Mama, te kislány vagy? - kérdezte unokám Levélke csak úgy egyszer napközben, mikor nem régen velem volt. Igennel feleltem, majd megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy megnézzük a kislány mamát. Igenje után elővettem a dobozt, amiben a gyermekkori képeim vannak és beültünk a fotelbe képeket nézegetni.
A kérdés igazi lényegét csak tegnap, húsvét vasárnap értettem meg, amikor Levente és apukája bejelentkezett, hogy hétfőn, azaz ma jönnek locsolni.
A bölcsiben készültek a húsvétra. A daduskák elmondták a szokást, miszerint a kisfiúk ilyenkor elmennek a kislányokhoz, illőn verset mondanak és locsolkodnak, amiért viszonzásként ajándékot kapnak.
Áááá! A két és fél éves unokám ezért akarta tudni, hogy én kislány vagyok-e!
Reggel fél kilenckor csinosan felöltözve megérkezett a kis locsolóm. Elmondta versikéjét, majd kölnivel meglocsolt.
Az általam festett piros tojás nem annyira érdekelte, de a pici csokitojások és csokinyuszik rögtön a kosarában végezték.
Nem időzhetett sokáig, menni kellett Zoéhoz és Zorinához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése