2016. május 31., kedd

A szalakóta

Néha ki kell zökkenteni magunkat komfortzónánkból. Ilyen hatása van például a jógában a fejenállásnak. Segít másként tekinteni a világra. Talán ebből a szempontból kiindulva mentem el egy olyan jógatáborba, ami egy tanyára vitt el.
Szállásunk egy vízzel és árammal ellátott régi, tanyasi vályogház volt, nagyon puritán módon, asram szerűen berendezve.

Míg korán reggel fél 6-kor lassan, egyedül sétáltam a meditáció helyszínére; nekem már ez is kizökkenés volt, a megszokott  7 órai keléshez képest; eggyé váltam a természettel.
A kelő Nap kezdte felszívni a párát, ami sejtelmesen terült el a táj fölött, énekesmadarak trilláztak a közeli bokrokban, kakukk kakukkolt valahol a messzeségben, egy gólya* pedig komótosan lépkedve, biztos csemegét remélve, csőrével a szénakupacokat emelgette.

A reggeli meditáció után 1,5 óra  hatha jógázás, reggeli bio, vegán ételekből,  majd karma** jóga következett. Kis szabadidő után ebéd.
A szattvikus táplálkozás előnye a szattvikus elme...

Ebéd utáni programként átsétáltunk egy másik tanyára, ahol egykor a magyar szvámi, Bhakti Abhay Narayan élt.
Többen mezítláb voltak, így én is levettem a cipőmet. Érzékeny talpamat szúrta tarló. Eszembe jutott, hogy talán még gyerekként azt hallottam, a tarlón nem szabad emelni a lábakat, hanem csak csúsztatva, szinte csoszogva kell lépkedni. Így mindjárt kellemesebb élmény lett a "mezítlábazás".

Figyelmemet elterelve a kellemetlenségekről, ámulva fedeztem fel a fűfélék és szerényebb mezei virágok között az egyáltalán nem szerényen megbúvó magyar kosbor orchideát. Aztán meg az út menti faágról egy gyönyörű, ritka madarat, egy gyurgyalagot láttam felrepülni. Messze követtem röptét.
Milyen kevés elég a léleknek, hogy boldog legyen...

Perzselt a pusztai Nap.
A délibáb, mely csak az elmémben lebegett, ragyogó tükröt tartott elém e hétvégén.

Az egész olyan volt, mint egy időutazás a múltba...

Míg kényes talpamnak durva volt a tarló, s arcomat szalmakalappal védtem a tűző Nap ellen, megjelent apai nagyanyám képe; akit nem ismerhettem, mert elment, elemésztette magát, mielőtt testvéreimmel megszülettünk volna; láttam törékeny termetét, ahogy dolgozik  megfeszítve  a tűző Nap alatt, és láttam milyen durva a talpa és munkától kérges a tenyere...

Aztán megjelent gyermeki édesapám, ahogy egy kíméletlen téli hófúvásban utat tör magának a magasra tornyosuló hóban, hogy a  szigeti kis tanyáról elérjen a kilométerekre lévő iskolába. Láttam  elszántságát, a tudás utáni vágyát. Éreztem, ahogy ez az eset megkeményítette, elszánttá tette egy egész életre...

Aztán a délibábban ott ragyogott édesanyám, aki házasságával szegre akasztotta a polgári életet, és beköltözött a villany nélküli erdészházba Sárosra. Láttam, ahogy a bába segítségével hosszú szenvedés után világra hozza e házban negyedik gyermekét, és láttam, ahogy a bába Emma tántim karjaiba tesz. Ő szeretetteljes, gyengéd mosolyával magához ölel, majd kis idő múlva édesanyám mellére helyez. Máig érzem átható, odaadó szeretetüket.
Aztán még láttam, ahogy anyám tolja a talicskát; rajta én, és a mosnivaló szennyes, mellette futnak szeretett testvéreim. Megyünk a Dunára, nagymosásra.

Ennyit az időutazásról... ezt adta nekem a hétköznapok monotonságából való kizökkenés, a földközelség, a földelésem, a gyökércsakrához*** való kapcsolódásom. Hogy lássam, a jókarmám mit adott nekem, hogy hálás legyek az életem minden percéért, azért a földi életért amit drága szüleimnek köszönhetek.

Vasárnap délután a búcsú fotózások és ölelések után, ahogy az autómba ültem és beindítottam, az útszéli villanydrótról egy csodálatos kék madár szállt fel... egy szalakóta.




Mondja valaki, hogy az élet nem csupán egy álom...

Namaste

*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/04/a-madarak-uzenete.html
***http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

2016. május 27., péntek

A citrin az erő kristálya

Hetek óta feszített a tempó. A feszültséget írással és néhány célzott jógagyakorlattal, légzéssel próbálom néha még munka közben is oldani. Hallgatok megérzésemre, a ruháimat intuició alapján választom. Pár napig kék, kék-fehér után nyúltam, ami kifejezetten nyugtató. 
Ma sárga ruhát húztam, az erő színét, citrin kristály a karomon.

Szeretem a kristályokat. Segítenek...a Természetet varázsolják az irodámba.

Citrin kristály




Csakra: koronacsakra, köldökcsakra, kereszt vagy erőközpont csakra.
Csillagjegy: Kos, Ikrek, Szűz.
Elem: föld (sárga, barna), levegő (fehér).
Színe: a sárgától a sárgásbarnáig vagy füstösszürkés.

Jellegzetességei: a citrin hatékonyan tisztít és regenerál. A Nap erejét hordozza ez a rendkívül jótékony hatású kő. Meleget és energiát ad, nagyon kreatív. Azok közé a kristályok közé tartozik, amelyeket sosem kell tisztítani. Elnyeli, átalakítja, szétszórja és a földeli a negatív energiát, ezért fokozottan védi a környezetet. Az élet minden szintjén energiával tölt fel. Mivel az aurát védelmezi, hatékony jelzőrendszerként használható, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat. Tisztítja a csakrákat, különösen a napfonat– és a köldökcsakrát. Aktiválja a koronacsakrát, és utat enged a megérzésnek. A citrin tisztítja, egyensúlyba hozza a finomtesteket, és összehangolja azokat a fizikaival.
A gazdagságot hozó kristályok közé tartozik. Ez a dinamikus kő vonzza a gazdagságot és a gyarapodást, sikert és mindent, ami jó. Boldog, nagylekű kő. Arra ösztökél, hogy megosszuk másokkal azt amink van, s mindeközben segít abban, hogy megtartsuk a vagyonunkat. Megvan ahhoz az ereje, hogy örömben részesítse mindazokat, akik fogékonyak erre az érzésre. A citrin körül bánatnak és negatívvitásnak nincs helye. Hatásosan simítja el az egy közösségen vagy a családon belüli nézeteltéréseket.
Pszichológiailag: a citrin növeli az önérzetet és az önbizalmat, és megszünteti az ártó tendenciákat. Hangsúlyozza az egyéniséget, fejleszti az eltökéltséget, serkenti a kreativitást és segíti az önkifejezést. Kevésbé leszünk tőle érzékenyek, különösen a bírálatra; viszont előmozdítja az építő jellegű kritikát. Ösztönzi a pozitív beállítottság fejlődését és az optimista előretekintést; így lehetővé teszi, hogy haladjunk előre az áramlással, ne pedig a múlton rágódjunk. Ez a kő elősegíti az új tapasztalatok élvezetét, és a legjobb megoldás megtalálásáig támogatást nyújt az összes lehetséges út feltérképezéséhez.

Mentálisan: a citrin növeli a figyelem–összpontosítást, és az elme újjászületik tőle. Kitűnő a depresszió, a félelmek és a fóbiák legyőzéséhez. Erősíti a belső nyugalmat, így a bölcsesség érvényre juthat. Segít az információk feldolgozásában, a helyzetek elemzésében, és a pozitív irányba terelni ezeket. Tudatára ébreszt a magasabb rendű tudatnak. A citrinből készült medál viselése legyőzi azt a nehézséget, amelyet a gondolatok és az érzések szavakba öntése okoz.

Érzelmileg: a citrin fokozza az életörömöt. Megszünteti a negatív jellemvonásokat, a félelmeket és a legmélyebb szinten található érzéseket. Legyőzi a felelőségettől való félelmet, és megállítja a haragot. Ez a kő segít abban, hogy belesimuljunk az érzések áramlásába, és érzelmileg kiegyensúlyozottakká váljunk.

Fizikailag: energiával tölt fel és megerősíti a fizikai testet. Hasznos azoknak az embereknek, akik különösen érzékenyek a környezeti és más külső hatásokra.

Gyógyhatása: a citrin kiváló az energiával való feltöltéshez és újra töltéshez. Fokozottan jótékony hatású krónikus fáradtság szindróma esetén, és visszafordítja az elváltozással járó betegségeket. A citrin serkenti az emésztést, a lép és a hasnyálmirigyet. Megszünteti a vesék és az epe fertőzéseit, gyógyítja a szemproblémákat, serkenti a vér áramlását, méregteleníti a vért, aktiválja a csecsemő– és egyensúlyba hozza a pajzsmirigyet. Melegítő hatása van és erősíti az idegeket. A citrin mint eloszlató enyhülést hoz a székrekedésre, és eltünteti a cellulitiszt. Elixírként jótékony hatású a menstruációs problémákra és a klimax tüneteire (például a hőhullámokra), egyensúlyba tartja a hormonokat és a mérsékli a fáradtságérzetet.

Forrás: Judy Hall; Kristálybiblia

Namaste



2016. május 25., szerda

Karma jóga

A tegnapi egész napos és az éjszakai hatalmas eső után, reggel csodálatos napsütésre ébredtem.
Ma gyalog indultam a csak pár száz méterre lévő munkahelyemre. A fáktól árnyékos járdáról kimentem az úttestre. Az út közepén mentem, ragyogott rám a napfény.

Fénybe léptem...

Egy csiga vánszorgott előttem. Lehajoltam, óvatosan felemeltem, majd az árokpartra a fűbe tettem.

Namaste

http://www.joga.hu/filozofia/karma-joga


2016. május 22., vasárnap

Iskolalátogatás

Azt hiszem, hogy nem voltam azóta kis iskolámban, mióta "kijártam" az általános iskolát.
Most úgy adódott, hogy hétköznap jártam otthon Dunafalván, és most, hogy nővérem az ott lévő könyvtárban dolgozik, végig vezetett az öreg és néhol már új falak között.

Legjobbkor, éppen szünetben érkeztünk. Ahogy nővéremmel mentünk a folyosón, egy kis lányka futott hozzánk, Katkába kapaszkodott kedvesen, szeretettel. Katka elmondta neki, hogy a testvére vagyok, én is egykor ezek között a falak között nevelkedtem. Melinda, mert  ez a neve, ekkor felém fordult. 
Óóó de gyönyörű!- mondta ámulva és megfogta a mellkasomon függő rózsakvarc medált.
Megsimogattam kis kobakját, majd elköszöntünk tőle, mentünk tovább a termekben. Csudaszépen feldíszítve az osztálytermek, mind-mind a tanító nénik leleményességének, kreativitásának műve. 
Kis zsákfalu Dunafalva, csak alsó osztályok vannak, a felsősök utaznak minden tanítási napon a szomszédos Szeremlére.
Két tanító néni foglalkozik a négy osztállyal, akárcsak a régi időkben...Kiosztják a feladatot az egyik korosztálynak, majd következik a másik. Nem kell mondanom, hogy bizonyos tekintetben mennyi hátránnyal mennek felsőbb iskolába ezek a gyerekek. Vagy mégsem!? Mert az a bensőségesség, az a személyesebb hangvétel, az az egymásra figyelés ami itt van a levegőben szerintem mindennél többet ér!
Nos, ahogy végigjártuk az iskolát, óvodát, könyvtárat, idősek szociális helyiségét; mert ez mind egy épületben található, ami nekem különösen tetszik, hiszen az idős és az egészen fiatal korosztály nincs messze elválasztva egymástól, és én ezt üzenetértékűnek vélem; szóval, ahogy az udvarra értünk a kicsi lány, Melinda ismét ott termett mellettünk. Mondta is nővérem, hogy ő ilyen kis ragaszkodó gyermek, alig tudja magáról "levakarni".

Tudjátok ez a kristálygyermekek sajátja.  Megérzik, hol van szükség gyógyításra. Ez egy másik dimenzióból, a lényükből áradó szeretet gyógyító ereje. TUDJÁK, ÉRZIK, hol van az energiájukra szűkség, és most édesanyánk halála okán mire másra van nekem és nővéremnek szűksége, mint lelki gyógyításra.
Így utólag már természetesnek tartom, hogy éppen ő vette észre az általam viselt rózsakvarc kristályt...
Alább olvashattok még e témával kapcsolatban egy régebbi blogomat, valamint a  rózsakvarc hatásáról és a kristálylétről.
Namaste




Felejtés?

William Wordsworth: ÓDA, A halhatatlanság sejtelme...(Ferencz Győző fordítása) 

"Születésünk csak álom s feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és véget nem mivelünk ér:
nem teljesen emléktelen, és nem egészen védtelen
jövünk az Istenből, ki otthonunk... "

Most, hogy olvasom ismét ezeket a szép sorokat, tudatosítom, hogy egyre többen vagyunk, akik számára a születés  álom ugyan, de nem felejtés...

Namaste

2016. május 20., péntek

A zárt zöld kapu

Előző blogomban megosztottam egy Osho idézetet, amit kicsit átfogalmaztam magamnak.

Fogadd el hálásan azt ami van, mert minden a Teremtő teremtésének rejtélye, végtelen lehetőségekkel.
Ismerd fel éberséggel, tudatossággal, szeretettel...igyekezz megérteni, átérezni azt, ami történik veled, körülötted.
A tudatod segít. Neked dolgozik, átsegít helyzeteken. Ez az energia, a tudatosságod energiája különleges, szent teret teremt köréd.

Megérkeztem a ház elé. A zöld kapu zárva állt előttem. A könnyeimmel küszködtem. Ez a kapu mindig nyitva várt bennünket! a gyerekeket!... de már nincs aki kinyissa...
Aztán délután utoljára léptem ki azon a kapun.

Az úton nővéremhez Bólyról Dunafalva felé, majd az ott töltött idő alatt volt mit merengenem, merengenünk a kapuról.

A KAPU-ról legszebb emlékem:
Mindig mikor édesanyámhoz indultunk tudtam, hogy az út végén vár az említett zöld kapu kitárva és a kitárt kapun belépve vár az Ő kitárt karja, ölelése és a kitárt karjának folytatásában, vagy inkább forrásában az Ő kitárt szíve.

Tudatos próbálok lenni. Tudatosan megélni, érezni édesanyám hiányának fájdalmát.
Mégis! Ennek ellenére! Tudni, tudatosítani, ha egy kapu becsukódik helyette kinyílik egy, vagy akár több másik...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

Namaste


2016. május 15., vasárnap

Fogadd el


"Fogadd el hálásan azt, ami vagy: te a Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el. Tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán. Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely..." Osho

Forrás:http://m-speakout.blogspot.hu/search/label/Osho

2016. május 9., hétfő

Lelkiség

A lelkiség egy bensőséges dolog. 
A lelkiség azért csodálatos, mert megélése az azt megélőnek ad belső elégedettséget. Szerintem...

 https://www.youtube.com/watch?v=liGNxwmYrYc

2016. május 3., kedd