Áldásnak lenni

Mottó: "Az, hogy valaki milyen messze jár az isteni igazságtól, könnyen levezethető abból, ahogy bánik az őt körülvevő emberekkel és világgal." Bakos Attila


A vízi VB kapcsán jutott az eszembe... nem rég', egy előadáson hallottam ezt, a közelmúltban történt esetet: meghívásra hazánkba, a Pilisbe érkeztek mexikói sámánok és miután átadták és átvették a vendéglátóikkal egymás tudását, energiáját, az utolsó napok egyikén váratlanul felkerekedtek és elutaztak.
Utóbb kiderült, Budapestre.
Hívta őket a Duna, helyesebben mondva Iszter,* az istennő. Mint mondták, csak álltak a Duna felett egy hídon és hallgatták kiáltását. Panaszolta, hogy kihasználják. Hajóznak benne, szennyezik, száguldoznak felette a hidakon, zaj van felette, miközben ő életet ad, táplál.
Hiányolja a felé fordulást, a neki járó tiszteletet.

Ugye értjük miről van szó...?
Ha valaki mindig csak ad és nem kap, az mínuszban van. Egy idő után kiapad, kiszárad. Láttunk ilyent már a világ folyásában...

Mióta hallottam ezt a történetet, még tudatosabb vagyok ez ügyben. Sokszor gondolok szeretettel és hálával erre a csodálatos, nemzeteket összekötő folyamra. Végiggondoltam, mennyi mindent adott nekem, mennyire szerves része az életemnek.

Édesapám Duna menti ember, édesanyám ősei pedig a Dunán ereszkedtek a Fekete-erdőtől, Baranyáig.

Felidézem szülőházamat, az erdészházat Sárosban, melyet csak egy töltés választott el a Dunától, ahová anyám sokszor járt az akkori idők szokása szerint családjára mosni**, majd Dunafalvát, ahol teltek gyermek- és kamaszéveim. Mosolyogva gondolok nyarainkra, mikor reggeltől estig a Dunán lógtunk. Napközben többször felsétáltunk a part mentén, - az ott lévő tanyák gyümölcsfáinak megdézsmálásával csillapítottuk éhségünket, - majd csak ráfeküdtünk a vízre, vagy egy épp ott úszó uszadékfát tutajnak használva leereszkedtünk. Emlékszem a kemény telekre, amikor szánkózni mentünk a nagy töltésre, és egy-egy jól sikerült csúszás messze bevitt a befagyott Dunára. Majd eszembe jutnak azok az idők, amikor először kellett elszakadnom hosszabb időre szüleimtől, testvéreimtől, a Dunától, mert középiskolás lettem. Élénken látom azt a szőke kislányt, akinek könny szökik a szemébe, ahogy a túlpartról visszanéz kis falujára, s akit még sokszor ringat a komp, miközben átkel a Dunán, hogy megismerjen egy nem mondom, hogy jobb, de új világot.

Középiskolai évek után Pestre jöttem tanulni, és azóta itt élek a fővárosban. A Duna mellett.

A sok év alatt, valami megváltozott kettőnk viszonyában. Míg régebben egy erős fizikai kapcsolódás volt közöttünk, ez kimondatlanul egy belső, lelki kapcsolattá is alakult.

Lelki fejlődésem során megértettem a víz elem szerepét a létezésben. Ez, az az elem, mely befogadó, összekötő, tisztító, bölcsességet és életet adó minőségeket hordoz magában.

Gaiának, mint entitásnak, érzelmi teste a víz, tehát az óceánok, a folyók, a csermelyek, a tavak, az eső, ezért nem mindegy hogyan bánunk ezekkel a környezetünkben.

Ne gondold, hogy csak akkor adsz Gaiának, a vizeknek, ha fizikailag veszel részt valamilyen környezetvédelmi mozgalomban (tiszai PET kalózok, dunai szemétgyűjtő mozgalmak). 

Tudatosságunk, szeretetteljes lelki jelenlétünk is lehet áldás környezetünk számára, legyen szó emberi, vagy egyéb kapcsolatokról.

Így remélem, a  vízi VB megnyitó és záró ünnepsége a Dunának is szól...

Aztán meg figyelem igen kedves gongos ismerőseim szervezéseit, hátha egyszer tartanak egy pudzsát nem csak a Duna mellett, hanem kimondottan a Dunának, vagy Danunak, Iszternek, Isztárnak az Istennőnek, amin tudom, hogy ott a helyem, lelkiekben egészen biztosan...

