Életöm

Otthon jártam, Dunafalván.

Testvéremmel, Pistivel  meglátogattuk a 86 éves unokanagynénénket. Egyrészt tiszteletünket tettük a még élő apai felmenőinknél, másrészt tudakozódtunk gyökereink felől.

Vannak megválaszolatlan kérdések.

A mi szüleink, nagyszüleink sokszor tartották a szájukat, jobb volt dolgokról nem beszélni..., ment is minden a szőnyeg alá.

- És mond Erzsi néni, milyen volt az én nagyanyám? - kérdeztem. Jajj, életöm, hát szép volt! Édösapám mindég azt montta, te lyányom olyan szép vagy, mint Kató nenéd.

Megmosolyogtatott Erzsi néném válasza. Valahogy nem pont ezt a választ vártam, mikor nagyanyámról, az ő édesapjának húgáról érdeklődtem, de beértem ezzel a válasszal.

Apai nagyanyámat csak egy, az apu fiókjában megbújó homályos, valamint a temetői porcelán képe alapján ismerem.

Tudom, mert tudnom kell, hogy dolgos, kétkezi asszony volt.

Mikor unokabátyámtól kérdeztem felőle, ő azt mondta róla, hogy nagyon jószívű, szeretetteljes asszony volt.

Aztán anyutól is voltak ismeret morzsák róla. Csak morzsák, mert, ahogy '54-ben anyám jött a családba, mamám pár hónap múlva ment.

Összeraktam hát a képet, arról az ismeretlennek hitt asszonyról, akivel egyszer álmomban egy úton ballagtam a szigeti, kenderrel szegélyezett földes úton. Ő mezítláb, egyszerű ruhában, én pedig kicsit távolabb tőle, mint a szemlélő.

Most ezt elmeséltem Erzsi nénémnek.

- Eljött hozzád életöm, - mondta, majd hozzátette -, borsózik a bőröm, ahogy meséled.

Ez az álmom a tudatból jött.

Igen, a buddhi dolgozott, a magasabb értelem. Megmutatta, hogy nagyanyám minden sejtemben, érzésemben, vágyamban benne él, s, hogy ismeretlenül is nagyon jól ismerhetem.

Aztán hazaérkeztem.

Dóri megkért, menjek hozzájuk többször, legyek Leventével, míg ők a kertépítéssel, és annak dolgaival vannak elfoglalva.

Kis "életöm", Levente három hét múlva egy éves. Nyolc fogacskája van, amit este fürdéskor  megmos az anyukája. Sika-sika - mondja Dóri, mire Levente nyitja a száját, tartja fogacskáit.

Nem lehet elég korán kezdeni a fogak védelmét, írom nagyon mosolyogva.

Még szopizik, de már eszik minden darabos ételt, amit ilyen korban ehet egy gyermek.

Érthető szavakat mond, lassan elindul, pá pát integet, és huncutkodik. Szemmel láthatóan nagyon szereti a zenét, különösen a house-t. Apukája szegre is akasztotta a basszusgitárját, mert az nem arat most akkora tetszést Leventénél.

Renoválás

Az idei nyár meghozta a várt, de kissé már halogatott nagy lakásfestést. Félve indultunk neki a munkálatoknak, mert ez totálisan kimozdítja az embert a komfort zónájából.

Ismerem a dolgok paralel természetét így tudtam, hogy ez renoválás lesz kívül és belül.
Tudatosan készültem erre. Hagyom megtörténni, feljönni a dolgokat, csak figyelem ezeket.
Az elcsomagolás során előkerülő tárgyak, helyeikről elmozdított bútorok, a falakról letépkedett tapéta szépen apránként hoz fel eltemetett emlékeket.
25 éve élünk itt, mennyi történés egy család életében.
Mégis  a legjelentősebb emlék ami most feljött, az egy születésnapommal és egy születéssel kapcsolatos, ennél régebbi történet. Talán azért is került fókuszba éppen ez, mert családunkban gyermekáldás várható. Az alább leírt eset után egy évvel született lányom, Dóra augusztusra várja babájukat.

2012 -t írtunk. Lee Carroll magyarországi előadására, melyet éppen a születésnapomon tartott, különleges módon lettem invitálva. Mikor tavasszal elküldtem az érdeklődő emailt, az háromszor ment el ugyanabban a pillanatban. Ettől minden kétségem elszállt azt illetően, hogy van e dolgom az általa közvetített energiákkal, tudatossággal, így hát befizettem a nem kevés 33.300,-Ft -ot.

A kora ősszel megrendezett két napos előadáson érdekes emberekkel ismerkedtem, ezoterikus körökből való (Reiki, kristálygyógyászat) ismerősökkel találkoztam. Rendkívüli spirituális élményem volt az a két nap. Itt találkoztam Györggyel, aki az előadás egyik szünetében kedvesen megszólított, - beszél ön magyarul? -  mosolyogva válaszoltam neki, - igen, szinte csak magyarul beszélek.
Látó volt.  Sokat köszönhetek annak a találkozásnak, mert  adott egy finom terelést.
Jól emlékszem akkori megjegyzésére, hogy csak azért kérdezte, hogy magyar vagyok-e, mert latin betűket, írást látott az aurámban. Pár év eltelte után elkezdtem rendszeresen írni.  Beszélgetéseink,  visszatekintve, egy utat vetítettek elém.

