Roráté*

"Harmatozzatok egek onnan felülről..." 

Schäffer Erzsébet: Hajnali rorátéim

Hová lettek azok a hajnalok? Ki keltett, finoman rázogatva minket az ágyból? Hogyan hagytuk oda a meleg dunyhát a vaksötét szobában? Mosdottunk a jeges lavórban, kapkodva szedtük hideg göncünket, nem adott még meleget a sparhelt. De valaki nálunk is korábban kelt. Pattogva égett a gyújtós a kihűlt platni alatt, s ebben a pattogásban benne volt a forró reggeli tej ígérete, az olajban sült pirítósé... Ha majd hazaérünk... Hogyhogy nem bántuk akkoriban, hogy a pirítós nehéz szaga betölti a konyhát...

Nyikorgott a kiskapu, a sötétben meg a ködben nem láttunk a szomszéd házig se, legfeljebb nagykendős öregasszony-árnyakat, azokat is majd csak a templom felé vivő kaptatón, ahol lehagytuk őket halk csókolommal, hogy együtt érjünk a tótlikiakkal, meg a Hanfland felől jövőkkel a templom elé.

Szuttyogott a latyak magas szárú cipőink talpa alatt, vagy törtük a tócsák szemére fagyott hófehér szemfödelet, s hányszor ropogott a hajnali hó a lábunk nyomán szikrázón, fehéren. Hogyan volt, hogy gyerekkorunkban, gyakorta már adventkor előreküldte szakadó dunyháit az ég...

Akkor már várakoztunk. Ki tudja, hogyan fogalmazta meg a gyerekszív azokon a decemberi hajnalokon, hogy mire vágyik, míg tapossa egyik reggelt a másik után.

-Az egy tett, hogy eljöttök a rorátéra. Azt nem mindenki teszi meg, látjátok... Hogy felkel hajnalban, ruhát ölt, s elmegy a templomba. Ahhoz ember kell, s akarat, gyerekeim...-

Azt mondta a papunk, aki tanár volt, apadhatatlan kút a bölcsessége, de akit botorul elhagytam, s csak a betegágyához találtam vissza. Sokára. Nagyon sokára.

Talán meg se fogalmaztuk, hogy várakozunk. Mégis, tele voltunk vágyakozással. Várakoztunk a hóesésre, a patak hátát borító jégpáncélra, a disznóvágások perzselő, meleg tüzére, az ujjunkra húzott forró malackörmökre, diók pattanó héjára, az olvasztott cukormáz édességére... Az ünnepre. A születésre. A titokra. A Kisjézus jászolára, a meleg szobában a karácsonyfa illatára, alatta a zizegő szalma aranyos kupacára, a gyertyák fényére, az énekre, amit dörmögve kísért apám, sose hallottam énekelni máskor, csak karácsonykor.

És persze vágyakoztunk az ajándék után. Az ajándék után, ami titkot hordozott, a szeretet és odaadás titkát, de ezt akkor még nem értettük. Nem is kutattuk. Csak éreztük, hogy van valami a karácsony körül, ami túlmutat bejglin és szaloncukron, de még a hajas babámon és a testvérem kis teherautóján is messzebbről üzen valamit. Ha még meglenne az öreg Jokl, a falunk tehénpásztora, az talán tudná, hol van az a messze. Az öreg, így mesélték, minden áldott évben, karácsony napján megmosdott, megáldozott és este hat órakor kiállt a főtérre. Ott keresztet vetett és horpadt trombitáján elfújta a Stille Nachtot. Az asszonyok ekkor a parazsas vasalókba tömjént szórtak, s végigfüstölték az istállókat, a pincét, a gazdaságot. S a várva várt karácsony estén megkezdődhetett az ünnep.

Így volt. Várakoztunk. S a várakozás tisztára söpörte a lelkeket. Mert az ember a várakozásban figyelni kezd. Elcsöndesedik. Más lesz a fontos, vagy más is fontos lesz a számára. Valahogy úgy, amikor egy kisbaba készülődik. Ott legbelül. Kell a körülötte élőknek az a kilenc hónap. Kell, hogy megszülessen a vágy, a kíváncsiság, a feltétlen odaadás az után a kis jövevény után. Kell a megszentelt idő. És a várakozás ideje, a vágyakozás percei, ha nem is tudunk róla, megszentelt percek.

Valami történik az emberrel, amikor valakire vagy valamire vár. Ebben az "azonnal mindent akarok" korban szinte illetlen mondani, hogy én úton lenni például, lassú vonatokon, sokáig szeretek. Talán, mert már tudom, a megérkezéshez idő kell. Nem véletlen, hogy csak a mesék boszorkányainak és tündéreinek kiváltsága: "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok..." Rajtuk kívül a régiek gyalogoltak, lóra ültek, szekérre, batárra, tengerjáró hajóra, s utaztak hetekig... S az utazás hosszú ideje alatt szárnyat bontott bennük a vágy: -de jó lesz már megérkezni! Megölelni végre a rég nem látottakat...!

Ezért nem indultak útnak áldás nélkül.

Böjt után az első falat, hóban, metsző hidegben gyaloglónak a meleg szoba, szomjas vándornak a pohár víz...

A szerelemben is a leggazdagabban hullámzó érzelmek a beteljesedés előtti hosszú várakozás érzelmei.

Meg kell tanulnunk vágyakozni...

Bécs városában voltam két hete, vasárnap. A házigazdák illatos, forró punccsal kínáltak, és meggyújtották a koszorún az első gyertyát...

Advent ideje van. Az ember elcsöndesül, magába néz, ha van rá alkalma, fűszeres forralt bort kortyol, süteményt süt, beteget, barátot látogat. 

A fogyasztó az áruk földíszített szentélyeiben vásárol, tolong, ajándékot halmoz ajándékra. 

És milyen a karácsony üzenete... Még ebben az izzadságos igyekezetben is meg-megcsillan néha bennünk a vágyakozás.

Valami méltóra. Hogy pakkok és plázák reménytelen, izgatott hatalmán túl, végre eljussunk a karácsony belső békéjéig.

De ehhez oda kell hagynunk magunkból egy darabot. Nem könnyű. Oda kell hagynunk magunkból valamit, hogy végre megtanuljunk vágyakozni az után, ami már rég a miénk.

Én gyerekkorom hajnali rorátéira.

Ott ülök télikabátban, kiscsizmásan... Két copfom között nézem, ahogy öreg papunk csak áll görnyedten, és nem fárad el újra és újra elújságolni a karácsony hírét: Örömet mondok. Nagy örömet néktek...

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Rorate

Ha a volna ott nem volna..

Mottó advent harmadik vasárnapjára:

"Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné!" 

/Móra Ferenc/

Luca nap

 Forrás: fonóasszony

NYC

Az USA soha nem vonzott. Az a szentimentális, rózsaszínű álomvilág, amit a filmek sugallnak. Ahol például a milliárdos gazdag család, befogadja  drogos anya nem nevelte fekete srácot, (Szív bajnokai, Oscar díj Sandra Bullock) ami egyébként egy valós New York-i történet. Vagy,  ahol figyelemfelkeltésből pinkfutást  (mellrákos nők támogatása) szerveznek. Vagy Alzheimer futónapokat tartanak...  Olyan mesterkéltnek tűnt nekem ez az egész, pedig valójában az együttérzést sugallják. Mert a legújabb kutatások szerint az erős fizikai megterhelés csökkenti a főleg idősebb korosztályt érintő betegség kockázatát.

És innen, olyan túlzónak tűnt az az ünnepi agyondíszítettség, ami egyébként elkápráztatóan szép, és olyan szívet melengető. Itthon frusztrálónak érzem, hogy egyes üzletek zsúfolásig vannak töltve olcsó műanyag díszekkel és party kellékekkel, azt a hitet keltve, hogy az életünk ilyesmiktől lesz happy. 

Ott tényleg elhihető, megélhető, hogy a világ csupa jókedv és öröm. Mint ahogy a Manhattani tündérmesében mondja Celeste: Manhattan fantasztikusan, mesésen szép!

A Deltával rövid két óra alatt  a Floridai nyárból megérkeztünk a New York-i  őszbe. 

A stewardess-ek megjelenése teljesen természetes volt. Egyszerű szürke egyenruhában végtelenül kedvesen, közvetlenül viselkedtek. Ezt csak azért említem meg, mert az eddigi tapasztalataim szerint inkább távolságtartóan viselkednek az utaskísérők.

A JFK reptérről transzferrel egy óra alatt értünk Brooklynba, a Coney Islanden foglalt szállásunkra. Norbi, szállásadónk még akkor, késő délután autóval megmutatta a környéket. Minden fontos dolog, éttermek, üzletek, Subway párperces sétával elérhetőek voltak. 

Korán tértünk aludni, hogy másnap pihenten vágjunk neki Manhattani városnézésünknek. 

Egy közeli  IHOP-ban (kihangsúlyozza, hogy farm fresh) reggeliztünk. Hagyományos ham and eggs menüt kértünk, mellé  rösztit,  kolbászt, juharsziruppal, friss áfonyával megszórt pancakes-t (palacsinta) és  teát szolgáltak fel. 

Innen irány az öt percre lévő Subway. A meglepetés az, hogy sok vonalon, mint itt Coney Islanden is, a New York-i metró magasvasút. Csak  kicsivel a Brooklyn híd előtt és utána a belvárosban megy a föld alá.

Már előző este megnéztük hogy az innen induló Q metróvonal  elvisz a 34-th Ave-re, Manhattan szívébe. 

Menetközben figyeltem az utazóközönséget. Etnikailag nagyon vegyes volt, lévén szó egy brooklyni vonalról. Az emberek előzékenyek, türelmesek, segítőkészek egymással, nincs lökdösődés  le- és felszálláskor. Az átlag nagyon egyszerűen öltözik. 

Sokan füveznek, messziről érezni a marihuana szagát. Itt ez legális. Több üzletet is láttam a  szállásunk közelében "... Leaves" felirattal.

50 perc alatt értünk a belvárosba. 

Brooklyn hídon, Subway-ről Manhattan

A Herald Square-en a Macy's-nél jöttünk fel. A látványtól ami fogadott, (Herald Towers, Heralds Square Park, Macy's, Empire State Building) kicsit tátva is maradt a szánk. 

Macy's 

Első utunk az 1930 - 1931-ben épült Empire State Buildinghez vezetett. Szinte várakozás nélkül vettük meg a jegyeket, majd mentünk az Observatoryhoz. Nagyon szerencsések voltunk, mert szép időnk volt, és így fantasztikus volt a 86. nyitott szintről majd a zárt 102.-ről New York-ot 360°-ban felülről látni. A Brooklyn hídat, a Central  Parkot,  Chrysler Buildinget,  a Szabadság-szobrot, Manhattan felhőkarcolóit... Elképesztő volt! De maga az épület is! Ahogy mentünk az első lifttel a 80.-ig a menyezetre vetítve korhűen láthattuk, ahogy a fejünk felett épül a torony. És, ahogy  kiállítással tisztelegnek a világ leghíresebb épületének, amely a legeslegtöbbet szerepel filmekben, és az emberek életében is az egész világon.

Empire State, New York állam beceneve, és az épület 1970-ig a világ legmagasabb épülete volt. Akkor építették a WTC-t ami megelőzte. Lerombolásuk után, amíg nem épült meg az új, a One WTC, ismét NYC legmagasabb épülete volt.

Ezután az ámulat után beűltünk egy Starbucksbe kávéra és sütire, majd elsétáltunk a közeli Bryant Parkba, ahol színes karácsonyi vásár, koripálya, és körhinta is van, amire nem csak  gyerekek ülnek fel. 

Lehet itt kapni hamburgereket, "crab cone"-t ami egy sajtkrémes rákkehely, habcukros-, (marshmallow) likőrös forrócsokit, egyéb italokat, sült gesztenyét, (egyetlen rossz sem volt köztük) egyéb apró ajándékokat, mint sapka, kesztyű, sál, karácsonyi dísztárgyak, csecsebecsék. Hasonlóan a mi adventi vásárunkhoz.

Bár hideg idő volt, néha szemerkélt az eső, mégis elhatároztuk, hogy megvárjuk itt Midtownban, amíg besötétedik. Bementünk a 34-th Ave, Broodway sarkán lévő Macy's-be, ami Amerika legnagyobb áruháza. Nem vásárolni, csak körbenézni, mert négy napunk volt csupán New Yorkra, és nagyon sok mindent szerettünk volna még látni. 

Bent fel is melegedtünk, aztán irány a Broodwayn a Times Square felé. 

A Broodwayn

Már sötétedett. Az épületek, a terek, fák, gyakorlatilag minden egyszeriben arany fényárban úszott. A Broodwayn sétálva mutatványosok show műsora, nagy brandek üzletei láthatók, pont, mint egyéb nagyvárosokban. A Times Square-re érve, a Paramount Building épülete, és a Hard Rock Cafe fogadott. Körben a felhőkarcolók oldalán hatalmas, színes neonreklámok villogtak. A Red Steps zsúfolásig volt fotózó emberekkel.  Különleges hangulata volt ennek a nyüzsgő térnek, így következő nap délutánján is útbaejtettük. Akkor a forgatagban  a fotósoknak pózolva feltűnt Grincs, Superman és Catwoman. 

Times Square, Catwoman

Egyébként a Times Square a New York Times-ról kapta a nevét, melynek irodaháza 1904-ben költözött ide. 

Második napon a Central Parknál kezdtünk. Útba ejtettük a közeli Carnegie Hall épületét. Végigböngésztük a műsorlistát, de nem láttunk  magyar szereplőt. Pedig számosan felléptek már a híres falak között, például Kocsis Zoltán, Marton Éva, Rost Andrea, és Sebő Ferenc  is. 

A Centrál Parkba lépve őszi színkavalkád és csendes nyugalom fogadott. A sétálók, kocogók között játszadozó mókusok futkostak. A Central Park a világ leghíresebb, és az egyik legszebb parkja, ezért is láttunk a csónakázó tó mellett boldog párokat, akik esküvői fotóikat készíttették itt a nagy napon.

Central Park

                                          

A Harlem felé sétálva, zeneszót hallottunk. Egy korcsolyapálya volt. Át voltunk fázva, így jól jött, hogy megálljunk és igyunk egy jó forró teát. 

A parkból a Rockefeller Center felé indultunk. A 5-th Ave-n találhatóak a világ csúcskategóriás üzletei, mint például Luis Vuitton, Gucci, Prada, Rolex, Swarovski, Lindt.

Luis Vuitton Building

       

Ez a világ legdrágább kereskedelmi negyede. 

Hasonló, mint a párizsi Champs-Élysées, csak ott paloták, itt pedig felhőkarcolók övezik a sugárutat. 

New York egyébként elég sok mindenben büszkelkedik a világ "leg.." jelzővel.

A Rockefeller Center előtt már állt Amerika karácsonyfája. Be volt állványozva a díszítéshez, így csak  a több mint 3 millió kristályból álló  Swarovski  csúcsot láthattuk. 

A nyilvános karácsonyfa-állítás szokása 1933-ban kezdődött, és mára az ünnepi időszak legfontosabb látványossága New York-ban. A fénygyújtási szertartást közvetítik az egész világon és milliók keresik fel a fát személyesen. 

Előtte csodálatos fényekkel díszített  tér, és hangulatos koripálya van.  Szemben a sugárút másik felén a kivilágított Saks Fifth Ave nagyáruház áll. 

Innen sétáltunk a Broadway felé, majd időztünk még a Times Square- en.

Harmadik napunkat Alsó Manhattanben töltöttük. A 9/11 emlékműhöz és a One WTC-hez mentünk.  

9/11 emlékmű

One WTC

Ezután a Wall Streeten végigsétálva megcsodáltuk az azt határoló híres épületeket.  

Beaver Building

Trump Building, Beaver Building, Federal  Hall, aminek lépcsőjén áll George Washington szobra. Az Egyesült Államok alapító atyja 1789-ben itt tette le hivatali esküjét. 

Az utca végétől lesétáltunk a Hudson folyó partjára. Bementünk a híres Fultonba, vettünk egy - egy szendvicset, majd kiűltünk a teraszra, és innen bámultuk a szemben fekvő Brooklynt, a Brooklyn hidat, Manhattan hidat, és a vizi forgalmat. A pihenő után továbbsétáltunk Chinatown-ba, ami itt egy nagyon népszerű turista célpont, köszönhető népszerű éttermeinek, piacának és üzleteinek. Utólag őszintén bevallom, hogy ez igazán kihagyható lett volna egy négy napos NewYork-i bakancslistából.  

Utolsó napra maradt a Coney Island-en lévő New York Aquarium.  

Már csak egy fél szabad napunk maradt. Délután  csomagolnunk kellett, mert itt három órával indulás előtt kint kell lenni a reptéren. 

Lementünk enni a Nathan's Famous-ba, majd továbbsétáltunk a közeli vidámpark területén fekvő akváriumba. Kár lett volna kihagyni. 

Coney Island, Vidámpark

Aquarium

Késő délután a transzfer kivitt bennünket New Jerseybe a Newark reptérre, ahol a Lufthansaval 20:20 - kor elindultunk haza. 

Életreszóló élményekkel gazdagodva érkeztünk haza.

Az Antillákon l.

Reggel öt óra múlt nem sokkal. Ugrás ki az ágyból fotózni a napkeltét! Ez, az óceánon töltött nyolc nap alatt már szokásommá vált. Könnyű korán kelni, mert nyugat felé haladva az órát mindig visszafelé kell tekerni. Mai reggelen már 5 órával később kelünk az otthonihoz képest. 

Kinyitom az erkélyajtót. Meglepődöm, mert egészen másfajta fények fogadnak. Szárazföldi lámpák. Hamarosan kikötünk, talán még egy óra. 

Antiguára érkeztünk. Két napja látom az óceán felszínén a barnaalga szigeteket. Utánanéztem. A Karib-térség melegebb vizeit jelző hasznos lebegőnövény. A hajó 14. emeletéről  olyan aprónak tűnik ez a növény, azonban, ahogy egy természetfilmben láttam, az óceánban  - szó szerint - egész függő erdőket képez. 

Lassít a hajó. 8 csomóval fordulunk a kikötőre. Teljes csendben haladunk. A tenger már rég nem ultramarin, mint 3-4 km mélységnél, hanem csodálatos türkiz. 

Antigua a Kis Antillák egyik gyöngyszeme. Ez a kis karibi ország főleg turizmusból él, köszönhető számtalan lenyűgöző, türkizkék, hófehér homokos strandjának. Vezetőnk úgy mondta, hogy 365 strandjuk van, az év minden napjára jut egy újabb. A sziget jelmondata is erre utal: "egy strand minden napra". Persze itt apró öblökről, eldugott partszakaszokról is szó van, nem csak a fizetős napágyas helyekről.

 

Antigua jelentése spanyolul: ősi, régi. Nevét Kolombusz Kristóf adta a sevillai Santa Mária de la Antiqua  freskó tiszteletére. Fővárosa St.John's. 

Hatalmas fregattmadarak szállnak körülöttünk. Csodaszépek! Mintha csak egy National Geographic filmet néznék. Az akár 1,5m hosszú, 2.4m szárnyfesztávú fregattmadár Antigua és Barbuda nemzeti madara. Kolóniák költenek itt. 

 

Meglepetésként egy kis otthoni hangulat. A hajnali  sziget kakaskukorékolással fogad.

Reggelizni megyünk, majd indulás a sziget fő látnivalóit bemutató túra találkozási pontjához. 

28 fok van, 70% feletti a páratartalom. Szerencsénkre felhős a mai nap és jól jár a szél. Így is  már rövid séta után úszunk a verejtékben. 

A legfőbb látnivaló a kis szigeten a kivételes megőrzöttségű, világörökség részét képező Nelson's Dockyard.  

Ez az egyetlen teljes egészében helyreállított és működő 18. századi haditengerészeti dokk az egész földön. A koloniális korszak minden építészeti, katonai, tengerészeti tudását tükrözi.

A  séta során beülünk egy bárba egy Carib sörre. Nagyon jól esik ez a finom ital. 

A sziget épp ma, érkezésünk napján, november 1-én ünnepli függetlenségének 44. évfordulóját. Munkaszüneti nap van. 

Az emberek faházaik teraszán ülnek, kertészkednek. Az utcákon, tereken színes kirakodók, árusok, kisebb fiesta hangulat. A lakosság legnagyobb része fekete. Afrikai származású. Egyszerűség látszik, amit nem mondanék szegénységnek. 

Zárszóként: Amire utóbb vezetőnk felhívta a figyelmünket, hogy itt nincs "mobilon lógás", netezés, csetelés. Az emberek találkoznak, beszélgetnek, levelet, e-mailt írnak egymásnak. 

Más, lassúbb, s talán elégedettebb világ. 

A lélek bora

"A hála a lélek bora. 

 Rajta! 

 Rúgjunk be!" 

Rumi

Namaste

Forrás: Rumi Loves

Amerika Velencéjében

Mikor Floridából, Fort Lauderdale-ből küldtük gyerekeinknek a napi élménybeszámolónkat, Dóri azt írta: hát a végén még ki akartok költözni majd... DE OTT SINCS ÁM KOLBÁSZBÓL A KERÍTÉS! 😅😂

Nincs valóban. De mégis, annyira más, nyugodtabb, elfogadóbb, gondtalanabbnak tűnő világ az ott.

Szombati napunk vizes program volt. Délelőtt floridai vendéglátónk Kopár István* bemutatta vitorlását, amivel indul a kövekező földkerülő versenyen. Ezután, míg ő a hajóját intézte, mi Everglades**-be mentünk - ami egy gazdag élővilágú hatalmas trópusi mocsárvidék - aligátorlesre. 

Ezt követően  Istvánnal és feleségével Évivel Fort Lauderdale-be hajtottunk. Átszálltunk vendéglátónk kis hajójába, hogy megcsodálhassuk Amerika Velencéjét. 

Mennyi szépség, és szemmel látható gazdagság. Gyönyörű, szemetkápráztató villák, yachtok, mindenütt zeneszó, fürdőzés, életvidámság a csatornákban. És ebben a fényűző, egyfajta gazdagságban láttam mérhetetlen pazarlást is. Csodálatos 30-40 éve épült villákat bontatnak le az új tulajdonosok, csakhogy a mai divatos minimál stílusban újraépíttessék.

Már szinte kezdett alkonyodni, mindannyian éhesek voltunk. Ideje volt vacsorázni. Kikötöttünk a LD Riverside Hotelnél és felkapaszkodtunk az étterem szintjére. Szombat volt, és "happy hours". Igazi nyári cheers hangulat. Rengetegen voltak.  Szerencsére rövid időn belül kaptunk asztalt, kint a csatorna mellett. Megvacsoráztunk. A kellemes hangulatú vacsora  után búcsúképpen mégegyszer koccintottunk a  jól sikerült napunk  örömére. 

                   

Sötétedésben indultunk vissza és ekkor láttuk csak igazán, hogy milyen csodálatos fényekkel is készülnek a közelgő ünnepekre, a Veteránok napjára és a Hálaadásra. 

December elejétől pedig már  karácsonyra, Christmas dayre díszítik a karácsonyfáikat, házaikat. Városaik a már filmekből, reklámokból ismert fényárban úsznak majd. 

Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk ma is. 

Igazán hálatelt szívvel hajtottam  álomra a  fejemet. 

* https://mhsc.hu/?page_id=754

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Everglades

Diana Keaton

„Ne add fel magad. Ezért hibázol itt-ott; túl sokat teszel, vagy túl keveset. Csak érezd jól magad. Mosolyogj. És folyamatosan használj rúzst.”

"A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy nem próbálsz olyanná válni, mint bárki más."

Diane Keaton

1946-2025

A szeretet a kulcs

NE ÉREZD MAGAD MEGSÉRTVE

Ha valaki meg akar sebezni, figyeld meg a fájdalmat, amit rejteget.

Ha valaki hazudni akar neked, figyeld meg az űrt, amit magában hordoz.

Ha valaki el akar árulni, figyeld meg a magányt, amit cipel.

Ha valaki gúnyolódik rajtad, figyeld meg a traumákat, amiket zárva tart.

Ha valaki lenéz téged, figyeld meg, milyen nagy a nyomorúsága.

Ha valaki irigyel, figyeld meg a belső frusztrációját.

Ne érezd magad megsértve mások hibái miatt: dolgozz a sajátjaidon, javítsd magad, amennyire csak tudod, és légy kedves, nagylelkű azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Ne az egódat tápláld, hanem kezdd el a lelkedet erősíteni.

💫 A SZERETET A KULCS 💫

Namaste 

Forrás: Toni Roderic

A Lét (Sat, szanszkit: सत्) csodái

Otthon voltam pár napot. Dunafalván. A nővéremnél voltam látogatóba. 

Most olyan más volt minden, annyira másként éltem meg az ottlétet. Kívül semmi nem változott, és mégis, mintha egy másik  dimenzióba érkeztem volna meg...

A gazdag ősz megérlelte gyümölcseit. Kati megkért leszüretelném-e az almát.  Örömmel vállaltam. Kitudja milyen régen nem csináltam már ilyent. Élveztem a gyümölcs illatát, ízét. Az alma csutkáit látva Kati meg is jegyezte, hogy fütyültetnie kellett volna engem. Tudjátok, mint, ahogy Nyilas Misinek a Légy jó mindhaláligban.  

Különös szeretettel szedtem a kisebbik fát, ami még az anyu kertjéből való.

Magoncként hozta nővérem ide, ebbe az udvarba és kedvenc almafajtám az aranyló golden terem rajta. Nem csak azért szeretem ezt, mert jó édes, szemben a másik, gyakoribb fajtával a savanykás jonatánnal, hanem, mert számomra ez volt az Aranyalmafa. Az egyik legkedvesebb mesekönyvemből, Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi-ből.  Ezen a fán ült és énekekelt a bülbül*, éjszakai mesélésre hívva Seherezádét.

A szüret közben kicsit meg volt szólítva  gyermeki énem...

Még nagyon melegek a nappalok, így estefelé vittük ki nővérem kis szálkásszőrű tacsiját a Duna partra. Had futkosson szabadon! Itt legfeljebb egy két vadkacsát és sirályt zavar. Meg a vakondtúrásokat. 

A part homokjában szarvas és őz nyomokat láttunk. Éjjel  ide jönnek  le inni a közeli Papkerterdőből. 
Erről emlékem bukkant elő. Amikor kis tizenéves gyermekként apunál voltam ebben az erdőben, vízért küldött egy közeli tanyánál lévő kúthoz. A két fehér üveget a gémeskútból megtöltöttem friss, hideg vízzel. Ahogy az egyenetlen töltésen bicikliztem, össze-össze koccant a két üveg a szatyorban. Egy nagyobb gödör után egyszercsak pukkanás hallatszott. Eltört, szerencsére csak az egyik üveg. Megszeppenve érkeztem vissza apámhoz, aki megvigasztalt, hogy nem olyan egyszerű biciklivel tele üvegeket szállítani.

Szeptember van. Szarvasbőgés ideje.

Megvártuk nővéremmel a sötétedést és autóval indultunk Tiser erdő közelébe. Párzási- és vadász szezon van. Ezt tudva megálltunk Kútsebes után. A bikák hangja kilóméterekre száll. Mögöttünk Papfejszebokra, jobbra Tiser.

Fél tíz felé hallottuk meg az első bőgést. 

Egy bika hangja uralta a teret. Messziről, a falutól följebb a Duna mellől hallatszott. Mi maradtunk, és innen hallgattuk, erről az alig fényszennyezet helyről, miközben bámultuk a csillagokat.  

A Perseidák meteorraj még aktív. A hullócsillagokat látva belesuttogtam az éjszakába a kívánságaimat.. 

Másnap este megint kimentünk szarvasbőgésre. Most a töltésen le dél felé mentünk. Elhagyva a falut, megálltunk a kiserdő mellett. 

Újhold volt. Az erdő csendjében és sötétjében csak halkan beszélgettünk. - Milyen győnyörűen látszik a Tejút! Látod ott rajta az a Hattyú. És csak csodáltam a többit is, a ragyogó Göncölt, a Delfint, a Corona Boreálist, és a már lemenőben lévő Oroszlánt. A nővéremnek ez nem olyan csoda. Ő mindig ilyen tisztán láthatja a csillagokat. 

A csendben váratlanul rémisztő hangosan szólt egy kuvik hangja az erdő felett. Összerázkódtam.

Kati szólt, - gyere, szentjánosbogarak. A hosszú fűben itt-ott felvillanva pislákolt még egy-két szentjánosbogár. Öröm volt látni őket! Régi emlékeket csaltak elő.

Tíz óra volt, mikor haza indultunk. Ezen az estén elmaradt a bőgés.

Otthon aztán már hálóruhában, bebugyolálva magamat egy meleg plédbe, kiültem a teraszra. 

Mintegy varázsütésre megszólalt egy bika.  Magam elé képzelve királyi fenségét, még hallgattam egy ideig, majd aludni mentem.

