2017. április 29., szombat

Létezés


Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
 Ez ad neked méltóságot, az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. 
Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.                                                                                                                             Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.                                                                                                                                                                                                                                                                                       Osho

2017. április 23., vasárnap

Kontroll nélkül

        "Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho


Jóga a szőnyegben

"A művészet célja, lelkünkből kimosni a napi élet porát." - Olvasom már itthon a kis szórólapon, amit még Szarajevóban nyomott kezembe egy muszlim szőnyegárus, mikor megálltam megcsodálni az üzletén kilógatott kelimeket. 
A szép szőnyegek, textilek  mellett nem tudok rácsodálkozás nélkül elmenni. De nem csak ezek szólítanak meg, hanem minden szép kézműves termék,* legyen az lámpa, bútor, ötvösmű, bőrtermék, épületdíszítés, kertművészet.
Lakásunkat is inkább ilyen dolgok díszítik.

"A perzsa szőnyeg olyan, mint egy festmény a padlón, mely magában hordozza évezredek szeretetét és vágyakozását. A szőnyegek színei, motívumai az évezredekkel ezelőtt élt keleti emberek szeretetének, jókívánságainak és vágyódásainak összessége." - fogalmazza a galériatulajdonos iráni származású régész, művészettörténész. 
Ha valaki, hát akkor Ő tudja...

Eszembe jutott erről egy eset. 
Az egyik szőnyegem előtt ültem. Csak néztem színeit, motívumait és azon meditáltam mennyi munka egy ilyen szőnyeget megcsomózni, mennyi szépérzéket, kitartást igényel elkészítése. 

És ekkor megláttam  valamit, amit addig nem láttam, egyszerűen nem vettem észre, a fő motívumot, - pedig tudom, hogy amikor vásároltam, sokáig nézegettem, hogy ezt, vagy egy másikat, egy zöld szőnyeget vegyek e meg, -  az egy boton feltekeredő stilizált nyolcasokat alkotó spirál vonalat, ami egy kozmikus szemben végződik. 
A szőnyeg  szélén futó ornamentum stilizált végtelen nyolcasok, a csakrák színeiben. A többi teret pillangók, szárnyaló madarak, virágok díszítik. 


Micsoda  egyetemes jelképek!  A végtelen nyolcas a tökéletességet, a női és férfi energiák egységét, a kiegyenlítettséget, a kozmikus szem pedig a mély tisztánlátást jelképezi. Az illúzió mentességet.

A hindu jóga szerint a bal vonal az ida, a jobb a pingala, míg a középső a harmadik szemig húzódó a szusumna a fő energia csatornáinkat jelképezi, melyekben a Shakti, vagy Kundalíni erői mozognak.

                                             



Az egyiptomi Hermész Triszmegisztosz, vagy Thot a bölcsesség istene, az istenek írnoka caduceussal.

                                          



A görög mitológiában Hermészt az istenek hírnökét ilyen caduceussal ábrázolják,- Rómában Ő Merkúr. Ő az istenek és emberek közötti kapcsolat fenntartója, a holt lelkek kísérője.

                                                    
                    
                                   Giovanni de Bologna, Wild László: Hermész-kút, Budapest, Váci utca


És végül arról. hogy mit jelent nekem a jóga.

Namaste

*"Kézművességnek nevezzük az emberi erővel és kézi szerszámaikkal - a természetes eredetű alapanyagokon - végzett formaátalakító tevékenységet, és kézműves terméknek az így létrehozott, megalkotott árut."

2017. április 18., kedd

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...
A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.
Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 
Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.
Időutazunk.
A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.
A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).
Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 
A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.
A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.


Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 
A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 
Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.
Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...
A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.
A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 
Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *
De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

nk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.
A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  
Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!
Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 
Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 
George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...
Halleluja, 
Hare Krisna, 
Krisna Krisna,
Háré Háré,

Guru Ráma,
Guru Visnu,
Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.


2017. április 11., kedd

A költészet napjára

A költészet napját 1964 óta minden évben József Attila (1905-1937) születésnapján, április 11-én ünnepeljük.

- József Attila -

ÓDA

1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlõidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
2
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
3
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihûlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szõve, bontva bogját -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját
s lombos tüdõd szép cserjéi saját
dicsõségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élõ állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
5
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcsõ, erõs sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihûl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
1933. június

2017. április 5., szerda

Kontroll nélkül VIII


"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho



Tavasz van.  Hétvégén szekrényemben helyet cseréltek a nyári és téli holmik. Előre és lejjebb tettem a tavaszi nyári ruháimat, föl és hátra az őszi és télieket. Ez a pakolás jó alkalom az elengedéshez. Célszerű ilyenkor szigorú szemmel nézni a ruháinkat. Kérdéseket feltenni, mint: viselem még?, mikor is volt ez rajtam utoljára?, mivel tudom ezt felhúzni?, miért ragaszkodom ehhez még mindig?, biztosan kell ez nekem?,  nem szűk ez már egy kicsit?.
Szóval ki kell mustrálni a megunt és elfekvő darabokat, majd a még jó állapotban lévőket tovább kell adni, mert valaki más örülhet a számára új holminak.
A cipőimet sem kerülte el a szelektálás, és a legközelebbi szabad hétvégén a spájzom is, mint minden évben sorra kerül.

Amik összegyűltek szatyorba kerültek, majd Dorka lányommal, aki szintén szelektált, elvittük a lőrinci Cseritibe,* az adomány boltba, aminek szlogenje - és nem csak a szlogenje, hanem nemes célja is - a megsegítés.
                       
                                              "Akár adsz, akár veszel, mindenképpen jót teszel!"

Ezután, mivel teret adtunk az új befogadásának, elmentünk vásárolni, hogy frissítsük ruhatárunkat.
Hétvégén esküvőre megyünk, meg úgy általában is... új színek, fazonok.

Már több üzletet végigjártunk, de Dorka nem talált kedvére való ruhát.

Kicsit elkedvetlenedve léptünk ki az egyik közkedvelt üzletből a folyosóra, elengedve a ruhavásárlás vágyát, ahol is szembetaláltuk magunkat a LUSH kozmetikai üzlettel.
Bementünk, nézelődtünk, kipróbáltunk pár terméket. Miután az udvarias, kedves kiszolgálással és a finom illatokkal feltöltődtünk, elindultunk a parkoló felé. Közben megláttuk a híres hegedűről elnevezett butikot.
Na, ide belépünk még!-  egyetértően mosolyogtunk egymásra.
Rögtön a bejáratnál Dóri talált is magának tetsző dolgot.

Míg Ő próbált, én nézelődtem. Ahogy megfordultam, ez feküdt előttem:

                                   
                                


 A parallel univerzum, vagy párhuzamos világok, vagy  másik dimenzió alatt a vonzás törvényét kell érteni.
Mert nem találtunk megfelelő ruhát, a "lehangolódás univerzuma" nem szolgáltatott örömöt, majd a finom illatok, kedves, mosolygós kiszolgálók felhangoltak és ezután az univerzum nagylelkű lett.

Dorka megüresedett ruhafogasai közül egyre, egy szép szoknya került.


Namaste