A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nővér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nővér. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, október 14, 2020

Egy hétvége nővéremnél

Múlt héten vendégségbe utaztam a nővéremhez Bólyba. Kihasználva a még gyönyörű időt, míg ő dolgozni volt, elmentem Harkányba. Útközben rácsodálkoztam ismét a Villányi borvidék szépségére, a Villányi-hegységre, a Tenkesre, a rendezett szőlősorokra, - s mivel egy terelés miatt át kellett utaznom Nagyharsányon és Villányon -, a Villányi történelmi pincesorra. Szinte csak német neveket olvashatunk a pincéken. Mint legtöbb helyen az országban svábok alapította borút ez is. Kiérve Villányból a Sauska borbirtok területén hajtottam keresztül. Nagy rendezvény zajlott éppen, a terelés is ezért volt.

Majd Siklós következett, már messziről láttam a szépen felújított várat, azután Harkányba is értem. A felhőtlen égen fenn járt már a Nap, ami a szép idő ígéretével kecsegtetett. Kora délutánig nyári hangulatban fürdőztem, napoztam, a fürdő gyönyörű parkjában banánfák, pálmafák, hatalmas kaspók virágözönnel. Több mint 100 éves platánok, fenyők, amik még a Batthyány uradalom idejéből valók. 

Eszembe jutottak azok az idők, a hatvanas évek, mikor még nagyanyámmal jöttem ide fürödni. Emlékszem, én a dunai lányka miként reklamáltam ómamámnál, hogy milyen bűzös itt minden medence vize, az ivókútból jövő meleg, kénes víz is ihatatlannak tűnt számomra, mert, hát megkóstoltam, hiszen mamám is ivott belőle. Édesapámnak is ez volt a kedvenc fürdőhelye. Ha hazajött egy-egy fürdőkúra után, jól emlékszem bőrét, ruháját átjárta a kénes fürdő illata. Aztán majd egy emberöltő múlva anyuval, férjemmel, kisfiammal jártunk ide nyaranta, akit itt kezdtünk tanítani úszni. Persze nem a gyógy-, hanem a strandfürdőben.      

Szóval ezt a ragyogó pénteki napot a gyógyfürdőben töltve, az ördöggel cimboráltam. Ez egyszerűen úgy történhetett meg, hogy a legenda szerint Harkányfürdő az ördög műve.*  Kénes szagából kiindulva el is hiszem.

Három óra után indultam vissza Bólyba. Nővérem négyig dolgozott a gyógyszertárban, elé sétáltam. A patikába lépve azt állapítottam meg, hogy nincs patika illat. Régen, mikor még én is gyógyszertárban dolgoztam, ilyen őszi időszakban - különösen ilyenkor - készültek az Elix. Thymi, Sirup kálii oldatok, aminek illata belengte még a patika váróját is, sőt a nyitott ablakokból is ez áradt.  Ma már többnyire csak a gyógyszeres dobozok szaga érződhet. A patikákból gyógyszerkereskedelmi egység lett. 

Szombaton svábfalu programot csináltunk. Először Liptódra mentünk. Elragadó a kis zsákfalu fekvése. A dombok között lévő faluban egy kis patak fut, melynek oldalán minden házhoz téglából épített íves kis hidacskán lehet bejutni. És egykor micsoda házakhoz! Ma már többnyire romosak, de még így is mutatják régi fényüket. Némelyiken még ott a parasztbarokk, szecessziós, vagy klasszicista stukkódíszítés, ami mutatja az igényességet és a jómódot. A ház közepe táján van  a főbejárat, fölötte a német név és dátum, több az 1800-as évekből. Többnyire hosszú oszlopos gang vezet végig a házak előtt, majd L alakban hátul az udvart lezárandó a fészer az ólak, és az istállók. Az után vagy kert, vagy a domb, abban vájt pince, vagy erdőbe vezető ösvény. Ilyen egy sváb porta. A falu fölött kálvária. Megkapó a látvány.


Innen a Nagynyárádi pincesorra, majd Majsra, ahonnan bólyi Schneider felmenőink származnak, és Lippóra mentünk. Ezek is hasonlóan szép kis sváb falvak, síkvidéken. Liptód fekvéséből adódó szépségével nem versenyezhetnek.

Délután a temetőbe mentünk. Édesanyánk, ómamánk, tántink sírjára télire árvácskákat ültettünk.

Németségünk? Már csak a velük való emlékeinkben él.  Ilyen az elmúlás...

*A legenda:

https://netfolk.blog.hu/2013/07/27/a_harkanyi_gyogyviz_legendaja_az_ordogszantotta-hegy_mondaja

szombat, augusztus 01, 2020

Csillaganya és a lemúriai nő

Anyámmal álmodtam tegnap. Kortalanul fiatal és szép volt, olyan elegáns, ahogy körtáncot járt nővéreivel.