Namaste

*http://csabavezir.blog.hu/2014/03/27/lanc_lanc_eszterlanc_874
**http://www.szivemcsucskemohacs.hu/esemenyek/18-dunai-mosas-pranje-na-dunavu
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html

Rudi bácsiéknál

 Rudi bácsi egy igen régi ismerősöm az üzletünkből. Bejárt vásárolni és mindig sztorizott. Egyik ilyen alkalommal derült ki, hogy ásványokat gyűjt itthoni, erdélyi és egyéb hegyekben, bányákban. Miután megtudta, hogy fiam gyűjt kristályokat, hozott neki párat és invitált megnézni a gyűjteményét.
Ez a látogatás még jó pár évig váratott magára.

Évek múlva, mikor egyszer ismét jött vásárolni, hozott nekem egy gyönyörű több kilós
fehér - sárga kalcitot. Jót mosolyogtam a dolgon, mert akkorra már tanultam a kristályok gyógyító hatásáról és fülembe csengett kristálymesterem mondata, miszerint a kristályok így, vagy úgy, de megérkeznek az ember életébe.
Elolvastam a kalcit hatását. http://prananadi-miskolc.hu/gykovek.html#Kalcit
Szépen megtisztítottam és az éjjeliszekrényemre tettem. Azóta is ott van.

Aztán eltelt még pár év és én egyszer csak becsengettem Rudi bácsiékhoz. Tudtam, hogy Erzsike a felesége kristályékszereket készít, gondoltam megnézem egyben azokat is.

Rudi bácsiék lakása egy részlege lehetne a Természettudományi Múzeumnak, annyi ásványt, kristályt halmoztak fel az évek során.
Ahogy belépek hozzájuk rögtön megszólít a polcon egy rózsaszínű legalább kéttenyérnyi manganokalcit, egy nagy sötétlila brazil ametiszt, és egy zöld, valamint egy másik, lila fluorit, csak hogy a legszebbeket említsem.
Vitrinekben az apróbb kristályok, számtalanul sok.

Ma azért mentem, hogy megkérjem Erzsikét fűzze újra a Lanzarotén vett  olivin karkötőmet, valamint azért, hogy megnézessem Krisztina barátnőm Egyiptomban talált kristályát.

- Jaj, minden szanaszét van még, mert most jöttünk haza Erdélyből egy több hetes ásványgyűjtésből, - mondta Erzsike. De Rudi bácsi már invitált is, - jöjjön szép asszony, - mindig így szólít, - nézze miket hoztunk a Transzfogarasból.
Gyönyörű csillámokat szürke muszkovitot, sötét biotitot mutatott és hogy ne távozzak üres kézzel, mint mindig most is megajándékoztak. Mindkét csillámból kaptam egy - egy darabot.

Már az éjjeliszekrényemen vannak, és mert tudom, hogy a kristályok nem véletlenül kerülnek hozzánk, ezért elolvastam rögtön miben támogat ez a két kristály.

Persze az ásványnézegetés után jöttek az ékszerek. Erzsike egy pattintott technológiával készült fehér kvarcot mutatott,  ami különlegességével megfogott, ebből készít nekem láncot és karkötőt, valamint egy nagyszemű rózsakvarc karkötőt.
A kvarcok nem csak szépek, hanem rezgésükkel a legerősebb gyógyító, harmonizáló kristályok.

Erről egy régebbi bejegyzésemben olvashatsz: http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/08/a-holisztikus-gyogyitas-fele.html


Namaste

Vegetarianizmusról

Egy elkapott beszélgetés:

"- ...És hogy-hogy feladtad a vegetáriánus étkezést? - kérdezte az apa. - Ááááááááááá, csak úgy meguntam. - válaszolta a huszonéves lánya."

A vegetarianizmus egy olyan táplálkozási gyakorlat, amikor annak követője elutasítja az állatok megölésével készített ételek fogyasztását. 

Ez valójában nem csak egy étkezési szokás. Ennek a komoly világnézeti, filozófiai háttere az, hogy nem okozunk szenvedést, hogy elutasítjuk az erőszakot, az ölést, mert tudjuk, ismerjük az erőszak karmikus következményeit.

A csodálatos filmsztár, egykori Givenchy múzsa, későbbi UNICEF szeretet nagykövet  Audrey Hepburn egy gondolata jut eszembe, amit egyszer a polgárháborúk sújtotta afrikai országokban tett látogatása után mondott: látva Afrika éhezőit, nincs többé visszaút a vörös szőnyegre... 

Namaste

Fotó: /http://www.nlcafe.hu/foto/20160330/audrey-hepburn-unicef-70-ev/

http://magyarkamargit.blogspot.hu/search?q=szent+teh%C3%A9n

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vegetarianizmus

Jóllétünk titka

Vasalom az Indiában vett lehelet-könnyű, üde-zöld ruhámat. Holnap ebben megyek dolgozni.

Miközben vasalom, emlékképek villannak fel az ottlétemről. Arról, hogy mennyire kapcsolódtam azon a földön a gyökereimmel, főként édesanyámmal. 

Talán ez nem is véletlen, ugyanis India földjét az indiaiak India Anyának hívják és úgy is éreznek iránta, mint egy tápláló, szerető anyára. India visszavitt engem a gyermekkor ártatlan, békés világába.

Mondják, hogy utazásaink során találkozhatunk elvesztett lélekrészeinkkel, majd azzal kiegészülve megindul egy gyógyulási folyamatunk, ami innentől kezdve inkább belső - mintsem külső utazás. 

Tehát jó tudni, hogy az öntudatosodáshoz, az ébredéshez, gyógyuláshoz hozzásegíthet valamilyen helyszín.

Aztán a napokban olvasott könyv jut eszembe, a Lélekvisszahívás. Épp erről szól. A lélek elvesztéséről, megtalálásáról,  majd személyiségünkbe való integrálásáról.

Már eleve a születésünkkel és különféle vélt, vagy valós tragédiák miatt elszakadtunk önmagunktól, természetünktől, a természettől. Lélekvesztettek, elidegenedettek lettünk. 

A lélekrész hiánynak, az egységből való kiesettségünknek számtalan testi és lelki tünete lehet, mint például a fizikai betegségekre való fogékonyság, vagy és depresszió.

Az allergia jut eszembe. Napjainkban egyre gyakoribb a gluténérzékenység és tejallergia, pedig legfőbb táplálékunk évezredek óta a gabona és a tej.

Az egyik legnagyobb segítséget az egységbe való visszatéréshez a természet adja. A növények, az állatok, a kristályok, a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter...  

Ne feledjük,  a jóllét adja jólétünket... 

"Beszélhetsz a természet bármely részéhez kedved szerint. Lehetsz egy folyó, az óceán, vagy bármilyen víz partján, ülhetsz a szikla tetején, vagy sétálhatsz bárhol, kapcsolatba léphetsz az elemekkel. A természetnek ezek az aspektusai már nagyon régóta velünk vannak. Hatalmas bölcsességet osztanak meg velünk, nem csak önmagunkkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy miként tudjuk elősegíteni a Föld gyógyulását.

Ha lelkeddel valóban jelen vagy a testedben, nem helyezheted a pénzt az Élet fölé. Jelentős mértékben a lélekvesztés az okozója a napjainkban tapasztalható magatartásnak, amely már nem tiszteli az élet szépségét és jelentőségét.

Az, hogy egyáltalán megteremtettünk, nem egyezett a kozmikus ünneplés dinamikájával.

Ünnepléssé és nagylelkűséggé kell válnunk, ha öntudatra ébredünk. Mert mi az ember?

Az ember egy tér, egy nyílás, egy lehetőség, amely által az Univerzum ünnepli létezését."

Forrás: Sandra Ingerman; Lélekvisszahívás

Namaste

A kosztüm

Barátnőm, Évi felhívott, hogy volna-e kedvünk Demjén koncertre menni. Hát persze, hogy volt. Rózsi hangját, dalait mindenki szereti. Így péntek este egy fantasztikusan kellemes nyári estét töltöttünk együtt a Budapest Parkban. Ahogy lenni szokott, az igazi hangulat a végére jött meg. Ekkor jöttek a legnagyobb slágerek s ahogy kell, mi együtt énekeltünk és táncoltunk. 

A szombat kánikulai melegében nem akartam ebédre semmi nehezet készíteni. Hogy még kiszellőzzön a lakás, korán megsütöttem egy meggyes pitét és főztem hozzá egy meggylevest. Anyu, ha olyant főzött, aminél a két fogás alapja ugyanaz volt, viccesen azt szokta mondani, hogy kosztümöt készít. Most én is egy kosztümöt készítettem, meggy kosztümöt.

A sütiből kimaradt három tojásfehérjét, hogy ne menjen veszendőbe, felvertem.Tettem bele vaníliás cukrot, -  fahéj volt már a levesben, sütiben, nem akartam ezt is azzal ízesíteni, - majd meggylekvárt kevertem hozzá. Anyu nyári hűtött gyümölcshabjai jutottak eszembe, ezért betettem a fagyasztóba, majd óránként kivettem, jól megkevertem és ebédnél egy nagyon finom, pikáns, jéghideg meggyhabbal tálaltam a levest. 

Non plusz ultra, ezt még megszórtam pirított, aprított kesudióval.

 Milyen jó az, ha az embernek van miből meríteni. Kreativitásom forrása ma az anyukám volt...

Rózsi dalai:

https://www.youtube.com/watch?v=GXn6XjWC3So&list=RDGXn6XjWC3So#t=2

És ő így szólt

Kahlil Gibran: A próféta, részletek

És ő így szólt: 

...Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek. 
...Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, 
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. 

...Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom". 
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat. 

...És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: 
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, 
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

...Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. 
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. 
...A munka a láthatóvá tett szeretet.

...Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. 
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét. 

...Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. 
Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. 
...És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség? 

...Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve; 
És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót, mint adakozni. 

Van-e, amit meg kell tartanod? 
Minden, amid van, egyszer átadatik. 

...a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.
És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. 

...ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal. 

...Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni. 
Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú. 

...amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik közös és kimondatlan örömmel.
...ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. 
...ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is. 

...A szépség szelíd és kedves.  A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól. A szépség a hajnallal érkezik kelet felől. Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve. 
Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
És a szépség nem hiány, hanem eksztázis...
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is. 


...Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől.
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni előle. 
...És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. 
Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. 

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent? 

...amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni. 


Namaste

Forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00213/00213.htm

Megmérettetés

"A hosszútávú jó barátság alapja a pontos elszámolás"- mondja egyik bölcs szólásunk.

De van erkölcsi és lelki elszámolni valónk is. Eszünkbe jut az is?! Vagy megragadunk az elszámolások anyagi vetületénél?

Csak kérdezem... hiszen a lélek mérettetik meg ...

http://angyalforras.hu/osi-civilizaciok/ANUBISZ----A-lelek-megmerettetese

Az örömről

Mottó: "Ha látnánk egyetlen virág csodáját, az egész világ megváltozna." Buddha

A mai nap őrült rohanással indult. Mindenkinek mindent azonnal kellett volna szállítani, problémásak voltak a vevők, csere ezt arra, azt erre, kamion érkezett, de már ment is volna, mert várt még rá egy fuvar, a könyvelőhöz el kellett dobni a múlt havi anyagot...

Megérkeztem a könyvelő irodához, beléptem az udvarára, megláttam benne a rózsákat. Odaléptem a rózsaszínűhöz és beletúrtam az orromat. A déli napsütésben csodálatosan ontotta az illatát.

Öröm töltötte el a lelkemet.

Csak mosolyogtam, mert eszembe jutott az a bölcsesség, miszerint az öröm apró pillanatokban rejlik. 

Tényleg így van! Persze vannak életünknek nagy örömei, de lássuk be azok a ritkábbak.

Tovább gondolva az apró örömöket, amik színesítik az életünket, az jut eszembe, hogy amikor délután munkából hazaérkezem és bekanyarodok a házunk elé, olykor a kedvenc macskám, egy kis fekete, (ami egyébként valamelyik szomszédomé) az autóm hangját hallva már bújik is át a kerítések rácsa között s mire nyitom a kaput, már hízelegve vár. Szeretettel  köszöntjük egymást, megsimogatom és csak nézem világító sárga szemeit.

Örömöt ad virágzó kis kertem, benne a pillangók, a méhek, az erdő szélén a madarak csodálatos éneke és elnézem az udvarban megjelenő rovarokat kereső cinkéket, fakuszokat, csuszkákat, harkályokat.

A természet szépsége annyi sok örömöt rejt magában. Csak úgy, ingyen, feltétel nélkül...

Namaste