4 óra körül felébredtem. Ha már felébredtem, fel is keltem. Kimentem.  

A leereszkedett hajnali égbolton megjelenő Orion és Szíriusz ámulatbaejtő látványa fogadott. Tőle jobbra a Bika a Plejádokkal, balra pedig Pollux és Castor fényeskedett az Ikrekben. A szarvasbőgés egészen közelről még most is szólt. 

Fáztam. Bementem, de már nem aludtam vissza. Meditáltam, hallgattam az ébredő madarak halk, majd egyre bátrabban szóló énekét. Hat órakor ismét kimentem. Most a madarakkal együtt a Napot köszönthettem, ahogy a hatalmas nyárfák között előbújt narancsszínű ruhájában a keleti égbolton.

Megtelt a lelkem ezekkel az igazi csodákkal... 

Mégis miért volt most annyira más minden? 

Közeleg a szülinapom. Olyan szépen idéződtek meg szüleim. Anyám, aki egy igazi Demeter volt, az őszi kert bőségével és magával a születésemmel. Apu az erdővel, a természet gyógyító zöldjével, annak erejével. 

Puhán körbeölelték  lényemet.

Mit is kívánhatnék születésnapomra mást, mint amit érdemlek. A legtöbbet! 

A Lét Urának kegyét.

Namaste,

*bülbül a perzsa bulbul török kiejtése, mely  csodás hangú madarat, fülemülét jelent.

P.S. 

Vad Írisz

Ezzel az esszenciával a befejezetlenség és az elkülönlés érzése feloldódik, és átalakul a természettel való egység tudatává, - hogy alkotó átalakulásunk felé haladva bízzunk a természet erőinek támogatásában.

Gyógyító Buddha

Gyógyító Buddha 

Gyógyító Buddha mantra 

https://open.spotify.com/track/1AJ6qudgCvpvlkr27OqJDT?si=GkexRTocTu-zALUDP3u6eA

TEYATA OM BEKANZE BEKANZE 

MAHA BEKANZE RADZA SAMUD GATE SOHA

„Hívom a Gyógyító Buddhát (az Orvoslás Királyát), hogy a legfelsőbb magasságokból alászállva szüntessen meg minden betegséget és szellemi tudatlanságot.”

Bhaisadzsjaguru [tibeti nevén Szangye Menla] az orvostudomány királya a mahájána, és a vadzsrajána irányzatokban. A lápisz lazuli színű buddha a történelmi Buddha gyógyító aspektusát fejezi ki. Ezt a drágakövet hagyományosan valami ritka vagy tiszta dolog, eszme szimbolizálására használták. Ez a kék fény pozitív és gyógyító hatással bír. De úgyis mondhatnánk, hogy szimbolikus formája a mélykék színű misztikus HUM szótagból keletkezik. A Gyógyító Buddha szerzetesi köntöst hord, és keresztbe tett lábbal ül egy lótuszvirágon, és egy fehér holdkorongon. A bal keze ölében nyugszik, meditációs tartásban, benne egy gyógyító nektárral teli tálat tart. A jobb kezét ajándékozó (nagylelkűség) tartásban tartja, vagy egy Arura gyümölcsöt fog [Myrobalan], ami minden betegség univerzális ellenszere. Ez a keze a gyógyítás relatív szintjét (gyógyító sziddhi képességek) szimbolizálja, azaz a még meg nem világosodott lények számtalan betegsége ellen használható gyógyító módszereket. A bal keze az ölében nyugszik tenyérrel felfelé, benne egy koldulócsésze [patra] a hosszú élet és egészség nektárjával együtt, amely a megvilágosodást, az abszolút sziddhit képviseli. 

A rajta való meditáció nemcsak a tünetinek tekinthető betegségeken segít, hanem azok alapvető okait, a három tudati mérget is eltávolítja: kötődés, ellenszenv, nem tudás. 

Minden jót megtesz, amit az adott lény karmája megenged. Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Gyógyítás Alapvető Szellemisége (Lényünk Központi Magva) mindannyiunk számára elérhető. A tiszta lápiszkék fény felold minden betegséget, fájdalmat, és a szenvedés okát szünteti meg. 

A mantra elmondása elválasztja az elmét a túlnyomó negatív gondolatoktól, a múlt traumáitól és a bizonytalanságtól való félelemtől. Buddha ezen aspektusát tartják az „Orvosok Királyának”, a legfelsőbb, legnagyobb gyógyítónak. Az együttérzésen alapuló önzetlen, szeretetteljes szolgálat mintaképe is egyben. 

A mantra szövegének értelmezése:

Teyata [szanszkrit: tadyathā]: Nem képezi a mantra szerves részét, inkább egyfajta bevezetés, valami olyasmit jelent, hogy „ez így van”, „ennélfogva”, „ily módon kifejtve”, „ekképpen összefoglalva”. 

ÓM: Az ÓM MANI PADME HUM mantrához hasonlóan Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja.

Bekandze: „Kiküszöbölni, megszüntetni, eltávolítani”. 

Maha Bekandze: A „nagy eltávolítás”. Szangye Menla a Legfőbb Gyógyító, aki nem csupán a betegségeket képes feloldani, hanem a halál és újraszületés fájdalmait is, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak.

Radza: Király (mármint az Orvoslás Királya). 

Samud Gate: Tökéletesen megszabadult lény, aki elérte a Legfelsőbbet, akinek bölcsessége, és jósága olyan széles, mint az óceán.

Soha: Az ima odaadással, és tiszta szándékkal való felajánlása, amely által megalapozzuk a szívben az áldást.

A Gyógyító Buddha napokon  illik tenni az egészségünkért, és így 100-szoros áldás száll tetteinkre. 

A mai nap Gyógyító Buddha nap.💙💚🙏 

Gyógyító Buddha 

A képeket szerzetesek készítették névtelenül.

Forrás: internet

Namaste

Tiszteld az életet

 💫 Mielőtt levágnál egy ágat a fáról vagy leszakítanál egy virágot, szólj a fa vagy a növény szellemének, hogy el tudja vonni az energiáját onnan, és ne érezze olyan erősen a vágást.

💫 Amikor a természetben jársz, és szeretnél elvinni egy követ a folyóból, kérdezd meg a folyó őrzőjét, megengedi-e, hogy magaddal vidd egyik szent kövét.

💫 Ha hegyet kell másznod, vagy az erdőn, dzsungelen át zarándokolnod, mindig kérj engedélyt a hely szellemeitől és őrzőitől. Akkor is szólítsd őket tisztelettel, ha nem érzed, nem hallod és nem látod őket. Lépj be minden térbe alázattal, hiszen a Természet mindig lát, hall és érez téged.

💫Minden mozdulat, amit a mikrokozmoszban teszel, hatalmas következményekkel bír a makrokozmoszban.

 💫 Ha közel kerülsz a növényekhez, köszönd meg nekik a gyógyító erőt, amit hordoznak számodra.

💫 Tiszteld az életet annak minden formájában, és légy tudatában, hogy minden lény a saját küldetését teljesíti. Semmi sem született csupán arra, hogy kitöltse az üres teret. Mindannyian itt vagyunk, hogy emlékezzünk küldetésünkre, arra, kik is vagyunk valójában, és felébredjünk a szent álomból, hogy visszatérhessünk az Otthonba… ☯

Forrás: fb.

Fotó: Bien.hu 

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gondtalan vidámsággal teli volt a korfui nyaralásunk.

A dél-keleti parton foglaltunk szállást. Meleg, homokos, lassan mélyülő türkizkék tenger. Kis hullámok és ragyogó napsütés. Zöld pázsit,  több száz éves olaj- és eukaliptuszfák árnyéka, tavernák. Beach bárokban szolidan zene. Igazi mediterrán hangulat. 

Miután tavasszal utazós, kirándulós programjaink voltak, most csak pihenni, nyaralni akartunk. Egy napra, azért mégis béreltünk autót. Meg akartuk nézni Sziszi királynő palotáját, az Achilleiont, Korfu belvárosát, a Kaizer trónja kilátót. És, ha már úgyis úton voltunk, átmentünk a túlsó partra.  Nem akartuk kihagyni a nyugati part egyik szenzációs strandját,  Paraliát Glyfadánál. Jobb ötletünk nem is lehetett volna, mert épp az nap borzasztó kánikula volt. A tenger itt hűvös volt, jó nagy hullámokkal. 

Visítottam, mint egy gyerek, amikor egy egy nagy hullám átcsapott felettem. 

Nem is emlékszem mikor tudtam ilyen önfeledt lenni, így élvezni a pillanat örömét. 

Semmi kontroll nem volt.

Egyszer egy jógás ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy nem is olyan könnyű jól nyaralni. Lehet, hogy külsőleg minden feltétele megvan ennek: pénz, egészség, jó hely, jó idő, mindezek ellenére az ember ezt nem képes igazán élvezni. Van úgy, hogy valami terheltség, valami belső, megmondhatatlan gát, blokk az oka. Valami láthatatlan fék, ami alacsony rezgésen tartja az embert. Lehetnek gyermekkorból, felnőttként szerzett, vagy akár előző életből hozott blokkoló események, amik nem engedik az öröm, a gondtalanság, a felszabadultság megélését.

Ha valaki rálát az életében erre, érdemes  holisztikus, vagy egyéb segítséget kérni. 

Mert azért születtünk, hogy boldogok legyünk, s mert születésünk okán megérdemeljük, hogy örömben, életerőnk teljében éljünk. Tartozunk ezzel a szüleinknek, nagyszüleinknek, akik háborúktól, forradalomtól, kitelepítésektől, málenykíj robottól szenvedtek a szörnyű  XX. században.

És persze tartozunk vele önmagunknak...

Achilleion

Namaste 

Igaz!

Namaste