Ma egy szuper ételt, granolát készítettem. Vajon megsütöttem a zabpelyhet, -korpát, tettem bele szezámmagot, chia magot, szórtam bele kókuszreszeléket, pici sót, vanília őrleményt, fahéjat és együtt átforrósítottam az egészet. Ezek voltak itthon hozzá. Az elmaradhatatlan pirított mogyorót, aszalványokat, mint például a mazsola, áfonya utóbb keverem bele.
A mézet tudatosan hagytam ki. Az Ayurvéda, magyarul az Élet Tudománya, minden orvoslás anyja, mely körülbelül 5000 éves tapasztalati tudással rendelkezik, azt javasolja, hogy a mézet ne melegítsük 60 C° fölé, mert nagyon nehezen eltávolítható salakot (ama) képez a testben. Ez a salak elzárja a szöveti csatornákat (strotas) és ezzel a sült méz elrontja az egyébként szuper, szattvikus, megfiatalító (rasayana) táplálékunkat.
Reggelente, mikor kedvem tartja, ezt fogyasztom egy kis görög joghurtba keverve. A mézet ekkor csorgatom hozzá. Készíthetek ebből mascarponés, joghurtos, gyümölcsös pohárdesszertet is.
A kiadós eső, szél, lehűlés visszavonhatatlanul meghozta az őszt.
Az évszakváltások megkívánják testünk salaktalanítását, így ez a szeptember is.
Pár napig javasolt csak meleg, kásás ételek fogyasztása. Lehet barnarizs, vagy egyéb gabonakása.
Talán a legjobb a kicseri, ez a könnyen emészthető, minden testtípusú embernek ajánlott ayurvédikus étel, aminek számtalan receptje megtalálható a világhálón.
Aztán jöhetnek könnyű zöldség- és -krémlevesek, majd visszatérhetünk a megszokott kosztra.
A tüdő után a bőrünk a legnagyobb méregtelenítő felületünk, ezért nem árt egy jó bőrradír sem a testünknek.
Talán az őszi évszakváltás van ránk a legkellemetlenebb hatással. Erős szelek lehűlést, csapadékot hoznak, egyre kevesebb a napsütés, a föld az esőtől egyre nehezebbé, ragacsosabbá, az időjárás nyálkássá válik és ezek a minőségek törvényszerűen bennünk is megjelennek.
Fogyasszunk főtt, sült meleg ételeket, használjunk melegítő fűszereket, mint például erős paprika, bors, csombor, gyömbér, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, babér. Ezek közt van, ami jó baktérium és vírusölő hatással bír, sőt immunerősítő is.
Gyújtsunk tüzet magunk körül, (akárcsak egy mécsest) ami melegséget ad lelkileg is.
Védjük a kihűléstől leginkább a lábunkat, nyakunkat, fejünket.
A borongós időjárás, az egyre hosszabb, sötét esték sokszor lehangolóak.
Kell, hogy tudatosítsunk életünkben öröm pillanatokat.
Például az év, az évszak, vagy az adott nap legszebb pillanatát. Mert kell, hogy legyenek ilyenek.
Ezek az életünk öröm forrásai.
Ez a "gyakorlat", az öröm pillanat tudatosítása, arra is megtaníthat, hogy ne másoktól várjuk, hogy örömöt szerezzen nekünk, hanem találjuk azt meg mi magunk.
Lehet ez egy nyári naplemente emléke, az őszi színes táj, gyermekünk arca, saját tükörképünk látványa, kedvesünk mosolya, vagy csak egy gondolatban való találkozás vele.
Egy séta közben látott madárraj, azok csivitelése, kedvenc állatunk üdvözlése, egy nyíló virág látványa és még mennyi szép pillanat lehet és van életünkben ami mellett csak úgy elmegyünk, nem tudatosítva azokat.
Aztán, miért is ne lehetne ez egy triviális dolog, mint egy jó étel élménye, mikor kimerülten, farkaséhesen végre előttünk az étel.
Jut is eszembe a mai cukkinikrémleves a pirított, teljes kiőrlésű lenmagos zsemlével, amit főztem.
Ajánlom magamat! :) Olvassátok el ezeket a régebbi írásaimat!
