vasárnap, szeptember 10, 2017

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gyönyörű napsütéses vasárnap délelőtt. Férjemmel nem kirándulni megyünk, ahogy tegnap elhatároztuk, hanem kivisszük a kutyát az erdőbe, sétálunk egy nagyot, azután pedig a mostanában időhiány miatt elhanyagolt kertünket hozzuk inkább rendbe.

Egyedül sétálok hazafelé az erdőben. Egy körülbelül három éves fiúcska biciklizik felém. Megáll mellettem. Szia,- mondja, majd így folytatja, - csinos vagy. Széles mosoly az arcomon, szinte kacagok a hallottakon, rajtam tornacipő, sötét szabadidőnadrág, fehér póló,  kontyba csak könnyedén összefogott, szinte kócos haj, rózsaszínű napszemüveg. Szia, - mondom, - köszönöm szépen. Majd, hogy én is adjak, megdicsérem neon zöld bukósisakját.
Továbbmegyek. Találkozva a gyermek szüleivel, köszöntjük egymást.

A széles útról rátérek egy keskeny ösvényre. Befelé tartok. Érzem, hogy a napokkal ezelőtt elvesztett belső egyensúlyom helyreállt. Talán hozzásegített a mai séta. A kis haver ezt a harmóniát érezhette, mert a gyermekek látnak! Aztán azon gondolkodom, hogy nem szabad az embernek alul értékelnie magát, mert egyszerű, olcsó holmiban is lehet valaki csinos...

Arra jók a magányos séták, hogy belül helyükre kerüljenek dolgok, mint például az imént az önértékelés, de ilyenkor valójában nem vagyok magányos.  Sokan velem vannak. A szeretteim. 
Tudjátok, hogy ölelni lelkileg is lehet?

Az igazi szeretet kontroll nélküli. Árad. Nem válogat. Írom: az igazi, a nagybetűs.

Fiatalkoromban jó tükör voltam. Közvetlen, kedves a közvetlenekkel és kekk, ha flegmasággal találkoztam. Nagyon kekk... Lelki fejlődésem során azonban mára eljutottam oda, hogy megértettem, az én tükröm szeretetet kell, hogy mutasson, - törekszem erre még, ha néha nehéz is, mert ugyebár a tükör másik oldalán is én vagyok..., - valahogy úgy ahogy a Maha Mantra mondja: "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" amit a magyar szvámi Abhay Narayan ekként fordított: Uram! Tégy a szereteted eszközévé!

A Vaskorban élünk, vas kemény páncéllal védekezünk sokszor észrevétlenül a szeretet magas rezgésű energiáinak befogadása ellen. Mind ezt nem tudatosan. Sérülésektől akarjuk óvni magunkat.

DE! Amíg nem járjuk végig a szamárlétrát, nem adjuk át magunkat minden szép, szívszorító, megnyomorító, rettegésbe döntő - és még sorolhatnám az érzelmi skála végleteit - érzésnek, addig bármennyire is szeretnénk, nincs kiszállás a szamszárából. (संसार)


A szeretet a titka mindennek. Persze segít a mantrajóga, a védikus írások tanulmányozása és a malák morzsolása..., de a kapu a szív.

Egy a kamaszkoromból ismert graffiti jut az eszembe.



Namaste

szerda, augusztus 23, 2017

NŐ-véremnek


Mottó: " Az, hogy ép testben ép lélek lakozzon, együtt kell működni a kígyóval." Samael

Kedves Kriszti! 

Megint tanúbizonyságot adtál született gyógyító aspektusodról. 
Igen, vannak akik napi nyolc, tíz órában terápiát tartanak és vannak akik létezésükkel képesek másokat lelkileg segíteni. Mindegyik egy másik szint. Ha a gyógyító energiáinkat forintosítjuk, elmozdulunk az anyagi sík felé. Vesztünk valamit a magasabbal való kapcsolatból, az Isteniből.  
Vannak emberek, akik másokat meg tudnak hallgatni. Csak úgy. Akár az utcán egy elejtett szóra való rámosolygással, együttérző biccentéssel. Ölelj Te, akár így, ha már téged nem ölelnek. Előbb-utóbb visszatér hozzád.
Az villant be olvasva blogodat, hogy anyámnak én voltam a meghallgatója. 
De ki volt az apám meghallgatója!? A férfiak nem beszélnek lelki fájdalmakról, de közvetítik azt. Akár tettekkel, vagy finomabb energetikai szinteken. Azt olvastam Váradi Tibor Szellemtanában, hogy a bántás szeretetért való könyörgés...Gondoljunk csak arra, hogy már az oviban így van. A fiúk meghúzgálják a nekik tetsző, velük nem foglalkozó lányok copfját...akkor biztos figyelmet kapnak!

Gyermekként sok fájdalmat szívtam szivacsként magamba, és raktároztam el, mert akkor még nem tudtam jól kezelni ezeket a dolgokat. Máig tisztítom anyám és apám fájdalmait magamból. Sőt minden felmenőm fájdalmát, hiszen a DNS-em róluk szól.

                         

A Shaktiról 

Áldás. 
Eleinte a gyökér -,  szakrális - és napfonat csakrából felhoz, tisztít. A szívcsakrát elérve, az ember tisztánlátóvá, igazlátóvá válik. A szatja, az igazság követése nem engedi az ártást, az ahimsza törvénnyé válik. 
"A tudatosság összes funkciója ágy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk, - gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak, - a kundalíni-erő működési. 



A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." , - írja Szvámi Véda Bhárati a Hatha jóga filozófiája című művében. 


Ajánlom magamat:

Egyszer azt kaptam az Égtől, hogyha valakinek nincs több ideje, utolsó körös a földi létezésében Mestere már nem finoman csiszolgatja, formálgatja, hanem bedobja egy mozsárba és alaposan összetöri. Tudod, mint a mesében a táltosokat! És hogy ki a táltos?! Hát aki több csonttal születik, vagy foggal jön a világra. Ezek külső jegyek. De van egy belső, nem látható jegye, ez pedig a TELJESSÉG! 
A teljesség, mikor a női és férfi energiák kiegyenlítődnek és ekkor a shakti az Istennő energiája elindul fölfelé a szusumnában, a központi nádiban.

Szóval ez az androgün létezés. Tiszteld magad!

                                                     

Lásd, hogy mindnyájan ördögiek és angyaliak vagyunk. De van olyan tudatosság, ahol már dönthetünk kiből kérünk és kiből nem. A neved, amit Te választottál erre a leszületésedre, nagy segítségedre van! :)

A kecske, szimbolikáját tekintve a termékenységgel függ össze.

Nézd csak meg a fotót, amit feltettél. A kígyók nem éppen a shaktit, a megtermékenyítő energiát jelentik? Ne akard magad patás ördögnek látni. 

Igen! Tiszteld magad! Az emberek 1%-a, ha rendelkezik  Shaktival. Nem én mondom. 


Meleg, szívbéli öleléssel. 

csütörtök, augusztus 17, 2017

Barátok közt?

Lányom, Dorka meséli, hogy tiszta Barátok közt hangulat volt a házukban.
Egy pasas üzenetet írt  ki, megszólítva az ott lakókat.  Reggel a lakók összefutottak a bejárati ajtónál lévő üzenetnél és témáztak az olvasottakon.

Előzményként tudni kell, hogy körülbelül két hete az illető (az üzenet író) bekattant. Szó szerint. Az egyébként normális lakótárs napokig csak állt az udvaron, az utcán alig öltözötten, néha karjait az ég felé tartva beszélgetett csak úgy, valakikkel. Láthatóan egyszerűen "nem volt otthon".  

Az általa kitűzött papír szerint, valaki a házból feljelentette, aminek következményeként rendőrök jöttek érte. Összesen hat, akik leteperték, majd pszichiátriára vitték, ahol napokig lekötözve tartották, majd miután kiderült, hogy nem "diló"hazaengedték. 

De akkor mi okozta, azt a furcsa viselkedést, ami cseppet sem volt normálisnak nevezhető? Sőt a lakókban félelmet keltett. Dóri mesélte, hogy a kisgyerekesek, de még ő, - aki beszélőviszonyban volt vele, -  sem mertek az udvaron elmenni mellette, annyira kiszámíthatatlannak nézett ki.

A kérdésre mindenki próbáljon maga választ adni...

Sajnálom ezt az embert. Csalódott valakiben, majd a realitásoktól egy másik világban keresett menedéket. De mint az eset is mutatja, megoldást nem talált ott rá.

Aztán eszembe jut M. Márta, aki, ha nem is kimondva, de gyógyítónak tartja magát. Mexikói élményei alapján tartott előadásán beszélt arról, hogy az ott élők, gombácskák és egy bizonyos kaktusz elfogyasztásával, a jelenlévő sámánok segítségével utaznak más világokba, ahol szellemükkel találkoznak és ahonnan szellemükben megerősödve, lélekben gyógyultan érkeznek vissza.

Hozzátette M. Márta, hogy lehet ezt csinálni, szinte bátorította a jelenlévőket, habár maga is megjegyezte, hogy az utazás nem veszélytelen, hiszen dimenziók között el lehet tévedni. A kint járó lélek nem biztos, hogy visszatalál a fizikai testbe.
Ez különösen igaz akkor, ha nem érzi  magát az ember jól a bőrében. Vagyis, például, a fent említett esetben, amikor el akar valaki menekülni a napi problémáitól, mert lelkileg nem tud megbirkózni vele.

Csak szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy cseppet sem veszélytelen a különféle hallucinogének használata!

És még  valami! Ha bárki aki gyógyítónak vallja magát, szereket használ, vagy használt, az nem a tiszta úton jár.


Ha lelki, testi nehézség adódik az életünkben, keressünk igaz gyógyítót. Ne hirdetések alapján! Inkább kérdezgessünk a környezetünkben, hallgassunk intuíciónkra. A jó segítség megérkezik, mert:

"Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani (Az Anya Szavai)



Namaste



vasárnap, július 30, 2017

Csendes vasárnapom

Csendes vasárnapom van. A tegnap látogatóba érkezett testvéremék már elmentek, férjem  pedig Fekete-erdei motortúrájáról csak este érkezik. 
Déli, forró napsütés. Végre egy jó alkalom, hogy megvarrjam a múlt héten vett függönyeimet.

Elő a varrógéppel! 
Sok próbálkozás után sem sikerül vele varrnom. Valami kis elállítódás. A cérna folyton elszakad. Újra spulnizok, talán az orsóban van a hiba. De nem. Így aztán, mielőtt még dühös lennék, elpakolom. Majd a férjem megnézi, segít beállítani. Ha eddig ráért az a függöny, várhat még pár napot.

Inkább a virágaimmal foglalkozom. Átnézem és meglocsolom őket. Egy nagyobb kaspót ki kell öblítenem. Mérete miatt az udvari csapnál könnyebb lesz.  Kilépek a kertbe. 
Ahogy megnyitom a csapot, - amin rajta van még a leanderek reggeli locsolása óta a gumicső és a locsolófej, - érzem, hogy szinte tűzforró a benne lévő víz. Elszorítom a víz útját, ami aztán lenyomja a csövet, miközben jól lespriccel a forró víz. Ijedten ugrok egyet, de már arcomon mosoly, a pillanat töredéke alatt feltoluló emlékektől...

Otthon járok. Dunafalván. '60-as évek. Tikkasztó nyár. Mi gyerekek az udvaron játszunk s hogy anyánk kellemesebbé tegye számunkra a  nagy meleget, hív, - gyertek, zuhany!

Az udvari csapon mindig rajta volt egy fekete gumi slaug, - svábosan így hívtuk a locsolócsövet, - amit ilyenkor anyu kihúzott a napra, hogy jól felmelegedjen. Mi gyerekek, az udvar közepére futottunk, anyu pedig ujjával elszorítva a cső végét, lespriccelt vele bennünket. Először jó forró víz jött, majd elfogyva belőle a felmelegedett víz, jött a hideg zuhany. De mit számított mindez!  Mi visítva ugráltunk, futkostunk a víz alatt. 

