenyerét egy, a Magasságoshoz szóló ima, fohász erejéig? Tudom  az "átkosban" a szülők keményen dolgoztak, s a rendszer leszoktatta őket a meghitt beszélgetésekről, főleg az imáról!

A komcsi idők ateizmusa, lelketlensége így üthette fel a fejét.
De a nagyanyák ez felett álltak. Az idősödő ember ösztönösen keresi a kapcsolatot Istennel, ez a nőkre hatványozottan igaz. Szóval ezen gondolkodtam, mitől lett ilyen materialista, ilyen lelkét vesztett ez az ember. Talán még gyermekkori súlyos balesete óta nem békült ki Istenével?

A kommunizmus egyik legnagyobb bűne a lelketlenné vált ember. Hogy az emberek elvesztették hitüket, a Teremtővel való egységüket. Azt hiszik, életük végén egy sötét koporsóba zárják őket, aztán az enyészeté lesznek. Ebben a tudatállapotban valóban van mit félni a haláltól. 

Sötétség és férgek!
Minden együttérzésem ezek felé az emberek felé, mert hiszem, tudom, hogy a testbe zárt lélek a halállal felszabadul.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan édesanyám, nagyanyám, nagynéném voltak, akik gyermekként esténként összezárták két kis tenyeremet egy "Én istenem, Jó Istenem..." imához, s hogy elvezettek  Máriához, Jézushoz.

Áldott vagyok, mert apám által hitem túllépett a templomok kőfalain...

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Wichmann_Tam%C3%A1s

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

Amulett

Sokunk kedvenc gyermekkori olvasmánya jutott eszembe, mialatt írtam ezt a blogot. Ki ne emlékezne Gárdonyi Géza Egri csillagok című olvasmányunkra, benne Jumurdzsákra, az amulett gyűrűjére, - ami köré épül a regény jelentős része, - mely az ő szerencséjét, védelmét biztosította.

Igen, a kelet népei régidőktől fogva ismerik és használják a kristályok óvó, védő erejét. 

A hindu asztrológia, a több ezer éves jyotis, és az ayurvéda is említi a kristályokkal való gyógyítást, akár porítva belsőleg, vagy marokkőként, ékszerként viselve.

Kutatok az emlékezetemben, hogy olvastam, vagy hallottam-e ilyent a magyar táltos, vagy sámán gyógyítás esetében. Ilyenről nem tudok ... de gondolok a Magyarországon nagyon is gyakori feltörő hévforrásokra, melyek oldott ásványtartalmuknál fogva különféle problémákra nagyon régóta adnak gyógyírt.

Szent Koronánk is drágakövekkel van ékesítve, valamint a királyi jogar egy nagy, metszett hegyikristály. Sok évvel ezelőtt voltam Szántai Lajos egy előadásán, mely a Magna Corvina, a Szent Korona tanáról szólt, ahonnan pontosan tudom, hogy nem csak anyagi értékük miatt, nem véletlenszerűen kerültek kristályok a koronára.

Hisszük, vagy sem a kristályok mágikusak, gyógyító erővel* bírnak. Még akkor is hatnak ránk, ha mi ebben nem hiszünk. Tudatuk rendezettségükkel felette áll a mi szellemi, lelki meggyőződéseinknek...

Talán indiai utam az, ami miatt ismét erősen fókuszba kerültek a kristályok.

India egy igazi  kristály "nagyhatalom" a szó legjobb értelmében, hegyei ontják a kristályokat.

Emlékszem, az azóta legkedvesebb kristályomat a turmalint (mely sokszínű és nagyon finom energiákat közvetít) egy indiai házaspártól vettem egy börzén, pár hete pedig az apofillit szólított meg, melyet szintén Indiában bányásztak.

Most mégsem ezekről a ritkább, hanem a földkéreg leggyakoribb ásványáról, két rokon kvarckristályról, (SiO2) a jáspisról és az achátról írok.

A jáspisokat gyakorisága és sokszínűsége miatt ősidők óta használják. Készítenek belőle dísztárgyakat, ékszereket. Nagyra tartották mágikus ereje miatt, úgy hitték szellemi védelmet ad cselszövések ellen, valamint, hogy mérsékli a szerelmi csalódást.

Ez az ásványcsoport az élet számos területére gyógyító hatással van. Gondoskodó szeretetükkel gyengéden tisztítják meg gondolatainkat, és oldják ki érzelmi mérgeinket. 

Rámutatnak félelmeinkre, démonainkra, fényt derítenek testi, lelki betegségeinkre. Világossá teszik, milyen körülmények hatására teremtettük azokat.

Szembesítenek környezetünkkel, mely tükörként mutatja meg ki vagyok, mit sugároztam ki.

Támogatnak gondolkodásunkban való változtatni akarásban, erősítik az önbecsülésünket, segítenek megtalálni és megélni a boldogságot.

Vörös jáspis

Ezt a kristályt a hagyományok minden kő anyjaként tisztelték, mert rezgései a föld elemi erejét, bölcsességét, türelmes szeretetét közvetítik. Lelkileg tisztító energiája szerénységre, önzetlenségre, együttérzésre, megértésre, türelemre sarkall. Fejleszti természetes törekvésünket, hogy jót tegyünk.