Elihu Vedder: Plejádok, 

Olyan jó volt látni, tudni, hogy van, létezik, hogy tudatom így vetíti ki létét a világban.

Napközben kaptam egy üzenetet, hogy rendelt könyvemet, "A lemúriai nő"-t  átvehetem a közeli  pick-pack ponton.
Érdekes ez a multidimenzionalitás. A lemúriai nő üzent érkezéséről. 
Miért gondolom?
Eszembe jutnak gyermekkorom estéi. Anyámmal felültünk apám hintójának ülésére az udvarunkon,  onnan  kémleltük  koromsötétben az eget.

Fotó: Bakó Csaba

Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).
Valamit tudhatott égi eredetéről, természetéről. Az a telepátia, mellyel néha csengetés nélkül úgy vettük fel a telefont, hogy a vonalban már ott volt a másik. Az a nőiesség, szeretet, odaadás, táplálás, bölcsesség,  ami az övé volt. A mindig segíteni tudás, az elesettek meglátása, az együttérzés foka.  
Most már azt hiszem látom Őt tisztán.
Látom karmáját, amiben élt, és ami lelkileg emelte.

Szóval, Csillaganya a lemúriai nő anyja álmomban jelentkezett.

Kryon azt tanítja, ha elakadsz az életedben, tedd fel a kérdést, "mit kell tudnom az adott helyzetben", aztán csak csendben várj. Intuíciónk, ez a finom női energia tudja a dolgát, elvezet a válaszhoz.
Ahhoz, hogy kellően intuitívak legyünk, harmónia kell. Birtokában kell lenni a nektárnak, az amritnak, ami maga a hűvös, női holdenergia.

Ez a lemúriai nő sajátja.

Van, hogy könnyebbnek látom a világot és van, hogy nehezebben mennek a dolgok. 
A tudatosságon van a fő hangsúly.
Sokat dolgozom magamon. Valaki azt mondta erre, -  azt mondod dolgozol magadon, a dolgozás szóhoz a nehézség fogalma társul.
A munka nem mindig kell, hogy nehéz legyen. Egyszerűen csak valakinek el kell végezni. Az tudja, aki tudatos. A tudatosság egy teret nyit. Lelkileg könnyebbé teszi azt, ami a nem tudatos embernek nehéz. Persze neki sem olyan könnyű, de az eltávolodás, a rálátás segít.
Például, mikor az emberi létből már kifelé menő korú szerettedet beszélgetésetek során sírni látod a gyermeki énje sérülése miatt. Még nem gyógyult be az a seb, amit gyermekként elszenvedett. Mert a szabadnak születettet elválasztották a számára egyetlen szeretet forrását jelentő anyjától, mert nem látja még most sem, az akkori helyzet pozitív miértjeit. 
Itt kell a tudatosság, ami teret nyit a sérült emberben, majd lassan beáramlik tudatába az elengedés, megbocsátás gyógyító energiája.

A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit. 

Ramana Maharsi olyan egyszerűen fogalmazott a kérdésre, - Hogyan bánjunk másokkal? - Nincsenek mások.

Egyek vagyunk.

TAT TVAM ASI



A nőiességről.

Akkor vagyunk szépek, amikor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azt, amit egyrészt hoztunk lelkünkben, és azt, amit kaptunk apáinktól és anyáinktól örökül.
Van, hogy könnyű az elfogadás, van hogy nehezebb. Egy "Démétert", talán még boldoggá is tesz kerekedő csípője, anyaságának látványossága, míg egy "Afrodité" ilyent nehezebben fogad el.
Korral változunk, bölcsebbek is leszünk. Elfogadjuk, hogy a szépség egyfajta harmónia, a belső kisugárzása. A szépség önmagáért a szépségért van. Esztétikum, mely pezsdítően hat ránk, környezetünkre.

Ha, a szépség önmagáért van.. 
De, ha nem saját, belső megelégedésünket szolgálja a szépség, ha más előtt akarunk csillogni,  akkor az egó fátyla porral hint be, s eltakarja igazi ragyogásunkat.

Túlzott hiúság, rútság.

Ha bizonytalanok vagyunk önmagunkban, ha önbizalom kell, kérdezzük meg Csillaganyát, - mit kell tudnom az adott helyzetben?
Ő majd felel. A Csendben.

 Namaste

szombat, szeptember 01, 2018

Nőiség és a rózsa


Mottó: ...igen, a rózsa illatával, ...


Jó pár éve annak, hogy tudatosan használom a rózsa esszenciáit. Használok rózsavizet, olajat, teát tisztálkodószereket, - tusfürdő, hintőpor, desodor - és parfümöt is választottam már azért, mert  kiéreztem belőle a finom rózsaillatot. Például Givenchytől, vagy Chloétól. 
Valamint a rózsakvarc volt az egyik első kristályom a mára már sok közül. Emlékszem egy nagy tál telis-tele volt csodálatos kövekkel és választásom éppen a rózsakvarcra esett, akkor még nem ismerve, tapasztalva a kristályok jótékony erejét.

A rózsáról Feller Adrienne:
A rózsa varázslata, egyedisége és semmihez nem fogható természete inspirált bennünket: a bársonyos, érzékeny levelek és a rózsa ereje, melyet törékenysége mellett is sugároz a világba. A rózsából kinyert illóolaj, az illóolajok közül a legmagasabb frekvenciával rendelkező olaj. Erőteljesen sejtstimuláló, anti aeging hatása már évezredeken át bizonyított.
A rózsa illóolaja és a dinamizáló rózsakvarc bársonyossá, ragyogóvá és fénnyel telivé varázsolja a bőrt, a rózsa ereje megtámogatja a nőiességet, fokozza a világ és magunk iránti érzékenységünket és erősíti az önbizalmunkat. A rózsa megnyit minket a szeretetre, elsősorban önmagunk felé vezet és arra tanít minket, hogy teljes szívvel át tudjuk ölelni magunkat.

A Kristályakadémia tanítása a "leglágyabb" kvarcról, a rózsakvarcról: 
A szív csakra gyógyítója, a feltétel nélküli szeretet, a szerelem és a béke köve. Erősíti a szívet, tüdőt, szabályozza a vérkeringést, javítja a szövetek vérellátását, eltávolítja a testfolyadékokból a szennyezőanyagokat, frissíti a szervezetet. Fokozza a termékenységet, oldja az érzelmi ridegséget.
Megnyugtatja az idegeket, nyugodt alvást biztosít, csökkenti a szédülést, semlegesíti a káros földsugárzásokat.
Finom rezgéseivel segít a harag, félelem, agresszió megszüntetésében, segít befogadni a szeretet érzését, megtalálni a szeretet útját. Vigaszt nyújt, lelki egyensúlyt ad szerelmi bánat esetén.
Használjuk marokkőként, ékszerként, elixírként. 
A vele való meditáció során  növekszik az önelfogadás, felszabadulnak elnyomott negatív érzések, helyébe szeretet energia áramlik.
Arcunkat masszírozva vele, vitalitást, lágyságot kap bőrünk.

A napokban kezdtem begyűjteni a rózsaszirmokat a kertemben lévő rózsáról, ami még édesanyám udvarából való.  
Ha már próbáltatok virágszirmot gyűjteni, biztosan éreztétek azt az érzést, mikor nem kell tépni, hanem a virág "adja" a szirmát. Így szedem én is.  A kis magházat sem hagyom ott, mert az tele van C vitaminnal. Szárítom, aztán majd felhasználom.

Már érlelődött bennem az írás a rózsáról, azonban máig váratott magára.
A napokban elém került ez a cikk, mely egy hathatós természetes segítség lehet a változókorban lévő nő-véreimnek. 

DE!  Mint olvashattátok, nem csak változókorú nőknek javasolt a rózsakúra.

Jó tudatosítani, ...igen, a rózsa illatával...

Juhász Ferenc verse:

Még a konyhában is használom. Bulgáriából hozott rózsalekvárral töltöttem a palacsintákat.

vasárnap, augusztus 26, 2018

Egyensúly és flow

Ez reggel történt, mikor kitártam az ablakokat a reggeli szellőztetéshez. Lépteket és valami motyogás szerűt hallottam, hát kinéztem, hogy ki lehet az. Egy középkorú férfi volt. Mire elénk ért, tisztán hallottam, hogy énekel: ...thank you so match..., majd kezeivel imitáló mozdulatokat tett, mintha gitárt pengetne, majd énekelve kocogott tovább. 
Gyakran látok itt, az erdőszélén futókat, kocogókat. Van aki nyögve, szenvedve, van aki fújtatva, van aki fülében hallgatóval és van aki csendben fut. Semmin nem lepődök meg, mert tudom a lélek fejezi ki magát. A reggeli kocogónál is így volt, ha talán nem is volt teljesen tudatos, de engedte áradni, kifejeződni a lelkét. 
A hivatalban, vagy ki tudja, ezt, még otthon sem engedheti meg magának. Itt flowban, áramlásban volt. Az egó érezhetően félreállt, a lélek pedig szabadon úszott...


                   


Oly sokat futottam én is itt. Csendben. Emlékszem számoltam magamban. Mindig százig... ? 
Az ember a terheit akarja lerakni minden egyes lépéssel. Még akkor is így van ez, mikor "csak" azért futunk, hogy fittek, egészségesek maradjunk.

Aztán jött a jóga az életembe. Először jött a Shakti, majd a kundalíni, aztán a nyolc ágú jóga. A jóga, mint lélekfilozófia fontos számomra, de fizikailag is sokat kaptam a hatha jógától. 
A hatha jóga lényege a tudatosság, a prána, az életerő tudatos áramoltatása a különböző testgyakorlatok által, s hogy mindez alatt az elme elcsendesül. Nincs zaklatottság, elhallgat az egó.

"A finomabb mindig erőteljesebb, mint az, ami nála durvább." Szvámi Véda

Így van ez. Így élek a Shaktival.  Már sokkal kevesebbet ászanázok,  több a pránikus gyakorlat az életemben. A kundalíni jóga kifinomult, magasrendű jóga. Ehhez nem kell a testet mozgatni.
Finoman, mint a méz áramlik, kúszik fölfelé az energia.

"Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." - írja Szvámi Véda A hatha jóga filozófiája című könyvében.*

Nem kell ezt összetéveszteni a kundalíni jóga irányzattal, ahol testi, energetikai tisztító gyakorlatokat, úgynevezett kriyákat végeznek. Az, - akárcsak a hatha jóga - segítség ahhoz, hogy a testi energiamezők megtisztuljanak, hogy aztán a Shakti elinduljon a fő nádi csatornában a gerinc mentén.


Szorongó gyermek voltam. Azt mondják a lelkileg érzékeny gyermekekre jellemző ez, és nem is igazán tudni a szorongás okát. 
De mégis valahol az ok a lélekben keresendő. Amint ki tud fejeződni a lélek, ahogy meg tud nyilvánulni, a szorongás oldódik. A kifejeződéshez nem kellenek művészi alkotások. Elég néha a tánc, a zene, vagy akár csak ezek nézése, hallgatása és a lélek már is kiemelkedik a hétköznapok taposómalmából. Utazás, szörfözés, repülés, hegymászás, séta a természetben, kertészkedés, közben zenehallgatás, éneklés, dúdolás. Írás, festés, társasjáték, kötés, horgolás, varrás, főzés, takarítás, barkácsolás, közben dúdolás, éneklés. Akár néha imitálva a dobolást, vagy gitárpengetést, s hogy mások mit gondolnak?!... Én mit gondolok magamról. Én, hogy érzem magam a bőrömben, a test börtönében! Csak én tudom, hogy mi a jó nekem! 
És az már komoly eredmény a lélek fejlődésében, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a jó a lelkünknek. 




A mai világban erőteljesen a férfias energiáknak adunk teret. A nők sokszor családfenntartók lettek, vagy egyszerűen "csak" a munkájukban és az otthon való helytálláshoz férfias kitartásra van szükségük. Aztán van, hogy a konditeremben, sportban a "még egy lapáttal tegyél rá" ösztönzés hatására nyomjuk el női energiánkat. Túlzottan kifelé élünk, erőből döntünk, nincs elcsendesedés, nem hallgatunk intuíciónkra, hogy mit, mikor érdemes csinálni, abbahagyni, elkezdeni stb. 
Közben a nők a havivérzéssel, a gyermekkihordással, szüléssel veszítenek a már egyébként is elnyomott, lecsökkent női energiájukból. Egyre akaratosabbak, irányítóak, pedig a földi duális világban a nő az, aki inkább kell, hogy képviselje a korsó, a befogadó szerepét. 
Mondják, hogy jön a világban ismét a matrialchátus, a nőké lesz a vezető szerep. 
Megkövetem minden nő-véremet mikor ezt leírom, - miben lesz ez más, ha a nők nem kellően nőiesek, lágyak, befogadók? Ha épp úgy, mint a férfiak egóból, erőből, a racionális elme segítségével hoznak döntéseket, nem figyelve a szellem befogadására, a magasabb én hangjára. 

Megjegyzem a férfiak is változnak. Esetenként nőiesebbek, lágyabbak tudnak lenni mint egy-egy nő. Szóval ne gondoljuk, hogy amikor a világrend változásáról beszélünk, arról, hogy a női energiák erősödnek, több teret nyernek, akkor ott nincs helyük a férfiaknak!

A legfontosabbnak találom a két energia közti kiegyensúlyozottságot. Legyünk mi nők kellően lágyak, befogadóak, de ugyanakkor legyünk kellően határozottak és célratörők. A kötelezően elvégzendő munkánk mellett adjunk teret, időt lelkünk megnyilvánulásának.
A férfiak legyenek határozottak, céltudatosak, de ugyanakkor adjanak teret belső nőiségüknek, hallgassanak intuíciójukra, mely segíti őket terveik időszerű megvalósításában. A napi feladataik elvégzése mellett adjanak időt, teret maguknak megélni lelkiségüket. Akárcsak egy kocogás közben gitár pengetést imitálva....
Legyünk áramlásban! https://www.youtube.com/watch?v=cCG4iu-iEJQ




péntek, április 13, 2018

Farkasokkal futó asszonyok

"Ha a csodálatosnál kevesebbre értékeljük a testet, ha ennél szűkebb helyre zárjuk, akkor arra kényszerítjük, hogy az őt megillető szellem és forma nélkül éljen, megtagadjuk tőle az ujjongás jogát. 
Azt gondolni, hogy valaki csúnya vagy elfogadhatatlan, csak mert szépsége nem a legfrissebb divat szerint való, mélyen sérti az ősi természethez tartozó természetes örömöt. "
Dr. Clarissa Pinkola Estes; Farkasokkal futó asszonyok


Mialatt a könyvet olvasom számtalan bölcsességgel találkozom. 
A mű írója lélekgyógyász, aki rámutat a mesék és a valóság közötti összefüggésekre, az ezekben fellelhető archetipusok, ősminták általi testi - lelki gyógyulásokra.
Ezért fontos, hogy a felnőttek is olvassanak mesét. Nem is véletlenül propagálják újabban a mesehallgatást, és a mesék olvasását. 
Itt, most elsősorban ezt, az idézet én testünkről megfogalmazott igazságot tartottam fontosnak kiemelni. Azért, mert a Földön az anyag világában élünk, ahol egyre többen ébredünk rá, érezzük meg, hogy határainkon nem érnek véget fizikai testünkkel. Örökké élő lelkünk csak akkor érezheti jól magát, ha templomát, anyagi burkát kellően tiszteljük. 
Ám ez a tisztelet nem ölelheti magába testünk sanyargatását, túlhajszolását, viszont minden ápolást, gondoskodást, kényeztetés igen. 
Javasolom, hogy olvassa el a könyvet minden lány, asszony, anya, nagyanya, meny, és anyós, de nem árt egyetlen férfinak sem, ha megismeri a női lélek útjait. 

Namaste 

szerda, február 28, 2018

Egy, két, hááá, öt, hat, hét..

A február vége meghozta hideggel és hóval az igazi telet. Jólesik lelkemnek látni a fehér tájat. 

A munkahelyemen van pár nap lazaság, így ma is korán hazajöttem. 
Gyalog mentem a boltba bevásárolni, mert nem kellett sok minden, csak kenyér, gyümölcs meg némi zöldség. Miért venném elő az autót. Ahol lehet csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. 
Megérkezve onnan, le sem vetkőzve kiraktam a vásárolt dolgokat, gyorsan bekészítettem a kandallóhoz való fát és már indultam is. 
Irány az erdő!

A Nordic botok maradtak az előszoba sarkában, mert azok mindig tempósságra kényszerítenek. Most a szikrázó napsütésben egyébre sem volt kedvem, mint egy jó nagyot sétálni. 

Az erdő csendjében hallgattam a madarak csiripelését, figyeltem a szánkó és egyéb lábnyomokat. 
Befelé tartottam... 

Egy keskeny ösvényre érve nyúlnyomokat vettem észre. Elmosolyodtam, mert a gyermekkorom jutott eszembe, mikor nővéremmel azt játszottuk, hogy a hóban talált állatnyomokat utánoztuk. Úgy ugráltunk, hogy a látott mintát adja a lábnyomunk. A nyúl lábnyoma maradt meg emlékeimben, ezért  felismertem rögtön. 
Milyen másként voltunk, akkor, gyerekek a falun.

Teret adtam gyermeki énemnek... Két láb egymás mellett, két láb egymás elé, két láb egymás mellett, két láb egymás elé... ugráltam nyúlként. 

Kimelegedtem a nagy hideg ellenére. Befejeztem az ugrálást. Mosolyogva néztem körbe látott-e valaki, habár nem az az ember vagyok, aki feltétlenül mások elvárásainak megfelelően viselkedik. 

Aztán eszembe jutott az ugrálás alatti számolásról (két láb ide, két láb tova), hogy csak pár hete annak, hogy beiratkoztam egy  felnőtteknek szóló tánciskolába. A Botafogó jó hívószó volt, mert ez egy elismert latintáncokat táncoló pestszentlőrinci együttes.
Nem gondoltam ez ügyben semmi másra, csak a már unalmas, hosszú, véget érni nem akaró téli estéket megrövidíteni, a tél jellemző tompaságát, tunyaságát elütni. 
Mi sem jobb ennél -  gondoltam -, mint a tüzes ritmusra kapkodott lábak, a társaság és nevetés. 

A beiratkozásnál kiderült, hogy a tanfolyam, már vagy egy jó hónapja indult. Gondoltam, ez nem lehet nagy probléma, ez csak tánc. Aztán a recepciós nő megkérdezte, pedig láthatóan egyedül voltam - egyedül jött, mert ez társastánc? 
Nem kezdtem el magyarázkodni, hogy a férjem este 8 órakor fáradtan már szívesebben néz egy focimeccset.

Egy próbát megér, - mondtam magamban. Előfordult már a világtörténelem során, akár latin táncoknál a karneválokon, meg talán más bulikban is, hogy az emberek nem párban táncolnak. 
Így aztán megvettem a belépőt.
A társaság vegyes. Fiatal és korombeli.  A tízből ketten vagyunk pár nélkül, de táncolni természetesen így is tudunk.
A hétfő esti órán, - ami nekem a harmadik volt -, már jókat kacagtunk együtt az esetlenségünkön, amikor be kellett mutatni tánctudásunkat.
Egy cseppet sem bántam meg, hogy elmentem.
Gyakran fülemben cseng Betty a szép, fiatal és kedves tánctanárunk hangja ahogy számolja a salsa lépéseket: egy, két, hááá, öt, hat, hét...

szerda, december 06, 2017

NŐVÉR

 Mottó: "Hagyományainkat nem őrizni kell, mert az nem rab, és nem ápolni, mert az nem beteg, a hagyományainkat élni kell!"    Sebő Ferenc                                                                                                                                                 

Telihold van. 
Éppen egy hold hónapja, hogy Bernád Ilona előadásán voltam. Erről a saját szavait idézem: "10 -17 óra között a természetes szülés- születésről tartok tanfolyamot Budapesten. A támasztóasszony és asszonysegítő képző, és az élethez szükséges tudás fiatal lányoknak, asszonyoknak, férfiaknak, anyáknak, apáknak, nagyszülőknek, akik el kellene meséljék unokáiknak, és mindenkinek, hogy tudják, érezzék, amiben a régiek biztosak voltak: a magzatgyermek meg tud születni, a nők tudnak szülni. Sok száz asszony tapasztalatát mondom el a Kárpát-medencéből, Moldvából, akik megtapasztalták a szülés hormonkoktéljának csodáit, a módosult tudatállapotot, a természet, a női test erejét, tudását, a szülés igazi természetét, Nagyboldogasszonyunk védelmét, áldását, az asszonyközösség segítségét, s az életadás, gyermekáldás csodáját.
Általam, a Kárpát-hegyekben szedett és termesztett gyógynövényteával várlak.
A felelősségteljes életadás, szülővé válás nemcsak egyéni feladat, hanem közösségünkké, társadalmunké is. 
Szeretettel várlak."

Késztetést éreztem elmenni. Egyrészt, mert érdekel népi kultúránk, a hagyományaink, amit élni kell nem pedig őrizni és ápolni, ahogy mottóm is mondja. 
Másrészt, mert egy "szinte" felkérést kaptam a lányomtól, aki egy beszélgetés alkalmával azt mondta, úgy érzi, hogy én, az édesanyja vagyok az, akit szívesen látna majd a szülőágya mellett, mert nehéz helyzetekben tőlem kap és érez nyugtató, támogató erőt. 
Kell-e ennél nagyobb bizalom...? 

Pár éve röviden, valahogy így fogalmaztam meg a lányommal, Dorkával való viszonyomat: mikor a szülőszobában vajúdtam, nem gondoltam még, hogy a lányommal egyben életet adok egy barátnőmnek is. Ma már tudom, ha kell, anya és lánya egyben barátnői is egymásnak...

Ahogy érett a kapcsolatunk, változott világlátásunk, bátran módosítom a barátnői státuszt a nővér státuszra. 
Ugye érezni, micsoda minőségi különbség van egy barátnő és egy nővér között. NŐ-VÉR.
Vajon van-e még egy nyelv ahol ennyire kifejező a szó valódi jelentése? 


Hadd írjak le, egy pár dolgot amit Ilona előadásából én a legfontosabbnak tartok!
(Természetesen egy egészséges kismama és magzat esetéről van szó.)

Először is a nők tudnak szülni! Ezért teljesen indokolatlan a mára szinte divattá lett császározás.
A szülést nem kell megindítani, mert az megtörténik magától.
A  vajúdás alatt olyan fájdalomcsillapító hormonok, endorfin szabadul fel a kismamában, melyek a születendő gyermek későbbi életére is kihatnak, erősítik őt. A szülőcsatornában, az "Aranykapu"-ban  a koponyát ért préseléstől a magzatban olyan hormonok szabadulnak fel, melyek befolyásolják, erősítik immunrendszerét, intelligenciáját, fájdalomtűrő képességét, ezáltal  az életképességét. 
Szülés alatt, és az azt követő percekben alakul ki az anyához való kötődés.
Nem lehet behatárolni, hogy milyen idősen szülhet egy nő. Azt a belső hangja mondja meg. Ha termékeny, ha megfogan, akkor képes szülni. Ma egyre kitolódik ez a kor.
A kismamát szüléskor az anyák, nagyanyák és támogatóasszonyok vették közre.
Nagyon fontos a hat hét gyermekágy kifekvése.

Ilona beszélt a szülés szakralitásáról is. 
A vajúdás alatt valaki meghal bennünk, és mi nők  megszületünk az anyaságra. 
Már hetekkel szülés előtt az asszonyok imádkoztak Babba Máriához, Boldogasszonyhoz.
Úgy tartották a régieink, hogy ha feljön a magzat csillaga, azt megérzi a koponyáján keresztül, majd olyan rezgéseket bocsájt ki, ami az édesanyában beindítja a szülést.
Eleink az újszülöttet felmutatták a Napnak.
A születést áldásnak, bőségnek tartották.
Úgy tartották, hogy a Nap népe a magyarság besárgul születéskor és halálkor...
Őseink hite szerint a kilenc asszony szertartása világváltozást hozó szertartás volt. 

Éppen kilencen voltunk. Körbeálltunk. Megfogtuk egymás kezét, (bal kéz felfelé néz, befogadó, jobb kéz lefelé, adó) jókívánságaink elmondása után áldásért imádkoztunk Boldogasszonyunkhoz.
Ezután elköszöntünk  egymástól.

Már besötétedett. Sétálva elindultam az úton. Kiérve a házak öleléséből, felnéztem az égre. 
Ezüstös-kék fényével  ragyogott rám a telihold.*




A nők örök kapcsolatáról, a nővérségről. Szerintem éppen ide illik. 

*A Hold, mint szimbólum az égi világ kapuja. Legfőbb üzenete, hogy foglalkozzunk lényünk női oldalával, mely jelenti a termékenységet, az intuíciót, a lelki életet, a reményt.

szerda, augusztus 23, 2017

NŐ-véremnek


Mottó: " Az, hogy ép testben ép lélek lakozzon, együtt kell működni a kígyóval." Samael

Kedves Kriszti! 

Megint tanúbizonyságot adtál született gyógyító aspektusodról. 
Igen, vannak akik napi nyolc, tíz órában terápiát tartanak és vannak akik létezésükkel képesek másokat lelkileg segíteni. Mindegyik egy másik szint. Ha a gyógyító energiáinkat forintosítjuk, elmozdulunk az anyagi sík felé. Vesztünk valamit a magasabbal való kapcsolatból, az Isteniből.  
Vannak emberek, akik másokat meg tudnak hallgatni. Csak úgy. Akár az utcán egy elejtett szóra való rámosolygással, együttérző biccentéssel. Ölelj Te, akár így, ha már téged nem ölelnek. Előbb-utóbb visszatér hozzád.
Az villant be olvasva blogodat, hogy anyámnak én voltam a meghallgatója. 
De ki volt az apám meghallgatója!? A férfiak nem beszélnek lelki fájdalmakról, de közvetítik azt. Akár tettekkel, vagy finomabb energetikai szinteken. Azt olvastam Váradi Tibor Szellemtanában, hogy a bántás szeretetért való könyörgés...Gondoljunk csak arra, hogy már az oviban így van. A fiúk meghúzgálják a nekik tetsző, velük nem foglalkozó lányok copfját...akkor biztos figyelmet kapnak!

Gyermekként sok fájdalmat szívtam szivacsként magamba, és raktároztam el, mert akkor még nem tudtam jól kezelni ezeket a dolgokat. Máig tisztítom anyám és apám fájdalmait magamból. Sőt minden felmenőm fájdalmát, hiszen a DNS-em róluk szól.

                         

A Shaktiról 

Áldás. 
Eleinte a gyökér -,  szakrális - és napfonat csakrából felhoz, tisztít. A szívcsakrát elérve, az ember tisztánlátóvá, igazlátóvá válik. A szatja, az igazság követése nem engedi az ártást, az ahimsza törvénnyé válik. 
"A tudatosság összes funkciója ágy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk, - gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak, - a kundalíni-erő működési. 



A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." , - írja Szvámi Véda Bhárati a Hatha jóga filozófiája című művében. 


Ajánlom magamat:

Egyszer azt kaptam az Égtől, hogyha valakinek nincs több ideje, utolsó körös a földi létezésében Mestere már nem finoman csiszolgatja, formálgatja, hanem bedobja egy mozsárba és alaposan összetöri. Tudod, mint a mesében a táltosokat! És hogy ki a táltos?! Hát aki több csonttal születik, vagy foggal jön a világra. Ezek külső jegyek. De van egy belső, nem látható jegye, ez pedig a TELJESSÉG! 
A teljesség, mikor a női és férfi energiák kiegyenlítődnek és ekkor a shakti az Istennő energiája elindul fölfelé a szusumnában, a központi nádiban.

Szóval ez az androgün létezés. Tiszteld magad!

                                                     

Lásd, hogy mindnyájan ördögiek és angyaliak vagyunk. De van olyan tudatosság, ahol már dönthetünk kiből kérünk és kiből nem. A neved, amit Te választottál erre a leszületésedre, nagy segítségedre van! :)

A kecske, szimbolikáját tekintve a termékenységgel függ össze.

Nézd csak meg a fotót, amit feltettél. A kígyók nem éppen a shaktit, a megtermékenyítő energiát jelentik? Ne akard magad patás ördögnek látni. 

Igen! Tiszteld magad! Az emberek 1%-a, ha rendelkezik  Shaktival. Nem én mondom. 


