Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon. A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.
- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba.
Elszenderedtem, ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.
Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.
Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.
Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba.
Kárpótol az mindent...
Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem nagymama.
Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban.
Na! Minden kész.
Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.
Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.
Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek.
Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott.
Egy dallam kúszott a fülembe.
Tente baba tente,
Aludj kis Levente.
Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.
Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás.
Ten te.
Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.
Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom ennek igazát.
Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!
Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.
A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni.
A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy Öregisten. A hun szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.
Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.
Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.
Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.
Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.
Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.
Igazán csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.
Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.
Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.
* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/
** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat. Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.
Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.
Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket
"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."
Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."
*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:
Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."
Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes