A zárókör a jógatábor végén mindig összegzés. Így volt most is az aerial tábor utolsó perceiben.
Mit is mondhattam volna mást, mint az "őszintét". Ezzel van most dolgom, így elmeséltem, hogy minap láttam egy számomra sokatmondó fotót, ami egy életerős nőt ábrázol, körülötte szürke, hétköznapi jövés-menés, de ő láthatóan jókedvűen táncol. A kép felirata még többetmondó: Ha becsülöd, tiszteled az igazságodat, a szíved dalolni fog és az életed egy tánc lesz. Ha tagadod az igazságodat, nem fogod felismerni saját dalodat, majd azt hiszed, hogy nincs ideje a táncnak. Elmondtam, hogy aznap éjjel miről álmodtam: egy pár táncolt, a férfi szép harmonikusan, a nő mozdulatai nehézkesek, darabosak voltak, mintha bénultságból ébredezne, tagjai mintha terheket cipelnének...
Aztán arról beszéltem, hogy a tábor második napján figyelve testem jelzéseire, minden póznál csak addig mentem, amit belső bölcsességem engedett, betartva ezzel az ahimsa* elvét, s bár kissé irigykedve néztem a többieket a szebbnél szebb pózokban, megálltam ott, ahol kellett. Őszinte voltam önmagamhoz. Elengedtem "mit gondolnak rólam mások". Aztán jobban lettem és igazán élveztem a következő napi gyakorlást.
A többiek megköszönték őszinteségemet és voltak akik reflektálva erre, elmondták, hogy ők sajnos még nem tudják ezt megengedni maguknak. Egyértelműen látszott is ez kívülről. A jóga nem az erőltetésről, hanem a megengedésről szól. Nem a szomszéd jógaszőnyegén, jelen esetben hammockján történik a gyakorlás, hanem a sajátunkon, mi vagyunk saját mércénk. Az instruktor csak inspirál, és minden egyes gyakorlás során más a mérce, mert testünk szabja a határokat.
Most csak a jóga gyakorlásra vetítettem ki, mit is jelenthet az önmagunkhoz való őszinteség. De ennél mélyebb a dolog. Nem olyan könnyű felismerni, belátni a legbelsőbb igazságunkat, mert sokszor fedi valamiféle fátyol, homály, mentális mérgek, hitrendszerek, berögzült minták, konvenció. Vannak érzelmi őszintétlenségek, ezeket sok esetben nehezebb észrevenni, csak, ha a fizikai test kezd rámutatni, nézünk a dolgok hátterébe. És a felismerések után jön az igazi feladat, elengedni a "mit gondolnak mások", a helyes, helytelen, jó, rossz és egyéb mentális gátak áttörése a megengedés felé..
A többiek megköszönték őszinteségemet és voltak akik reflektálva erre, elmondták, hogy ők sajnos még nem tudják ezt megengedni maguknak. Egyértelműen látszott is ez kívülről. A jóga nem az erőltetésről, hanem a megengedésről szól. Nem a szomszéd jógaszőnyegén, jelen esetben hammockján történik a gyakorlás, hanem a sajátunkon, mi vagyunk saját mércénk. Az instruktor csak inspirál, és minden egyes gyakorlás során más a mérce, mert testünk szabja a határokat.
Most csak a jóga gyakorlásra vetítettem ki, mit is jelenthet az önmagunkhoz való őszinteség. De ennél mélyebb a dolog. Nem olyan könnyű felismerni, belátni a legbelsőbb igazságunkat, mert sokszor fedi valamiféle fátyol, homály, mentális mérgek, hitrendszerek, berögzült minták, konvenció. Vannak érzelmi őszintétlenségek, ezeket sok esetben nehezebb észrevenni, csak, ha a fizikai test kezd rámutatni, nézünk a dolgok hátterébe. És a felismerések után jön az igazi feladat, elengedni a "mit gondolnak mások", a helyes, helytelen, jó, rossz és egyéb mentális gátak áttörése a megengedés felé..
Egy régi történet jut eszembe, ahol rálátok kontrolláltságomra, de most olvasva, tudom, hogy még nem voltam teljesen őszinte önmagamhoz...
https://magyarkamargit.blogspot.com/2019/07/kontroll-nelkul.html
S, ha megkérdeznéd tőlem, hogy lehetsz őszinte, miként tudsz segíteni magadon? Azt mondanám, amit az Access Consciousness. Maradj kérdezésben. " Hogyan szeretnék élni?" " Mi és hogyan lehet ennél jobb?" "Mi más lehetséges?" " Mi tölti el lelkemet elégedettséggel?"
Alkoss jó kérdéseket, az Univerzum a legjobb válaszokat szolgálja.
* https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahimsza
Namaste
* https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahimsza
Namaste
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése