Borbás Marcsit néztem tegnap este. A Gasztroangyal itt, a Pest melletti Ócsán járt.
Királyi lakomák készültek, olyan mint a fácánleves, finom sültek, kacsamáj, párolt gyümölcsköretek és az elmaradhatatlan desszertek déd- és nagyanyáink hagyatékából.
Ezek ma egy hétköznapi ember ünnepi asztalának ételei.
Csak megállapítottam magamban, hogy ilyen traktát már nagyon ritkán készítek, mert megváltoztak az étkezési szokásaink, de azért a sok ízletes falatot jó volt nézni.
Amikor a süteményt a zimmet kropfot, azaz fahéjas hájast készítették, ez visszarepített gyermekkorom áldott világába. Ilyent mi is készítettünk anyuval télen az ünnepekre. A sváb konyha egyik kedvenc, olcsó sütije volt, de mint a műsor is mutatja él még a hagyomány.
Aztán eszembe jutott egy nagyon egyszerű étel is, amit még nagyanyám készített: a tejleves.
Enne ilyent valaki manapság?
Az egyszerű ételek nem a szegénység, hanem a mértékkel élés tanúbizonyságai voltak és most is azok az életemben.
Néha túlzott hangsúlyt kap az ember életében az étkezés, mintha valami ürességet akarnánk azzal kitölteni. Valami belső ürességet és itt nem a bendőnkre gondolok...
Ennek azért komoly okai vannak.
Van úgy, hogy nyomasztó dolgainkról nem tudunk beszélni, nem tudjuk kiadni magunkból, aztán frusztráltak leszünk és pótcselekvésekhez nyúlunk.
Az édes íz iránti sóvárgás például a szeretetéhség és a túlzott stressz jele.
Akik többet isznak a kelleténél azoknál sokszor a háttérben ott van egy rejtett lelki finomság, sérülékenység. Ők nehezen nyelik le a velük történteket...
A mentális és lelki egészség és erő egyik jele, ha valaki nem kövér és nem kórosan sovány.
Társadalmunk e tekintetben egy tükör.
A zimmet kropf receptje: http://svabreceptek.hu/fahejas-hajas/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése