Levendula szezon

Valószínű azért szeretem a levendulát, mert kislány koromban anyu körül mindig finom, friss levendula illat lengett.
Levendula kölnit használt és a ruhásszekrényekben, -fiókokban tartott levendula csokrocskákat.
Nem csak finom illata miatt, hanem mert a finom selyem, gyapjú és pamut ruháktól a levendula távol tartja a molyokat!

Hát, ezért van az én kertemben is több levendula bokor.

Sokféleképpen használom.

Ha kajszilekvárt főzök, nem felejtek el pár üvegbe szórni egy csipet levendulát. Csak egy pár virágocskát. Februárban mikor a forró szalagos fánkra ráteszem a lekvárt, visszaköszön nyárt idéző illata.
A nyári forró napok kihagyhatatlan üdítője a limonádé. A levendulás változatát is érdemes kipróbálni. De ebbe is csak megdörzsölve pár virágocskát érdemes szórni, mert ha többet szórunk keserű ízű lesz az üdítőnk.

Ajándéknak sem rossz ötlet! Varrok kis pamutzsákokat, vagy párnácskákat. Akár kézzel is elkészíthető. Ez szép kongréból is, mert arra lehet hímezni pl. monogramot lila fonallal. Ezután csak meg kell tömni levendulavirággal, bekötni a száját egy szép lila szaténszalaggal. A szalag olyan hosszú legyen, hogy ezen akár fel is lehessen akasztani pl. a ruhák közé.
Stresszesebb időszakban jó nyugtató. Ha a ember a párnája közelébe teszi, illata segít elaludni.
Pot-pourrinak nem annyira látványos, de a jógaszobámban egy nagy porcelán tálat megtöltöttem vele és mielőtt kezdődik az óra, jól beletúrok. Nyugtató, intenzív illatát még óra végén is érzem.

Namaste;

Ho'oponopono

       Mottó: 
       Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." 

       A megbocsátásról

Hogy miért írom ezt a blogot? Mert ismerem a megbocsátani nem tudás fájdalmát. Mikor az ember gyötrődik vélt, vagy valós sérelmei miatt. 
Ma már, hogy lelkileg talán felnőtt vagyok, sokkal tudatosabb vagyok az ilyen dolgokban. 
Megtanultam rálátni az életemre és megválaszolni a benne lévő miértekre.

Hallgatjuk a Hawaiiról eredő Ho'oponopono-t mely bölcsesség az mondja :

Sajnálom,

Kérlek  bocsáss meg!

Köszönöm,

Szeretlek. 

De vajon tudjuk, hogy ez arról szól, hogy elsősorban önmagadban önmagadnak kell megbocsátani? Hogy felelősséget kell vállalnunk magunkért?

Ennek komoly filozófiai háttere van.  

Mikor egy lélek ismételten inkarnálódik, megszületik, az azért van, mert  karmikus terhei miatt lelke még nem tud a Szanszárából, (szanszkrít संसार) a létforgatagból, az élet körforgásából kilépni.

Ha valaki már a Teremtő által kijelölt útját (dharma) járja, ha már nem kötik anyagi vágyak, pl. kapzsiság, lelki terhek, pl. gyűlölet,valamint felismeri halhatatlanságát, eléri a móksa állapotot.  Ekkortól már olyan könnyű a lelke, hogy többé nem húzza vissza semmilyen teher az újraszületésbe. Lelke egyesül a legfelső lélekkel, Átmannal, eléri a nirvánát, a szenvedés nélküliséget. Letette karmáját, kiléphet a szamszarából, az élet körforgásából, melynek jelképe egy kerék, majd egy magasabb dimenzióban folytathatja létét.

Azonban tudnunk kell, hogy amíg megszületünk, amíg eljövünk ide a Földre, addig Önmagunkért felelősek vagyunk! Minden élethelyzetünk azért van, hogy tanítson minket. Mi magunk vállaltuk ezeket a van akinek kellemes és van akinek fájdalmas élettapasztalatokat. A karma -, vagy másként a cselekvés törvénye szerint ezt érdemeljük.

Ez van a tudatunkban, ezt teremti az elménk. Az elme, vagy tudat egy hatalmas mező, amiben benne van minden tudás, bölcsesség, bőség, egészség. És ott van minden nyomorúság, fájdalom, nem tudás.

A vonzás törvénye is erről szól, hogy aki, ami vagy, azt vonzzuk be. Ha  tudatunkban ott van a harag, a gyűlölet, kapzsiság, még ennek terhét nem raktuk le, addig  bevonzzuk az életünkbe. Meg kell élnünk ezeket az érzéseket. 
Ha bármelyik létezésünkben bántottunk valakit, vagy minket bántottak szóval, vagy cselekedettel, az csírájában bennünk van. Meg kell tapasztalnunk, meg kell éreznünk, hogy mit okoztunk. Vagy, ha minket bántottak és nem engedtük el, nem bocsátottunk meg, újra és újra át kell élnünk a helyzetet, míg meg nem bocsátunk. Csak, mert így fejlődik a lélek.  

Az igazi tanulás nem a könyvekből, hanem a tapasztalatok által történik.

Gondoljunk valami nagy fájdalmunkra, amit  akár akarva, vagy akaratlanul okozott  nekünk valaki.

Nem mondtuk-e pokoli lelki kínok között, hogy én ilyen fájdalmat nem okozok senkinek! 

Bizony, ez egy szándék kinyilatkoztatása. Nem azt mondjuk, hogy bosszút állunk ezért, vagy azért, hanem azt, hogy  nem okozunk ilyen fájdalmat, amit nekünk meg kellett élni. 

Ez a lélek fejlődésének pillanata.

És még valami. A megbocsátani nem tudás lélekromboló. A saját lelkünket terheljük vele. 
Persze tapasztalatból tudom, hogy ez nem történik egyik percről a másikra. Sok esetben hetekbe, hónapokba, esetleg évekbe, életekbe telik míg elengedi az ember a megbántottságát. 
Igen életekbe... Sokszor ezért születünk meg ismét, hogy találkozzunk és megbocsássunk egymásnak.
Tudatosan akarni kell megbocsátani! 

A Ho'oponopono-t hoztam fel mint segítő módszert, mert ez most nagyon bejött a köztudatba.
De segítséget adnak finom rezgésükkel a kristályok és a hangterápia.
Mivel a lélek  lakhelye a szív, elsősorban a rózsakvarc ad segítséget, de a smaragd, a turmalinok, malachit és még egyéb zöld kristályok viselése hat ránk finomenergetikai szinten. 
Aztán elérhetőek sokfelé a hangtál és gong kezelések.
Néha elég, hacsak  leírjuk fájdalmainkat egy tiszta papírlapra, majd elégetjük, vagy felidézve könnyeinkkel megtisztítjuk magunkat a bennünket már nem szolgáló érzésektől. Időzíthetjük ezt  telihold idejére, mert energiái segítik az elengedést.

A legnagyobb segítség azonban  itt van nekünk 2000 éve.
Mesterünk Krisztus, aki a keresztfán nem azt kiáltotta;  kérjetek tőlem bocsánatot!, bűntelenül vádoltok!; hanem Teremtőjéhez fordult és megbocsátást kért az ellene vétkezőknek. 

Lélekteljesen kérheted az Ő segítségét...


http://hu.wikipedia.org/wiki/Szansz%C3%A1ra

Fotó:http://www.symbolonintezet.hu/szimbologia-a-tankerek/

Namaste

Napisten hava

Itt a nyár minden melegével. A június, Szent IIván, vagy régi magyarjaink elnevezése szerint Napisten ván, vagy régi magyarjaink elnevezése szerint Napisten hava.

Az Ayurvéda szerint nyáron fokozódik a tüzes, pitta energia hatása, melynek megnyilvánulását mindenki megtapasztalja önmagában és környezetében. Az emberek szenvedélyesebbek, ingerlékenyebbek, könnyen elvesztik a fejüket. Ez a pitta energia mentális hatása. Fizikai hatása pedig a felhevülés és izzadás, kiütések és pattanások fokozódása, égő érzések a testben, például leégés, szem- és gyomorégés.

A Tűz elem irányítja szervezetünkben a hormonális működést, az emésztést (jatharagni), a hőháztartást, ezért, ha valakinek az alkata tüzes, pitta dósájú, bizony fokozottan kell figyelnie, hogy energiáit egyensúlyban tartsa ezekben a forró napokban.

A pitta tipus főbb mentális jellemzői: vezető, erős akaratú, rendszerető, versenyző alkat, igazi csapatjátékos, kalandvágyó, bátor, intelligens, éleslátású, kritikus, csípős nyelvű, könnyen feldühödik.

A pitták fizikai jellemzői: sportos, közepes testalkat, szőke-, vörös haj, átható világos szem, zöld, kék. Korán őszülő.

Bőr olajos (nem száraz), világos, szeplős, pattanásokra hajlamos. Étvágyuk, emésztésük jó.

Ha valakire az említett attribútumok igazak, akkor ők forró napokban különösen kerüljék az ecetes salátákat (citrom előnyösebb), tejfölt, nehéz sajtokat, alkoholokat, erjesztett ételeket, -italokat, kávét. A sós, savanyú, forró, csípős ételek mind pitta fokozók, túlzott fogyasztásuk kibillenéshez vezet, melynek tüneteit fent említettem.

A pitták igyanak sok vizet, mentás üdítőt, meleg, vagy hideg teát cukrozva. Az édes íz hűtő hatással bír, az arab népek nem véletlenül szeretik az édes mentateát! A keserű íz is jó hűsítő, érdemes soutékat (hirtelen pirított zöldség) készíteni például spenótból, kelkáposztából, mángoldból.

Fogyasztható bőséggel tej, zöldség, hüvelyesek, gabona. Mellőzzék ekkor a számukra nem túl jó zsírban sült, és főtt húsokat. (Főleg a vörös húsokat!)

A konfliktusokat, stresszt, ami ilyen forró napokban fokozódik, ne nyomja el senki! Vezesse le kicsit hűvösebb időszakban sporttal. Pl. teniszezzen, üssön vissza jó nagyot, focizzon, rúgjon jól bele, (természetesen a labdába!),  jógázzon, végezze a nehéz ászanát minden dühével stb., vagy kapcsolódjon ki valami természetben végzett aktív tevékenységgel, mert a természet szépsége megnyugtató.

Az illatok is hatnak ránk. A szantál, a jázmin, citrom és rózsa illatú füstölő, parfüm nyugtat, hűsít. Hűsítő még a menta illata is.

Természetesen mindenki fogyasszon sok vizet ezekben a napokban, de a  vata és kapha tipusok kerüljék a hűtőből kivett italokat.

Végül egy limonádé recept 2 személyre:

1 citrom leve

fél liter víz

1 teáskanál őrölt római kömény

kb. 4 teáskanál cukor (ízlés szerint!)

4-5 db mentalevél

1 csipet só

A kifacsart citrom levét kancsóba öntjük, bele a cukrot, köményt, vizet, sót. Jól elkeverjük, majd szép poharakba öntve, tört jéggel tálaljuk.

Namaste,

A meditálásról

Meditálni szeretnél, hogy ellazulj, megnyugodj egy zűrös nap után, vagy csak azért, mert jól esik a lelkeddel lenni, saját forrásodban töltődni, de elméd zakatolása nem engedi a belső elcsendesülést. Nos, legyen itt pár ötlet szeretett Mesteremtől, Sri Chinmoytól.

Kezdd a meditácót az AUM mantrával. Az AUM-ot legjobb hangosan énekelni, hogy hangzása fizikai fülünkben is rezegjen, és átitassa egész testünket. Ez meggyőzi külső értelmedet,  nagyobb örömérzést és sikerélményt nyújt. Amikor az AUM-ot hangosan énekled, akkor az „M” hangozzon legalább háromszor olyan hosszan, mint az „AU”.

Ha nem tudsz legmélyebb meditációdba merülni, mert értelmed nyugtalan, ez jó alkalom a mantra gyakorlására. Néhány percig ismételd a „Supreme”, az „AUM” vagy az „Isten” szavakat. Éppígy megteheted, hogy az „AUM”-ot vagy a „Supreme” nevét ismétled, ha érzelmi vagy vitális síkon támadás ér, és rossz gondolatok vagy tisztátalan rezgések hatolnak beléd. Ilyenkor próbáld a mantrát olyan gyorsan mondani, ahogy csak lehet. Ha értelmedet meg akarod szabadítani a tisztátalanságoktól, a mantrát olyan gyorsan kell ismételned, mintha egy robogó vonat után futnál, hogy elérd. 
Én szeretem a "szeretet", "szeretlek" mantrát is. Ezt is a mestertől tanultam.

Az „AUM”-ot (vagy bármelyik mantrádat) sokféleképpen lehet énekelni. Ha hangosan ismétled, akkor a Supreme mindenhatóságát érzed. Ha lágyan ismétled, akkor a Supreme gyönyörét érezheted. Ha csendben ismétled, akkor a Supreme békéjét érzed. 
Supreme az Önvalónk, a Legfelső Lélek.


Amikor azt tudod mondani és érezni, hogy: "a lélek vagyok", és erre az igazságra tudsz meditálni, abban a pillanatban lelked végtelen tisztasága belép a szívedbe. A szívből ez a végtelen tisztaság aztán az értelembe megy. Ha tehát igazán érezni tudod, hogy csak a lélek vagy, akkor a lélek meg fogja tisztítani az elmédet. 

Ha meditálni szeretnél, gondolj valami nagyon tágasra – az égboltra, az óceánra, a hegyekre – és válj eggyé a tágassággal, ami tiszta erő.

Kérlek, szemedet tartsd félig nyitva, és képzeld el a tágas égboltot. Kezdetben érezd azt, hogy az égbolt előtted van. Utána próbáld meg érezni, hogy olyan tágas vagy, mint az égbolt, vagy hogy te magad vagy a tágas égbolt. Néhány perc után csukd be kérlek a szemed, és próbáld meg a szívedben látni és érezni az égboltot. Érezd kérlek, hogy te az egyetemes szív vagy és az égbolt, amelyre meditáltál és amivel azonosultál, benned van. A spirituális szíved végtelenül tágasabb, mint az égbolt, így az könnyedén elfér benned.

Képzelj el valami nagyon tágasat, csendeset és nyugodtat. A meditáció kezdetén érezd, hogy egy végtelen óceán van benned, és ennek a mélyére merültél, ahol minden csendes. Ha ezzel a végtelen óceánnal, a csend áradatával azonosulni tudsz, akkor nagyon könnyű lesz meditálnod. A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger ez alatt érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, tiszta csend.

És egy-két ötlet most arra, ha konkrét célod van a meditációval.

Béke

Meditálj a lenyugvó napra.
Meditálj egy hegy csúcsára.

Szeretet

Meditálj egy madár fészkére.
Meditálj egy nagyapára és unokájára.
Meditálj a hajnali pirkadatra.

Elégedettség

Meditálj elméd vidámságára, mielőtt teszel valamit.

Szabadság

Meditálj az égbolt határtalan tágasságára.
Meditálj a madarak szakadatlan szárnyalására.
Meditálj egy madárrajra.

Véleményem szerint, néha az sem árt, ha csak megfigyeled a majomként ugráló, zakatoló elmédet. Hagyod felbukkanni, futni a gondolataidat, de rálátsz ezekre és mély kilégzésekkel elengeded őket. 

Ez az önmegfigyelés azért nagyon hasznos, mert ezzel tudatosíthatod, hogy nem vagy egy az elméddel, te a megfigyelő vagy. Megtanulsz magasabb szintről rálátni az elmédben zajló játszmákra. Arra, hogy miként próbál ez irányítani, befolyásolni téged. Amikor ezt felismered, megtanulod irányítani a gondolataidat. Rájössz, hogy gondolhatsz aggodalom helyett derűre. Elcsíped a félelem érzést, aggódást, dühöt csírájában. Így megszerezheted a megfontoltság erényét. Döntesz: félek, aggódom vagy remélek. A remény Erény, ERŐ.

Namaste; Magyarka Margit

Yu party

Várta  már ezt az estét. Szerette a Yu partyk hangulatát, imádta ezt a zenét, a fiatalságát idézte. Azokat a Duna parti nyarakat, mikor még jó zenéért jugót, vagy az alig fogható Rádió Luxemburgot hallgatták.

De tudta és érezte, hogy erre a világra sokkal mélyebben van kódolva. Baranyai gyökerei voltak.

  

A Yu partykon mindig adtak egy kis ízelítőt a Délvidék épp aktuális kultúrális életéből. Ez most is így volt. A bánáti Magyarcsernye egy szakrális emlékének restaurálása volt a téma. Megőrizni a magyarság emlékeit nem kis kihívás ott délen.

Aztán elhozták az estére a balkán ízeit. A faszénen frissen sült pljeskavicát és a puha, sóstúrós és káposztás bureket, valamint szlavónia illatos könnyű Traminac-ját és dalmácia borait, mint  a fenséges Malvazia-t és a veretes, a tenger illatát idéző peljesaci Plavac-ot.  Élvezte a borkostolón, ha olyan ízeket, illatokat mondott a sommelier amiket ő is kiérzett a borokból. Különösen az ötödik bornál a Plavacnál volt ez igaz, ahol beleszagolva a borba azt találta mondani, hogy Horvátország illata van. 

A Plavac egy rendkívüli, páratlan bor. Ahogy a horvát borszakértő elmondta, a Peljesac félsziget csupasz szikláiba mélyen gyökerezett szőlőt a sós tengeri pára és a sziklákba felcsapódó tengeri algák táplálják. És igen! Ettől a bor illata valóban kicsit sós, algás. Ez volt az, ami neki Croátiát jelentette.

Nem szokott inni, de most jólesett neki ezen a finom, kora tavaszi estén. A meleg, friss "pleszkó" és burek nem volt elegendő, hogy ne ártsanak meg neki a borok. Mámorosan jókedvű lett.

Míg a  férfiak kint az udvaron beszélgettek, Ő egy magányosan érkezett fiatal lánnyal beszélgetett a nyárról, a vitorlázásról, a tengerről és régi jugó emlékekről.

Az est sztárvendége  Rúzsa Magdi volt. Aktualitása, hogy Ő Délvidéki, azonkívül György nap volt, és általa lett itthon nagysikerű a Durdevdan. 

https://www.youtube.com/watch?v=ImAmY2ufGdg

Már éjfél volt, de még nem kezdődött el a zene.

Visszajött kintről a férje, szólt, hogy késő van induljanak, buli még sehol, kint a levegő már nyirkos, hideg és Ők könnyen vannak öltözve. 

Mint már oly sokszor, most sem állt ki magáért. Elindult. Csak valahol az autó felé menet kezdte el mondani, hogy Ő nagyon szeretett volna egy kis balkáni zenét hallgatni, mert ezt ő... nem! nem is ő! hanem egyenesen a lelke vágyta!

Szóváltás kerekedett. Férje kérte menjenek vissza, de  már megbántódott és elszállt minden jókedve. A kocsihoz érve, miután kiderült, hogy iratait otthon hagyta és azt találta mondani, hogy az autó nem papírokkal megy, férje hisztisen földhöz vágta a slusszkulcsot, majd azt mondta, csináljon amit akar és otthagyta. 

Ő még utána szaladt, hogy ne hülyéskedjen, ne hagyja ott,  hisz nem is tudja merre induljon haza. 

Balra - volt a válasz. 

Nem szokott a belvárosban vezetni. A nagy autóval nehéz volt a parkolás, nem volt helyismerete. Most is csak azt tudta, hogy valahol a Zeneakadémia környékén egy kis utcában van.

Nem hívott sofőrszolgálatot. Kifizette a parkolást és indexelt. Hát, legyen balra! Az a szív oldala!

Próbált utca nevet olvasni. Ment egyenesen, ahogy a tábla mutatta, majd jobbra. A körútra érkezett. Ránézett az üzemanyag mutatóra. Tele volt a tank. Ettől kissé megnyugodott. Belefér egy-két tiszteletkör, ha elrontaná az irányt. 

Pár lámpás kereszteződés után tábla mutatta M O; M 5; E 4 jobbra. Bekanyarodott. 

Messze elől meglátta az Astória óriási fénytábláját.  A Rákóczi úton volt.

Itt egyenesen, aztán az Astóriánál jobbra a Károly körútra,- emlékezett, ott van visszafordító sáv- majd át egyenesen Múzeum körútra, ott balra az Üllőire,- sorolta magában. 

Tudta, hogy minden oké. Felfrissítette a kinyitott tetőablakon beáramló hűs levegő. Tisztán megfogalmazódott benne, hogy senki nem fogja éppen őt megállítani, csak mert ivott és mert nincsenek vele az iratai.

Nézte a város éjszakai fényeit, a sok autót és szépen haladt előre az úton...

Bódult fejjel is valahol belül érezte, hogy valami megfogalmazatlanul megváltozott benne ezen az estén.

Bekapcsolta a rádiót. Charlie énekelte rekedt hangján: New York, New York...

A barátról

Orsi Polyák dobozából:

"A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni akkor, ha te elfelejtenéd."
A.A. Milne

Az Arany kapu

A magyar népdalok, népmesék beavató alkotások. Beavatások a lélek rejtelmeibe.
Gyermekkorom dallama a "Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.." jut eszembe az alábbi idézet kapcsán.

"... Az itt-és-most az arany kapu. ... De csak akkor tudsz a jelenben lenni, ha nem vagy ambiciózus: ha nem akarsz mindenáron teljesíteni, ha nincs benned hatalomvágy, ha nem sóvárogsz pénz, tekintély után, még a megvilágosodás után sem, mert minden ambíció a jövőbe vezet. Csak egy ambícióktól mentes ember képes a jelenben maradni.
Annak, aki a jelenben akar maradni, nem gondolkodnia kell, hanem csak látnia - és belépni a kapun. A tapasztalás a maga idejében érkezik, azt nem lehet erőltetni." Osho

 Namaste 

Ártatlanság

"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...

...Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az"én".

                            Az "én" eltűnése az ártatlanság."                  

                                                               Osho                                                   

                                                                    

Holly Sierra festménye