Haiku

Mint gondolatom,
száll könnyedén az égen
a nyárfavirág.

Édesanyám

Mielőtt elindulunk az inkarnálódás útján, kiválasztjuk a számunkra legerőteljesebb lelki fejlődést adó földi családunkat. Nem tudunk rosszul választani, Őrangyalunk fogja a kezünket.

Egy nagyon odaadó édesanyát választottam magamnak.

Sorolhatnám a négy gyerek mellett átvirrasztott éjszakáit, az évekig tartó pelenka mosást és a folyamatos 24 órás "ügyeletét", aggodalmas perceket, mégis inkább hagyom felvillanni emlékképeimet.

Azt mondják nagyon meghatározó az emberre az első önálló cselekedete amire visszaemlékezik. A következő eset bizonyára az Ő emlékeiben is mélyen megmaradt. Hazaszöktem az oviból; nővérem már iskolába járt és én szeretettelenül, egyedül éreztem magam az óvodában; tetézve a bajt elbújtam otthon a málnabokorban, gondolom csak azért, nehogy visszavigyenek.

Mikor már nagyobbacska voltam, tavasszal énekszó mellett veteményeztünk és megmaradt bennem a közös nyári befőzések öröme, a játékos őszi betakarítások fáradsága.

Neki köszönhetem a csillagos eget, hogy ismerem a Fiastyúkot és a Göncölszekeret. Még ma is felhívjuk egymást télen, hogy - nézz fel, ma gyönyörű az Orion-, vagy, ha együtt vagyunk nyáron  a nem fényszennyezett falvai égbolton bámuljuk csillagok miriádjait.

Vajon emlékszik-e Ő is arra a konyhafestésre, mikor a bordűr sablont mi magunk vágtuk ki, majd a gyönyörű cseresznyéket egyenként festettük a falra; hogy megtanított ruhát felvarrni és szállítás előtt az utolsó öltéseket néha én végeztem a megvarrt ruhán? Ott tüsténkedtem mellette az esti vasalásokkor, mikor még sparhelten melegedő vasalóval vasaltunk.

Téli reggeleken mire felkeltünk, már meleget teremtett a lakásban és frissen fejt tej, vagy forró tea várt bennünket.

Eszembe jutnak meghitt karácsonyestéink. A színes szalagokból ragasztott girlanddal és angyalhajjal díszített fa és a felejthetetlen ízű karácsonyi likőrje.

A tavaszok húsvétjai, ahol mindegyikünknek külön szakajtóba rejtette az ajándékot; az óriási piros cukordrazsénak különösen örültem, mert kirúzsozhattam vele a számat; és hogy megtaláljuk, bejártuk érte az egész udvart, a pajtát és a kertet.

Él-e még emlékezetében, hogy ha oly ritkán elutazott, megérkezésekor a máig kedvencem gesztenyeszívek kerültek elő a táskájából?

Aztán ott voltak a születésnapi tortameglepetései. Ha néha "szalonnásra" is sikerült a piskóta az akkor is az Ő szülinapi tortája volt. Talán csak az Égben számolták, hogy hányat sütött nekünk összesen.

Neki köszönhetően tudom mi az áhitat. Neves alkalmakkor Ő énekelte a bólyi templomban barátnőjével az Ave Mariát. Gyönyörűen.

Felnőttünk.

Emlékszem ölelésére, mikor már nagy pocakkal, szülésem előtt utoljára találkoztunk. Benne volt abban az ölelésben minden.

Anyai Létében van valami megfogalmazhatatlan plusz.

Talán valakinek túlzónak tűnhetnek alábbi gondolataim, de egy cseppet sem azok, mert nagyon is szükségünk van kapaszkodókra, hogy meg tudjuk őrizni Önmagunkat ebben az elidegenedett, külső, belső harcoktól terhes világban.

Azonkívül tudom, hogy van egy új, az úgynevezett indigó, kristály nemzedék, akik magasabb tudattal élnek, látják, érzékelik a fátyol túloldalán történteket. Tudják, hogy több a Világ a Földön látottaktól.

A spiritualitás alatt én azt értem, hogy felismerem, érzem és hagyom életemben egy magasabb, szeretetteljes erő megnyilatkozását.

Nem vagyok templomba járó, mert hitem meghaladta a templomok Kő Falait, de mégis legmegrendítőbb spirituális élményem a pestlőrinci Szent Margit plébánián történt; kezemben egy szál fehér gyertyával és ostyával a számban; egy húsvétnak szombatján.

Valaki megfogta kezemet...

A szimbólumok az évszázadok során erőteljes jelentéssel, imákkal, energiákkal töltődnek fel. Amikor kapcsolatba lépünk egy szent szimbólummal, hellyel, az őt képviselő erőnek, bölcsességnek az áramába kerülünk.

Nem kerestem tudatosan a Mária-tisztelet kegyhelyeit. Egyszerűen benne voltak az életemben, utazásaimban és csak visszatekintve látom, hogy ez az erő mennyire áthatotta az életemet.

Édesanyám Mária-lány. A Mária-lányokat dec. 8-án szentelték fel a Szeplőtelen Szűz napján. Másként úgy nevezték őket, a Szeretet leányai.

Kicsi lányként sokat voltam Bólyban; édesanyám szülőhelyén, ómamámnál, Emma tántimnál, akik maguk is Mária-lányok voltak; ahol irgalmas nővérek tanítottak egykor és erős Mária-kultusz volt és van a mai napig.

Nagyanyámék többször elvittek a Bóly közeli Máriagyűdre. 

A sziget- ahol éltem- és Bácska ismert kegyhelye Vodica, Máriakönnye. 

A budapesti Mátyás-templomot, hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templomot budai séták, valamint karácsonyi koncertek során többször látogattam. A magyaroknak Nagyboldogasszony a védőszentje és országunkat Szent István király neki ajánlotta fel. Ezért hazánk Regnum Marianum, azaz Mária országa. 

Máriabesnyőre és a pilisi Mária útra is elvitt utam kirándulásaink alkalmával. 

Az erdélyi Csíksomlyó mára össznemzeti zarándokhelyünkké vált, ahol pünkösdkor találkozik a világ magyarsága.  

Máriazellbe egyszer túrázás, majd síelés alkalmával jutottam el.

Egy olasz körutazás során jártam Rómában a Santa Maria Maggore bazilikában és eljutottam Syracusába is, mikor Szicíliában jártam.

A szelek szárnyán vitorlással jutottam el a festői szépségű Kotori-öbölben lévő Perast melletti Szirti Madonna kegyhelyre.

És egy "véletlen" vitt el Medjugorjéba. Egy adriai nyaralásból hazafelé a mostári Öreg hidat készültünk megnézni. Barátaink a tengerparton elakadtak, mi pedig már a bosnyák határra érkeztünk. Volt egy plusz óránk.

Valaki megfogta kezemet...

Ez a vers  közvetlen hazaérkezésem után született. 

                 

                                                                      Anyám

                                               

                  

  Már felnőtt voltam akkor, talán,

 Mikor húsvét szombatján

   Ő megfogta kezemet

     És a templomba vezetett.

     Ekkor megéltem az Eucharisztiát,

      Mely megváltotta életem sorát.

  Megértettem, mit jelent Új Embernek lenni, 

Saulusi útról Paulusira térni.

 Vakból lassan látóvá lettem,

 Keserűnek vélt sorsomat megértettem.

Életem viharai lassan elcsitultak,

 Helyette kaptam Isteni nyugalmat.

 Hogy lehozzam az Ég azúrkékjét,

  Vele megtestesítve idelenn a békét.

    Bizton tudtam, lámpás gyúlt bennem,

     Azután, hogy Medjugorjéba mentem.

       Megérkeztem liturgia közbe'

            Üzenetét hallám mindenfelől:

      Pace!  Pace!  Pace!

                                                                     

Egyre inkább megérint az anyaság, a kegyeletteljes szeretet, az általa elérhető belső béke.