Azon a hétvégén egyedül voltam itthon. Férjem és  gyermekeim vitorlázni voltak az Adrián. Emlékszem, volt abból némi nézeteltérés, hogy a megszokottól eltérően nem tartok a családdal, barátokkal, de az én programom jóval előbb szerveződött, ekkor már régen befizettem és lélekben elköteleződtem az előadás mellett, így nem tartottam velük.
Az előadások után későn este érkeztem haza. A születésnapomon bekapcsoltam a számítógépet, hogy tudjak a családomról, valamint fogadjam szeretteimtől, barátaimtól várt születésnapi köszöntéseket.
Már előző nap estéjén volt bennem valami megfogalmazatlan mély szomorúság. Emlékszem, ahogy zuhanyozás közben patakzottak a könnyeim. Aztán a legelső nagyon kedves köszöntés; jól tudom egy spanyol, szomorkás hangulatú szám Shakirától, amit a nyár végén Görögországból hazaérkezett lányom görög barátjától kaptam; felszakította a sebet, mely gyógyulatlanul bennem élt.
Az esemény 33 évvel ezelőtt kezdődött, kontinensünk nagy katasztrófájával, a Csernobili Atomerőmű robbanásával.
Kicsi fiammal a csodálatos május elsejei napsütésben egy játszótéren homokoztunk.
Éppen csak pár hetes várandós voltam, nem tudtunk még a robbanásról. Akkora sugárterhelést kaptam, hogy amit én még elviseltem, a kis magzatom nem tudott. A vetélést az azonnali kórházi kezelés megállította, de a kis lélek nem kért a rossz földi körülményekből. Ugyan kihordtam, de ő visszafordult, meghalt még a megszületése előtt.
Az anyai fájdalmat, hogy elveszítettem egy gyermekemet, akkor nem éltem meg.
A kisfiammal, a családommal való törődés, a korai munkába állás elterelte, elnyomta a figyelmemet.
Tabu téma volt a családban...
Emlékszem a menekülésre, mikor kérdezték az óvodában, boltban, utcán az ismerősök, hogy hol van a babám...
Szóval egy emberöltő múltán sirattam el, gyászoltam el meghalt kislányomat, és eltelt még 7 év, hogy könnyek nélkül beszélni tudok róla, ekként, hogy most leírom.

Egy női körben, ahol a születés, szülés, anyaság volt téma, ennek nagy tudója Bernád Ilona nem is olyan régen azt mondta nekem: tudatosítsd, hogy neked három gyermeked van, csak egyikük a mennyben!

Ezzel  a mostani oldódással nem csak bennem oldódnak fájdalmak. Elengedődik férjemből és fiamból, sőt az események után egy évre született lányomból is.
A családi seb gyógyul. Mert ilyen a lélek természete.

Hálával gondolok sokszor arra a srácra, aki igazi gyógyítóként küldte nekem azt a dalt.

Geminidák

Egyik nap kicsit később mint szoktam, kora este érkeztem haza. Csípős hideg volt. 

Felnéztem az égre, mert ilyenkor általában felhőtlen, tiszta az ég. Csak úgy sziporkáztak a csillagok. Vettem pár jó mély levegőt, mialatt eldöntöttem, hogy járok egyet. A séta alatt kémleltem az eget. Már fenn volt a Göncöl, a Kassziopeia, fenn ragyogott égboltunk legfényesebb csillaga a Szíriusz,  már mutatta magát az Orion oldalán az Ikrekkel, a Bika csillagkép a Plejádokkal, a Fiastyúkkal.

Ahogy csodáltam égistennőt Nutot, egy hullócsillagot láttam nagy, hosszú fénycsóvával az Ikrek és Orion felől zuhanni.

Tudjátok! Ha hullócsillagot látunk kívánhatunk valamit, ami teljesül, de csak akkor, ha nem áruljuk el senkinek.       
Én kívántam...

A téli égbolt leglátványosabb meteorrajáról az Ikrek csillagkép felől hulló Geminidákról:
https://kiderul.startlap.hu/idojaras-hirek/erkezik-az-ev-leglatvanyosabb-meteorzapora-a-geminidak/

Misztika

"Aki nem tud üvölteni, nem leli meg a falkáját".  Dusan "Charles" Simic

Holly Sierra Art; Nahimana

Ikerlángok, lélekcsaládok

Ha körültekintőek vagyunk érdekes rokoni szálakat vehetünk észre magunk körül. Ne gondolj éppen vér szerinti rokonságra...



http://angyalforras.hu/Magikus-lenyek/IKERLELKEK

 https://www.youtube.com/watch?v=3EQe20S6QQI