Saucsa Tशौच, tisztaság

   Tán egy lennék a szél fútta porral,
Mely nem tudni honnan jön és hová tart?
     Vagy egy vagyok a Lélekzettel,
 Mely még a porszemnek is életet ad?
        A keresés útja, s az élmény,
           Néha cseppet sem édes.
                De lelkem éhes,
                       Éhes...

Ezért, minden keresésem, szádhanám, (szanszkrit  साधन) rendszeres spirituális gyakorlásom, mert a válasz, az egység megélése itt van, mégis valami várat a Legfelsőbb kegyére.

Erdélyben, Székelyföldön jártam. Ide töltekezni jár az ember. Itt még lelkiség van...

Tiszta, nyílt tekintet, beszéd, mely mögött tiszta gondolat és lélek áll.

Nem csak vendéglátóinkra, a háziakra gondolok, akik bármilyen kis kérésünket ízesen a "tisszta szííívesen", vagy a "tisszta szeretettel" válasszal nyugtázták.

Sok tapasztalattal a hátam mögött látom, tudom, hogy az efféle szellemi, lelki tisztasághoz mennyi öntudat, önbizalom, önértékelés, MAGabiztosság kell. 

A gondolat, az érzés, a szó és a cselekedet egysége hatalmas erő, mert nincs mögötte elfojtás. 

Semmi köntörfalazás!

Talán a szent hegyeik, talán az Őrzők, melyek a sok bajban velük maradtak, a hitükben való elszántságuk, vagy egységük az Éggel, melyet ősi szokás szerint kékre festett házaik, lobogójuk is kifejez, tartotta meg Őket?

Erdély, Homoródkéményfalva

A Jóga Ösvényén járva találkozunk a jámával,* a szabályozásokkal, és a nijamával* az ajánlott, követendő dolgokkal.

A nijama első pontja a saucsa, a külső, belső tisztaság, mely közül a belső tisztaság - a szív és az elme tisztasága - a fontosabb. Egyszerűség a gondolat, a szó és a tett területén.

Az elme tisztítása a légzéssel, a légző gyakorlatokkal, meditációval történik. 

Nem misztifikálnám a dolgot. Ha észrevesszük, hogy gondolataink negatív irányt vesznek, figyelmünket irányítsuk a légzésünkre. Figyeljük a ki- és a belégzésünket, a légzésünk hangját. 

Ez, az akár csak pillanatokig tartó meditáció segít a rálátásunkra, a belső bölcsességünkkel (buddhi) való kapcsolatra, a dolgok megértésére.

Persze előbb még el kell jutni addig, hogy egyáltalán észrevegyük azt, ha rossz vágányon járunk...

Ha már a tisztaságnál tartunk... Azért fontosabb a belső, azaz az elme és a szív tisztasága, mert ami történik az elmében, az megtörténik a lélekben és fizikai szinten is.

Ezt úgy kell érteni, hogy a finom energetikai szintektől haladunk a durva anyagi felé. 

A belső tisztaság vezet az anyagi, külső tisztasághoz.
Persze nem lebecsülendőek a fizikai szintű tisztítások, a tisztító kúrák, magukba foglalva a böjtöket,** hashajtásokat, hánytatásokat, alapos szaunázást, a tudatos mindenkori tisztító mosakodást, beleértve akár, még a fogmosást is.

A tiszta beszédünket, tisztánhallásunkat, tisztánlátásunkat támogatja a kék szín. Használjunk szép kristályokat, mint például a beszédünket támogató  halvány kék kalcedon, a "szónokok köve", vagy a sötétebb kék szodalit, mely segít kimondani az igazságunkat. Viseljünk a tisztánlátásunkat támogató lápisz lazurit.
De tehetünk a nyakunkba akár egy szép kék sálat, vagy lakásunkat díszíthetjük a kék bármilyen árnyalatát viselő díszekkel. 

Most, hogy Erdélyben jártam, azokon a tiszta energetikájú helyeken, mint Hargita, Csíksomlyói kegytemplom, ahol nagyon is tudatosan, befogadón időztem, lélekeztem, érezhető volt egy jelentős rezgés emelkedésem. 

Már ismerős volt a fizikai rosszullét, a tisztulás jelei, hát csak hagytam menni a dolgokat...

Namaste

*https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-n%C3%A9gy-j%C3%B3ga%C3%BAt/r%C3%A1dzsa-j%C3%B3ga

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/02/asztro-bojt.html
    https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/a-bojtolesrol.html

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Napköszöntés

Vasárnap egy gong meditációval egybekötött előadáson voltam. Az előadás világok, vagy más szóval dimenziók közötti átjárókról szólt az előadó mexikói tapasztalatai, élményei alapján. 

Arról mesélt, hogy Mexikó déli részén élő népcsoportok között még él a hagyomány, hogy az év bizonyos szakában zarándoklatra mennek a családok, vagy csak magányosan az emberek a Peyote kaktusz földjére, ahol szertartások, áldozat bemutatások után "levadásszák" és elfogyasztják a szent peyotot, ami megnyitja számukra Nierikát, a fénykaput és így kapcsolódnak szentségükkel a szertartásvezetők, sámánok jelenlétében, akik tisztán tartják a teret az "utazóknak". Segítik a föl és vissza utat a szellemi utazáshoz. Hitük szerint ez a szellemi kapcsolódás adja a megtartó erejét ennek a népcsoportnak.

Milyen érdekes, hogy éppen most pünkösd, a szentlélek eljövetelének ünnepe előtt hallgattam ezt az előadást és csak tudatosítottam magamban, hogy nekünk magyaroknak is van egy népcsoportunk, a katolikus csángók, akik innen 800-900 km-re határokkal elszakítva tőlünk szintén minden évben zarándoklatra mennek. Zarándoklatra mennek a megmaradásunkért. A magyarnak való megmaradásunkért. A Csíksomlyói Szűz Máriához. 

A búcsú éjjelén virrasztanak a kegytemplomban, majd vasárnap hajnalban elindulnak a Somlyóra napköszöntésre, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. Az újjászületést jelképező felkelő Nap energiaminősége lelkileg és szellemileg megerősíti őket.

Ma már persze Csíksomlyón a világ minden részéről összegyűlnek a megmaradásunkért zarándokló magyarok, nem csak a katolikus csángók és csikiek.

Habár tudnunk kell, hogy bármikor és bárhol köszönthetjük a felkelő Napban a Szentlelket, a Teremtőt, de a szent helyek és a csoport ereje mindig megsokszorozza az erőket. Ezért is javasolom minden magyarnak, hogy legalább egyszer tapasztalja meg a Csíksomlyói búcsú szakralitását. 

Legyen ez egy lelki beavatás!

Vegyüljön el a csiki és csángó magyarok között a több százezres gyülekezetben és csak figyelje, ahogy Ők ünnepelnek. Nézze végig, ahogy a keresztaljak bevonulnak a Kis-Somlyón át a nyeregbe, hallgassa azt a szép, ízes magyar beszédet, nézze a szép népviseletet, másutt az igencsak megkopott ruhát. Figyelje, ahogy a sok-sok kilométer gyaloglástól vízhólyagosra vált talpukat meghűtik az emberek a földön. Kérdezze meg, miért van fűzfavessző a kezükben, fogjon meg egy dolgos, kérges tenyeret, mikor a szertartás ott tart, hogy a béke jelével köszönteni kell EGY-MÁS-t. Isten mását egymás arcában. Látni kell a fáradt gyermekekkel való szép beszédet, hogy legyenek kitartóak, mert a Szűzanya várja őket a hegyen...

Látni kell hitüket!

Ezután nem ugyanaz az ember érkezik haza...

Értsük a Nap jelentését a létezésben, az életünkben. 

Két kis, ihletetten született Nap versemet osztom meg veletek.

Az első egy nagyon nyugodt, tiszta, szattvikus időpontban, hajnalban ébredésem után született, jelent meg a tudatomban. Magam is rendkívül elcsodálkoztam a nagy igazságon, ami ebben megfogalmazódott, a feltétel nélküli szereteten.

                                                                             Vagyok, aki vagyok
                                                     Mint ősapám Ménrót Istenként tisztelem a Napot,
                                      Ki minden reggel, mikor felkel, hogy szeretjük-e nem kérdi tőlünk,
                                                      De áldó sugara nélkül mivé válna Földünk?

A másik, mára mantrámmá vált gondolatom egy napsütötte délután, a munkahelyem teraszán ülve született.

                                                                    Ülök a ragyogó napsugárban,
                                                             Gondolkodom ki is vagyok valójában.
                                                                     Érzem a Fénytől áthatottan,
                                                                            Vagyok Aki Vagyok
                                                                               S örökké voltam...

Aztán megjelenik emlékeim között egy alig 18 éves lány, aki a bólyi sajtüzem laborgyakornokaként egy hajnalban (ekkor érkeztek az első bevizsgálandó tejes tartálykocsik) titokban kiment az üzem hátsó udvarára és ott felmászott a vagy húsz - harminc méteres téglakémény létráján, hogy lássa a felkelő Napot. 

Alázatosan kérdezem magamtól, milyen kontroll nélküli tudatosság vezetett...?

Namaste