A jógaórákat mindig ezzel a mantrával és fohásszal zárom: Om, Shanti, béke legyen!
Tudom, ekkor velünk van Mária, a Béke Királynője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria-kegyhelyek

Este

          Kint szél fúj,
 A Hold felhőkön átragyog.
Belül bíborba öltözött Világ.

A szépségről

Egyszer Dórikától megkérdezte egy ismerősünk- aki egyébként filmes,- hogy mire megy a szépségével.
???!!!
A szépség magáért a szépségért van, a szépség esztétikum!


Az esztétika a szépséggel foglalkozó filozófiai ág. Görög szó, jelentése meglátás, észlelés, érzékelés.
Az esztétikus dolgok felpezsdítő hatással vannak a környezetükre.



http://hu.wikipedia.org/wiki/Eszt%C3%A9tika

A Föld napja

Tegnap vettem egy pár virágzó dáliát, violát, verbénát, begóniát, muskátlit, hogy a hideg miatt még nem túl színes kertem kiviruljon.
Ma van a Föld napja.
Egy pár gondolatot osztok meg Gaiaról az entitásról, a Föld lelkéről és egy szép mantrát ami az én lelkiségemnek megfelel.
Olvassátok és hallgassátok szeretettel.

Gaia, vagy Rheia a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater görög istennője, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű lényeknek: nekünk. Nekünk embereknek. Formát-adó törődő kezei nyomát, egyetlen végtelen kötelékén ott viseljük magunkon mindnyájan, testünk eredetének, geometriai központjában. A köldökünkben. És ha köldökünk csonkjáról a láthatatlan fonál, amely az anyák végtelen láncolatán át összeköt bennünket minden korok anyáival, rég le is hullott testünk oltáráról, az örök kötelék mégis köt bennünket; határtalan téren és a végtelen időn át.

Mindenki anyától született. Minden ember és állat, minden magasabb rendű érző lény. A létbelépés kapuja ez. Maga a nőiség; amely képes a szellemi befogadására, hogy megtermékenyülve általa, formát és testet adjon neki. Az emberek világában mindenki csakis ezen a kapun át érkezhetett, ez az aranykapu, amelyen átbújva az emberi világ megszületett. Az archaikus gondolkodás jól ismerte ennek a misztériumát. Ezért van, hogy az anya és az anyagszó minden szent nyelvben rokon és talán rokon értelmű is. Mint például a latin mater és a materia szavaink. Utal ez arra, hogy az anyag egyben tápláló és védelmező közegünk is, amelyben megtestesülve megpihenhet szellemünk, csakúgy mint jó anyánk ölén. Nem véletlen, hogy a legmagasabb isteni minőséget szinte minden vallásban egyetemesen a galaktotropusza, a gyermekét szoptató anyaistennő jelképezi, akinek tápláló teje maga az égi táplálék, az isteni adomány.

Forrás: http://www.napkapu.com/tarrbencelaszlo/documents/ezoteria/anyasag.html

https://www.youtube.com/watch?v=SYolzWpE1Z4

A Bölcsesség hajszálai

Este miközben léptem ki a zuhanykabinból Dorka megszólalt.
- Anya! Hajts csak le a fejed! - Lehajtottam. - Jé, mennyi ezüst hajszálad van!
- Bizony, ezek már a Bölcsesség hajszálai - mondtam mosolyogva.

Hm, és valóban! Ezek a mondatok is, nem Belőle fakadtak?




Namaste,

"...elissza nedveim a láz."

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
  De képzeli, hát szertelen." József Attila
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm


Azzal az eltökéltséggel másztam ki reggel az ágyból, hogy minden betegségemet hagyom a zuhanyfülke lefolyójában eltünni. 
Csak folyattam magamra a vizet. A rádióban Coldplay szólt, szerintem nekem. :) Fönt tudják, hogy szeretem a csillagos eget.

Holisztikusan gondolkodó emberként dőreség volna azt hinnem, hogy betegségem csak az influenzának tudható be. Különösen, hogy ebben az évben másodszor küzdök ugyanazokkal a tünetekkel, mint láz, nátha, száraz köhögés. Persze, tudom, tudom... a családom és még a fél ország is ilyen tünetektől szenved. Elmennek patikába, vesznek -------- töröltem a gyógyszerek nevét, hiszen a média más reklámtól sem hangos.  
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor én gyógyszertári asszisztensként végeztem ('8o) nem lehetett reklámozni gyógyszert, etikátlan volt, hiszen az GYÓGYSZER. Mára mindez üzletté vált.

Péntek délután megálljt parancsoltam magamnak. 

Ha túlpörgünk, kibillenünk harmóniánkból, aztán jön egy korlátozó helyzet, ami segít, hogy ismét középpontunkba találjunk. Ilyen a Rend, a Kozmosz törvénye. Minél kibillentebb vagy, annál erősebbek és gyakoribbak a megálljt parancsoló tünetek.
A felismerés fél gyógyulás. 
Mérleg jegyben születtem. Különösen fontos számomra az egyensúly, a harmónia.
Lemondtam a jógaórákat, és nem mentem el táncórára sem. A több hónapja várt, e hétvégén megrendezett kristálybörzét is kihagytam. Péntek délután bebújtam a meleg ágyba és hétfőn reggel csak, ha nagyon muszáj fogok kimászni belőle.
Gyógyszer? Nem, nem és nem! Gyógyulásomért bevetek minden ismeretemet az alternatív gyógymódok közül. 
Türkiz az egyik legerősebb gyógyító kristály, jól hat a blokkolt torok- és szívközpontra. (zöldeskék)
Orrkenőcsöt használok, melyben lévő mentaolaj  a torokcsakrát, az eukaliptuszolaj a szív- és a harmadik szem csakrát stimulálja.
Az ayurvéda tisztító gyakorlata a Dzsala néti, a sós vizes orröblítés. Kötelezően követi a Kapálabáthi pránajáma, melynek jelentése: fényeskoponya, utalva hatására.
Nyelvkaparót használok minden nap, de most különösen fontos. (Kapha eltávolítása)

Az ayurvéda szerint a telet és a tavaszt a  kapha (föld-víz) minőség uralja. Ezeket az elemeket; melyek plusz kilók, tél végi szöveti ödémásodás, nátha, megfázás formájában eluralhatnak bennünket; hogy kiegyenlítsük, tüzes, fanyar ízekre van szükségünk. Mi sem jobb, mint egy forró fürdő után bebújni az ágyba és forró, gyömbéres, mézes teát szürcsölni. 
Villámként érkezett az ötlet nagyanyáink praktikájából. Száraz köhögésnél disznózsír a mellkasra, lila hagyma, szalonnával  -csak módjával!-  a gyomorba.
Ilyenkor fogyasszunk kevesebb tejterméket, búzát, édes ízt (méz lehet), több csírát, fűszert (bors, kurkuma,gyömbér) kölest, kukoricát, árpát.

Mint írtam a felismerés fél gyógyulás. Máris jobban vagyok. 

Torokfájás? Már csak alig. 
A nátha? Jöjjön ki, ami mélyen lerakódva ott lapult. 
A kínzó száraz köhögés? Alább hagyott, ahogy szerető gondoskodással magam felé fordultam. 
Míg feküdtem, volt épp elég időm meditálni azon, hogy mi billentett ki. 
A megszokott kis nyugis mindennapjaimból; 7-kor kelés, 8- 16-munka, utána lazítás, lábam a kandalló párkányán, vagy jó időben kert, stb.; nos, most 7-kor kelés, 8-16 munka, jógaoktatások, nordik walking, tánc.  Aztán még itt volt a húsvét és háziasszonyi teendői. 
Mint említettem a tél és télutó kapha minőség. Ezalatt a természet is begubózik, pihen. Akkor vagyunk vele harmóniában, ha mi is többet pihenünk, erőt gyűjtünk.
Ha túlhajszoljuk magunkat, mínusz keletkezik a szívtérben. A száraz köhögés a táplálás hiányára utalt. Szó sincs arról, hogy ne szeretném magamat! De, mégis többet vállaltam, mint kellett volna, nem hagytam elegendő időt magamnak töltekezni, erőt gyűjteni.

Az ayurvéda szerint vata alkat vagyok, akinek kényes pontja a váll! 
Hát? Alább a vállalásokkal!

Remélem tanultok az esetemből. Még a szíveteknek kedves elfoglaltságokkal SE terheljétek túl magatokat!

Namaste, Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=uzO3upcQKR4

http://www.jogapont.hu/blog/0000000335/melleslegjobbjoga-/

http://www.jogastudio.hu/az_orrmosas_vizzel_oktatoink_cikkei

http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/80-pranajama-legzgyakorlatok.html

http://lexikon.katolikus.hu/K/kozmosz.html

Tavasz; emlékek, gondolatok

A gólya A GÓLYA

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.

Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.

Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.

És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.

Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenként megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -

Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.

Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -

Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.

Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.

És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1-10.

Petőfi Sándor verse A gólya, az egyik legkedvesebb versem.

Ezek a gyönyörű strófák gyermekkoromat idézik s mint Petőfinek, nekem is egyik kedvenc madaram a gólya.

Csak kérdezem, vajon gondolkodtál-e már azon, hogy a népszáj szerint miért éppen a gólya hozza a kisbabát?

Egyszer, egy  kirándulásunk alkalmával, gólyákkal teli ingoványos rét mellett mentünk el. Ennyi gólyát még életemben nem láttam! Ez Erdélyben történt és tudjátok-e, hogy Erdélyország más néven Tündérország.

Ekkor jött egy sugallatom: a gólyák színei. 

Piros az élet, 

Fehér a lélek, 

Fekete a  föld,
Mely szemfödél lesz.

Gyermekkoromban ilyentájt testvéreimmel felhúztuk Világjáró hétmérföldes csizmáinkat és elindultunk fogadni a tavaszt és vele a gólyamadarakat. A Világot ekkor még  a Duna, az Öreg-Duna, a fokok és kis erek szabdalta, erdők határolta szigeti táj jelentette. 

Nekünk nem is hiányzott a nagyvilág, hiszen mi itt voltunk Otthon.

Ma is szívesen látogatok haza és, ha nem is a hétmérföldes csizmában, de felkeresem a régmúltat felidéző helyeket. 

Pityuval, Katával elmegyünk gombászni, akárcsak gyerekkorunkban. Ők pontosan tudják, hol, mikor, melyik fűzfa oldalán terem a kihagyhatatlan, semmilyen más gombához sem hasonlítható gévagomba. 

Élvezem a réten sárgálló boglárkákat, a napsütéses kéklő eget a rajta cikázó fecskékkel, a finom tavasz illatot és a szél borzolta fűzfás Duna partot.
Kötődés...

A tavasz és a keresztény világ legnagyobb ünnepe, húsvét közeleg. Nagyhét van. 

Idén legidősebb testvérem, Árpi és felesége látogatnak el hozzánk.

Ritka vendégek. Különös gonddal készülök. 

Fejemben már összeállt az ünnepi menü, be is szereztem már a hozzávalókat.

Tudatosítottam a  bevásárló körutamon, hogy nem rohanok, miért is állok sorban, mi az, amiért türelmesen várakozom, hogy kiszolgáljanak.

Tudom, a szeretet az az erő, amiből merítek, így minden szépen és jól  sikerül.

A húsvét az odaadás ünnepe. 

Ne feledkezzünk meg Jézus utolsó szavairól: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."

Kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek együtt  szeretteitekkel!
Legyen köztetek Krisztusi szeretet!

Legyen a napsütéstől, a friss tavaszi széltől, vidámságtól üdítő, a gyermekek kacajától pedig hangos a húsvét ünnepe!

És még egy apró kis vallomás. Nem feledkeztem meg belsőgyermekemről sem.      
A fészekben lapul majd Lilinek is egy kis csokinyuszi.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_349c.html