Fizikai szinten támogatja a keringést, a köldökközpontban serkenti a máj, epe, lép, hasnyálmirigy működését, gyomor-és emésztési panaszokra hoz enyhülést. Görcsoldó. Jó a vesékre, menstruációnál, köszvénynél. Hozzájárul a gyors komplikáció mentes szüléshez. 

A hagyomány szerint hatásos az epilepsziás rohamoknál.

A bőrrel érintkezve, a problémás területre téve használjuk.

Az achát, akárcsak a jáspis szép mintázata miatt nagyon kedvelt féldrágakő. Szelencék, csészék, egyéb dísztárgyak, ékszerek készülnek belőle. A béke, a bátorság, a tisztaság köve. Földel, nyugtatja az elmét, stabilizál, összhangba hozza a pozitív és negatív energiákat. Tisztítja az aurát. Rámutat kárt okozó gondolatainkra, szembesít a felismeréssel, a vonzás törvényével. Támogat a haladásban, mindezt önmagunkkal békében megélve, lassan, de hatékonyan fejti ki hatását. Távol tartja a haragot, a negatív energiákat, hatékony érzelmi rendellenességekre, segít elfogadni a szeretetet.

Ráébreszt értékeinkre, növeli az önbecsülésünket. 

Az arab kultúra szerint szerencsekő, vonzza a gazdagságot, viselője meg tudja különböztetni az igaz és hamis barátot. Védőkő  kígyómarás és villámcsapás ellen.

Mohaachát 

Fokozottan optimista kristály, erősíti a bizalmat, a reményt. Támogatja az önkifejezést, kommunikációt. 

Mentálisan tudatossá tesz, gyorsítja a felfogást, segít rendezni a gondolatainkat, s mint általában a zöld kristályok nyugalmat, egyensúlyt teremt az elmében, így enyhíti a stresszt.  Fizikailag tisztítja a szöveteket, nyirokrendszert, serkenti az emésztést. Gyógyítja a gyomrot, szemet, köhögés, megfázás, fertőzések esetén hatásos kiegészítő kezelést nyújt. Lázat csillapít, gyorsítja a felépülést.

Méhet, szülést, születést támogató, a változás, az új dolgok kezdetének  ásványa.

Úgy tartják a mohaachát felfrissíti a lelket, képessé tesz arra, hogy mindenben meglássuk a szépet. Erőssé, kitartóvá tesz abban, hogy ne adjunk fel semmit.

Támogatja az időjárás-változás és környezetszennyezés okozta panaszokat. Rendkívül ajánlott azoknak akik mezőgazdaságban dolgoznak, és, vagy kapcsolatban állnak növényekkel.

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/08/a-holisztikus-gyogyitas-fele.html

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/07/saint-germain-hez-kozel.html

Forrás: Judy Hall, Hazel Raven

Namaste

Marigold - alias büdöske

Előttem vannak a pillanatok, - a kedvesen mosolygó emberek, az olajosan csillogó kakaóbarna  arcok, a kíváncsi, meleg szemek, - mikor Keralában megérkeztünk a tengerpartra.

Kedves fogadtatás volt, ahogy a nyakunkba akasztották az áldást osztó sárga virágfüzért, majd  egy finom üdítőre  invitáltak a Marari La Plage recepcióján. 

Mikor India virágaira gondolok, először a lelki tisztaságot, a békét, tudást, megvilágosodást jelképező lótusz jut eszembe. Másodszor az elragadó szépségű, érzéki illatú, egzotikus frangipáni, melyet  mentális feszültségoldó, optimizmust adó illatanyaga miatt előszeretettel használnak az aromaterápiában szerte a világban. Aztán a virágok királynője, a pompás rózsa és a bódító illatú jázmin, s csak ezek után jut eszembe az egyébként úton-útfélen látható genda, angol nevén marigold, (Mária aranya). A magyarul bársonyvirágnak, közönségesebb nevén büdöskének nevezett hétköznapi virágot a tradicionális India leginkább a színei miatt favorizálja. A sárga a napsütés színe, amely erőt ad, a tudást, bőséget, békét, örömöt, boldogságot jelképezi. Nem véletlen, hogy Krisna és Ganésa is sárga ruhát visel. A másik színe, a narancssárga, mely egyesíti magában a sárgát és a vöröset, a tüzet, a tűz általi megtisztulást szimbolizálja.

A hindu ünnepségek, szertartások elképzelhetetlenek nélküle.

Sokféleképpen - füzérekbe fűzve, levéltányérkákba helyezve, szirmait Istenségeik lábához szórva, -találkozhatunk vele. Rishikesben járva, magam is vettem kis áldozati tálkát és engedtem rituálisan útjára a Gangeszen. 

Ganesa virágfüzérrel Marariban

Érdemes még tudni...

Ez a már-már büdös illata miatt nálunk a virágoskertekben közönségesnek tartott virág, egyébként 

nagyon jó bio-növényvédőszer. Felhasználják társas ültetéshez a paradicsom, a padlizsán, a paprika mellé, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy elriasztja a rovarokat és a fonálférgeket. Kell tudni viszont, hogy a gyökerei által termelt antibakteriális anyag miatt pillangósvirágúak (hüvelyesek) mellé nem szabad ültetni. 

Szirmait felhasználják salátákba, rizsételekbe, levesekbe, teákba, de jótékony hatású gyulladt, pattanásos bőrre. Kinyert színét ételfestékként hasznosítják.

Namaste