Forrás

Mottó: Az élet megőrzése: víz iváskor gondoljon a forrására*

Nem utaztam el Indiába, így hétvégén elmentem egy aeriel jógatáborba a Három Kincs Völgyébe. Ez egy taoista elvonulóhely a Mátrában, amelyet a Feng Shui** hagyományai alapján alakítottak ki. Leírhatatlan  a hely harmóniája. A fenti mottó, onnan való bölcsesség.

Nem vagyok jól és nem voltak jó érzéseim az utazással kapcsolatosan sem, így minden biztatás ellenére, hallgatva belső hangomra, itthon maradtam. Volt, aki bátornak nevezett ezért, én viszont az éber jelzőt használtam. A táborban erről beszélgetve Adrival, az aeriel oktatóval, régi ájurvédikus oktatói csoporttársammal, csak annyit mondott: Margitka, ne sajnáld, nem tudod, mibe került volna, (és itt nem az anyagiakról van szó elsősorban) ha kimész, és ott valami adódik.
Kell figyelni a belső jelzésekre, és bár ez az indiai út egy régi álmom volt, így, hogy Ladakh, Kashmir,  Srinagar..., elengedtem egyenlőre. 

Úgy adódott, hogy ma épp a legnagyobb melegben, két órakor indultam vásárolni. Csak felszaladtam a zöldségeshez, aztán joghurtért és egy kis krémsajtért mentem. Kell a nyers étel, a gyümölcs a kánikulai napokon. Az ájurvéda azt tanítja, hogy ilyenkor hűtő ételeket fogyasszunk (joghurt, keserű ízek, zöldségek, nyers saláták, sok uborka).

Trópusi meleget jósoltak, igazi banánérlelőt, és meg is érkezett.

Eszembe jutott, egy több mint harminc éve történt eset, mikor ilyen tájt Bajorországban voltunk nyaralni. Hazajövetel előtt bementünk finomságokat vásárolni. Tudjátok, ajándéknak és magunknak is, mert akkor még nem így volt, mint most. Vettünk banánt is, mert jobbára csak télen lehetett itthon kapni. Aztán finom tejcsokikat, meg kitudja még, mit nem.

Az áruházban még zöld volt a banán, s mire hazaértünk, (nyolc-tíz óra) beérett abban a kánikulában.  Nem viccelek. Emlékszem, sokszor meg kellett állnunk útközben, mert Babi a barátnőm ájuldozott. Akart enni egy kis csokit, de azok, még a hűtőtáskában is folytak. Pokoli volt az a meleg. 

Ahogy hazafelé jöttem ma a vásárlásból, egy szajkót vettem észre, szemmel láthatóan teljesen ki volt tikkadva. Itt, nem messze a sarkon van egy kis víztározó, (bekerítve, lerácsozva a balesetek elkerüléséért) a nagy nyári záporok elnyelésére, hogy ne a mélygarázsok teljenek meg. Na, ennek a korlátján ült a madár, tátott csőrrel és csak tekintgetett lefelé a vízre. Áthajtottam az úton, majd megálltam. Fogtam a vizespalackomat és kiöntöttem egészen közel mellette egy sörösbádogra.

Nyáron gondoskodjunk a kellő víz ivásról, és ha iszunk, gondoljunk a forrására*! 

Ne induljunk el otthonról víz nélkül!

Azok a cselekedeteink, melyek nem várnak viszonzást, mindig emelnek. Tegyünk ki a szabadban élő állatoknak jól látható helyre vizet! 

Namaste

**https://www.fengshuiart.hu/feng-shui-jelentese/ 

A kosztüm

Barátnőm, Évi felhívott, hogy volna-e kedvünk Demjén koncertre menni. Hát persze, hogy volt. Rózsi hangját, dalait mindenki szereti. Így péntek este egy fantasztikusan kellemes nyári estét töltöttünk együtt a Budapest Parkban. Ahogy lenni szokott, az igazi hangulat a végére jött meg. Ekkor jöttek a legnagyobb slágerek s ahogy kell, mi együtt énekeltünk és táncoltunk. 

A szombat kánikulai melegében nem akartam ebédre semmi nehezet készíteni. Hogy még kiszellőzzön a lakás, korán megsütöttem egy meggyes pitét és főztem hozzá egy meggylevest. Anyu, ha olyant főzött, aminél a két fogás alapja ugyanaz volt, viccesen azt szokta mondani, hogy kosztümöt készít. Most én is egy kosztümöt készítettem, meggy kosztümöt.

A sütiből kimaradt három tojásfehérjét, hogy ne menjen veszendőbe, felvertem.Tettem bele vaníliás cukrot, -  fahéj volt már a levesben, sütiben, nem akartam ezt is azzal ízesíteni, - majd meggylekvárt kevertem hozzá. Anyu nyári hűtött gyümölcshabjai jutottak eszembe, ezért betettem a fagyasztóba, majd óránként kivettem, jól megkevertem és ebédnél egy nagyon finom, pikáns, jéghideg meggyhabbal tálaltam a levest. 

Non plusz ultra, ezt még megszórtam pirított, aprított kesudióval.

 Milyen jó az, ha az embernek van miből meríteni. Kreativitásom forrása ma az anyukám volt...

Rózsi dalai:

https://www.youtube.com/watch?v=GXn6XjWC3So&list=RDGXn6XjWC3So#t=2

Forrásom

Ma van a névnapom. Virágokkal leptem meg magamat. Szeretem a virágzást magam körül. Hiszem azt a bölcsességet, miszerint ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent. Hiszem a rezonanciát, a fraktált...

Vettem szép csillagfürtöt, gyűszűvirágot, - ezt ki sem hagynám, mert erről szeretett szakmám egyik ága a drogismeret jut eszembe, ugyanis a Digitális purpurea hivatalos gyógynövény, szívgyengeség elleni szert készítenek belőle, - kasvirágot, - ami ugyan nem hivatalos, de szintén gyógynövény, immunerősítő, - és még dáliát, cipikét, tátikát.

Elültettem őket és mert holdtölte van egészen biztos vagyok benne, hogy megerednek, mert ilyenkor erős a Föld vonzása, jól befogadja a gyökereket.

Szeretek kertészkedni. A gyökereimre emlékeztet.

Mikor pár napja egy eső utáni délután a terméskő lapok között kinövő  gazat gyomláltam, az eset a gyerekkoromba repített vissza. Emlékek jutottak eszembe.

Édesapám ritkán adott házimunkát így pontosan emlékszem amikor egyszer azt a feladatot adta, hogy a járda hézagai közül szedjem ki a gyomot. Tetszett, nem tetszett, meg kellett csinálnom. Aztán egy másik alkalommal talán szénát, vagy szalmát hoztak nekünk, ami az udvaron szétszóródott és nekem össze kellett takarítanom. Amikor végeztem Ő jött és ellenőrizte.

- Még ott, meg ott söpörd össze, - mondta, majd megdicsért a rendesen elvégzett munkámért.

Igen. Az ember azzá válik, amit lát, amit hoz otthonról. Apámtól ezt kaptam...

Megkérdőjelezhetetlen volt a szava. Nagy tiszteletnek örvendett.

Voltam olyan élethelyzetben, hogy azt mondtam magamban, milyen könnyű az indiaiaknak, akik mesterük lábánál ülhetnek (guru, tanítvány), akik vezetik őket. Aztán beláttam, hogy én abban a szerencsében részesültem, hogy mesterekhez születtem, hogy rajtuk keresztül, mintegy forrásként használva Őket, önmagamban találok válaszokat. Bármilyen élethelyzetben.

Ezért nagyon hálás vagyok szüleimnek!

Namaste

Az élet nektárja

"Amikor megnyílsz a Legvégső számára, az azon nyomban beléd áramlik. 

Többé nem közönséges emberi lény vagy -  túlléptél önmagadon. 

Most te is azt látod, amit az egész világegyetem lát. 

Többé nem vagy különálló: megtaláltad a forrást.

A mindennapi életben az emberek mind forrás nélkül élnek, és fogalmuk sincs róla, hogy szívük honnan kapja az energiát, hogy ki az, aki lélegzik bennük, és hogy ereikben élet nektárja kering. 

Ez nem a test, nem az elme - ez minden kettősségen túl van. 

Úgy hívják: bhágavat "

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bh%C3%A1gavata-pur%C3%A1na

Namaste.

Újévi üzenet

A forrás vizében ültem én.

Láttam, amint a kopasz platánfa hólepte ágára
Egy fekete varjú érkezett
Vele szemben, ott a magasban
Egy kivilágított ablak volt,
A varjú ennek párkányára rebbent,
S csőrével, mint valami titkos kódot,
Melyet csak kevesen értenek
Kop-kop-kop! - csak kopogott.

Bentről válasz nem érkezett...

A felszálló pára fátylat vont szememre,
Pedig a Forrás maga voltam Én.