A meditálásról

Meditálni szeretnél, hogy ellazulj, megnyugodj egy zűrös nap után, vagy csak azért, mert jól esik a lelkeddel lenni, saját forrásodban töltődni, de elméd zakatolása nem engedi a belső elcsendesülést. Nos, legyen itt pár ötlet szeretett Mesteremtől, Sri Chinmoytól.

Kezdd a meditácót az AUM mantrával. Az AUM-ot legjobb hangosan énekelni, hogy hangzása fizikai fülünkben is rezegjen, és átitassa egész testünket. Ez meggyőzi külső értelmedet,  nagyobb örömérzést és sikerélményt nyújt. Amikor az AUM-ot hangosan énekled, akkor az „M” hangozzon legalább háromszor olyan hosszan, mint az „AU”.

Ha nem tudsz legmélyebb meditációdba merülni, mert értelmed nyugtalan, ez jó alkalom a mantra gyakorlására. Néhány percig ismételd a „Supreme”, az „AUM” vagy az „Isten” szavakat. Éppígy megteheted, hogy az „AUM”-ot vagy a „Supreme” nevét ismétled, ha érzelmi vagy vitális síkon támadás ér, és rossz gondolatok vagy tisztátalan rezgések hatolnak beléd. Ilyenkor próbáld a mantrát olyan gyorsan mondani, ahogy csak lehet. Ha értelmedet meg akarod szabadítani a tisztátalanságoktól, a mantrát olyan gyorsan kell ismételned, mintha egy robogó vonat után futnál, hogy elérd. 
Én szeretem a "szeretet", "szeretlek" mantrát is. Ezt is a mestertől tanultam.

Az „AUM”-ot (vagy bármelyik mantrádat) sokféleképpen lehet énekelni. Ha hangosan ismétled, akkor a Supreme mindenhatóságát érzed. Ha lágyan ismétled, akkor a Supreme gyönyörét érezheted. Ha csendben ismétled, akkor a Supreme békéjét érzed. 
Supreme az Önvalónk, a Legfelső Lélek.


Amikor azt tudod mondani és érezni, hogy: "a lélek vagyok", és erre az igazságra tudsz meditálni, abban a pillanatban lelked végtelen tisztasága belép a szívedbe. A szívből ez a végtelen tisztaság aztán az értelembe megy. Ha tehát igazán érezni tudod, hogy csak a lélek vagy, akkor a lélek meg fogja tisztítani az elmédet. 

Ha meditálni szeretnél, gondolj valami nagyon tágasra – az égboltra, az óceánra, a hegyekre – és válj eggyé a tágassággal, ami tiszta erő.

Kérlek, szemedet tartsd félig nyitva, és képzeld el a tágas égboltot. Kezdetben érezd azt, hogy az égbolt előtted van. Utána próbáld meg érezni, hogy olyan tágas vagy, mint az égbolt, vagy hogy te magad vagy a tágas égbolt. Néhány perc után csukd be kérlek a szemed, és próbáld meg a szívedben látni és érezni az égboltot. Érezd kérlek, hogy te az egyetemes szív vagy és az égbolt, amelyre meditáltál és amivel azonosultál, benned van. A spirituális szíved végtelenül tágasabb, mint az égbolt, így az könnyedén elfér benned.

Képzelj el valami nagyon tágasat, csendeset és nyugodtat. A meditáció kezdetén érezd, hogy egy végtelen óceán van benned, és ennek a mélyére merültél, ahol minden csendes. Ha ezzel a végtelen óceánnal, a csend áradatával azonosulni tudsz, akkor nagyon könnyű lesz meditálnod. A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger ez alatt érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében, tiszta csend.

És egy-két ötlet most arra, ha konkrét célod van a meditációval.

Béke

Meditálj a lenyugvó napra.
Meditálj egy hegy csúcsára.

Szeretet

Meditálj egy madár fészkére.
Meditálj egy nagyapára és unokájára.
Meditálj a hajnali pirkadatra.

Elégedettség

Meditálj elméd vidámságára, mielőtt teszel valamit.

Szabadság

Meditálj az égbolt határtalan tágasságára.
Meditálj a madarak szakadatlan szárnyalására.
Meditálj egy madárrajra.

Véleményem szerint, néha az sem árt, ha csak megfigyeled a majomként ugráló, zakatoló elmédet. Hagyod felbukkanni, futni a gondolataidat, de rálátsz ezekre és mély kilégzésekkel elengeded őket. 

Ez az önmegfigyelés azért nagyon hasznos, mert ezzel tudatosíthatod, hogy nem vagy egy az elméddel, te a megfigyelő vagy. Megtanulsz magasabb szintről rálátni az elmédben zajló játszmákra. Arra, hogy miként próbál ez irányítani, befolyásolni téged. Amikor ezt felismered, megtanulod irányítani a gondolataidat. Rájössz, hogy gondolhatsz aggodalom helyett derűre. Elcsíped a félelem érzést, aggódást, dühöt csírájában. Így megszerezheted a megfontoltság erényét. Döntesz: félek, aggódom vagy remélek. A remény Erény, ERŐ.

Namaste; Magyarka Margit

Yu party

Várta  már ezt az estét. Szerette a Yu partyk hangulatát, imádta ezt a zenét, a fiatalságát idézte. Azokat a Duna parti nyarakat, mikor még jó zenéért jugót, vagy az alig fogható Rádió Luxemburgot hallgatták.

De tudta és érezte, hogy erre a világra sokkal mélyebben van kódolva. Baranyai gyökerei voltak.

  

A Yu partykon mindig adtak egy kis ízelítőt a Délvidék épp aktuális kultúrális életéből. Ez most is így volt. A bánáti Magyarcsernye egy szakrális emlékének restaurálása volt a téma. Megőrizni a magyarság emlékeit nem kis kihívás ott délen.

Aztán elhozták az estére a balkán ízeit. A faszénen frissen sült pljeskavicát és a puha, sóstúrós és káposztás bureket, valamint szlavónia illatos könnyű Traminac-ját és dalmácia borait, mint  a fenséges Malvazia-t és a veretes, a tenger illatát idéző peljesaci Plavac-ot.  Élvezte a borkostolón, ha olyan ízeket, illatokat mondott a sommelier amiket ő is kiérzett a borokból. Különösen az ötödik bornál a Plavacnál volt ez igaz, ahol beleszagolva a borba azt találta mondani, hogy Horvátország illata van. 

A Plavac egy rendkívüli, páratlan bor. Ahogy a horvát borszakértő elmondta, a Peljesac félsziget csupasz szikláiba mélyen gyökerezett szőlőt a sós tengeri pára és a sziklákba felcsapódó tengeri algák táplálják. És igen! Ettől a bor illata valóban kicsit sós, algás. Ez volt az, ami neki Croátiát jelentette.

Nem szokott inni, de most jólesett neki ezen a finom, kora tavaszi estén. A meleg, friss "pleszkó" és burek nem volt elegendő, hogy ne ártsanak meg neki a borok. Mámorosan jókedvű lett.

Míg a  férfiak kint az udvaron beszélgettek, Ő egy magányosan érkezett fiatal lánnyal beszélgetett a nyárról, a vitorlázásról, a tengerről és régi jugó emlékekről.

Az est sztárvendége  Rúzsa Magdi volt. Aktualitása, hogy Ő Délvidéki, azonkívül György nap volt, és általa lett itthon nagysikerű a Durdevdan. 

https://www.youtube.com/watch?v=ImAmY2ufGdg

Már éjfél volt, de még nem kezdődött el a zene.

Visszajött kintről a férje, szólt, hogy késő van induljanak, buli még sehol, kint a levegő már nyirkos, hideg és Ők könnyen vannak öltözve. 

Mint már oly sokszor, most sem állt ki magáért. Elindult. Csak valahol az autó felé menet kezdte el mondani, hogy Ő nagyon szeretett volna egy kis balkáni zenét hallgatni, mert ezt ő... nem! nem is ő! hanem egyenesen a lelke vágyta!

Szóváltás kerekedett. Férje kérte menjenek vissza, de  már megbántódott és elszállt minden jókedve. A kocsihoz érve, miután kiderült, hogy iratait otthon hagyta és azt találta mondani, hogy az autó nem papírokkal megy, férje hisztisen földhöz vágta a slusszkulcsot, majd azt mondta, csináljon amit akar és otthagyta. 

Ő még utána szaladt, hogy ne hülyéskedjen, ne hagyja ott,  hisz nem is tudja merre induljon haza. 

Balra - volt a válasz. 

Nem szokott a belvárosban vezetni. A nagy autóval nehéz volt a parkolás, nem volt helyismerete. Most is csak azt tudta, hogy valahol a Zeneakadémia környékén egy kis utcában van.

Nem hívott sofőrszolgálatot. Kifizette a parkolást és indexelt. Hát, legyen balra! Az a szív oldala!

Próbált utca nevet olvasni. Ment egyenesen, ahogy a tábla mutatta, majd jobbra. A körútra érkezett. Ránézett az üzemanyag mutatóra. Tele volt a tank. Ettől kissé megnyugodott. Belefér egy-két tiszteletkör, ha elrontaná az irányt. 

Pár lámpás kereszteződés után tábla mutatta M O; M 5; E 4 jobbra. Bekanyarodott. 

Messze elől meglátta az Astória óriási fénytábláját.  A Rákóczi úton volt.

Itt egyenesen, aztán az Astóriánál jobbra a Károly körútra,- emlékezett, ott van visszafordító sáv- majd át egyenesen Múzeum körútra, ott balra az Üllőire,- sorolta magában. 

Tudta, hogy minden oké. Felfrissítette a kinyitott tetőablakon beáramló hűs levegő. Tisztán megfogalmazódott benne, hogy senki nem fogja éppen őt megállítani, csak mert ivott és mert nincsenek vele az iratai.

Nézte a város éjszakai fényeit, a sok autót és szépen haladt előre az úton...

Bódult fejjel is valahol belül érezte, hogy valami megfogalmazatlanul megváltozott benne ezen az estén.

Bekapcsolta a rádiót. Charlie énekelte rekedt hangján: New York, New York...

A barátról

Orsi Polyák dobozából:

"A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni akkor, ha te elfelejtenéd."
A.A. Milne

Az Arany kapu

A magyar népdalok, népmesék beavató alkotások. Beavatások a lélek rejtelmeibe.
Gyermekkorom dallama a "Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.." jut eszembe az alábbi idézet kapcsán.

"... Az itt-és-most az arany kapu. ... De csak akkor tudsz a jelenben lenni, ha nem vagy ambiciózus: ha nem akarsz mindenáron teljesíteni, ha nincs benned hatalomvágy, ha nem sóvárogsz pénz, tekintély után, még a megvilágosodás után sem, mert minden ambíció a jövőbe vezet. Csak egy ambícióktól mentes ember képes a jelenben maradni.
Annak, aki a jelenben akar maradni, nem gondolkodnia kell, hanem csak látnia - és belépni a kapun. A tapasztalás a maga idejében érkezik, azt nem lehet erőltetni." Osho

 Namaste 

Ártatlanság

"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...

...Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az"én".

                            Az "én" eltűnése az ártatlanság."                  

                                                               Osho                                                   

                                                                    

Holly Sierra festménye

                                                                                                                                                                                                          

                                       

                                                                                       

Haiku

Mint gondolatom,
száll könnyedén az égen
a nyárfavirág.

Édesanyám

Mielőtt elindulunk az inkarnálódás útján, kiválasztjuk a számunkra legerőteljesebb lelki fejlődést adó földi családunkat. Nem tudunk rosszul választani, Őrangyalunk fogja a kezünket.

Egy nagyon odaadó édesanyát választottam magamnak.

Sorolhatnám a négy gyerek mellett átvirrasztott éjszakáit, az évekig tartó pelenka mosást és a folyamatos 24 órás "ügyeletét", aggodalmas perceket, mégis inkább hagyom felvillanni emlékképeimet.

Azt mondják nagyon meghatározó az emberre az első önálló cselekedete amire visszaemlékezik. A következő eset bizonyára az Ő emlékeiben is mélyen megmaradt. Hazaszöktem az oviból; nővérem már iskolába járt és én szeretettelenül, egyedül éreztem magam az óvodában; tetézve a bajt elbújtam otthon a málnabokorban, gondolom csak azért, nehogy visszavigyenek.

Mikor már nagyobbacska voltam, tavasszal énekszó mellett veteményeztünk és megmaradt bennem a közös nyári befőzések öröme, a játékos őszi betakarítások fáradsága.

Neki köszönhetem a csillagos eget, hogy ismerem a Fiastyúkot és a Göncölszekeret. Még ma is felhívjuk egymást télen, hogy - nézz fel, ma gyönyörű az Orion-, vagy, ha együtt vagyunk nyáron  a nem fényszennyezett falvai égbolton bámuljuk csillagok miriádjait.

Vajon emlékszik-e Ő is arra a konyhafestésre, mikor a bordűr sablont mi magunk vágtuk ki, majd a gyönyörű cseresznyéket egyenként festettük a falra; hogy megtanított ruhát felvarrni és szállítás előtt az utolsó öltéseket néha én végeztem a megvarrt ruhán? Ott tüsténkedtem mellette az esti vasalásokkor, mikor még sparhelten melegedő vasalóval vasaltunk.

Téli reggeleken mire felkeltünk, már meleget teremtett a lakásban és frissen fejt tej, vagy forró tea várt bennünket.

Eszembe jutnak meghitt karácsonyestéink. A színes szalagokból ragasztott girlanddal és angyalhajjal díszített fa és a felejthetetlen ízű karácsonyi likőrje.

A tavaszok húsvétjai, ahol mindegyikünknek külön szakajtóba rejtette az ajándékot; az óriási piros cukordrazsénak különösen örültem, mert kirúzsozhattam vele a számat; és hogy megtaláljuk, bejártuk érte az egész udvart, a pajtát és a kertet.

Él-e még emlékezetében, hogy ha oly ritkán elutazott, megérkezésekor a máig kedvencem gesztenyeszívek kerültek elő a táskájából?

Aztán ott voltak a születésnapi tortameglepetései. Ha néha "szalonnásra" is sikerült a piskóta az akkor is az Ő szülinapi tortája volt. Talán csak az Égben számolták, hogy hányat sütött nekünk összesen.

Neki köszönhetően tudom mi az áhitat. Neves alkalmakkor Ő énekelte a bólyi templomban barátnőjével az Ave Mariát. Gyönyörűen.

Felnőttünk.

Emlékszem ölelésére, mikor már nagy pocakkal, szülésem előtt utoljára találkoztunk. Benne volt abban az ölelésben minden.

Anyai Létében van valami megfogalmazhatatlan plusz.

Talán valakinek túlzónak tűnhetnek alábbi gondolataim, de egy cseppet sem azok, mert nagyon is szükségünk van kapaszkodókra, hogy meg tudjuk őrizni Önmagunkat ebben az elidegenedett, külső, belső harcoktól terhes világban.

Azonkívül tudom, hogy van egy új, az úgynevezett indigó, kristály nemzedék, akik magasabb tudattal élnek, látják, érzékelik a fátyol túloldalán történteket. Tudják, hogy több a Világ a Földön látottaktól.

A spiritualitás alatt én azt értem, hogy felismerem, érzem és hagyom életemben egy magasabb, szeretetteljes erő megnyilatkozását.

Nem vagyok templomba járó, mert hitem meghaladta a templomok Kő Falait, de mégis legmegrendítőbb spirituális élményem a pestlőrinci Szent Margit plébánián történt; kezemben egy szál fehér gyertyával és ostyával a számban; egy húsvétnak szombatján.

Valaki megfogta kezemet...

A szimbólumok az évszázadok során erőteljes jelentéssel, imákkal, energiákkal töltődnek fel. Amikor kapcsolatba lépünk egy szent szimbólummal, hellyel, az őt képviselő erőnek, bölcsességnek az áramába kerülünk.

Nem kerestem tudatosan a Mária-tisztelet kegyhelyeit. Egyszerűen benne voltak az életemben, utazásaimban és csak visszatekintve látom, hogy ez az erő mennyire áthatotta az életemet.

Édesanyám Mária-lány. A Mária-lányokat dec. 8-án szentelték fel a Szeplőtelen Szűz napján. Másként úgy nevezték őket, a Szeretet leányai.

Kicsi lányként sokat voltam Bólyban; édesanyám szülőhelyén, ómamámnál, Emma tántimnál, akik maguk is Mária-lányok voltak; ahol irgalmas nővérek tanítottak egykor és erős Mária-kultusz volt és van a mai napig.

Nagyanyámék többször elvittek a Bóly közeli Máriagyűdre. 

A sziget- ahol éltem- és Bácska ismert kegyhelye Vodica, Máriakönnye. 

A budapesti Mátyás-templomot, hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templomot budai séták, valamint karácsonyi koncertek során többször látogattam. A magyaroknak Nagyboldogasszony a védőszentje és országunkat Szent István király neki ajánlotta fel. Ezért hazánk Regnum Marianum, azaz Mária országa. 

Máriabesnyőre és a pilisi Mária útra is elvitt utam kirándulásaink alkalmával. 

Az erdélyi Csíksomlyó mára össznemzeti zarándokhelyünkké vált, ahol pünkösdkor találkozik a világ magyarsága.  

Máriazellbe egyszer túrázás, majd síelés alkalmával jutottam el.

Egy olasz körutazás során jártam Rómában a Santa Maria Maggore bazilikában és eljutottam Syracusába is, mikor Szicíliában jártam.

A szelek szárnyán vitorlással jutottam el a festői szépségű Kotori-öbölben lévő Perast melletti Szirti Madonna kegyhelyre.

És egy "véletlen" vitt el Medjugorjéba. Egy adriai nyaralásból hazafelé a mostári Öreg hidat készültünk megnézni. Barátaink a tengerparton elakadtak, mi pedig már a bosnyák határra érkeztünk. Volt egy plusz óránk.

Valaki megfogta kezemet...

Ez a vers  közvetlen hazaérkezésem után született. 

                 

                                                                      Anyám

                                               

                  

  Már felnőtt voltam akkor, talán,

 Mikor húsvét szombatján

   Ő megfogta kezemet

     És a templomba vezetett.

     Ekkor megéltem az Eucharisztiát,

      Mely megváltotta életem sorát.

  Megértettem, mit jelent Új Embernek lenni, 

Saulusi útról Paulusira térni.

 Vakból lassan látóvá lettem,

 Keserűnek vélt sorsomat megértettem.

Életem viharai lassan elcsitultak,

 Helyette kaptam Isteni nyugalmat.

 Hogy lehozzam az Ég azúrkékjét,

  Vele megtestesítve idelenn a békét.

    Bizton tudtam, lámpás gyúlt bennem,

     Azután, hogy Medjugorjéba mentem.

       Megérkeztem liturgia közbe'

            Üzenetét hallám mindenfelől:

      Pace!  Pace!  Pace!

                                                                     

Egyre inkább megérint az anyaság, a kegyeletteljes szeretet, az általa elérhető belső béke.

A jógaórákat mindig ezzel a mantrával és fohásszal zárom: Om, Shanti, béke legyen!
Tudom, ekkor velünk van Mária, a Béke Királynője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria-kegyhelyek

Este

          Kint szél fúj,
 A Hold felhőkön átragyog.
Belül bíborba öltözött Világ.