Élveztük az életet.

szombat, július 22, 2017

Áldásnak lenni

Mottó: "Az, hogy valaki milyen messze jár az isteni igazságtól, könnyen levezethető abból, ahogy bánik az őt körülvevő emberekkel és világgal." Bakos Attila


A vízi VB kapcsán jutott az eszembe... nem rég', egy előadáson hallottam ezt, a közelmúltban történt esetet: meghívásra hazánkba, a Pilisbe érkeztek mexikói sámánok és miután átadták és átvették a vendéglátóikkal egymás tudását, energiáját, az utolsó napok egyikén váratlanul felkerekedtek és elutaztak.
Utóbb kiderült, Budapestre.
Hívta őket a Duna, helyesebben mondva Iszter,* az istennő. Mint mondták, csak álltak a Duna felett egy hídon és hallgatták kiáltását. Panaszolta, hogy kihasználják. Hajóznak benne, szennyezik, száguldoznak felette a hidakon, zaj van felette, miközben ő életet ad, táplál.
Hiányolja a felé fordulást, a neki járó tiszteletet.



Ugye értjük miről van szó...?
Ha valaki mindig csak ad és nem kap, az mínuszban van. Egy idő után kiapad, kiszárad. Láttunk ilyent már a világ folyásában...

Mióta hallottam ezt a történetet, még tudatosabb vagyok ez ügyben. Sokszor gondolok szeretettel és hálával erre a csodálatos, nemzeteket összekötő folyamra. Végiggondoltam, mennyi mindent adott nekem, mennyire szerves része az életemnek.
Édesapám Duna menti ember, édesanyám ősei pedig a Dunán ereszkedtek a Fekete-erdőtől, Baranyáig.
Felidézem szülőházamat, az erdészházat Sárosban, melyet csak egy töltés választott el a Dunától, ahová anyám sokszor járt az akkori idők szokása szerint családjára mosni**, majd Dunafalvát, ahol teltek gyermek- és kamaszéveim. Mosolyogva gondolok nyarainkra, mikor reggeltől estig a Dunán lógtunk. Napközben többször felsétáltunk a part mentén, - az ott lévő tanyák gyümölcsfáinak megdézsmálásával csillapítottuk éhségünket, - majd csak ráfeküdtünk a vízre, vagy egy épp ott úszó uszadékfát tutajnak használva leereszkedtünk. Emlékszem a kemény telekre, amikor szánkózni mentünk a nagy töltésre, és egy-egy jól sikerült csúszás messze bevitt a befagyott Dunára. Majd eszembe jutnak azok az idők, amikor először kellett elszakadnom hosszabb időre szüleimtől, testvéreimtől, a Dunától, mert középiskolás lettem. Élénken látom azt a szőke kislányt, akinek könny szökik a szemébe, ahogy a túlpartról visszanéz kis falujára, s akit még sokszor ringat a komp, miközben átkel a Dunán, hogy megismerjen egy nem mondom, hogy jobb, de új világot.

Középiskolai évek után Pestre jöttem tanulni, és azóta itt élek a fővárosban. A Duna mellett.

A sok év alatt, valami megváltozott kettőnk viszonyában. Míg régebben egy erős fizikai kapcsolódás volt közöttünk, ez kimondatlanul egy belső, lelki kapcsolattá is alakult.

Lelki fejlődésem során megértettem a víz elem szerepét a létezésben. Ez, az az elem, mely befogadó, összekötő, tisztító, bölcsességet és életet adó minőségeket hordoz magában.
Gaiának, mint entitásnak, érzelmi teste a víz, tehát az óceánok, a folyók, a csermelyek, a tavak, az eső, ezért nem mindegy hogyan bánunk ezekkel a környezetünkben.

Ne gondold, hogy csak akkor adsz Gaiának, a vizeknek, ha fizikailag veszel részt valamilyen környezetvédelmi mozgalomban (tiszai PET kalózok, dunai szemétgyűjtő mozgalmak). 
Tudatosságunk, szeretetteljes lelki jelenlétünk is lehet áldás környezetünk számára, legyen szó emberi, vagy egyéb kapcsolatokról.
Így remélem, a  vízi VB megnyitó és záró ünnepsége a Dunának is szól...
Aztán meg figyelem igen kedves gongos ismerőseim szervezéseit, hátha egyszer tartanak egy pudzsát nem csak a Duna mellett, hanem kimondottan a Dunának, vagy Danunak, Iszternek, Isztárnak az Istennőnek, amin tudom, hogy ott a helyem, lelkiekben egészen biztosan...

Namaste

*http://csabavezir.blog.hu/2014/03/27/lanc_lanc_eszterlanc_874
**http://www.szivemcsucskemohacs.hu/esemenyek/18-dunai-mosas-pranje-na-dunavu
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html

csütörtök, július 13, 2017

Rudi bácsiéknál

 Rudi bácsi egy igen régi ismerősöm az üzletünkből. Bejárt vásárolni és mindig sztorizott. Egyik ilyen alkalommal derült ki, hogy ásványokat gyűjt itthoni, erdélyi és egyéb hegyekben, bányákban. Miután megtudta, hogy fiam gyűjt kristályokat, hozott neki párat és invitált megnézni a gyűjteményét.
Ez a látogatás még jó pár évig váratott magára.

Évek múlva, mikor egyszer ismét jött vásárolni, hozott nekem egy gyönyörű több kilós
fehér - sárga kalcitot. Jót mosolyogtam a dolgon, mert akkorra már tanultam a kristályok gyógyító hatásáról és fülembe csengett kristálymesterem mondata, miszerint a kristályok így, vagy úgy, de megérkeznek az ember életébe.
Elolvastam a kalcit hatását. http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html#Kalcit
Szépen megtisztítottam és az éjjeliszekrényemre tettem. Azóta is ott van.

Aztán eltelt még pár év és én egyszer csak becsengettem Rudi bácsiékhoz. Tudtam, hogy Erzsike a felesége kristályékszereket készít, gondoltam megnézem egyben azokat is.

Rudi bácsiék lakása egy részlege lehetne a Természettudományi Múzeumnak, annyi ásványt, kristályt halmoztak fel az évek során.
Ahogy belépek hozzájuk rögtön megszólít a polcon egy rózsaszínű legalább kéttenyérnyi manganokalcit, egy nagy sötétlila brazil ametiszt, és egy zöld, valamint egy másik, lila fluorit, csak hogy a legszebbeket említsem.
Vitrinekben az apróbb kristályok, számtalanul sok.

Ma azért mentem, hogy megkérjem Erzsikét fűzze újra a Lanzarotén vett  olivin karkötőmet, valamint azért, hogy megnézessem Krisztina barátnőm Egyiptomban talált kristályát.

- Jaj, minden szanaszét van még, mert most jöttünk haza Erdélyből egy több hetes ásványgyűjtésből, - mondta Erzsike. De Rudi bácsi már invitált is, - jöjjön szép asszony, - mindig így szólít, - nézze miket hoztunk a Transzfogarasból.
Gyönyörű csillámokat szürke muszkovitot, sötét biotitot mutatott és hogy ne távozzak üres kézzel, mint mindig most is megajándékoztak. Mindkét csillámból kaptam egy - egy darabot.

Már az éjjeliszekrényemen vannak, és mert tudom, hogy a kristályok nem véletlenül kerülnek hozzánk, ezért elolvastam rögtön miben támogat ez a két kristály.

Persze az ásványnézegetés után jöttek az ékszerek. Erzsike egy pattintott technológiával készült fehér kvarcot mutatott,  ami különlegességével megfogott, ebből készít nekem láncot és karkötőt, valamint egy nagyszemű rózsakvarc karkötőt.
A kvarcok nem csak szépek, hanem rezgésükkel a legerősebb gyógyító, harmonizáló kristályok.

Erről egy régebbi bejegyzésemben olvashatsz: http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/08/a-holisztikus-gyogyitas-fele.html


Namaste

vasárnap, július 02, 2017

Vegetarianizmusról


Egy elkapott beszélgetés:
"- ...És hogy-hogy feladtad a vegetáriánus étkezést? - kérdezte az apa. - Ááááááááááá, csak úgy meguntam. - válaszolta a huszonéves lánya."


A vegetarianizmus egy olyan táplálkozási gyakorlat, amikor annak követője elutasítja az állatok megölésével készített ételek fogyasztását. 
Ez valójában nem csak egy étkezési szokás. Ennek a komoly világnézeti, filozófiai háttere az, hogy nem okozunk szenvedést, hogy elutasítjuk az erőszakot, az ölést, mert tudjuk, ismerjük az erőszak karmikus következményeit.


A csodálatos filmsztár, egykori Givenchy múzsa, későbbi UNICEF szeretet nagykövet  Audrey Hepburn egy gondolata jut eszembe, amit egyszer a polgárháborúk sújtotta afrikai országokban tett látogatása után mondott: látva Afrika éhezőit, nincs többé visszaút a vörös szőnyegre... 

Namaste

csütörtök, június 29, 2017

Jóllétünk titka


Vasalom az Indiában vett lehelet-könnyű, üde-zöld ruhámat. Holnap ebben megyek dolgozni.

Miközben vasalom, emlékképek villannak fel az ottlétemről. Arról, hogy mennyire kapcsolódtam azon a földön a gyökereimmel, főként édesanyámmal. 
Talán ez nem is véletlen, ugyanis India földjét az indiaiak India Anyának hívják és úgy is éreznek iránta, mint egy tápláló, szerető anyára. India visszavitt engem a gyermekkor ártatlan, békés világába.

Mondják, hogy utazásaink során találkozhatunk elvesztett lélekrészeinkkel, majd azzal kiegészülve megindul egy gyógyulási folyamatunk, ami innentől kezdve inkább belső - mintsem külső utazás. 
Tehát jó tudni, hogy az öntudatosodáshoz, az ébredéshez, gyógyuláshoz hozzásegíthet valamilyen helyszín.

Aztán a napokban olvasott könyv jut eszembe, a Lélekvisszahívás. Épp erről szól. A lélek elvesztéséről, megtalálásáról,  majd személyiségünkbe való integrálásáról.

Már eleve a születésünkkel és különféle vélt, vagy valós tragédiák miatt elszakadtunk önmagunktól, természetünktől, a természettől. Lélekvesztettek, elidegenedettek lettünk. 
A lélekrész hiánynak, az egységből való kiesettségünknek számtalan testi és lelki tünete lehet, mint például a fizikai betegségekre való fogékonyság, vagy és depresszió.
Az allergia jut eszembe. Napjainkban egyre gyakoribb a gluténérzékenység és tejallergia, pedig legfőbb táplálékunk évezredek óta a gabona és a tej.

Az egyik legnagyobb segítséget az egységbe való visszatéréshez a természet adja. A növények, az állatok, a kristályok, a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter...  

Ne feledjük,  a jóllét adja jólétünket... 




"Beszélhetsz a természet bármely részéhez kedved szerint. Lehetsz egy folyó, az óceán, vagy bármilyen víz partján, ülhetsz a szikla tetején, vagy sétálhatsz bárhol, kapcsolatba léphetsz az elemekkel. A természetnek ezek az aspektusai már nagyon régóta velünk vannak. Hatalmas bölcsességet osztanak meg velünk, nem csak önmagunkkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy miként tudjuk elősegíteni a Föld gyógyulását.

Ha lelkeddel valóban jelen vagy a testedben, nem helyezheted a pénzt az Élet fölé. Jelentős mértékben a lélekvesztés az okozója a napjainkban tapasztalható magatartásnak, amely már nem tiszteli az élet szépségét és jelentőségét.

Az, hogy egyáltalán megteremtettünk, nem egyezett a kozmikus ünneplés dinamikájával.
Ünnepléssé és nagylelkűséggé kell válnunk, ha öntudatra ébredünk. Mert mi az ember?
Az ember egy tér, egy nyílás, egy lehetőség, amely által az Univerzum ünnepli létezését."

Forrás: Sandra Ingerman; Lélekvisszahívás



Namaste