2024. július 24., szerda

Levente 5


Napok óta itt híjjegett egy karvaly. Többször alacsonyan elszállt az udvarunk felett, majd feljebb szállt. Furcsának találtam, mert évek óta itt fészkelnek a közelben, de így még nem viselkedett egy sem. Aztán minap Leventével kint ültünk a júdásfa árnyékában a függőfotelben. Ment a locsoló mert kutya-meleg volt. Valami elsurrant mellettünk a kerítéslécek alatt, csak épp érzékeltem a látóteremben. Majd  azt láttam, hogy egy madár van a locsoló alatt, élvezi a hűs vizet. Egy karvaly fiúcska volt, aki landolt és vagy fél órát strandolt az udvarukon. Egy pillanatig sem mutatott félelmet, pedig csak egy - két lépésre voltunk tőle. Futkosott a víz alatt, mint a gyerekek. Aztán bement  az árnyékot adó virágok közé, pihent, majd ismét a víz alá futott.  Kicsit később mellénk jött, kicsit ismét megpihent, felszállt a kerítésre és huss, tovarepült. Közben mi bementünk. Mikor kilestem, már megint itt volt. 
A karvaly levegő leggyorsabb madara, repülő technikája végett, szinte sebezhetetlen. Arra gondoltam, hogy szenvedett a melegtől, azért viselkedett ilyen furcsán. 


Gondoskodni kell a szabadon élő állatokról. Mindig jó, ha teszünk ki nekik vizet, de ilyen tikkasztó időben különösen fontos. Olyan jó látni, ahogy jönnek az itatóhoz inni, fürdőzni az énekesmadarak, cinkék, rigók, meg verebek, olykor még a nagyon óvatos mátyásmadár is. Bentről lesem őket. Most ez az eset, hogy semmi félelmet nem mutatva  tőlünk pár lépésre egy karvaly fürdőzött, szinte minden élményt, amit  kertem ad,  felülmúlt. 

Aztán ma reggel 8 óra előtt jógára menet az almáskert utáni kis  erdősáv szélén egy őzet láttam vidáman szökellni. Hálás vagyok Teremtőmnek, mert ugyan a fővárosban élek, mégis ilyen csodásan körülölel a természet. 

Levente napok óta számolta mennyit kell még aludni a szülinapjáig. Tegnap volt öt éves, s habár a napokban mikor veszekedtem vele; valamit nem engedtem meg neki; azt mondta, hogy ezért nem mehetek el a szülinapjára, én mégiscsak elmentem.😄A vacsora alatt, után arany szólásait emlegettük. Talán a legédesebb az volt, mikor várandós nagynénjének Andinak azt mondta, hogy a kisfiát majd ő megtanítja úszni. Erre Andi azt mondta, hogy már most a pocakjában is úszik a baba. Mire Levente - Andika! De hát leér a lába! 😄

Namaste 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése