Fogadd el

"Fogadd el hálásan azt, ami vagy: te a Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el. Tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán. Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely..." Osho

Forrás:http://m-speakout.blogspot.hu/search/label/Osho

Lelkiség

A lelkiség egy bensőséges dolog. 
A lelkiség azért csodálatos, mert megélése az azt megélőnek ad belső elégedettséget. Szerintem...

 https://www.youtube.com/watch?v=liGNxwmYrYc

                                      "Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! 
                                        Milyen egyszerűek a lényeges események!"
                                                                                                                                           
                                                                                                 Antoine de Saint-Exupéry

A harkányi

Tegnap éppen a munkahelyemmel szemben kipakolt egy fiatal pár epret árulni. Gondoltam jól jön a friss vitamin, vettem magunknak.

Ez már magyar,- mondták mosolyogva anélkül, hogy kérdeztem volna- tessék megkóstolni, nagyon ízletes. Valóban  nagyon finom volt. 

Megismerni a magyar epret, nem kínnal érett, nem olyan fehér a zöldje alatt, nem olyan mesterkélten piros. 

                                           

A magyar eper olyan mosolygós. :)

Aztán otthon miközben mostam és eszegettem, régi emlékek idéződtek fel bennem. 

Anyu nagy gondot fordított az epresre. Védett, déli fekvése miatt legalább két héttel előbb kezdődött nálunk az érése, mint általában. Már április végén, május elején lestük, mikor kezd érni az év első gyümölcse. Ha már rózsaszínű volt egy-két szem, nem győztük kivárni, anyánk minden kérése ellenére lecsentük és megettük úgy, félig éretten.

Aztán egy másik "epres"emlékem a későbbi időkre datálódik, mikor már Pesten tanultunk nővéremmel.

Felhívott anyu, hogy este menjünk ki a "harkányihoz" az Erzsébet térre, mert küld nekünk epret.

Ilyenkor napokkal előtte készült, hűtőben gyűjtötte az epret, majd egy lapos műanyagdobozba rakta megmosva, hogy nekünk csak enni kelljen. Kiment a 2 órai Harkány-Budapest buszhoz, megkérte a sofőrt, hozza el nekünk a "pakkot". 

Persze a buszsofőr sem maradt ki a jóból, neki is csomagolt belőle a szívességért. 

Hát ilyeneket tudott a mi édesanyánk...

A "gyümölcsök királynőjéről" és számos jótékony hatásáról itt olvashatsz.

 http://dietless.hu/eper/

Virágom, virágom

Egyáltalán nem újkeletű dolog a holdállás kertészkedéssel való kapcsolata. Idén úgy esett, hogy a Föld napja éppen mára Teliholdra esik. 

Persze, hogy időzítettem! 

  

Szerdán reggel kimentem piacra, vettem szép virágpalántákat majd tegnap elültettem őket kihasználva a holderőket, melyek most  a gyökerek erősödését segítik. 

Ebben a régebbi blogomban Gaiaról a Föld lelkéről szóló gondolatok vannak.

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/04/a-fold-napja.html

Itt pedig a Hold és a kertészkedés kapcsolatáról olvashatsz. 

http://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2012/03/kerteszkedes-hold-szerint.html

A Föld napja:

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_F%C3%B6ld_napja
                                         
                                              A Föld napja nem hivatalos zászlója

Fagyos kamrák kilincse

Mottó:

József Attila; Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.

"A tudatlan ember azt gondolja, hogy mindent tud a világról, a kezdő útkeresőben feldereng az igazság, hogy mennyi mindent nem tud még róla, a haladó útkereső rájön, hogy minden ember a szeretet koldusa.

Amikor egy-egy emberben fel is dereng az igaz szeretet és az igazság igénye, mindig van kísértő, aki gondoskodik arról, hogy az ember megelégedjen az igazság helyett féligazságokkal és szeretet helyett kötődésekkel, ragaszkodásokkal. Így lett minden ember a szeretet koldusa.

A koldusok más emberek segítségét kérik, hogy meglegyen mindennapi szükségletük. A szeretet koldusai közül igen kevés az, aki felmeri vállalni a többi ember előtt, hogy neki szeretethiánya van, ki nem mondott kérését inkább a napi tettei tükrözik. 

 A szeretet koldusai a saját „nyelvükön” kérnek téged, hogy szeress, s ennek a nyelvnek az értelmezése nem túl bonyolult, ha az ember elrugaszkodik mindennapi önző életétől és meglátja a másik embert is a maga valóságában. 

A szeretet koldusa „kéréseinek” formái a következők:

• A szeretet koldusa különleges akar lenni, hogy az emberek figyeljenek rá, keresi az alkalmat, hogy ő legyen az emberek figyelmének központja. Ha ezt nem éri el, depressziós lesz és/vagy erkölcstelenségekkel hívja magára mások figyelmét.
• A szeretet koldusa a karrier rabszolgája, családja körében folyton arról beszél, hogy milyen sokra vitte, milyen elismeréseket kapott, mennyi fizetésemelésben részesült.
• A szeretet koldusa az anyagi javaival vonja magára mások figyelmét. Mindig fontosnak tartja, hogy bemutassa új szerzeményeit, burkoltan és alig észrevehetően dicsekszik, ha ingatlant, vagy ingóságot vásárol, fontosnak tartja, hogy mások elismerjék anyagi törekvéseit.
•  A szeretet  koldusa öltözködésére és testi adottságainak fejlesztésére, illetve kihangsúlyozásával igyekszik fürdeni mások szeretetében.
• A szeretet  koldusa büszkén és indokolatlanul gyakran hangsúlyozza párjának erősségeit, vagy éppen gyengeségeit, mert mindkettővel mások figyelmének középpontjába kerül.
• A  szeretet  koldusa mindent megtesz, hogy gyermekét a lehető legjobb színben tüntesse fel, túlhangsúlyozza annak képességeit, messzemenő következtetéseket von le egy-egy kora gyermekkori tendenciából. Sok koldust az sem érdekli, ha gyermeke lelki világa sérül, ő akkor is a legnagyobb csillogást akarja gyermekének: mert közben ő maga is csilloghat.
•  A  szeretet  koldusát a tanulásban nem az igaz tudásvágy vezérli, hanem az, hogy egy-egy iskolai fokozatot begyűjtsön (érettségi, diploma). A tudásnál gyakran többre értékeli a papírt, amelyet gyakran ki is helyez a lakásában.
• A szeretet koldusa versenyzik, uralkodik rajtad (szexuálisan, érzelmileg, stb.) és fél a kudarctól, a (lelki)fájdalomtól, illetve a kritikától.
• A szeretet   koldusa túlbuzgó a segítségben, ott is segíteni akar másokon, ha másoknak valójában nincs is szüksége segítségre.
• A szeretet  koldusa meg akar felelni az embereknek, gyakran hitetlenül eljátszik szerepeket, amelyekről úgy gondolja, hogy a másik jóindulatát elnyerheti, ugyanakkor fél a konfrontációtól.
• A  szeretet  koldusa folyamatosan hazudozik, dicsekszik, igyekszik mindig jó színben feltüntetni magát, vagy folyamatosan saját fájdalmáról beszél, hogy sajnálják az emberek.
• A szeretet  koldusa képes folyamatosan semmit mondó dolgokat mesélni neked, akár több órán keresztül is. Mindenről véleménye van, akkor is, ha nincs annak valóságtartalma, fontos, hogy a szó nála maradjon.
• A szeretet  koldusa titkokat őriz magáról és a saját múltjáról, mert attól fél nem szeretnék őt az emberek, ha megtudnák, ki ő valójában.
• A  szeretet  koldusa baleseteivel és betegségeivel „dicsekszik”, hogy azzal is magára vonja az emberek figyelmét, sőt gyakran azért „menekül” betegségbe, hogy az emberek foglalkozzanak vele.

...Néhány kivétellel, minden ember koldus! A kolduslétből való kitörésért előbb meg kell értened az élet legnagyobb igazságait. Nem fontos hová születtél, milyen volt a múltad, az fontos, hogy képes vagy-e elköteleződni egy boldogabb jövő felé. 

Nem fontos, hogy mi a szakmád, mi a foglalkozásod, mekkora vagyonod van és főleg nem fontos, hogy vannak-e körülötted emberek, és ők kicsodák. 

Nem érdekes, hogy ki milyen fiatal és nem fontos, hogy ki milyen öreg. 

Nem az a fontos, hogy mások szeretnek-e, hanem az a fontos, te szeretsz-e másokat és önmagadat. 
Nem az a fontos, mások minek, vagy kinek tartanak, hanem az a fontos, te kinek tartod magad.

...Ha nem mások szeretetére utazol, hanem arra, hogy te elérd azt, hogy miképpen szerethetsz minden embert, elérkezik hozzád a világosság korszaka. Amikor az emberről lehull az illúzió, az önmagában megteremtett szeretet és béke kapcsán összehangolódik az Isteni életerővel. Nem lesz többé szüksége arra, hogy koldulja mások szeretetét, hanem Isten maga ad neki életerőt, amely örök életet biztosít és vég nélküliséget."

http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=538%3Aa-szeretet-koldusai&catid=94%3Alelki-elet&Itemid=162&lang=hu

Ráma Navami

Tegnap este  a Bharata Kultúrtérben voltam India egyik legnagyobb ünnepének szertartásán, pudzsáján a Ráma Navamin. Ez az ünnep a Visnu Avatara,* Ráma Isten Király születésnapjának ünnepe. 

Ráma a legősibb hindu eposznak a Rámajánának** hőse. 

Valahogy úgy képzeld el ezt a történetet, mint a mi Arany Jánostól származó Rege a csodaszarvasról erdetmondánkat, csak pár ezer évvel korábbi történet. 
A szertartáson ott volt Paramadvaiti Swámí Maharádzs, akinek most jelent meg magyar nyelven egy könyve, amelynek magyar címe: India Gangesz-parti mosolya

Az ajánlás szerint : " a könyv magában rejti India megigéző erejét, a Gangesz ősi morajlását, a mesterek örök érvényű bölcsességét." 

De miért és hogyan kerülök én Indiához ilyen közel, én aki annyira magyarnak érzem magam lelkemben? -teszem fel egyre többször a kérdést.  Persze tudom, hogy a lélek sem nem magyar, sem nem indiai, vagy hottentotta.

A válasz a tudatban rejlik. A tudat életeken átívelő, örök.

Nos, kinyitottam Paramadvaita Swámí könyvét és a következő idézetet találtam az első lapon:

"Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában." Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi tudta, mert sok évig élt keleten, kereste az őshazát, ahonnan Attila*** népe, mi magyarok származunk. 

Küldetése volt ez. 

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn-magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."

Érdekességként említem, hogy bár a legtöbb írás nem említi, de Attila, hun királyunk az Indiai Bihorban született.

*http://hinduism.about.com/od/art/ss/10avatars.htm#step1

**https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1m%C3%A1jana

***https://hu.wikipedia.org/wiki/Attila_hun_kir%C3%A1ly

Mosoly

Annyira kifejező ez a gyermekkori arcom. 

Ez a nyilt tekintet, ez a mosoly az, ami annyi év után is úgy érzem ugyanaz. :) Ez az ami összeköti a múltbéli  és a jelen énemet.