Meleg, szívbéli öleléssel. 

szerda, február 22, 2017

NŐ-véremnek

Kedves Kriszti! 

Olvastam naplódat és mélyen együtt érzek veled.

 Légy éber! Lásd meg amikor beleesel a "szenvedek" csapdájába és tudatosítsd azt, hogy mi az amiért azt érzed amit...Tudatosan könnyebb szenvedni, mert Látod (buddhi) azt aki szenved... 

Aki szenved, aki rosszul érzi magát az csak és kizárólag az ego.




Légy NŐ, de lásd belül a másik pólusodat, az Animust. Ami belül megszületik, azt találod  a meg a külvilágban. Teremts szeretettel... 

Ha elfogadod tőlem,- és miért is ne, hiszen a NŐ befogadó!? - azt javaslom használj nyers rózsakvarcot. Legyen mindig veled. Tegyél egy kis kristályt az ivóvizes korsódba, egy másik lógjon a szíved előtt. Este fogd a markodba és aludj el vele, majd reggel figyeld meg, hol találod, melyik csakrádnál. Egy idő után megtapasztalod, hogy vándorol az ágyban, aszerint, hogy  melyik energiaközpontodban segít, támogat téged.

Az agressziódat igenis vezesd le! Rúgj a sarkaddal egy fába, (semmiképpen se a lábfejeddel, mert azt az ujjaid bánják!) toporzékolj a földön! Ha ezt pont nem teheted, menj ki a mosdóba és köpködd ki a mérgedet, vagy tarts ki a Virabhadra I-et jó tüzesen, (szorít a tenyér, dristi a hüvelykujjon, erős ujjayi,) hogy elégjen minden megemészthetetlennek vélt érzelmed.

Milyen halálról beszélsz? Hiszen tudod, hogy a lélek öröktől való... 
Temploma, tested sem válik semmivé, eleme a föld, majdan ismét a Földet gazdagítja...  

"Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." - mondja a Krisztusi úton a ceremóniamester  hamvazószerdán, - éppen nemsokára, egy hét múlva, - böjttel haladva a feltámadás kinek reménye, kinek hit felé.  


                        


Legyen a húsvét békéje a tiéd...  Szülessen meg benned most az Új Ember! 

Szurkolok, hogy sikerüljön...


Szeretettel: Margit

Fotók:

vasárnap, július 24, 2016

Spirilady

Igazi gondtalan nyaralás volt pontosan abban a luxusban, amit mi itthon keleti kényelemnek nevezünk.
A reggeltől estig felhőtlen azúrkék ég, a szikrázó napsütés, a 26 fokos  tenger, a nagy ringató hullámok mind-mind kényeztették.
Tudatosan hagyta, hogy a ragyogó Nap átjárja, elégesse megemésztetlen érzéseit, gondolatait, a tenger pedig átmossa és kioldja lelki nehézségeit, gondjait. Ez a belül csendes, meditatív állapot, jól tudta, hogy felhoz elfeledett, elnyomott érzéseket, amik aztán így szépen elengedődnek és gyógyulva nem vonz  magához többé hasonló helyzetet.
Célia, fiatal jógás nővére  nem véletlenül utalt rá egyszer nagyon találón úgy, hogy a spirilady. Az egész életét egy magasabb aspektusból élte. Nem tudott csak az anyaginál, a fizikainál megragadni. Tudta a valóság  ennél sokkal több...

Esténként a világ semmi kincséért nem maradt volna bent a klimatizált étteremben vacsorázni. A tenger felől már finom, friss szellő fújt, így a teraszra ültek, ahonnan bámulhatták a lemenő Nap alkotta aranyhidat, a csillámló végtelen tengert, a képben tovaúszó hajókat. 

Vacsora után desszertnek hozott az asztalukra pár kihagyhatatlanul finom, mézzel átitatott baklavát, a pincér könnyű borral kínálta őket.
Lassan sötétedett. A Nap bíborja és az ég sötétje különös indigószínű palástot vont föléjük, amit; akár egy modern festő ecsetje; a repülőgépek kondenzcsíkjai festettek absztrakttá.

A pool bárnál  21 órától minden este más és más élő zene volt. Erre az estére a 70-80-as évek slágerei voltak műsoron. Átsétáltak. Míg a férje italt kért, Ő leült egy asztalhoz.
A szőke, hosszú hajú énekesnő háttal állt neki, éppen a zenészekkel beszélgetett. Majd megfordult; egyszerű, földig érő fekete ruháján hófehér betűkkel írva ez állt:
                                         
                "HEY  BABY! LET'S GO VISIT NYC!";

és soulos hangján elkezdte énekelni a 70-es évek végének egyik legnagyobb diszkóslágerét az One way ticket-et.

Ő csak ült és hagyta, hogy a váratlanul feltoluló érzései elborítsák. Arcán gyöngyszemekként gördültek a könnyek...

https://www.youtube.com/watch?v=g_jUtiKSf1Y